Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

1. fejezet

2012.09.27

 - És most jön a repülő! - kaptam fel Norát, aki sikítva élvezte a magasságot, miközben körbereptettem a nappalin. Eszméletlen a kiscsaj. Nevettünk, egészen addig, amíg Lily le nem jött a lépcsőn.

- Késő van, ideje megfürdetni - nyúlt Nora felé, de magamhoz vontam kislányomat.
- Nem adom - fordultam el félig, de ahelyett, hogy Lily nevetett volna, frusztráltan felsóhajtott.
- Ne csináld ezt, James! Aludnia kell! Ha eltérünk a napirendtől...
- Miért baj az? Péntek este van! Nem maradhat fenn tovább?
- Csak nézz rá! Látszik, milyen fáradt! - mutatott kislányunk arcára, mire magam felé fordítottam, de csak egy hatalmas vigyort láttam rajta, és a szeme sem árulkodott fáradtságról.
- Szerintem meg még játszani akar - tettem le a szőnyegre Norát, aki felült, és érdeklődve nézett ránk. - Megfürdetem, ha már laposabbakat pislog.
- Tudod, mit? Nem érdekel. Szórakozz csak vele, de ha holnap nyűgös lesz, a nyakadba varrom! - fenyegetett meg drága feleségem, majd vörös haját hátradobva eltűnt az emeleten.
- Na, Manó - emeltem fel újra Norát - ígérd meg, hogy te mindig ilyen cuki maradsz! - pusziltam meg az arcát, mire megrángatta a hajam. Felnevettem. Éreztem, hogy ő mindig ilyen marad.
 
Tíz perccel később azonban tényleg észre lehetett venni rajta a fáradtságot. Nem nyúlt olyan gyorsan a játékok után, így ígéretemhez híven megfürdettem, majd le is fektettem, kilenc óra tájban. Ezek után benéztem Harryhez, aki már aludt, így a hálóba mentem. Lily az ágyon feküdve olvasott.
- Mit olvasol? - kérdeztem kedvesen.
- Krimit - válaszolt flegmán, mire megforgattam a szemeimet. Leültem mellé és masszírozni kezdtem a vállát.
- Ne mondd már, hogy ezért mérges vagy rám! - jegyeztem meg, mire becsapta a könyvét.
- Pedig de! Hozzá van szokva a napirendhez! Pár perc késés is felborítja az egészet!
- Miért görcsölsz rá teljesen? Lazíts már egy kicsit! - vettem kezelésbe a nyakát, mire felnyögött.
- Hogy lazíthatnék két gyerek mellett?
- Most viszont csak ketten vagyunk... - suttogtam a fülébe, mire megfordult mellettem, félig felült, megcsókolt, majd magára húzott. Rég volt már ennyire hangulatánál.
 
Tíz óra után arra figyeltem fel, hogy csörög a telefonom.
- Ki lehet az ilyenkor? - nyöszörögte Lily, majd méginkább hozzám bújt.
- Nem tudom, megnézem - nyúltam az éjjeliszekrény felé, majd feltettem a szemüvegem. Elmásztam a szoba másik végébe, ahol a telefonom ontotta a zenét. A kijelzőn pedig Sirius neve szerepelt. - Mondjad! - mondtam köszönés helyett.
- Kérhetnék egy szívességet? - szólt barátom kissé idegesen a telefonba, átugorva a köszönést.
- Miről lenne szó? - érdeklődtem, miközben Lilyre néztem.
- Körbemennél a városban?
- A városban? Miért?
- Mert Sam bő fél órája azt mondta, elindult. És még nem ért haza. Én is elmennék, de Danny már alszik, és lehet, hogy közben hazatalál, de aggódom.
- Hol volt?
- Nem tudom. Csak annyit mondott, hogy beszélgetett.
- Próbáltad hívni?
- Igen, és nem veszi fel.
- Jó, persze, indulok. A Nissannal van?
- Igen.
- Majd hívlak, ha van valami - mondtam végül, majd megszakítottam a vonalat, aztán elkezdtem öltözni.
- Mi történt? - pislogott Lily álmosan, az ágyon ülve.
- Sirius volt. Sam még nem ért haza, úgyhogy körbenézek a városban.
- Mennyi az idő?
- Negyed tizenegy - válaszoltam, majd zsebre tettem a telefonom.
- Nem szokása ilyen sokáig ellenni. Bár most zabos Siriusra, lehet, elment sétálni.
- Elvileg beszéltek, és azt mondta siet, de még nem érkezett meg, a hívásokra pedig nem válaszol. Tipp?
- A part. Vagy a park. Ha látod a kocsit, biztos a közelben lesz - mondta párom, majd visszadőlt a párnára.
- Oké. Majd jövök - nyomtam puszit a szájára, majd felkaptam a slusszkulcsot, bevágtam magam a Mercibe, és indultam is.
 
