Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

21. fejezet

2012.07.11

 Úgy huszonöt ember zsúfolódott be az előszobába, hogy meglepetésszerűen felköszöntsék páromat. Sirius, akinek igazából szerdán volt a szülinapja, úgy meglepődött, hogy fél percig csak kamillázni tudott, aztán elnevette magát. Köszöntötte a vendégeket, ment a zene, a beszélgetés. Jól szórakoztunk, egészen úgy hajnali egyig, amikor sikerült kirugdosni Lilyt, hogy nem kell segíteni takarítani, majd megoldom reggel.

- Ez a te ötleted volt? - kérdezte Sirius, amikor visszamentem a nappaliba.
- Igen. Tetszett?
- Hát, meglepett, az biztos!
- Tudod, a meglepetésbuli lényege pont ez! Segíts eltenni a kaját! A többit meg elintézzük reggel.
- Azaz délben.
- Úgy is jó - vontam vállat, majd a kezeibe adtam két tálcányi maradékot és én is felkaroltam egyet. A konyhában aztán profi módon egy tálcára ügyeskedtem az összes kaját és bevágtam a hűtőbe. Sirius nem hagyott ott, de nem is segített. - Kinyitottad már az ajándékokat?
- Jelenleg egy ajándékra vágyok, amit a hálóban szeretnék kinyitni - lépett mögém.
- És most kaptad? - érdeklődtem, amíg kezet mostam.
- Nem, már régóta megvan - vallotta be, miközben átkarolta a derekam.
- Akkor az nem is igazi ajándék.
- Nekem az - csókolt a nyakamba, majd hirtelen felkapott, a hálóig pedig meg sem állt.
 
A vasárnap maradék része, pihenéssel, takarítással és egyeztetéssel telt. Rea és a banda már nagyon izgult az utazás miatt, a napok pedig gyorsan teltek, és amire észbe kaptam, már Sirius a csomagtartóba tette a pakkom. Elcserélte a műszakját, hogy el tudjon indítani, bár a reggel kilences indulás nem olyan vészes. Amint lecsukódott a csomagtartó ajtaja, a sofőrülés felé vettem az irányt.
- Szóval, vigyázz magadra - jött utánam Sirius, Danny kezét fogva. - Telefonálj majd!
- Aham - válaszoltam reflexből, aztán leguggoltam, hogy Dannyvel egy szintben legyünk. - Fogadj szót apának, rendben? - mosolyogtam rá, mire bólintott egyet, majd magamhoz húztam és megöleltem. Puszit nyomtam az arcára, ő is az enyémre. Amint felálltam, Sirius a karjába vette Dannyt, és újra rácsodálkoztam, mennyire hasonlítanak egymásra. Sirius is kapott egy búcsúcsókot, majd bepattantam a kocsiba és elhajtottam. Persze integettem nekik, amíg láttam őket. Negyed óra múlva a megbeszélt helyen voltam, a srácok és Rea már vártak rám, azt viszont messziről kiszúrtam, hogy nincsenek valami jó hangulatban. Nem firtattam, amíg el nem indultunk. Rea és Mir utazott velem, befoglalták a hátsó ülést. Úgy számoltam, hogy ha kényelmesen akartak volna elférni, valakinek még jönnie kellett volna velem, de nem jött. Öt perccel indulás után kérdeztem rá a dologra.
- Miért vagytok így letörve? - kérdeztem. Lógott az eső lába, Mir intenzíven bámult ki az ablakon, így Rea válaszolt, aki a középső ülésen tartva fogta Mir kezét.
- SangBae kilépett.
- A kicsi? Miért?
- Nem kért a hírnévből.
- Hm. Egyéni szociális probléma. De nézzétek a jó oldalát! Jobb, hogy most lépett ki, mint később, mert egy olyan emberrel nem jó dolgozni, aki nem akar dolgozni.
 
