Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

4. fejezet - Házibuli a'la Weymouth

2011.10.14

 - Jaj, apa, induljunk mááár! - nyavalygok apának, mert még mindig a konyhában ül és újságot olvas, miközben engem szétvet az ideg. Hogy miért? Mert most megyünk az első táncórára, de apa nem képes elindulni. Esküszöm, ha két másodpercen belül nem teszi le azt a rohadt újságot, kitépem a kezéből és berángatom a Jaguarba! Tik-tak, nem tette le! Felpattanok a fotelből, odamegyek a háta mögé, de amire kitépném a kezéből az újságot, összehajtja, leteszi, és bájvigyorral az arcán megkérdezi: 

- Mehetünk? - Mi az, hogy mehetünk? Mindjárt szétverlek, apa, aztán mehetünk.
- Tudod, legszívesebben most megütnélek - mondom neki, de elindulok a nappaliban hagyott cuccaimért. A garázsban bepattanunk a Jaguarba* és máris száguldunk is a belváros felé. Apa imád gyorsan vezetni, és mivel elég ismerőse van a rendőrségnél, nyugodtan meg is teheti. Nem több, mint tizenöt perc alatt oda is érünk, így még van húsz percem kezdésig. Apának akad jobb dolga is, úgyhogy egyedül megyek be. Miután átlépek az ajtón, a recepcióshoz fordulok, elmondom, miért jöttem és ki vagyok. Amíg a számítógépen nézi a dolgokat, őt "vizsgálom" meg. Barna haja copfba van kötve a feje bal oldalán, barna szeme falja a monitoron lévő betűket. Körme halványkékre festve, narancssárga ujjatlan top van rajta, azon pedig egy "Alex vagyok, segíthetek?" tábla. A pult alá nem akarok benézni, így csak ennyit látok belőle. Végül rám emeli tekintetét és elkezd beszélni:
- Oké, Vicky és Mark már itt van, be lehet hozzájuk menni. A 28-as edzőteremben vannak. Itt jobbra, végig a folyosón, aztán balra a harmadik terem. Kellemes edzést kívánok! - mosolyog rám a végén. Felkapom a cuccaimat, végigmegyek az említett úton, és benyitok a terembe. Egyik oldalán végig tükrök vannak, mint minden normális edzőteremben. Az egyik sarokban keverőpult áll, mellette pedig végig székek. Az edzők egy kisebb szobában vannak, ami a székek mellől nyílt. Odamegyek, bekopogom a félig nyitott ajtón. Egy barna hajú csaj nyitja ki teljesen.
- Hello! Sam vagyok, és én lennék az...
- Új táncos. Szia, Vicky vagyok - nyújtja a kezét, miután befejezi a mondatomat. Egy fekete póló, barna térdgatya és fekete edzőcipő van rajta, a haja ki van engedve. - Mark, gyere már ide! - kiált hátra. Pár pillanat múlva már ott is áll az ajtóban. Barna szemű, fehér izompólót, fekete tréningnadrágot és fehér edzőcipőt visel. Újra bemutatkozom, majd megkérdezik, hoztam-e magammal videókat. Igennel válaszolok, ők pedig a sarokban álló laptophoz invitálnak. Átadom a CD-t, és amíg a gép beolvassa, beszélgetünk egy kicsit. Mondom nekik, hogy akármelyik videóba belenézhetnek, mire találomra kiválasztanak egyet. Az pont nem egy hosszú szám, viszont lassabb, és páros*. Az egyik kedvenc számom, és úgy láttam, nekik is tetszik. A második egy pörgősebb csapatszám*, ami nem a legprofibb munkánk volt, de büszkék voltunk rá. Megnéznek még pár videót, és végül arra az eredményre jutnak, hogy ígéretes tanítvány leszek. Megkérdezik, van-e célom a tánccal, vagy csak hobbi. Az első lehetőséget választom, és elmondom nekik a közelmúltban történteket. Hát, majd leesik az álluk a csodálkozástól.
