Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

7. fejezet - Partytime

2011.10.14

 Péntek délelőtt van. Anya a konyhában tesz-vesz, míg az ikrek a nappaliban nézik a tévét. Nekem már jó rég volt alkalmam tévézni, és úgy érzem, egy darabig még nem is lesz. A szobámban ülök, a zene szól a hangfalakból, ritmusra mozgatom a lábam, és nézek ki a fejemből. Na jó, ez depisen hangzik. Igazából a gépemet nyomkodom, nem tudom, mit csinálok, azt hiszem, a neten szörfölök. Hirtelen megvilágosodom, és a szörfölésnek célja lesz: valami nyugis helyen kell találnom egy szállodát. Anyáéknak ugyanis két hét múlva lesz a házassági évfordulójuk, méghozzá a tizenkettedik. El szeretném küldeni őket pihenni, hiszen a költözés és az ilyen egyéb dolgok bizonyára kifárasztották őket. Apa különben sincs itthon sokat, biztos örülni fog neki. 

 
Alig keresgélek félórája, megcsörren a mobilom. Nem nézek a kijelzőre, úgy veszem fel.
- Halló?
- Szia, Am! Nincs kedved sétálni egyet? - ismerem fel Lil hangját. 
- Felőlem mehetünk, pár dolgot úgyis meg kell kérdeznem tőled.
- Oké. Akkor mondjuk, fél óra múlva a parkban?
- Rendben, akkor majd talizunk. Szia.
- Szia.
 
Ez gyors volt. A mobilom az ágyra dobom, elmentem az egyik szálloda honlapját, majd elkezdek készülődni. Egész hamar készen leszek, úgyhogy még leugrom valamit enni. Nem igazán tudom, mi van otthon, de amint benézek a hűtőbe, kiveszek magamnak egy barackos joghurtot, és azt falom be. Felszaladok az övtáskámért, elköszönök a többiektől, és kilépek a friss levegőre. Kellemes az idő, kicsit fúj a szél, ami pont jó, hiszen a Nap hétágra süt. Alig indultok el, valaki máris megszólít.
- Csá, Am! - körbenézek, de nem látok senkit. Nem indulok tovább, és még egyszer körülnézek. Akkor veszem észre, hogy Sirius az erkélyükön áll és dohányzik. Ilyet se láttam még, de végül is az ő egészsége fog tönkremenni...
- Szia Sirius. Te mióta bagózol?
- Egy ideje. Átgondoltad az üzenetem?
- Még nem nagyon, de most találkozom Lillel, úgyhogy csak eldöntjük, megyünk-e vagy nem.
- Ja, oké. Egyébként mizu veled?
- Semmizu. Na, mennem kell, mert a végén még leszedi a fejem, hogy két másodpercet késni mertem. Szia!
- Szia. Azért dobj majd egy üzit, hogy mi lesz!
- Oké!
 
