Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

13. fejezet

 Két hét telt el azóta az ebéd óta. Nem sok minden történt, talán csak annyi, hogy a gyógytornász megengedte Siriusnak, hogy visszamenjen focizni, de persze még vigyáznia kell a lábára, de hát nincs mit tenni, ha kikönyörögte magának. A heg amúgy is szépen begyógyult, látszik a lábán, de amúgy sem szokott térd fölöttig érő nadrágot hordani, úgyhogy senki sem fogja észrevenni. Boxerban meg amúgy is csak én látom, na meg a srácok az öltözőben. Nem tudom, ők örülnek-e neki, én igen.

Bár, nem mondtam igazat. Ha nálunk nem is volt nagy változás, apáéknál igen. Mármint Reánál. Jeremy szerződést kötött, így visszautazott Koreába, forgatni. Azt mondta Reának, hogy nem akar távkapcsolatot, és ott hagyta. Rea teljesen összetört. Ez a múlt héten történt, azóta alig mozdul ki. Edzésen sem figyel annyira, de most kivételesen elnézem neki.
Sőt, valamelyik nap, amikor bementem a plázába ajándékokat nézni, mintha Iant láttam volna egy kislánnyal. A lány ismerős volt, de fogalmam sem volt, kire hasonlít.
 
Ajándéklázban ég az egész család. Siriusszal már elmentünk egyszer, hogy keressünk valamit Dannynek, és választottunk is neki egy akkumulátoros kisautót, amibe bele tud ülni, de sajnos majd csak tavasszal tudja használni. Ezen kívül kap még pár játékot. Harrynek egy társasjátékot vettünk, Nora egy irtó aranyos plüsspandát fog kapni, na de a szüleik ajánékát nem tudtuk kitalálni.
- Vegyünk nekik könyvet? - néztem az áruházban a könyvek felé fancsali arccal.
- Az olyan unalmas - legyintett Sirius.
- Lilynek tényleg kéne egy Hogyan neveljük a lányunkat? könyv - mosolyodtam el.
- Van benne igazság.
- Csak amint kibontaná, nekünk vágná és három hétig nem állna velünk szóba.
- Igaz.
- Valahogy meg kéne hálálnunk, hogy vigyáztak Dannyre.
- De maguktól sose hagynák nálunk mindkét gyereket, ha meg mégis, otthon ülnének.
- Akkor küldjük el őket valahova.
Mindketten erős gondolkozásba kezdtünk. Aztán felcsillant a szemem.
- Mit szólnál, ha befizetnénk őket egy wellness-hétvégére? - mondtam boldogan.
- Hm. Két éjszaka egy kétcsillagos...
- Négy - javítottam ki páromat.
- Szállodában, ahol van szauna, medence, masszázs...
- Basszus, mi miért nem járunk ilyen helyekre? - támadtam le Siriust.
- Jó kérdés - nézett rám. - De legalább az ő ajándékuk megvan. Szüleid? Tesóid?
- Reának a romantika ki van zárva. Inkább veszek neki valami bulis ruhát, és megkérem a barátnőjét, hogy szilveszterkor rángassa el valahová.
- Ez jó ötlet. Nekünk is el kéne mennünk valahova.
- Jó lenne. De Iannek mi a jó bánatot találjak ki? És Madyékre sem gondoltunk. Hú, de utálom, amikor nincs ötletem.
- Madynek ékszer, Westnek... passz, Calebnek... passz.
- Jó, még van bő egy hetünk. Ki fogok találni valamit. Bár Caleb megőrül az autókért. Meg kéne nézni, van-e valamilyen autós társasjáték. És a te szüleid?
- Egy üveg bor.
- Azt akármikor tudnak venni. Mit szólnál egy... órához?
- Órát is akármikor tudnak venni.
- De, várj. Olyan faliórát veszünk, amibe fér... négy kép - mutattam a kezemmel. - Jövő héten mennem kell ultrahangra. Nyomtatok egy képet, és beletesszük. Dannyről is van egy pont ennyi idős kép, és beteszünk egy mostanit. Aztán a piciről majd később kipótoljuk egy hároméves-forma képpel.
- És így be is tudjuk jelenteni a babát.
- Látod, milyen ötletek pattannak ki a fejemből csak úgy? - bizonygattam Siriusnak a kreativitásom. Ő csak elnevette magát, megcsókolt, aztán elmentünk fizetni.
 
