Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

5. fejezet - Régi ismerős

2011.10.14

 - És te a költözésre szavazol...

- Hát, inkább, mint hogy én és Lucy szívjunk.
- Így igaz.
- És nálatok mi van? Voltál már edzésen?
- Igen. Jó a csapat, a koreográfia is jó, úgyhogy elvagyunk.
- És Lilyvel találkoztál már?
- Jaj, az nagy volt. Képzeld, nagy nehezen eltalálok a házukhoz, erre a szomszéd srác, tudod, aki nyomul rá, mondja, hogy nincsenek otthon, mert nyaralnak. Nekem meg tökre kiment a fejemből!
- És utána hazataláltál?
- Kis segítséggel.
- Oh. Szóval, hogy hívják a lovagod?
- Lovag? Ugyan már! De melyiket?
- Több van?
- Ja, a másik srác, akivel itt vagyok, az James. 
- Lily pasija?
- Inkább leendőbelije. Teszek róla, hogy összejöjjenek. He-he-he-he...
- Hú, ez elég gonoszan hangzott. És Lily mikor megy haza?
- Elvileg a héten érkezik, és nem tudja, hogy itt vagyok, úgyhogy ki kell találnom valami meglepit...
- Sok szerencsét hozzá. Én meg megyek, mert Lucyvel megyünk moziba. Amúgy Speedy, Mark meg Eric is üdvözöl, és azt üzenik, ne halljanak jót rólad!
- Ezt megígérhetem. Jó szórakozást! Aztán majd jelentkezem.
- Oké, köszi, puszi, szia!
- Puszi, szia!
 
Ez tartalmas, negyed órás telefon volt. Visszamegyek a szobába, ahol a srácok még durmolnak. A ház tök kihalt, mintha egy porszívó szippantotta volna fel az embereket... De persze a szemetet itt hagyta! Lemegyek a konyhába, minden szekrénybe benézek, mire az utolsóban - persze, végül is melyikben lenne - megtalálom a szemetest. Beledobálom a műanyag poharakat, majd körbemegyek a házban, és a nappaliban és a medencénél is összeszedem őket. Ezek után a sörösüvegek jönnek. Az összeset beviszem a konyhába és elmosogatom őket. Mikor ezzel is végeztem, a tálak és egyéb mosnivalók jönnek - ezek összeszedése közben megtalálom a farmernadrágom. Megtalálom a seprűt, és még az a szerencsém, hogy a szőnyeget feltekerték, mert elég nehezen tudnám kitakarítani. Az üres üdítős dobozokat is kiviszem, s ekkor valaki letámolyog a lépcsőn.
- Helló - köszön rám Remus.
- Szia - Karikás szemekkel néz körbe.
- Ezt te csináltad?
- Nem, Tündér keresztanya.
- Akkor felhívom, hogy jó munkát végzett.
- Feltéve, ha megtalálod a telefont... - Ezután kissé elkerekedik a szeme, de lenyugszik.
- Amúgy köszi. Nem kellett volna fáradnod, de...
- Szívesen csináltam. Ti meg amúgy se voltatok beszámítható állapotban.
- Ez nem igaz. 
- De igen. De hol találom a felmosót? Minden ragad a kiöntött italoktól...
- Hagyd csak, azt majd én megcsinálom.
- Oké. A fiúk mikor lesznek olyan állapotban, hogy haza tudjanak vinni?
- Szerintem holnap reggel körül...
- Oh. Hát, nem baj, akkor megkérem apát, hogy jöjjön értem. - Már nyúlok a mobilomért - Mi is a cím?
- Én is haza tudlak vinni, feltéve, ha vársz öt percet.
- Jaj, köszönöm. Addig én is felugrok a táskámért.
- Jó, csak csendben, mert a srácok nagyon idegesek lesznek, ha felébresztik őket.
Ezzel elindulok az emeletre. Szóval olyanok, mint a csecsemők. Tök szuper. Halkan nyitok be az ajtón, a fiúk meg olyan hangosan horkolnak, hogy szerintem még azt se hallanák meg, ha robbantanának mellettük. Felkapom a táskám, majd a nappaliban várok tovább Remusra. Pár perc múlva megjelenik, eléggé frissen. Nekem se ártana már egy forró zuhany...
 