A letörtség azonban nem tűnt el, még délben sem, amikor megálltam a hotel parkolójában. Nem sokkal később a másik kocsi is beért minket, így bementünk és a bejelentkezés után elfoglaltuk a szobáinkat. A srácok tíz percet kaptak, hogy felfrissítsék magukat, utána indultunk Sean stúdiójába. Arrafelé volt, amerre mi is laktunk, amikor még Londonban éltünk, így viszonylag egyszerűen odataláltam, a banda másik felének viszont telefonos segítséget kellett adnunk. Beléptünk az épületbe, ahol egy csinos lány várt minket a recepción.
- Jó napot! Mr. Dyronhoz jöttünk meghallgatásra - léptem hozzá.
- Igen, jó napot! Máris felszólok, hogy mennek. A lift jobbra van, a harmadik emeletre szíveskedjenek menni.
- Rendben, köszönjük!
- Igazán nincs mit!
- Gyerünk, srácok! - intettem nekik, de mindenki halál ideges volt. Bepréseltük magunkat a liftbe, majd valaki megnyomta a hármas gombot. - A lényeg, hogy ne parázzatok, nem lesz semmi baj. Ha nagyon nem megy, képzeljétek azt, hogy éppen felléptek. Rendben? - néztem rájuk, de csak szótlanul bólintottak. Ennyire még én sem voltam ideges a Juilliardos felvételim előtt...
A lift aztán megérkezett, szemben vele pedig egy ajtó volt, amin kis táblán virított Sean neve. Kopogtam az ajtón, majd bedugtam a fejem.
- Jöhetünk? - kérdeztem mosolyogva, mire az eddig nekem háttal lévő gurulós szék megfordult, és ott ült benne teljes életnagyságban Sean.
- Persze! - mosolygott vissza rám, majd beljebb léptem és megöleltem. Vagyis, inkább ő szorított magához. Amíg üdvözöltük egymást, a srácok felsorakoztak mögöttünk. Rea is megölelte Speedyt, aztán visszalépett és újra elkapta Mir kezét. - Akkor, köszöntelek titeket, a nevem Sean Dyron. Ma csak meghallgatom a hangotokat, mert az ázsiai barátom ma nem ért rá, szóval a felvételeket majd elküldöm neki. Melegítsétek be a hangszálaitokat, addig én beszélek Sammel - vigyorgott rám.
- Használhatjuk a zongorát? - kérdezte SeungHo, és mereven bámulta a stúdióban lévő hangszert.
- Persze, nyugodtan - legyintett Sean, mire mindenki besereglett az üvegfalon túlra. Sean direkt nem kapcsolta be a hangot, így mi nem hallottunk semmit. - Hogy vagy, drága? - kérdezte aztán.
- Remekül! Hát te?
- Szintén. Sirius? Danny?
- Ők is remekül vannak. Hétvégén ünnepeltük Sirius szülinapját, úgyhogy...
- Hú, el tudom képzelni, milyen buli lehetett! És a pici? - legeltette szemét a pocakomon, amin már teljesen észrevehető volt, hogy babát várok.
- Ő is jól van. Várjuk nagyon.
- Elhiszem! A nemét tudjátok?
- Á, nem, majd akkor, amikor megszületik. Dannyről sem tudtuk, mi lesz.
- Mit szeretnél?
- James és Lily kislányának hatására kitaláltam, hogy akarok egy kislányt is, úgyhogy addig fogok szülni, amíg egy nem születik. Nem azt mondom, hogy neki kell lánynak lennie, de egyet mindenképp akarok.
- Úgy a jó, ha vegyesvágott.
- Igen.
- A nevére van már ötletetek?
- Nekem még nincs.
- Hogyhogy neked? Nem páros döntés?
- Hát, úgy csináljuk, hogyha fiú én, ha lány, Sirius ad neki nevet. Én Dannyét csak a születése után árultam el, meg persze látnom is kellett előtte, hogy illik-e rá, de szerencsére illett. Sirius persze beleszólhatott volna, hogy mégis tetszik-e neki, de nem tette.
- Mi lett volna, ha lány lett volna?
- Nem tudom. Sirius nem mondta, mondjuk nem is kérdeztem.
- És nem is érdekel?
- Nem. Mondjuk nem tudom, most gondolkozik-e máson, vagy talonban tartja a régit. Minden esetre, legyen meglepetés.
- Olyan furcsa - rázta meg a fejét.
- Mi? - kérdeztem őszintén, miközben ránéztem a srácokra, akik valószínű skáláztak.
- Hogy már családod van.
- Huszonhat vagyok. Mégis, mim legyen?
- De közülünk csak neked van. Igaz, Eric próbálkozik egy csajnál, de Mark, Diane meg én tök egyedül vagyunk.
- Pedig akárkit megfoghatnál!
- Épp ez az! Akárkit! Csak azt nem, akit szeretnék.
Erre nem tudtam mit felelni. Egyszerűen imádom Seanban ezt a fajta ragaszkodást, de ez már sok! Elvégre Leah nyolc éve halott. Igazán túlléphetne már rajta.
- Szóval, mit szólsz a srácokhoz?
- Mintha azt mondtad volna, hogy hatan vannak.
- Úgy volt, de az egyik kilépett, mondván nem kér a hírnévből.
- Örüljenek, hogy időben rájött.
- Igen, ezzel próbáltam felvidítani őket, nem sok sikerrel, úgyhogy a hangulatukat ne vedd figyelembe légyszíves.
- Le van tudva.
Ezek után Sean lenyomott egy gombot, közölte a bandával, hogy kezdenénk, így mindenki odalépett egy mikihez, és énekelni kezdtek. Sean a pulton rendezkedett, Rea a mellettem lévő székben ült és feszülten figyelt. A srácok több dalt is felénekeltek, mindegyik rögzítésre került, aztán Sean egyenként is meghallgatta őket, így bőven öt óra után végeztünk.
- Jól van srácok, remek volt! - kezdett beszédébe Sean. - Sam nem tévedett, tényleg tehetségesek vagytok! Szerintem nemsokára pozitív visszajelzést fogtok kapni. Viszont ázsiai barátom azt mondta, hogy mivel Koreában jó, ha tudtok táncolni is, küldjetek nekem egy táncos felvételt is. Minél előbb, ha lehet. Gondolom, ebben Sam tud nektek segíteni.
- Persze, megoldjuk. Köszönjük szépen!
- Neked mindent.
 