Ezzel tovább folytatom az utam, és épphogy odaérek a megbeszélt időpontra a parkhoz. Lil még nincs ott, de nem kell rá sokat várnom, már fél kilométerről, hogy valaki egész jól felidegesítette. Amikor odaér mellém, a szokásos három puszival köszöntjük egymást, és indulunk a parkba.
- Ki idegesített fel ennyire? - kérdezem.
- Ne is kérdezd. Petunia volt olyan kedves, és rám törte az ajtót fél tízkor, kipakolta a fél ruhatáram, mert szerinte én hordom a kedvenc zöld melltartóját. Nem baj, hogy nekem kb. kétszer akkora mellem van, mint neki, de én hordom. Mire kidobtam a szobámból, olyan volt a fejem, mint egy ráknak! Aztán nagy nehezen elkészülök, de persze kivel találkozok az utcán? - Van egy tippem. - Persze, hogy Potterrel! Megint jött a gyári szövegével, hogy szeret, és hogy menjek el vele randizni. Hiába mondtam neki, hogy nem, hiába indultam el, jött utánam, és mondta a szövegét! Annyira felidegesített, vagy háromszor küldtem el a búsba, aztán jól ráordítottam, és csak akkor fogta fel, hogy mennék a dolgomra. Ezek után békén hagyott, és most itt vagyok.
- Nem semmi. De nem tudom, miért ordítoztál Jamie-vel, szerintem tök kedves. Jól is néz ki, te meg visszautasítod.
- Azt kifelejtetted, hogy egy egoista disznó, akinek minden csaj csak egy éjszakára kell. 
- Igen? Ezt honnan veszed?
- Eddig is ezt csinálta, nem hiszem, hogy megváltozott.
- Szerinted. Amikor én voltam velük bulizni, nem csajozott. Sőt, szinte csak velem táncolt, csak akkor kezdtek ragadni rá azok a kiscicák, amikor beleugrott velem a medencébe.
- Mit csináltatok?
- Ja, nem mondtam? A hülye beleugrott velem a medencébe. Akkor kezdtek köré gyülekezni a csajok, de nem voltam rá kíváncsi, úgyhogy bementem. És egy szobában aludtunk, úgyhogy nem hiszem, hogy valamelyikkel is közelebbi kapcsolatba lépett volna. De ha már így szóba került a buli, Sirius meghívott megint egybe.
- Igen? Hova, mikor?
- Holnap, valami FH-ba. Az micsoda?
- FH? Az az ő klubjuk. Mármint a nagybátyja a tulaj, és mivel Sirius a kedvenc unokaöccse, elég gyakran járnak oda. Általában ingyen kapnak mindent, és ha esetleg valami DJ is jön, nem csak gépről megy a zene, még akkor is ingyen visznek be.
- Te is voltál már benn?
- Egyszer-kétszer mentünk el Alice-szel, amikor még nem volt barátja, három éve talán. Akkor elég jó bulik voltak, de amióta Mr. Black lebetegedett, elég ritkán hívnak DJ-t, így a klub megmaradt szombat esti klubnak, ahova csak inni és játszani járnak. Azt nem mondta, hogy ki jön?
- Nem mondott mást. Elmegyünk?
- Potter is ott lesz, mi? Gondolom. Amennyire azok össze vannak nőve...
- Nem azok, hanem ők. Egyébként mit jelent az FH?
- Fekete Homok. Nem t'om, hogy menjek-e.
- Na, Lil, ne hagyj egyedül! Különben is, ez az első buli, ahova közösen mennénk, amióta ide költöztünk! Ezt meg kell ünnepelni! Na, légyszi! - nézek rá boci szemmel. Sóhajt egyet.
- Jó, legyen. 
- Köszi! - ölelem meg.
 
Még vagy két órán át szaladgálunk a parkban, és nagyon megéhezünk, úgyhogy beülünk egy kis kajáldába a park másik kijáratánál. Kényelmesen bevágunk egy-egy gyrost, aztán elindulunk hazafelé. A park másik kijáratánál elköszönünk egymástól, és mindketten egyedül folytattuk utunk.
 
A délután szinte semmittevéssel telik, amíg meg nem szólal a mobilom.
- Tessék! - szólok bele.
- Am, szerinted mit vegyek fel holnap?
- Passzolom, Lil. És én?
- Ezt én passzolom. 
- Ez remek. Amúgy hogy akarunk felöltözni?
- Holnap jó idő lesz, benn pedig tuti meleg lesz, úgyhogy nem kell nagyon felöltözni.
- Akkor holnap délután átugrok hozzád, és együtt készülünk, oké?
- Oké. Mikorra jössz?
- Mikorra menjek?
- Hát, öhm, olyan hét körül, oké?
- Ja, persze. Még egy kérdés. Hogyan megyünk oda?
- Mondjuk kocsival?
- Kiével?
- Az enyémmel?
- Megvan már a jogsid?
- Még nincs. De neked megvan, nem?
- De.
- Akkor?
- De én holnap lehet kicsit illuminált állapotban leszek.
- Szerinted én nem?
- Végül is… Ha nagyon lerészegedünk, a srácok biztos szívesen hazahoznak majd.
- Valószínű. Akkor holnap hét?
- Megbeszéltük. Akkor holnap, szia!
- Szia!
 