A maradék ajándékokat seperc alatt elintéztem, Reának is megtaláltam a tökéletes ruhát. Már csak reménykedtem, hogy méretben is jó, na meg hogy tetszik neki. A ruháért pont az ultrahang előtt mentünk be. Dannyre addig Rea vigyázott nálunk. Azért nálunk, mert nem mozdult ki otthonról, és legalább szív egy kis hideg, havat igérő levegőt. Azért jött át - legalábbis ezt mondtuk neki -, mert a Lamborghinivel akartunk elmenni, ami meg csak két személyes, és nem tudtuk volna Dannyt lepasszolni. Ja, persze nem én vezetek - ebbe a kocsiba Siriuson kívül mindenki csak utasként ülhet be - a gyógytornász már rég beleegyezett a vezetésbe  - , pedig ő is nagyon jól tudja, hogy milyen jól vezetek, szőke létemre - nem akarjátok tudni, hányszor villogtak már rám, csupán előítéletből. Na de ott tartottam, hogy felvettük a ruhát - Lily anyukájától rendeltem - és elhajtottunk a kórház felé.
Kézenfogva sétáltunk az épületbe, bejelentkeztem, aztán mentünk is fel a harmadikra. Hogy miért oda kellett tenni a szülészetet, nem tudom, de zavart. Minden esetre izgultam, amikor benyomtam a lift gombját. Irtóra vártam, amikor megláthatom a babámat a képernyőn. Sirius is látta rajtam, meg az ideges vigyoromon, úgyhogy mosolyogva átölelte a nyakam és nyomott egy puszit a fejemre. Csak egy anyuka volt előttünk, de amint odaértünk, behívták. Már a váróban levettük a kabátjainkat, az enyém ujjába belenyomtam a sálamat, a zsebébe pedig a kesztyűmet és a sapkámat préseltem, aztán Sirius kivette a kezemből és a fogasra akasztotta a sajátjával együtt. Azalatt idegesen járt a lábam, a cipőm sarka kopogott a kövön. Pár perc múlva Sirius megunta a mutatványt és a combomra tette a kezét.
- Nyugi van - mondta kedvesen.
- De olyan izgatott vagyok - mondtam kicsit hangosabban, aztán a vállára hajtottam a fejem. - Te nem?
- De - mondta, miközben átölelte a vállam.
Pár pillanat múlva nyílt az ajtó és kilépett rajta az anyuka. Kedvesen ránk mosolygott, aztán elsétált.
- Mrs. Black - mondták a nevem a hangosbemondóban. Rámosolyogtam Siriusra, aztán az ajtó felé léptem. Sirius hozta utánam a kabátokat, aztán benyitottam a rendelőbe.
- Jó napot! - köszöntem az asszisztensnek. - Szia Joel! - mosolyogtam a dokira.
- Sziasztok - mosolygott vissza, aztán kezet fogott Siriusszal.
- Jó napot - köszönt párom is.
- Akkor tessék - mutatott Joel a vizsgálóasztalra. Kibújtam a pulcsimból és felfeküdtem az ágyra. Direkt cicanadrágot vettem fel, mert azt lejjebb is tudom tolni a csípőmön. Felhajtottam a pólómat és a derékmelegítőmet is felhúztam, mire Joel bólintott. - Lássuk a babát - mondta, majd a hasamra nyomta a folyadékot, amitől egy pillanatra kirázott a hideg. Sirius mellém lépett, és várakozóan nézte a monitort. Ahogy Joel a hasamon tologatni kezdte a szerkezetet, megjelent a méhem a képernyőn. Joel nem mondott semmit, csak hümmögött. Csak nincs valami gebasz?
- Baj van, doki? - kérdezte Sirius, kimondva a gondolatomat.
- Ne gondoljatok ilyenre - nézett ránk, aztán vissza a képernyőre. - Azt nézem, hogy olyan, mintha ikrek lennének.
- Tessék? - kérdeztük egyszerre Siriusszal, valahogy mindketten egy oktávval magasabb hangon.
- Szerinted? - nézett az asszisztensre Joel, aki rögtön mellé lépett.
- Nem, ebből a szögböl nem úgy néz ki - mondta az asszisztens, miután egy másik pontra tolta a készüléket. - Egy baba lesz.
Siriusszal egyszerre fújtuk ki az addig benn tartott levegőt.
- Kérhetünk képet? - kérdeztem egy kicsivel utána.
- Persze - mondta a doki, és kattintott párat a géppel. - Nemsokára kész lesznek.
- Oké - motyogtam, közben Joel eldarált pár információt.
- A bébi egészséges, mint a makk. Még mindig oktatsz? - kérdezte Joel, miközben elém tartott egy papírkendős dobozt, hogy letörölhessem a hasam.
- Igen - válaszoltam, miközben végighúztam a hasamon a kendőt.
- Nemsokára vissza kell fognod magad.
- Tudom, tudom. Akkor is ez volt, amikor Dannyt vártam. Van segítségem az edzésen, úgyhogy nem lesz gond.
- Akkor jó. Kész vannak a képek - nézett ránk Joel, és mivel én épp akkor bújtam bele a pulcsimba, Sirius kezébe nyomta a képeket. - Találkozunk egy hónap múlva.
- Igen. Köszönjük! Viszlát! - szorítottam magamhoz a kabátomat és a táskámat, aztán Siriusszal karöltve kimentem a váróba. Gyorsan magamra kapkodtam a sálam és a kabátom, aztán a sapkám is a fejemre húztam, majd a képeket a mellkasomhoz szorítottam. Siriusszal ugyanúgy kézen fogva hagytuk el az épületet. A kocsiba szállva rögtön a képeket kezdtem nézegetni.
- Szerinted kisfiú vagy kislány? - kérdeztem Siriustól.
- Nem mindegy?
- De. De te minek nézed? - nyomtam az orra elé a képeket.
- Nem tudom. Meg lehet az ilyenkor állapítani? - kérdezett vissza, aztán indított.
- Hm, nem - húztam vissza magam elé a fotókat. - De akkor is!
- Most sem akarod tudni a nemét?
- Nem tudom. Megmarad, hogy a fiú én, ha lány te választasz nevet, ugye? - kérdeztem, de még mindig a képeket néztem.
- Maradjon? - kérdezett vissza párom.
- Szeretnél fiúneveket keresgélni?
- Szerintem jó így.
- Szerintem is. Csak biztos akartam lenni benne, hogy nem akarsz-e cserélni.
 