Szerencsénkre visszaértünk a szállodába vacsorára, ami után mindenki visszavonult a szobájába, én viszont azon kezdtem gondolkozni, hogy mérjem fel a srácok képességeit. Aztán eszembe jutott valami...
Megmondtam a srácoknak, hogy reggel hétre legyenek jó állapotban, lemegyünk reggelizni, aztán irány az általam kitalált helyszín. A terv perfektül működött. A srácoknak mondtam, hogy melegítőben jöjjenek, amit meg is tettek, majd útnak indultunk. Húsz perccel később léptünk be az épületbe, aminek elején az MMI logó díszelgett. Az igazgatói felé indultam, a srácok pedig kiskutya módjára követtek. Előző este már rátelefonáltam RJ-re, aki akadékoskodás nélkül belement a tervembe. Beszéltünk pár percig, majd odaadta a direkt nekem nyomtatott órarendet, és már ott sem voltunk. Bemelegítésként David órájára vittem be a srácokat. Már a folyosón hallottam, hogy megy a gyakorlás, így feltűnés nélkül besurrantunk a terembe és beállítottam a srácokat a hátsó sorba. Egy órájuk volt rá, hogy megtanulják a lépéseket. Rea, aki már jártas volt a hip-hopban, pillanatok alatt ráérzett a ritmusra és a lépésekre. Őt Thunder követte, SeungHo, GO, Mir, végül Joon. Ekkor vett észre David. Ledöbbent, megállt, és nem csinált semmit. A diákok nem értették, mi történik, egészen addig, amíg oda nem mentem Davidhez és meg nem öleltem.
- Hát te hogy kerülsz ide? - kérdezte mosolyogva.
- RJ nem mondta? Azt hittem, fogja. Van pár új diákom, jó táncost kell faragjak belőlük, így behoztam őket.
- Tényleg? Hadd lássam őket!
- A hátsó sorban állnak. A lány a húgom, úgyhogy őt nem kell nézned.
David kiadta a parancsot, mire az összes diák előről kezdte a koreográfiát. Az enyéim vizslatón figyeltek, és második próbálkozásra kevés hibával el tudták táncolni. Óra után a srácoknak pihenőt adtam, addig Daviddel beszélgettem, és ki kellett osszak pár autogrammot, de nem csináltam belőle nagy ügyet.
A következő óra, amire bementünk, Mrs. Julien balettórája volt, ahol Joon kiemelkedően teljesített. Mrs. Julien rámcsodálkozott, és olyan kedvesen beszélt velem, mint még soha. Egy kortárs órára is bevittem őket, majd zárásképp ismét hiphop következett, de nem Daviddel, hanem Markkal. Mark nagyon megörült, amikor meglátott, együtt levezényeltük az órát, végül együtt ebédeltünk.
A banda hulla fáradt volt, mire visszaértünk a szállodába, így tudtam, hogy azon az éjszakán még ott maradunk, és holnap sem reggel nyolckor indulunk vissza. Én viszont jó hangulatomban elmentem keresztanyámékhoz, ha már Londonban jártam. Nem is értem vissza a szállodába, csak vacsorára. Persze, este felhívtam Siriust, olyan fél tíz táján, mire teljesen megőrült, hogy miért nem előbb hívtam. Egyszer le fogom csapni. Aztán elmeséltem neki a napomat, de amint meghallotta Mark nevét, kiakadt, én meg halálra röhögtem magam. Hihetetlen, hogy nyolc éve vagyunk együtt, és még mindig féltékeny!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>