Amint leteszem a telefont, beszaladok a gardróbba, és körbenézek, mit vehetnék fel holnap. Van hosszúgatyám, de abba biztos beleizzadnék, úgyhogy az ki van lőve. Szoknyában nem akarok menni, úgyhogy az is kilőve. Már csak a rövidnadrágok maradnak. Megnézem mindet, és meg is találom az alkalomhoz illő darabot. Szerencsére kantáros, így a felsővel sincs sok gondom, de azért egy piros trikót is előszedek. Végignézek a cipőimen, és egy kényelmes, fehér edzőcipő mellett döntök. A kiegészítőket holnapra hagyom, és eszembe jut, hogy talán a szülőknek is meg kéne említeni, hogy holnap nem leszek itthon. Letrappolok a lépcsőn, bemegyek a nappaliba, ahol az egész család ücsörög és tévét néz.
- Sziasztok!
- Szia, Sam! Milyen napod volt? - kérdezi apa.
- Egész jó. És neked?
- Nekem is. Mi újság van?
- Sirius elhívott egy buliba.
- Mikor, hova?
- Holnap, az FH-ba. 
- És az hol van?
- Nem t'om. Lillel megyek, ő tudja, hova kell menni.
- Ja, jó.
- Akkor elengedsz, ugye?
- Persze, persze, menjél csak!
- Oké! Utána Lilnél alszok.
- Rendben. 
- Oké. Jó éjt!
- Jó éjt, szia!
Aznap még hajat mosok, bebújok az ágyamba és fellátogattam MSN-re. Nem volt fenn senki, péntek lévén gondolom, a londoniak buliznak, pedig alig van nyolc óra. Hirtelen felbukkan három ablak, és mindegyik azt hirdeti, hogy felvettek MSN-re. Az egyik persze Sirius, a másik Jamie, de a harmadikról fogalmam sincs. Jelen pillanatban egyik sincs fenn, hál' Istennek, különben biztos zaklatnának. Felugrom Facebookra is, ahol újabb ember jelölt be. Név szerint Adam Rossdale. Visszaigazolom, megnézem az adatlapját, aztán kikapcsolom a gépet, megszárítom a hajam és elalszom.
 
A szombat igen csak jól indul. Arra ébredek fel, hogy kiesek az ágyamból, lefelé menet legurultam a lépcsőn, a nappaliba vezető lépcsőt mintha kitörölték volna a fejemből, így csak be akarok lépni a szobába, aminek az az eredménye, hogy beleesem a rattan fotelbe, ami a hirtelen súlytól felborul és a fejemen köt ki. Csodás reggel. Anya szokás szerint a konyhában van, éppen mosogat.
- 'Reggelt - köszönök neki.
- Neked is. Legurultál a lépcsőn?
- És még a rattan is rám dőlt - Keresek magamnak egy tálat, a hűtőből pedig kiveszem a tejet. - Nem tudom, mi van velem. Nem szoktam ilyen béna lenni. - A müzlit is előveszem a szekrényből, jól telepakolom a tálamat ezekkel a földi jókkal, és leülök a pulthoz enni.
- Biztos elfáradtál. Mennyit aludtál?
- Hát, olyan… - Ránézek az órára, fél kilencet mutat. - Tizenkét órát.
- Na, akkor túl sokat aludtál. 
- Rá kell készülnöm az esti bulira. Hétre átmegyek Lilhez. Ja, egyébként anyukája mondta, hogy meg lesztek hívva valami partyra. Ne csodálkozz, ha kaptok meghívót.
- Ahogy apád mesélte, elég nagy sznobok.
- Hát, egy kicsit. De ne is várd, hogy náluk lesz valami. Biztos kibérelik a város legdrágább termét, vagy egy hajót, ami akkora, mint a Titanic.  
- Abban az esetben lehet, hogy el se megyünk.
