Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

29. fejezet

 - Ez nem volt olyan jó film - mondtam unottan, amikor megnyomtam a lemezkiadó gombját a DVD-lejátszó távirányítóján. - Nézzünk valami mesét! - néztem Reára, aki Sirius helyén feküdt. - Danny, te mit szeretnél nézni? - kérdeztem kisfiamat, aki kettőnk között fetrengett.

- Semmit - válaszolt, két perccel később pedig már aludt is.
- Istenem, de édes! - mosolygott Rea.
- Ha már nem kell neki mese, te mesélj nekem! Semmit nem mondtál azóta!
- Mire gondolsz? - nézett rám értetlenül húgom.
- A Jeremy vs. Mir párharcra.
- Ja. Hát, Jeremy nem értett abból az orrba vágásból, jói deig szaladgált utánam, mert azt hitte, hogy Mir bánt. Mondjuk, nem csodálom, elég szarul néztem ki akkortájt.
- Miért is?
- Miattad. Mindenki teljesen kiborult. Ian is, én meg főleg, mert ugye aznap még beszélgettünk is. Lynn is kivolt, meg Adam, merthogy te jöttél ki utoljára a stúdióból. Na de mindegy is. Szóval, megpróbáltam tartani magam, kevés sikerrel. A srácok már nem tudtak mihez kezdeni velem. Egyébként ők is aggódtak érted.
- Aranyos tőlük.
- Szóval Jeremy megint elkapott, rossz hangulatban voltam, úgyhogy leültünk beszélgetni. Elmondtam, hogy eltűntél, és azért vagyok kiakadva, nem Mir miatt, úgyhogy elvileg szent a béke.
- Na, legalább ti kibékültetek.
- Mir meg fúj rám.
- Emiatt?
- Jaja.
- Jobb, ha megszokod. Mármint, igazából nem fúj rád, csak féltékeny. Sirius is az, nyolc év után is!
- Igen? Kire?
- Adamre.
- Ez hülye! Adamre?
- Igen. Még otthon laktam, tudod, a connoros eset előtt, és hát majdnem összejöttünk Adammel, de Sirius közbelépett. Úgyhogy nem történt semmi, de azóta még jobban pikkel rá. Nemrég meglátogatott, hát ne tudd meg, milyen fejet vágott Sirius.
- El tudom képzelni. De ha már barát, barátnő, képzeld, tudom ki Ian csaja.
- Nem mondod? Mondjad! Gyerünk! Nem akarok elszalasztani semmit.
- Jól van, na! De ki fogsz akadni.
- Nem baj! Mondd!
- Lucy Charley.
- Tessék? - pislogtam nagyokat, mire Rea nevetni kezdett. - Ne már!
- Pedig de. Nem láthattad a banketten, de nagyon egymásra vannak hangolódva.
- Húha. Az életben nem gondoltam volna! De hát hogy?
- Nem tudom. Nem mesélte. De hát kicsiként is össze voltunk ragadva hárman, főleg, mivel Leah-val sokat vigyáztatok ránk, aztán megint egymásra találtak.
- Hm. Hát ez tényleg meglepett.
- Mesélsz nekem arról, milyen volt ott? - kérdezte pár perc csend után félve húgom.
- Mit meséljek?
- Olyan kíváncsi vagyok!
- Na jó. Ugye, azután, hogy mindenki elment, én is hazaindultam a stúdióból. Nagy nehezen rávettem magam, mert nem tudom, tudod-e, hogy akkor össze voltunk veszve Siriusszal.
- Tudom, hogy haragudtál rá, de azt nem, hogy miért.
- Nem is lényeges. Szóval Sirius felhívott, hogy Danny hisztizik, és már nem tud mit csinálni vele. Danny addig csak egyszer hisztizett, márpedig akkor, amikor Siriust lelőtték. Azt hittem, megint valami hasonlót érez, és elindultam volna, de valaki pisztolyt szorított a halántékomhoz, és azt mondta, hogy kövessem az utasításait, különben megöl. Nem tudtam, kicsoda, azt sem, hogy hogyan került a kocsiba, amikor zárva volt az edzés alatt, minden esetre azt tettem, amit mondott. Amikor kiszálltam a kocsiból, leütött, és már a pincében tértem magamhoz. Eleinte nem volt semmi gebasz, bár nem tudtam, miért vagyok ott.