Négy óra körül érek haza, és mit ne mondjak, elég fáradt vagyok. Épp a nappalin vánszorgok végig, amikor apa feljön a garázsból.
- Hát te meg miért most jössz?
- Jó volt a buli.
- Igen? Örülök. És hol volt?
- A szomszéd srác egyik spanjánál. Amúgy azért jöttem későn, mert takarítottunk.
- Akkor rendben.
- Többiek merre vannak?
- A medencénél.
- És lesz valami vacsi?
- Anyád kérdezd.
Ezzel bekapcsolja a tévét, elhelyezkedik a kanapén, és rombolja az agysejtjeit. A többiek tényleg a medencénél vannak, és elég jól szórakoznak.
- Sziasztok.
- Szia! - köszönnek mindhárman. - Beugrasz te is? - kérdezi anya.
- Nem, jelenleg pár fokkal melegebb fürdőre van szükségem. Lesz valami vacsi?
- Mennyi az idő?
- Asszem' négy körül van.
- Akkor hat körül vacsi.
- És mi lesz?
- Fish and chips?
- Oké. Ma még nem ettem, úgyhogy ajánlom, hogy finom legyen!
- Szoktam én nem finomat csinálni? - teszi csípőre a kezét.
- Arra gondoltam, amikor a palacsintát cukroztad el annyira, hogy nem lehetett megsütni, mert leragadt!
- Te is tudod, hogy apád miatt volt! Elvonta a figyelmem.
- Annyira, hogy a smár közben belekeverted a memóriád a tésztába? - nevetek.
- Jól van, nevess csak, de ha nem figyelsz, olyat rakok a vacsorádba, hogy...
- Jó, fenyegess csak, de nehogy úgy járj, mint keresztanyu, aki azt akarta, hogy Richie ne egye meg a vacsorát, erre olyan cuccot tett bele, amitől az egészet befalta!
Kb. fél órán át ülök egy kád forró vízben, miközben zenét hallgatok. Hatkor lemegyek vacsizni, és nagyon finom a kaja (nem hiába szakácsnő anya). Ezek után csak felmegyek a szobámba, és alszom.
 
Másnap egész nap nem csinálok semmit, csak bekapcsolom a laptopom, és beszélgetek a londoni haverokkal. Kedden csak edzésre megyek, annyira kifáradok, hogy még vacsorát se eszem, csak elmegyek aludni. Másnap mobilcsörgésre ébredek.
- Hallo?
- Szia, Am. Nagy hírem van. Tudod, ki jött haza? - hallom James hangját.
- Kicsoda?
- A kedvenc szomszédom.
- Szuper. Figyi, kitaláltam valamit, de kéne hozzá Sirius. Ott van?
- Szerencséd van, mert épp a fejem fárasztotta.
- Remek. Ide tudod adni?
- Aha.
- Köszi, szia.
- Szia.
- Csá Am!
- Szia! Na, szóval arra gondoltam, hogy...
 
- Akkor oké? Megmondtad?
- Aha, akkor indulok. Szia!
- Szia!
 
Remélem, sikerül. Elszaladok fürdeni, felkapok egy fehér trikót, egy fekete picsanacit, egy fehér tornacsukát, megfésülködöm, felveszek pár ékszert, a mobilom a zsebembe teszem, és lemegyek a földszintre. Épp akkor érek az előszobába, amikor valaki kopog. Kinyitom az ajtót, Sirius áll előtte. Ugyanolyan szexi, mint mindig.
- Szia! Gyere.
- Szia.
- Nem baj, ha még kajálok valamit?
- Nem, nem. Időnk van.
- Remek.
 
Bemegyek a konyhába, csinálok magamnak müzlit, majd kb. 5 perc alatt bevágom. Az edényeket beteszem a mosogatóba, felszaladok a napszemcsimért, amikor megcsörren a telefon. Miközben a lépcsőn megyek le, kihalászom a zsebemből, és a kijelzőn Lily neve szerepel...
- Sirius! Mehetünk.
- Oké! - hallom a hangját, látom is a szemem sarkából, hogy jön, de a szemem a képernyőn maradt. Sirius biztos furán nézhet rám.
- Nem veszed fel? - abban a pillanatban leteszi.
- Lily volt, nem akartam felvenni, elrontaná a meglepetést - vágok le egy egoista mosolyt és ki is kapcsolom, mert a végén még szabotálja az akciót.
 