- Ha nem akarsz közellenség lenni, el fogsz - Bekapom az utolsó falat müzlit, anya kezébe adom a tálat és a kanalat mosogatásra, majd még halászom egy almát a pultról, és nagyokat harapva fogyasztom el. Miután befejeztem, bemegyek a nappaliba, felállítom a rattant, beteszek valami DVD-t, beülök a fotelba, és a filmet bámulom. Sikerül kiválasztanom a Horrorra akadva 3-at, így végigröhögtem. Ezek után felmegyek átöltözni, gondolom, csobbanok egyet, úgyhogy utána rögtön kimegyek az udvarra. A Nap szokás szerint süt, még jó, hogy kihoztam a napszemcsim. Azonnal a szemem elé tolom, és bemegyek a vízbe. A hajam még a szobámban felkötöttem, így nem lóg bele a vízbe. Úszom pár hosszt, majd kifekszem a napágyra száradni. Nyugalmam nem tart sokáig, mert valaki rám köszön.
- Csá! - Vajon ki lehet az? Felé nézek, a kerítésnek támaszkodva néz át, és mosolygott.
- Szia, Sirius. Mizujs?
- Semmi. Jöttök este?
- Igen. Lil kérdezte is, hogy lesz-e valami DJ.
- Az egyik ismerősünk fog zenélni, elég jól nyomja.
- Remélem jó buli lesz.
- Az FH-ban nincs olyan, hogy nem jó buli.
- Akkor jó. Kik lesznek ott?
- Hát előreláthatólag ti ketten, én, James meg Remus. Legalábbis, akiket ismersz.
- Jó. Ti mikor értek oda?
- Úgy gondoltuk, olyan tíz körül megyünk. Ja, mit szólnál, ha velünk jönnétek? Akkor nem kéne belépőt fizetni.
- Nem tudom, mennyire vetted észre, de szerintem az itt lakók többségének nem hagy mély nyomot a pénztárcájában egy belépő.
- Ez igaz, de úgy mégis kényelmesebb. Na?
- Lil nem örülne neki.
- Evans semminek nem örül, ami hozzánk köthető.
- Úgy beszéltük meg, hogy ketten megyünk.
- Gyalog? 
- Dehogy! Kocsival.
- Ja értem, Mr. Evans befuvaroztat titeket?
- Nem. Én vezetnék. 
- Igen?
- Aha.
- Van jogsid?
- Nincs. Illegálisan szoktam vezetni, és csak akkor, ha részeg vagyok. Persze, hogy van jogsim. 
- Akkor jó. Ha akarsz, este vezethetsz.
- Az Astont tuti én fogom.
- De a Ferrarit - Ó, hogy az a...! Ez zsarolni próbál. Kb. két hónapja vezettem utoljára kocsit, ő meg itt jön a Ferrarival.
- Átadnád a kormányt? Egy szőke nőnek? Honnan tudod, hogy egyáltalán jól vezetek-e? Az a kocsi a szemed fénye, és ha tök véletlen történne vele valami, kinyírnál.
- Ha motort tudsz vezetni, akkor kocsit is. De abban igazad van, hogyha valami történne, kinyírnálak. 
- Na, látod. Szerintem az esti vezetést kihagyom. De ha beleegyezek, ígérd meg, hogy józanul ülsz kocsiba hazafelé.
- Ha Evans ott van, akkor Ágas nem piál annyit, úgyhogy nyugi, valaki biztos józan lesz.
- Áh, Lil ki fog nyírni ezért. De csak azért egyezem bele, mert szeretném, ha Jamie nem hiába próbálkozna, és így legalább Lil megszokhatja, hogy James ott van a közelében.
- Remek. Akkor tízre itt vagyok érted, aztán felvesszük a többieket.
- Ja, én Lilynél leszek. Ha még élni fogok tízkor.
- Biztos, hogy fogsz. Na, én lépek. Akkor este megyünk értetek. Majd megcsörgetlek, ha elindulok. Csá!
- Csaó!
Na, én arra nem vennék mérget, hogy megérem az este tízet.
 