Először Sam szülei háza felé vettem az irányt, hátha ott van, de tévedtem. Lily tanácsára végigkémleltem a part melletti parkolót, de egy kocsi sem állt benn, ahogy a parknál sem. Végül eszembe jutott, hogy Sam dolgozni volt, így arra indultam, majd arra a következtetésre jutottam, hogy a legrövidebb úton indulok vissza, és akkor csak összefutok vele. Azonban nem kellett visszafelé kocsikáznom. A stúdió parkolójában megláttam az autót. Leparkoltam mellette, majd odamentem. A kocsiban nem ült senki, Sam táskája pedig az anyósülésen pihent. Amíg ott voltam, egyszer világítani is kezdett benne valami, valószínű Sirius hívta. Megpróbáltam kinyitni az ajtót, és nagy meglepetésemre, sikerült is. Sam viszont nem volt sehol. Azonnal felhívtam Siriust.
- Tessék? - szólt bele idegesen.
- Na, megvan a kocsi. Sam azonban sehol sincs.
- Hol vagy?
- A stúdiónál. A kocsi nem volt bezárva, a táskája az anyósülésen van, és mint mondtam, ő meg eltűnt.
- Nem ment vissza a stúdióba valamiért? - adott ötletet barátom.
- Már zárva van, és itt nincs éjjeliőr.
- Lehet, hogy nem vették észre, hogy visszament és rázártak.
- Körbemegyek, de ha nem ég sehol villany, nem hiszem, hogy itt lenne - mondtam, majd letettem arra az öt percre, amíg körbejártam az épületet. Ahogy gondoltam, egy lámpa sem égett. Márpedig a tánctermek a földszinten vannak. Kezdtem aggódni. Nem vall Samre, hogy csak elfut a problémák elől. Visszahívtam Siriust, aki betelefonált az örsre, és bejelentette Sam eltűnését. Azonnal járőrök kezdték járni a belvárost, és a helyszín két kilométeres körzetében mindent átnéztek, de nem találtunk semmit. Ötletem nem volt, mi történhetett. Nem is haza mentem, hanem Siriushoz, aki teljesen kiakadva ült a kanapén. Kezében a telefonját szorongatta, szuggerálta, mintha Sam fel tudná hívni, pedig az ő mobilja a táskájában van.
- Hé - jeleztem ottlétem, mire barátom rám nézett. - Meg fogjuk találni. - Még nem tudom, hogy, de így lesz. A faliórára néztem - Sam nagyjából öt órája tűnt el. - Voltak már itt a többiek?
- Nem. Bemondtam a telefonba mindent, ha esetleg valaki nem tudná, hogy néz ki.
- Reggel bemegyek a közlekedésiekhez, megnézem a videókat. Az a környék nagyjából be van kamerázva, ha szerencsénk van, találunk is valamit.
- Veled megyek.
- Nézd, nem...
- De. Muszáj. A feleségemről van szó. Nem ülhetek tétlenül!
 
Arra a pár órára hazamentem, de aludni nem tudtam. Azon gondolkodtam, hogy mennyi idő alatt tenné meg Sam azt a tizenöt kilométeres utat, ami a stúdiótól hozzájuk vezet. Ha nem siet, akkor sem több három óránál. Nincs nála sem pénz, sem telefon. És sietett haza. Szerintem kijelenthetjük, hogy nem magától nem ment haza. Reggel Sirius megjelent az ajtóban, Dannyvel egyetemben. Amikor Lily felébredt, és szembesült a történtekkel, Sam már tíz órája volt távol. Otthagytuk Dannyt neki, majd ketten indultunk a közlekedésiekhez. Fél órával később értünk oda. Amint jelvényt villantottunk, egy terembe kísértek minket, ahol kivetítették a tegnap éjjeli kamerák felvételeit a stúdió környékéről. Hat kamera volt a közelben, abból öt nem látott semmit. A hatodik viszont...
Nem egészen a parkolót vette, de a sarokban lehetett látni Sam autóját. Feszülten figyeltük a történteket. Sam beszáll a kocsiba, de nem indul el. Csak ül benn.
- Most beszélünk telefonon - jegyezte meg Sirius, a képernyőn lévő számlálóra pillantva. És tényleg. Kigyúltak a féklámpák, majd elaludtak. Fél perccel később nyílt mind az első, mind a hátsó ajtó. Előbb Sam szállt ki, majd egy nagydarab fickó, aki pisztolyt szegezett neki. A férfi keze lendült, a fegyver markolatával tarkón vágta Samet, aki azonnal összeesett. A fickó elkapta, másodperceken belül még másik két férfi tűnt fel a színen, majd egy autó. Samet begyömöszölték a csomagtartóba, majd ők is beültek a kocsiba, és elhajtottak. Miután visszatekertük a felvételt, megállapítottuk a kocsi márkáját és típusát, rendszám azonban nem volt a kocsin. Nem maradt semmi nyomunk.
Siriusra pillantottam, aki ökölbe szorította a kezét. Nem láttuk az elkövetők arcát, a kocsi zsákutca. Ki kell találnunk valamit!
 