Csütörtök lévén, a téli szünet előtti utolsó órámat tartottam három csoportomnál is. Az edzés vége előtt öt perccel leültettem a srácokat. Adam már tudta a hírt, így neki nem volt újdonság.
- Na, szóval srácok. Nagyon ügyesek vagytok, jó csapat vagytok.
- Most jön a de... - hallottam Gary hangját.
- Nem, nem lesz de - mosolyogtam rájuk. - Sokan nem jártatok még hozzám, amikor elkezdtem tanítani, sőt, a banda fele alig két éve csatlakozott.
- De milyen jó két év volt! - hallottam ezúttal Richie hangját, a másik nagydumásét.
- Bizony, az volt. De ezzel csak azt akarom mondani, hogy amikor visszajöttök a szünetről, amiben remélem gyakorolni fogtok, lesz egy kis változtatás. Mielőtt megkérdeznétek, micsoda, mondom - emeltem fel a kezemet, hogy megakadályozzam a kérdésbombát. - A változás az, hogy Adam többet lesz a zenepult előtt, mint mögötte - mosolyogtam Adamre, ami elnevette magát a megfogalmazáson.
- Miért? Te? - kérdezte Steph.
- Én maradok, csak kevesebb koreográfiát fogok nektek bemutatni.
- Hogyhogy? - kérdezte Lana.
- Azért, mert kisbabát várok - mosolyogtam rájuk, mire az egész banda elkezdett ujjongani. Elnevettem magam a reagálásukon. - Köszönöm, nagyon aranyosak vagytok.
- Mikorra várod? Fiú lesz vagy lány? Mi lesz a neve? - hallatszottak ezerfelől a kérdések.
- Nyár közepére. Nem tudom sem a nemét, sem a nevét. Még pici ahhoz, hogy megmondják, mi lesz.
- Hányadik hónapban vagy?
- A másodikban.
- Van róla képed?
- Igen, van. Meg szeretnétek nézni?
És ehhez nagyon hasonló jelenet játszódott le még kétszer aznap, és háromszor másnap.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>