- Nem próbáltál megszökni?
- Gondoltam rá, de azt sem tudtam, hol voltam, hogy ha esetleg kijutnék a házból, merre induljak. Meg hát ugye ott volt a baba. Nem akartam, hogy az én hülyeségem miatt legyen baja. De ha épp nem vagyok terhes, tuti, hogy megpróbálom. Szóval nem tettem semmit. Jó ideig csak elláttak, és ennyi. Aztán bekattant a bikanyak és párszor megvert. Mint később megtudtam, azért, mert elment a főnök, és hát senki sem volt, aki megállítsa. Így ment sokáig, aztán megjelent egy nő.
- Akit el akartál temettetni?
- Igen. Leállította azt a vadállatot, és megint minden jobb lett. Egész megkedveltem. Aztán amikor a főnök megneszelte, hogy jönnek a zsaruk, ki akart nyírni. A csaj elém állt, így a pasija lelőtte. A második lövést már James adta le, a harmadikat úgy egy perccel később pedig Sirius.
- De hát ő nem is vehetett volna részt a rajtaütésen!
- Igen, tudta ő is. Csak nem bírt a fenekén ülni. Szerencsére, mert már nem lennék itt.
- Kajak bement érted? Ez olyan romantikus! Kimenti a szerelmét a bajból. Olyan, mint... John McClane! - Felnevettem Rea hasonlatán.
- Van benne valami...
 
Persze a heti egy kontroll nem maradhatott el Joelnél. Egyik alkalommal Joel egy közbejött szülés miatt sokat csúszott, így már két órája ültem a váróban. Tudtam, hogy nemsokára én következem, így nem aggódtam. Épp egyedül voltam, amikor csacsogásra lettem figyelmes.
- És akkor az én mackóm megígérte, hogy nem lesz baj, mindent elintéz. Jaj, az én mackóm annyira szeret! Még ki is fizeti az abortuszt, hogy együtt maradhassunk! - nyávogta egy szőke, a szolizástól csokibarna bőrű, agyonsminkelt, öt centis műkörömmel büszkélkedő cicababa. Feszes topot viselt, farmer rövidnadrággal, de azzal a fajtával, amiből épp hogy nem lóg ki a feneke. Magassarkúja pedig kopogott a csempén. A mellette ülő lányhoz beszélt", aki feszülten összehúzta magát, és szótlanul hallgatta a másik lány szövegelését, ami olyan hangos volt, hogy többen is szúrós pillantást küldtek felé, de nem vette észre. Minimum tízen ültünk a váróban, csak kettejükön nem látszott, hogy várandósak. Vagyis a szőke ugye már nem sokáig lesz az. Minimum negyed órája beszélt fenhangon arról, hogy milyen jó, hogy engedték neki a magzat elvetetését, és a többi, amivel nem csak engem, hanem a többi kismamát is idegesített.
- Ne haragudj, - fordultam felé, mire meglepődve rám nézett - de abbahagynád az abortusz melletti szövegelést? Ha nem vennéd észre, rajtad kívül itt mindenki azért vár a sorára, hogy megleshesse a kisbabáját a monitoron. Értékelném, ha nem kéne azt hallgatnom, hogy milyen boldog vagy a vetetés gondolatától, amikor itt mindenki más az ellenkezőjétől boldog. Erről a fitneszteremben csacsogj a barátnőiddel.
- Te ne haragudj, de ki vagy te, hogy megmondd, mit, hol és hogyan csináljak? - kérdezett vissza fél perc kamillázás után.