Pár pillanat múlva a Ferrariban ülve tartunk Jameshez. Út közben jól elbeszélgetünk, pontosítjuk a terv részleteit, majd végül megállunk Jamesék háza előtt. Sirius kiszáll a kocsiból, én kiugrom, majd átkarolja a nyakam, én a derekát, és úgy megyünk az ajtóig. Csengetni akarok, de Sirius csak úgy benyit az ajtón, majd felmegyünk James szobájába. Legalábbis, úgy hiszem, mert még nem voltam itt. A szoba szép, és tágas, de annyira rendetlen, hogy az nem igaz. Tényleg elkélne ide Lily, biztos addig ütné James fejét, amíg makulátlan nem lesz a szoba... James nincs odabenn, így nekilátunk a keresésének, végül a garázsban találjuk meg.
- Sziasztok!
- Szia!
- Csá!
- Na, akkor mehetünk? - kérdezem.
- Persze. Az előbb láttam, hogy kinn volt az udvaron, úgyhogy kezdődhet az akció - úgy dörzsöli össze a kezét, mintha valami összeesküvést szerveznénk.
 
Kimegyünk az udvarra, felülök a Ferrari motorháztetejére, Sirius mellém támaszkodik, hogy ne csússzak le, átkarolja a vállam, és várjuk, hogy James elindítsa az akciót. Lassan indul Lilyék háza felé, felveszi a legjobb bájvigyorát, majd amikor meglátja Lilyt, ráordít.
- Csáó, Evans. Üdv itthon!
- Na már csak ez kellett! Potter, húzz el innen!
- Jaj, Evans, miért vagy ilyen ellenálló? Én csak köszönteni akartalak, elvégre már olyan rég láttalak!
- Igen, és tudod, milyen jó volt nélküled az a két hét? 
- Hát, nekem rossz volt, hogy olyan messze voltál tőlem. Egy kicsit se hiányoztam? - néz rá boci szemekkel, Siriusszal meg már alig tudjuk elfojtani a nevetést. 
- Képzeld, Potter, egy kicsit se...
Ekkor odasúgom Siriusnak, hogy ő jön.
- Ágas, jössz már? Mennénk!
- Jézusom, Black, új szintre léptetted a kurváiddal való létet? Már kihozod őket az utcára is?
- Neked is jó napot, Evans! Amúgy, mit érdekel, hogy mit csinálok velük?
- Na jó, ez fájt. Nagyon fájt... - mondom megsértődve, Lily meg nagyon furán néz rám. - Még hogy én kurva? Lily, nem igaz! - ordítok rá. Leveszem a napszemüvegem, Siriusszal - immár külön-külön - odasétálunk hozzájuk, Lily arca olyan összezavarodott, hogy nevetnem kell rajta. Aztán hirtelen észbe kap, és a nyakamba ugrik.
- Am? Te? Hogy? Itt? De mi? És velük? És... mi???
- Szia Lily. Meglepetés!
- Nem hiszem el! Te itt! És megint szőkén! És...
- Hidd el. Lily, itt vagyok, megint szőkén, és kész! De te semmit nem változtál!
- Várjunk - mondta Sirius - te voltál nem szőke?
- Igen, volt olyan fekete hajam, mint neked. De gyere, Lily, sétáljunk.
- Te? Fekete?
- Igen, képzeld, tizenöt évesen nem bírtam a szőke nős vicceket... - mondtam. Persze nem ezért voltam fekete, de ez egy elfogadható magyarázat.
- Na, gyere! - húzom magam után. - Sziasztok, srácok!
- Sziasztok!
- Csaó!
 