Nem sokkal később megérkezik a csapat többi tagja.
- Napot, srácok! - köszön rájuk Mark.
- Sziasztok! - így Vicky.
- Hello! - köszönök. A többiek furán néznek rám.
- Szóval ő itt - mutat rám Vicky - Sam, és... - körbetekint, és félbehagyja mondandóját. - Egy kicsit kevesen vagytok... Hol van Alicia és Sophie?
- Ők kicsit késnek. Asszem, lerobbant a kocsijuk - válaszol egy alacsony barna hajú csaj.
- Oh, köszi. Szóval ő itt - újra rám mutat - Sam, és mostantól kezdve ő is csapattag. Ők pedig - mutat rájuk - a De Vertigo táncegyüttes. Név szerint: Nessa - barna hajú csaj, aki válaszolt -, Emily - másik kicsi barna csaj -, Serena - melírozott barna csaj -, Adam - magas szőke srác (nem rossz, nem rossz) -, és Daniel - magas fekete srác. - A többiekről később. 5 perc múlva kezdés! - fejezi be mondandóját, és visszamennek Markkal együtt a kis szobába. Ledobom a cuccaim az egyik székre, amikor csörög a mobilom. Kihalászom a táskám aljából a készüléket, de nem nézem meg a kijelzőt.
- Halló - szóltam bele.
- Csá. Te is jössz szombaton? - ismerem meg Sirius hangját.
- Ja, igen. Erről akartam is kérdezni valamit. - Közben a csapattársaim bemennek az edzőkhöz. - Meg is van. Errefelé hogy szoktak házibuliba menni az emberek?
- Hát... Mindegy, a végére úgyis minden lekerül mindenkiről - nevet.
- Igen? Akkor el sem megyek.
- Jaj, csak vicceltem Am. Hát nem tom. A csajokon általában valami keveset takaró szokott lenni. Ja! Én meg igazából azért hívtalak, hogy hozz fürdőruhát! Addigra be lesz üzemelve a medence is!
- Igen? És melyiket vigyem? - kacérkodok vele.
- A... passzolok. Mindegyik jól áll rajtad - bókolni próbál?
- Jól van, majd választok - a többiek kijönnek a kis szobából. - Mennem kell, majd még beszélünk. Szia!
- Helló! - gyorsan leteszem, lenémítom, majd a táskám aljára süllyesztem a mobilom. Az edzés azonnal megkezdődik, és pár perc múlva megérkezik Alicia és Sophie. Ikrek, és tényleg olyanok, mint két tojás. Fekete hajuk és szürke szemük van. Nekik is elmondják, mi a szitu, és tovább folytatódik minden. Vicky és Mark úgy dönt, hogy új koreográfiát tanítanak nekünk, bár azt elhalasztják következő órára, mert én egy kicsit bezavartam a képbe, úgyhogy át kell variálniuk az egészet. Közben Mark beáll a keverőpult mögé, és bemelegítés után játszunk. Igen, 17 éves létünkre játszunk. Na, nem kell bújócskára meg fogócskára gondolni, improvizálunk. Körbeállunk, de csak mi, tanulók. Vicky figyel ugyan minket, de távolról. Felcsendül Timbaland és Keri Hilson duettje, a The way I are, és abban a pillanatban Nessa beszalad középre, és levág egy fél perces fenékrázós imprót. Utána Alicia következik, ütős a bemutatója, és nincs benne annyi fenékrázás. Sophie helyzete kicsit vacak, ikertesója ugyanis ugyanazt táncolta, amit ő akart. Kicsit késve, de remek táncot táncol. Mire Adam sorra került, vált a szám, így Kanye West Stronger című dala szól a hangszórókból. Ő is elég jól nyomja, és a sor vészesen közeledik felém. Ezek után Emily táncol egyet, amiben hál' Istennek nincs fenékrázás. Ezek után én jövök, mindenki figyelemmel kíséri az új tagot. Próbálok mindent kihozni magamból, így még a szaltóktól sem riadok vissza. Utánam Daniel próbál összehozni valamit, kisebb-nagyobb sikerrel. Végül mindenki megtapsol mindenkit. A következőre megkérem őket, hogy táncolják el a legutoljára tanult táncot, és örülök annak, hogy nem rontanak el egy lépést sem. Utána persze dicsekednek, hogy a körzetin a 2. helyezést érték el. Mondom, hogy a mi csapatunk is elég szép eredményeket ért el, és most már közösen is jól fogunk teljesíteni. Az edzés végén mindenki kap még tapsot. Felkapom a táskám, előhalászom a mobilom és rácsörgök apura. Amíg kint várok rá, jót beszélgetek Adammel. Megtudom, hogy két utcával arrébb egy panelházban lakik, van egy húga, és szeret bulizni. Apa lefékez előttem, elköszönök Adamtől, a táskám a hátsó ülésre teszem, magam pedig levágom az anyósülésre. 