- Én egy veszélyeztetett terhes anyuka vagyok, aki minden percben azért imádkozik, hogy egészséges gyereket szüljön, és ne induljon be korábban a szülés. Meglehetősen irritál a gondolat, hogy te, aki valószínű egészséges babát hordasz a szíved alatt, elvetetnéd, amikor rengeteg házaspár szeretne egészséges bébit. Mert nincs benned annyi emberszeretet, hogy boldoggá tegyél egy házaspárt azzal, hogy nekik adod a babát. Ami mellesleg egy felelősségteljes tett lenne, sőt mi több, még meg sem gyilkolnád a magzatot - válaszoltam, mire a rendelőben mindenki döbbenten nézett rám. Akkor ért vissza Sirius, aki a büfébe ment, mert nem számított ekkora várakozási időre. Pár perccel később bemondták a nevemet, így szedelőzködni kezdtünk, majd bementünk a rendelőbe. Joel kicsit lestrapált volt, de sietve is profi módjára dolgozott. Megnéztük a babát, megmérte a súlyom és a vérnyomásom, majd elhúzta a függönyt, hogy fel tudjak öltözni, amikor nyílt az ajtó, és újabb pácienst fogadott. Sirius el akarta húzni a függönyt, amikor megfogtam a kezét, megállítva a lendületét.
- Mi az? - kérdezte, mire a szám elé tettem az ujjam, jelezve, hogy maradjon csöndben.
- Szóval, meggondoltad magad? - hallottam Joel boldog hangját. - Örülök! Megkérdezhetem, mitől változott a véleményed? - kérdezte, mire fülelni kezdtem. Sirius is érdeklődve hallgatta a párbeszédet.
- Igazából, egy kismama az előbb kiosztott egy másik lányt, aki abortuszra jött, és megerősítette bennem a gondolatot, hogy nem jól cselekszem.
- Gondolom, nem árulod el, ki volt az - mondta Joel, majd sóhajtott egyet.
- Kész vagyunk, Joel, úgyhogy megyünk! - dugtam be a fejem a két függöny között, majd rámosolyogtam mind a dokira, mind a lányra. Az a lány volt, aki a szőke mellett ült. Már tudom, miért volt olyan feszült.
- Rendben! Egy hét múlva találkozunk!
- Jó-jó! - húztam vissza a fejem, majd a másik ajtón át elhagytuk a rendelőt. Kézenfogva sétáltunk Siriusszal a kocsiig.
- Mi volt az a rendelőben? - kérdezte Sirius, már hazafelé tartva.
- Amíg nem voltál ott, leoltottam egy cicababát, aki már vagy negyed órája fennhangon beszélt az abortuszról. Az a lány, aki utánunk jött, miattam változtatta meg a véleményét! Miattam nem veteti el a babát!
- Akkor megvolt a mai hőstetted is. Megmentettél egy babát.
- Nem is tudod, milyen jó érzés.
 
A hetek teltek, és kezdtem beleőrülni a szobafogságba. Amikor tudtam, és az idő engedte, a teraszon pihentem egy jó könyv társaságában, de egy idő után fogytak a könyvek, meg a türelmem is. Tudtam, hogy nem kéne, mert nem jó a babának, mégis azt kívántam, hogy bárcsak kibújna belőlem.
Ami meg is történt. Csakhogy nem július huszonkettedikén. Még csak nem is júliusban.
Nem csináltam semmi extrát, aludni próbáltam, mire egy összehúzódást éreztem. Pár perccel később még egyet, nem sokkal később pedig elfolyt a magzatvíz.
- Basszus... Sirius! - ordítottam, Sirius pedig fél percen belül a szobában volt.
- Mi az? - kérdezte fáradtan.
- Hívd fel Joelt, mondd neki, hogy elfolyt a magzatvizem! - mondtam, amíg kikászálódtam az ágyból. A lehető leggyorsabban és legóvatosabban öszepakoltam pár cuccot, ami kellhet a kórházban.
- Mindjárt a kórházban lesz! Milyen sűrűek a fájások?
- Úgy tíz percesek. Még van időnk. Dannyt el kell vinni anyáékhoz.