- Nem hiszem el, hogy csak így felbukkansz!
- Pedig ez van. Na, milyen volt a nyaralás?
- Hú, a szállás eszméletlenül szép volt, a part szintén, a srácok meg helyesek...
- És hánynak adtad meg a számod?
- Egynek se! 
- Tényleg? Pedig azt hittem, be akarsz pasizni!
- Be is akarok! De ne legyen tőlem a srác olyan messze.
- Na, akkor a facérságod ellen tennünk kell. Én már tudok is egy jelentkezőt!
- Kit? Pottert? Amúgy honnan ismered őket?
- Hát, innen-onnan.
- De most tényleg.
- Majd elmondom. - Ebben a pillanatban kanyarodunk be az utcánkba.
- Tudod, ki lakik ebben az utcában?
- Nem. Ki?
- Black. Amúgy miért erre jöttünk? A nagyidék tudtommal a város másik felében laknak.
- Én is úgy tudom, nem tudom, csak erre hozott a lábam.
- Pont ebben a házban lakik - mondja, miközben elhaladunk Sirius háza előtt, de sétálunk tovább.
- Tényleg? - tettetem a hülyét, majd a mienk el érünk. - Én meg itt.
- Mi?
- Mondom, itt lakok. Bejössz? - kérdezem, miközben nyitom ki a kaput.
- Várj, várj, egy pillanat. Ti ide költöztetek? Pont ide? Weymouthba?
- Aha. Apa vissza akart jönni a gyökereihez.
- És ezt nekem miért nem mondtad?
- Mert akkor nem láthattam volna az arcod, amikor meglátsz!
 
Körbevezetem a házban, bemutatom anyának, meg a kicsiknek, mert ők még nem ismerték. Anya főz valamit ebédre, úgyhogy leülünk kajálni, aztán mesél a nyaralásról. Ebéd után a szobámba megyünk.
- Gloria egész kedvesek tűnik.
- Igen, az. Nem hiába nevezem anyának.
- És az ikrek is aranyosak. Nekem is kellene egy hugi.
- Ott van, viheted.
- De neked akkor postázom Petuniát.
- Akkor marad. Két percet nem bírok ki a nővéreddel, még hogy egy egész életet!
- Nekem mondod? Azt hittem, vagy háromszázszor, hogy muszáj belelöknöm az óceánba!
- És miért nem tetted meg?
- Mert akkor én lettem volna a rossz gyerek. Viszont mindenért kárpótolt az, amikor ki akart halászni egy kagylót, és beleesett a vízbe! Úgy nevettem rajta!
- El tudom képzelni. Szóval, van valami dolgod délután?
- Csak ki kell pakolnom, miért?
- Gondoltam, lenne-e kedved dumálni. Úgyis olyan régen beszéltünk.
- Am, egész nap csak beszélünk.
- Jaj, tudod, hogy értem!
- Persze, hogy tudom! De ha eljössz hozzánk, folytathatjuk! Sőt, ha már ott vagy, nálam alszol?
- Miért ne? Jó ötlet!  - Leszaladok a nappaliba, és kérdőre vontam anyát.
- Anya, ott aludhatok Lilynél?
- Persze. De akkor holnap időben gyere haza!
- Öhm, miért is?
- Holnap csütörtök, edzésed van.
- Ja, azt tudom. Apa elvisz, vagy menjek én mocival?
- Nem tudom, beszéld meg vele!
- Oké, köszi. - A szobámba megyek, előveszek egy táskát, és elkezdek pakolni. 
- Ezek szerint elengedtek. 
- Persze, hogy elengedtek. Mikor nem?
- Hát, amikor ki akartunk menni a fesztiválra. Akkor az ablakon ugrottál ki és két hét szobafogságot kaptál.
- Ja, igen. De akkor tizenöt éves voltam, és a nagyiéknál nyaraltam. Ők sokkal szigorúbbak, mint apa vagy anya együttvéve.
 