Este fél hét van, én pedig nagyban pakolom össze a cuccaim. A ruhát már beraktam, a kiegészítőket is, helyet spórolok azzal, hogy abban a cipőben megyek el, amiben bulizni is menni fogok. Ezeket mind egy nagy táskába teszem, előkotrom az övtáskám, abba pedig az iratokat teszem, majd azt is a nagy táskába. Miután úgy vélem, hogy mindent elpakoltam, ami ma estére kell, elindulok lefele, vigyázva arra, hogy ne essek le a lépcsőn, így is fáj a vállam a reggeli esésektől. Elköszönök a többiektől, majd kimegyek az udvarra. Lassan megyek Lilék felé, kellemes az idő, a zene szól a fülemben, a Nap még látszik az égen, épp ezért a napszemcsim is rajtam van. Negyed óra múlva érek Lilyékhez, majd becsöngetek. Max hamar ajtót nyit, aztán liftet hívom. Hamar felérek Lilhez, aki valamit nyomkod a laptopján. 
- Szia. Mit csinálsz?
- Szia. Alice-szel beszélgetek. 
- Hogy van?
- Egész jól. Kicsit fasírtban vannak Frankkel, de úgyis megoldják - Elfordul a géptől és rám néz. - Te inkább azt mondd meg, mit vegyek fel!
Mintha parancsot kellene teljesítenem, bemegyek a gardróbjába. Alaposan körbenézek, de nem csinálok semmi mást.
- Van valami elképzelésed?
- Ne legyen hosszú. Meleg van, és lesz is, úgyhogy a hosszú ki van lőve.
- Szoknya vagy nadrág?
- Az mindegy - Remek. Kikapok egy rövidgatyát és egy topot a polcról, majd kimegyek vele.
- Ez jó?
- Nincs hozzá cipőm.
- Van olyan ruhád, amihez nincs cipőd? Ilyen se volt még! - Visszamegyek, a cuccokat visszateszem a helyükre, és újabb összeállítást keresek. Kiviszek neki még egyet, de a póló és térdnadrág egyvelegét túl hosszúnak találja, ezért azt is elveti. Harmadjára egy flitteres, fekete ruhát viszek ki neki, amin kicsit megakad a tekintete.
- Ehhez mit vegyek fel?
- Pillanat - A cipők között kezdek turkálni, míg a kezembe nem akad egy fehér, csillámos magas sarkú. Ékszer gyanánt viszek neki egy kristályszerű karkötőt és egy hosszú, ezüstös színű fülbevalót. - Na, így jó?
- Aha. Akkor én elmegyek, hajat mosok meg fürdök, aztán jöhetsz te.
- Oké. 
Lil elindul a fürdőbe, miután magához vette a fehérneműit. Én addig lemegyek a földszintre, és megkérem Maxet, hogy hozzon fel nekünk valami kedvcsinálót. Vagyis valami alkoholt. Alig érek fel két perce, és máris megérkezik egy üveg vörösborral, egy üveg csokilikőrrel és két pohárral. Pár perc múlva Lil turbánnal a fején, melltartóban és tangabugyiban lép ki a füriből, majd magára kapja a köntösét. Felbontjuk a bort, kortyolunk belőle párat, majd én is elmegyek fürödni. Szinte én is ugyanúgy jövök ki, mint Lily, csak rajtam nincs turbán. Szintén magamra kapok egy köntöst, beteszünk valami vígjátékot, azon röhögünk, a bor pedig egyre csak fogy. Persze nem rúgunk be, de egy-két pohárral mindkettőnk bevág. A likőrből is iszunk kicsit, aztán fél tízkor úgy döntünk, hogy kéne készülődni, így ledobjuk a köntösöket, és mindketten felvesszük az éjszakára kinézett ruhát. Miután úgy érezzük, az öltözködéssel készen vagyunk, beállunk a teljes alakú tükör elé, és agyba-főbe dicsérjük egymást, hogy milyen jól nézünk ki. Persze ezután jön még csak a smink, és Lil haját is meg kell csinálni. A sminkkel hamar készen vagyunk, és csak a szemem húzom ki és egy kicsi feketét teszek a szemhéjamra, míg Lil vöröses ceruzával húzza ki a szemét. A haját fura kontyba kötjük fel, egy rakoncátlan tincset pedig fehér hullámcsattal fogunk le. Mindezek után újra beállunk a tükör elé, és végigmérjük a másikat. Lil eszméletlenül dögös ebben az összeállításban*, és szerinte nekem is jól áll az öltözetem*. Tíz előtt pár perccel még megiszunk egy-egy pohár bort, aztán elindulunk lefelé. Elkezd csörögni a mobilom, de mire előhalászom, leteszi az illető, vagyis Sirius. 
- Ki volt?
- Nem t'om. Biztos téves hívás.
A földszinten Lil már adja a kezembe a slusszkulcsot, de visszaadom neki.
- Nem lesz szükségünk rá.
- Miért nem? - Elindulok kifelé. - Hallod? Miért nem kocsival megyünk?
- Kocsival fogunk menni. Csak nem a tieddel.
- Akkor? - Abban a pillanatban lefékez mellettem Sirius.
- Cső, csajok. Mehetünk? - Köszön ránk.
- Mi? - Néz értetlenül Lil.
- Persze! Szia Jamie!
- Sziasztok. Jól nézel ki, Evans!
- Befogod, Potter! Am, én velük nem megyek sehova.
- Pedig jössz. Na, szállj be! - mondom neki, miután beugrottam a hátsó ülésre, mert persze mit ér egy kabrió, ha fel van húzva a teteje? Lil dühösen rám néz, majd megpróbál bemászni a kocsiba. Pár pillanat múlva benn is van, és elhajtunk az Evans-villa elől. Út közben hangosan szólt egy House stílusú szám, és amíg odaértünk, Lil olyan dühösen nézett rám, hogyha szemmel ölni lehetne, már rég nem élnék. Amikor Sirius leparkolt, hárman szinte egyszerre ugrunk ki a kocsiból, Lil pedig megpróbál nem orra esni. Végül esés nélkül ússza meg a kiszállást, és négyesben indulunk a bejárat felé. A parkolótól egyenesen indulunk, majd jobbra a sarkon. Majdnem a sarkig ér a sor, annyian akarnak bemenni, pedig még csak tíz óra. Mi csak elmegyünk a hatalmas sor mellett, egészen a bejáratig. Sirius és James lepacsiznak a biztonságiakkal, akik persze készségesen engednek be minket.
 