- Rendben. Én felkeltem, te meg hívd fel a szüleidet, oké?
- Szedj össze neki pár cuccot is! - szóltam utána, majd tárcsáztam. Éjjel tizenegy volt, reméltem, hogy még ébren vannak, vagy ha nem is, legalább felveszik a telefont. Mázlim volt, apa pár csengés után felvette.
- Szia, apa, ne haragudj, de be kell vinnünk hozzátok Dannyt.
- Sam, nyugi. Mi a baj?
- Baj nincs, csak mindjárt szülök. Au - kaptam a hasamhoz az újabb összehúzódás miatt, így elejtettem a telefont. Hallottam apa hangját, de nem tudtam kivenni a mondandóját. Amint elmúlt a fájás, Sirius belépett a szobába. - Add ide a telefont, légyszi! - mutattam a lábam elé a földre, Sirius pedig azonnal intézkedett.
- Kész vagy? - kérdezte közben.
- Igen, mehetünk - válaszoltam, majd Sirius felkapta a táskámat és elindult kifelé. Közben megnyugtattam apát, zártam a srácok után a házat. A kocsiban kétszer volt összehúzódásom, egyszer amíg apuékhoz mentünk, aztán onnan a kórházba vezető úton is. Egyre gyakrabban jöttek a fájások, fél tizenkettőkor pedig már a szülőszobán feküdtem.
- Mit csináltál, hogy most indult be a szülés? - kérdezte Joel, amint belépett a szobába.
- Pár napja azt kívántam, hogy szülessen már meg, de esküszöm, nem tettem egyebet! - lihegtem, mert persze Joel fájás közben lépett be. Benézett a takaróm alá, és csak ennyit mondott.
- Nyolc centi. Nemsokára nyomhatsz.
- Remek - pihegtem, Sirius pedig megszorította a kezem. A csuklómon lévő hajgumival összefogtam a hajam, mert hihetetlenül irritált, hogy mindenhol találok hajszálat. Sirius, amíg tíz centiig tágultam, körüzenetet küldött, hogy úgy mégis megindult a szülés. Annyira idegesített az érkező sms-ek hangja, hogy kikapcsoltattam vele a telefont.
- Jöhet a menet! - mondta hajnali fél egykor Joel.
Számolásra nyomtam, majd pihentem, miközben majdnem letörtem Sirius kezét. Nem tartott sokáig, fél óra múlva egy kicsi lény landolt a mellkasomon, fehér lepedőbe csavarva.
- Gratulálok, gyönyörű kisfiú! - mosolygott Joel, de nem sokáig nézhettem kisfiam arcát. Koraszülöttként rögtön vizsgálatra vitték.
- Menj vele! - kértem Siriust, aki homlokon csókolt, majd otthagyott.
Három-egy a fiúk javára. Tényleg javítani kell az arányon!
 
Reggel, miután kicsit pihentem, visszahozták a picit. A karszalagjára csak a vezetékneve volt írva, elvégre keresztnevet még nem tudtak. Meglepődtem, amikor leesett a fejéről a sapka, mert hajas baba volt, méghozzá szőke. Elmosolyodtam. Legalább a hajszín ki van egyenlítve.
- Szóval, mi lesz a neve? - ült mellém Sirius, miközben ringattam a picit.
- Sokat gondolkoztam rajta, de szerintem tetszeni fog neked is. De előbb azt kérdezem, hogy döntöttél-e a keresztszülők kilétéről.
- Azt hiszem, igen. De most már mondd meg, kinek is kell keresztszülőt választanom!
- Alexander Regulus Blacknek - mosolyogtam Siriusra, aki puszit nyomott Alex fejére.
- Hogy tudsz ilyen jó neveket kitalálni? - vigyorgott, majd az én számra is nyomott egy csókot.
- De kik is lesznek a keresztszülei? - kérdeztem, választ viszont nem kaptam.