Miután összepakoltam, elindulunk Lilyékhez. Út közben összefutunk néhány ismerősével, be is mutat nekik, de hogy őszinte legyek, nem jegyzem meg egyik nevét sem. Nem sokkal később oda is érünk hozzájuk. Jamesék háza előtt is el kell mennünk, de abban a pillanatban, amikor Lil meglátja, hogy Jamie felé halad, úgy besprintel a házukba, hogy azt se veszem észre, mikor tűnik el mellőlem. Egy sajnálom - pillantást vetek Jamie felé, majd bemegyek Lil után a házba. Ő az előszobában vár.
- Szóval, remélem, nem felejtetted el a járást!
- Nem, asszem. Őseid?
- Valahol itt kell lenniük...
Abban a pillanatban lépnek be a szobába. A kertből jönnek be. Ja, azt még nem említettem, hogy Lilyék villában laknak. Mindenkinek külön fürdője és gardróbja van, a szüleik az első emeleten laknak, míg Lil és Petunia a másodikon. Szerencsére, az az emelet úgy lett kialakítva, hogy a két oldalt vannak a szobák, abból nyílik a gardrób, a gardrób mellett, egy kisebb folyosó vezet a füribe. Szóval a két füri van egymás mellett. A szüleik szintjén nem mászkáltam három évvel ezelőtt, úgyhogy nem tudom, nekik hogy van elrendezve a szint. A földszint pedig a szokásos, konyha - ebédlő - nappali - előszoba - fürdő. Mindegyik helység rohadt nagy, nem egyszer kértem Lilytől telefonos segítséget úgy, hogy ő fenn volt a szobájában, én meg csak a táskámat kerestem, amint a nappaliban hagytam. Aztán nem találtam sehol. Végül kiderült, hogy az inasuk, Max kitette az előszobába, az egyik szekrénybe, mert az hitte, Lilyé. Visszatérve a szülei belépéséhez:
- Lilyen Evans! - ordít kedves anyukája. - Hol a francban voltál 11 óra óta?
- Találkoztam Sammel. Emlékeztek rá? 
- Jaj, persze, a kis Samantha Smiths! - mosolyog az apja, Mr. Evans.
- Jó napot, Mr. és Mrs. Evans!
- Jaj, Sam, de régen láttalak! - Tárt karokkal, mosolyogva jön felém Mrs. Evans, majd egy csontropogtató ölelésben részesít.
- Jól tetszenek kinézni! Minden rendben van?
- Köszönjük! Persze, persze, minden a legnagyobb rendben! Épp a kertet néztük meg, hogy mennyire pusztították le az alkalmazottak az elmúlt két hétben! Hiába, ha nem én ápolom a növényeket, úgy kiszáradnak, hogy csak na! De legalább a gyepet szép rendben tartották!
Egyébként tényleg nagyon jó színben vannak. Mrs. Evansön egy nyári ruha van, barna haját kiengedte, és teljesen elegáns. Nem is látszik rajta, hogy elmúlt negyven éves - bizonyára a különböző krémek nagy segítségére vannak a ráncok és szarkalábak eltüntetésében, meg a botox. Amúgy teljesen kedves arca van, viszont úgy gondolja, hogy Lilyre még nagy benyomást tehet, s hogy javuljon meg egy kicsit. Szerintem Lil a szabad idejében akkora hülye, amekkora akar, viszont ha a szülei partit rendeznek, olyan kifogástalanul viselkedik, hogy még a királynő is megirigyelhetné! A vendégekkel viszont olyan kedves, hogy az csak na! Ez abból derül ki, hogy engem úgy megölel, hogy tényleg majdnem eltöri mindkét vállam, Lilre meg csak úgy ráordít. Sajnos, még nem jött rá, hogy nem tudja megváltoztatni kisebb lánya viselkedési formáját. Mr. Evans egy egyszerű farmert visel, egy inggel, ami sima fekete színben pompázik. Lehet, hogy megkérdezem tőle, hogy hol veszi az ilyeneket, mert apán folyton csak csíkos meg kockás ing van, amivel az idegeimre megy. De valószínűleg azt válaszolná, hogy varratja magának. Ami egyébként nem is kerül semmibe, mert Mrs. Evans a varrógyár vezetője. Ő is már elmúlt 40, de rajta már kicsit mutatkoznak az öregedés jegyei. Neki is kedves arca van, és mindegy, hogy a gyerekeivel vagy vendéggel, vagy valamilyen jött-menttel beszél, ugyanolyan kedves marad.
- Jó, akkor mi most felmegyünk, rendben? Ja, Sam itt maradna éjszakára, nem gond, ugye?
- Nem, nem, maradjon csak! Pontban este hétkor vacsora! - Természetesen ez Mrs. Evans volt.
- Jó szórakozást! 
- Köszönjük! 
Rögtön elindulunk a lift felé - Lily elve az, hogyha van lift, minek lépcsőzzünk. Hiába mondom neki, hogy a lépcsőzés formálja a fenekét, úgy gondolja, ha nem tetszik majd neki a saját fenékformája, elmegy zsírleszívásra. Hamar ledobjuk magunkat az ágyra, és muszáj volt megjegyeznem:
- Tudtad, hogy anyád olyan, mintha skizofrén lenne?
- Hát igen, ezt már sokan mondták.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>