A hely belülről nagyon szép és tágas. A bejárattal szemben van a pult, de olyan sokan vannak, hogy nem is látom. Balra a mosdókba lehet jutni, jobb oldalt pedig szinteltolásosan lett kialakítva a tér, így fél emelettel feljebb vannak az asztalok. Az ajtó felőli oldalon van a DJ pult, ahol egy félhosszú, barna hajú tag keveri a zenét. Középen pedig ott a hatalmas parkett. Mi megyünk elöl Lillel, Sirius engem lökdös, James meg gondolom Lilyt, ha egyáltalán hozzá mer érni. Amint odaértünk a pulthoz, Sirius rendel nekünk egy kört, majd az asztalok felé lökdös. Az egyik asztalon rajta van egy "Foglalt" tábla, ahova Sirius le is ül. Pár perc múlva a pincér srác - aki egyébként nem rossz - hozza az italainkat, a táblát pedig elviszi. Pár percig üldögélünk, beszélgetünk, kortyolunk a sörünkből, aztán befut Remus. 
- Sziasztok!
- Helló!
- Hogy vagytok?
- Jól, köszi. És te?
- Megvagyok.
Megszólal az egyik kedvenc számom.
- Lil, menjünk táncolni!
- Én most ugyan meg nem mozdulok.
- Na...
- Nem. - Kinyújtom rá a nyelvem.
- Fiúk, valaki?
- Én megyek - mondja Jamie, és ketten elindulunk a parkettre. Befurakodunk a tömeg közepébe, és ott kezdünk el táncolni. Össze-vissza hülyéskedünk, tök jól érzem magam. Aztán vége a számnak, de a következő is jó, meg a következő, és az azutáni is, úgyhogy még jó pár számot áttáncolunk. Miután kellőképpen kifáradtunk, visszamegyünk az asztalhoz. Mindhárman ott ülnek, és beszélgetnek. Levágom magam a Lil melletti székre, és beleiszom a sörömbe.
- Na, már azt hittünk, vissza se jöttök - mondja Lil.
- Csak elfáradtunk kicsit. De James legalább táncol velem - Újra beleiszom az italba, az üveg kiürül. - Rendelünk még piát?
- Persze. Mit kérsz? - kérdezi Sirius. Persze, hogy ő kérdezi, amikor ő kap ingyen piát.
- Öhm, mit lehet?
- Amit akarsz.
- Akkor kérek egy energiaitalt meg valami koktélt.
- Milyet?
- Rád bízom.
- Ti kértek még valamit?
- Én valami rövidet - mondja Jamie.
- Semmit - válaszol Remus, Lil pedig csak a fejét rázza. Sirius kb. egy percre eltűnik, elég hamar visszaér. A pincér srác hamar hozza az italokat. James rögtön fel is hajtja a sajátját, ha jól láttam, Jäger volt. Én is felhajtom az energiaitalom, majd megint egy jó szám szólal meg, én pedig felpattanok, felhúzom Lilyt is, és nem érdekel, mennyire tiltakozik, behúzom a tömegbe táncolni. Az elején csak dülöngél, aztán - szerencséjére - rákap a ritmusra, és egész jól táncol. Pár szám után újra leülünk, és belekóstolok a koktélomba. Valami gyümölcsös, és nagyon finom. Emlékszem, hogy ilyet ittam már Londonban, de a neve nem ugrik be. Járt hozzá koktélcseresznye is, így azt is bekapom. A fiúk csak ülnek, és nem csinálnak semmit. 
- Ti így szoktatok bulizni? Egész éjjel az asztalnál ültök, és kész?
- Nem. Csak nem jó a zene - válaszol Sirius.
- A francokat. A zene nagyon jó, úgyhogy most szépen felállsz, és eljössz velem táncolni.
- Te mindig így pörögsz?
- Általában. Szóval nyomás, vár a parkett!
Nagyon, nagyon lassan feláll, én meg már szinte elalszom, annyit kell várni rá. Vele is a tömeg közepére megyek be, és nem tudom, mi baja volt, de nagyon jól táncol. Mint ma mindenki. De vele teljesen máshogy táncolok. Nyomul egy kicsit, de nem nagyon, épp az elviselhető kategóriában van. Aztán egyre közeledünk egymás felé, míg addig jutunk, hogy szinte magához szorít a hasamnál fogva, és a csípőnket mozgatva egyre lejjebb megyünk, míg végül alig bírom megtartani magam, annyira behajlítom a térdem. Aztán a számnak vége, de jön a következő, amit mindketten ugrálva és baromkodva táncolunk végig. 
 