Ezek után visszamentünk az örsre, ahova befészkelte magát egy nyomozócsoport, akik Sam eltűnésével foglalkoztak. Elmondtuk nekik, mit tudtunk meg, illetve hogy szerintünk mi lenne a következő lépés, de elhallgattattak minket.
- Értjük a dolgunkat - állított le minket egy negyven év körüli, kopaszodó férfi. - A nevem Ray Bennett. Meg fogjuk találni a feleségét - pillantott Siriusra, aki méregetve nézte az idegent. Nekem sem tűnt túl hitelesnek az alak.
Minden esetre, nehéz szívvel, de hagytuk, hogy ők végezzék a munkát. Sirius azonban annyira tehetetlen volt, mint még soha.
 
Nem töltöttem sok időt otthon, inkább azért aggódtam, Sirius nehogy valamilyen őrültséget csináljon. Beléptem a házukba, miután gyorsan átöltöztem otthon, de a köszönésemre senki nem válaszolt. Az ajtó nyitva volt, szóval csak otthon kellett lennie! A konyhába menet bepillantottam a dolgozóba. Sirius az asztalra hajtott fejjel aludt. A laptop búgott, így gondoltam, hogy be van kapcsolva. Lassan Sirius mellé léptem, majd a tapipadhoz nyúlva megnéztem, mit csinált. Nem lepődtem meg, amikor a képernyőn egy Samről készült kép nézett vissza rám. Mosolygott, ahogy mindig, szeme élénken csillogott. Sirius vállára tettem a kezem és megráztam kicsit. Ijedten kapta fel a fejét.
- Te mit vagy itt? - törölte meg a szemét. Azt nem hagyom ki, hogy ez a mondat Sam szavajárása.
- Menj fel aludni. Rád fér.
- Annyira nem érzem, hogy kéne - mondta, miközben megint a képernyőre akadt a tekintete. - Nézz csak rá! - suttogta barátom. - Miért történnek velünk ilyenek?
- Nem tudom.
- Olyan gyönyörű...
- Bizony az. És az is marad. Ugyanilyen lesz, amikor visszakapod.
- Honnan tudod? - fordította rám a szemét. Nem tudtam, csak hittem.
- Vannak őrangyalai, nem?
- De. Három is.
- Akkor nem lesz baja.
 
Ezek után Sirius a segítségemmel eltalált a hálójukba, alig pár perccel később pedig aludt is. Remélem, Samnek tényleg nem lesz baja, mert ha ne adj Isten nem jön haza, fárasztó munka lenne Siriusra vigyázni a nap minden percében. Kiosontam a hálóból és visszamentem a dolgozóba. Ki akartam kapcsolni a gépet, aztán hirtelen felindulásból elkezdtem nézegetni a fényképeket. Igazából nagyon profi módon voltak szétválogatva, így amiről tudtam, hogy olyan esemény, amiről nem akarok fotókat látni - mint például a nászút -, nem is néztem bele. Viszont egy mappán megakadt a szemem. Bele is léptem, és kapásból elmosolyodtam. A gimis éveinkben készült képekkel találkoztam. Jó sok kép volt benne, a többségükön elkapott a röhögés. Aztán azok a képek következtek, amik azon a nyáron készültek, amikor Samék ideköltöztek. Samről volt egy jó kép, a strandon pózolt, és a háttért jobban megnézve, mögötte ott aludtam, Lilyvel egyetemben. Valószínű ezért nem tudtam erről a képről. Hirtelen megrohantak az emlékek. Amikor először találkoztunk Sammel - vagyis amikor nekem jött a bebútorozásnál. Szerintem nem kell mondanom, hogy Sirius szeme kapásból megakadt rajta. A dolog már csak abban hibádzott, hogy az enyém is. Az igazat megvallva, akkoriban kezdtem érezni, hogy felesleges Lily után szaladnom, mert nem fog megváltozni a véleménye, és Sam, mint potenciális új lehetőség, rögtön felvillanyozott. De tartoztam annyival Siriusnak, hogy nem halásztam el előle, ha már annyi ideig nézte, ahogy én szenvedek Lilyvel, és ahogy én néztem, ahogy csajozik. Valahogy éreztem, hogy ha Sam belemegy a dologba, még jó hatással is lehet erre a hülye kutyára. És nem tévedtem. Sam biztatásával végül is elértem a célom. Enyém a környék Vörös Démonja, Sirius a támogatásommal pedig megszerezte a Szőke Angyalt.
Nem is kívánhatnék jobb barátokat, mint ők.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>