 
Persze aznap már érkeztek a rokonok, barátok, hogy meglessék a jövevényt, némelyek kevés sikerrel, mert kisfiamat nem hagyták végig nálam. Olyan kis picike volt! Danny három kiló negyven dekával jött világra és ötvennégy centivel, Alex viszont alig volt negyvenhárom centi és két kiló harminc deka. De nem baj. Hálát adok érte, hogy legalább eddig bírta benn.
- Hányadika is van? - kérdeztem egy alkalommal Siriust, aki kezében tartotta a picit.
- Nyolcadika.
- Aham. Szóval, hol vannak a keresztszülők? - kérdeztem, majd Sirius átadta a babát. Joel azt mondta, még nem engedi haza, úgy egy hétig, úgyhogy még jó darabig nem megyek vissza dolgozni.
- Nemsokára itt lesznek.
- Anyáék is bejöhetnének még egyszer. Nehogy már pont Danny ne lássa az öccsét!
- Küldjek nekik SMS-t?
- Légyszíves.
- Rendben - nyúlt a készülék után, épp, hogy elküldte az üzenetet, kopogtak.
- Tessék! - szóltam ki, majd érdeklődve néztem az ajtó irányába. Al és Emily lépett be a szobámba. - Sziasztok - mosolyogtam rájuk.
- Sziasztok! Nem zavarunk? - kérdezte Al, amíg a küszöbön toporogtak.
- Dehogy! Gyertek csak - intett Sirius, majd kezet fogott Allel. Emily közben kíváncsian pislogott a kezeim közt lévő takaróra.
- Na, hadd nézzem meg a bébit! - kérlelt esengve kedvenc majdnem sógornőm, majd közelebb lépett hozzám. - Istenem! - kapta a szája elé a kezét, amikor meglátta a kicsit. - Irtó édes! Kérem az adatokat.
- Alex negyvenhárom centi és két kiló harmic deka. Úgyhogy tessék rá vigyázni! - mondtam nevetve, majd Emily meglepetésére felé nyújtottam a babát. Óvatosan vette át, talán félt is.
- Alex. Hogy találtátok ki a nevét? Mi már most veszekszünk rajta - mondta mosolyogva Emily, miközben kisfiam arcában gyönyörködött.
- Mondanám, hogy kalapból húzunk, de nem lenne igaz. Sirius választ lánynevet, én pedig fiút.
- Eddig nem kellett megerőltetned magad - veregette hátba Al páromat, mire felnevettünk.
- Egy egész nevem van, de ne tudd meg, meddig tartott, amíg kitaláltam! - vallotta be Sirius.
- És, mégis mi az? - kérdezett rá Emily, de párom megrázta a fejét.
- Titok. Úgyis meg fogjátok tudni, ha lányunk is lesz.
- Miért, lesz? - kérdezett Al, miután átvette a babát barátnőjétől.
- Addig szülök, amíg lány nem lesz!
- Na, de nagyon örülünk, hogy eljöttetek, mert szeretnénk megkérni titeket valamire - kezdte Sirius a dumát.
- Halljuk! - nézett rá Emily, aztán rám, majd vissza Siriusra.
- Szeretnénk, ha ti lennétek Alex keresztszülei.
- Tessék? - kapott a szája elé újra Emily. - Ezt nem mondjátok komolyan! - kapkodta újra a tekintetét kettőnk között.
- Pedig de - mosolyogtam rájuk. - Persze nem akarjuk rátok sózni, ha nem akarjátok... - vontam fel a vállam, de Emily mellém lépett és megölelt.
- Köszönjük szépen!
- Szóval, mi a válasz? - kérdezte Sirius.
- Egyértelműen igen! - válaszolt Al, majd miután visszaadta a babát, lepacsizott Siriusszal.
 
Alék után beértek a szüleim is, akik végre megnézhették az unokájukat. Rea is eljött, Dannyt ő kísérte, majd bemutattunk neki az öccsét. Jó fél percig szó nélkül nézte, aztán óvatos puszit nyomott az arcára. Éreztem, hogy jó testvéri kapcsolat lesz köztük.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>