Újra visszaülünk az asztalhoz, a többiek beszélgetnek. Én a saját hangom sem hallottam, de ők beszélgetnek. Majd indítványozom, hogy menjünk egyszerre táncolni. Bele is egyeznek, bár Remus kicsit vonakodik. De azért ő is velünk tart, bár most nem megyünk be a tömeg közepére. A parkett szélén táncolunk öten, és ez nagyon jó. Sokkal tovább maradunk táncolni, mint korábban kettesével, és sokkal jobban szórakozunk is.
 
Pár órával később hullafáradtan ülök le az asztalunkhoz, a többiekkel együtt - bár gyarapodott a létszámunk egy rózsaszín cicababával, aki persze Sirius ölében foglal helyet. Eléggé illuminált állapotban vannak a többiek, Lil is erősen becsípett. James a legjózanabb, aztán Remus, én, Lil és Sirius. A cicababáról nem teszek említést, azt se tudom, kicsoda, és nem is igazán érdekel. Túlságosan lefoglalta az, hogy Sirius szájában matatasson a nyelvével, ezért nem mutatkozott be. Nem kétséges, hogy a csaj kedves szomszédom ágyában köt ki, de többet oda vissza nem könyörgi magát. James egész este Lilyt bámulja, tudom, hogy tetszik neki, nagyon is, és elég szar lehet azt nézni, hogy más pasiknak illegeti magát. Viszont a jó hír, hogy annyira nincs magánál, hogy azt se tudja, hol van. Ez alkalmat ad arra, hogy elkezdjem játszani a kerítőnőt, mert ők – és nem csak szerintem - egymásnak vannak teremtve. Intek Jamesnek, hogy menjünk arrébb, és ő készségesen jön utánam. Nem megyünk messze, a többiek pont nem hallják, hogy mit beszélünk.
- Miért nem hívod el táncolni?
- Mert nem jönne el.
- Ugyan már! Azt se tudja, hol van! Egy táncot biztos, hogy kibír. És ha már ott vagytok, kicsit nyomulhatnál is.
- Már sokszor nyomultam rá, és hidd el, nem úsztam meg pofon nélkül.
- Szerinted fel tudja fogni, hogy nyomulsz? Egyébként tudom, hogy tetszel neki, csak nem ismeri be magának. Egy próbát megér, nem?
- Hát... de, lehet.
- Akkor hajrá! Én drukkolok!
 
Visszamegyünk az asztalhoz, én leülök, Jamie pedig felkéri Lilt. Barátnőm persze igent mond, és már el is indulnak a parkett felé. Eltűnnek a szemem elől, de nekem van tervem az ellen, hogy kimaradjak valami fontosabb dologból. Karon fogom Remust, és elindulok megkeresni táncoló barátaim. Remust húzom magam után, és amikor megpillantom őket, kicsit hátrébb megyek, de még látom őket. Szembe fordulok Remusszal, és táncolni kezdek. Ő is követi a példám, de furán néz rám. Jamie-ék felé bökök a fejemmel, és amint meglátja, kiket lesek, elmosolyodik, és ott marad velem táncolni. Nem kell sokat várni arra, hogy Jamie bemozduljon. Fél perc múlva már óvatosan simogatja, vagy éppen magához öleli. Hirtelen eltűnnek a szemem elől, és amire újra megpillantom őket, már egymás szájában lógnak. Előkapom a mobilom és készítek egy képet róluk. Boldogan mosolyogva megyek vissza, ahol Sirius még mindig a cicababát falja. Majdnem leszárad a mosolyom, amikor meglátom őket, de arra gondolok, hogy Jamie megtalálta a sárga köves utat Lil szívébe, és ez máris felvidít. Ránézek az órára, hajnali fél négyet mutat, és mivel már mindannyian úgy nézünk ki, mint a mosott szar, arra a döntésre jutok, hogy ideje indulni. Ezt a megállapítást közlöm Remusszal és Siriusszal is, akik beleegyeznek - bár szerintem Sirius csak azért, hogy végre megfektethesse a csajt. 
 
Megvárjuk, amíg Lil és Jamie visszatérnek, és hatan indulunk ki. Sirius még int egyet a csaposnak, ő is visszaint, majd elhagyjuk a klubot. Lassan sétálunk az autókhoz, majd mindenki elköszön Remustól, aki külön kocsival jött és a város másik felében lakik. Mi beszállunk a kocsiba, olyan elosztásban, hogy Sirius meg a cicababa ülnek elöl - bár én kételkedtem abban, hogy élve érünk vissza az Evans villába, de inkább nézem, ahogy Lil és Jamie falják egymást, minthogy annak legyek szemtanúja, hogy kedvenc szomszédom a Ferrari hátsó ülésén teszi magáévá cicusát. Szóval nagy nehezen elindulunk, én csak kibámulok az ablakon, néha-néha azért az üveg tükröződésében figyelemmel kísérem Lil és Jamie közös számát, hogy ne fajuljon el a dolog. Végül balesetmentesen érünk vissza a villába, ahol nem csak én és Lily, de James is kiszáll. Elköszönünk Siriustól, aki nem nagyon figyel ránk, és köszönés nélkül elhajt. Lil és Jamie könnyes búcsút vesznek egymástól, majd mindenki elindult a saját szobája felé. Lil nagy nehezen kinyitja az ajtót, felvonszoljuk magunkat a szobájába, ledobjuk a cuccainkat, levesszük a bulis ruhát, és Lil, úgy, ahogy van, melltartóban és bugyiban bedől az ágyba, és ott is marad. Én azért még lemosom a sminkem, felveszem a pizsim, és csak utána alszom el.
 
Valami csörög. Telefon lehet. Ezt a megállapítást - gondolom. Kinyitom a szemem, de rögtön vissza is csukom, mert a szobába beáramló fény kissé elvakít. Miután észlelem, hogy hol vagyok, és hogy valószínűleg az én telefonom csörög, kimászom az ágyból és előkotrom az övtáskámból a készüléket. SMS-t kaptam anyától, hogy jó lenne, ha hazatolnám a formás kis fenekem. Kedves üzenet. Megnézem az időt, délelőtt van, épp csak tizenegy óra. Elkezdek készülődni, a zörgésre Lil is felébred. Ránézek, úgy néz ki, mintha egész éjjel kufircolt volna valakivel.
- Jó reggelt - köszönök rá, miközben a cuccaim pakolom el.
- Hello. Mi történt az éjjel? Nem emlékszem semmire - ül fel és az ágy végébe csúszik.
- Talán mert seggrészeg voltál. De egyébként ez - mutatom felé a telefonom, ami azt a képet mutatja, amelyiken szenvedélyesen smárolnak a buli közepén.
- Mi? Am! Nem! Nem lehet! Ez nem igaz! - ordítozik.
- Pedig az, és hidd el, nem úgy nézel ki ezen a képen, mint aki utálatot érez James Potter iránt.
- Pedig így van.
- Lily, ne áltasd magad. Totál bele vagy esve, csak félsz beismerni, mert nem akarod, hogy ugyanazt tegye veled, mint az a girhes Piton. - Látom rajta, hogy elgondolkodik azon, amit mondtam.
- Nem. Nem érzek iránta semmit. Ő sem szeret, csak azt hiszi.
- Lil, én mondok neked valamit - felkapom a táskám, elé lépek. - Eddig azért jártam kizárólag kék szemű srácokkal, mert azt hittem, csak az ő szemükben látszódik, hogy mit éreznek. De amikor James szemébe nézek, amikor téged figyel, látom a szemében, hogy mit érez. És azt kívánom, bárcsak rám is így nézne valaki. Hidd el Lil, az a srác teljes szívéből szeret téged, és én tudom, hogy te is szereted őt. Hülye vagy, ha nem engeded közel magadhoz. Mennem kell, majd beszélünk. - Adok egy puszit az arcára, majd kifele indulok a szobából. Az ajtóban járok, amikor megszólít:
- Am...
- Tudom. Küldetek fel Maxal fájdalomcsillapítót - szólok vissza a vállam fölött, és elindulok hazafelé.
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>