- Szia! - köszön rám apa.
- Szia!
- Milyen volt az edzés?
- Tűrhető. Csütörtöktől új koreográfiát tanulunk.
- És milyen a banda?
- Egész jó. Bár van pár 'szeretem-a-fenekem-rázni' elven élő kiscsaj, de ők is elég jól táncolnak.
- Hányan vagytok?
- Nyolcan.
- És az a fiú ki?
- Ő Adam. Csapattag- apa sunyin rám tekint - Ne nézz így! Haver és kész. Az utat nézd! - szólok neki, nem szeretnék balesetet. Nekem úgyis egy életre elegem van az autóbalesetekből.
- És van valaki, aki tetszik neked?
- Apa, komolyan, ezt veled beszéljem meg?- hitetlenkedve nézek rá.
- Szóval van. De ha komolyra fordul a dolog...
- Nem fog! Ha jól alakulnak a dolgok, egy évet töltök itt, aztán bye-bye Európa! Nem kell nekem addig egy fiú. Azt csak mindent megkavar - mondom, és kibámulok a lemenő napra. Az út hátralévő részén nem esik szó köztünk.
Este csak két müzliszeletet eszem, aztán levágom magam a TV elé, és megnézek valami akciófilmet. Utána felvonszolom magam a szobámba, lefürdök, és másnap tízig alszom. A hét további napjai kisebb-nagyobb ház körüli igazítással telnek, de végül megérkezünk a szombat reggelhez. Próbálok korán felkelni, hogy délután is tudjak aludni egy kicsit, hogy kibírjam az éjszakát. Ez nem nagyon sikerül, mert a déli kelés kicsit áthúzza a számításaim. Szóval csinálok magamnak ebéd gyanánt egy rament*, majd leülök a TV elé. Nem megy semmi értelmes műsor, úgyhogy beteszek egy dvd-t. Miután ezredszerre nézem meg a Step up című filmet, gondolom, ledolgozom az ebédet, így felveszem a mintás bikinim, felkapok egy törülközőt, és leszaladok az udvarra, majd beleugrom a medencébe. Kényelmesen leúszok pár hosszt, majd kifekszem a napra. Nem akarom túlzásba vinni a napozást, így miután úgy érzem, megszáradtam, felmegyek a szobámba. Az órám délután öt órát mutat, így még van időm addig, amíg a fiúk értem jönnek. Már csak egy a probléma: mikor jönnek? Gyorsan előkotrom a mobilom, és felhívom Siriust. Szerencsére felveszi.
- Szia! 
- Csá!
- Lenne egy kérdésem.
- Mondd!
- Mikor jöttök értem?
- Olyan... kilenc körül megfelel? - Hogy mikor? Van fogalmad róla, az még mennyi idő?
- Oké - egyezem bele végül.
- És a buli hol lesz?
- A város túloldalán. 
- Csaj vagy pasi a házigazda?
- Pasi.
- És haverotok?
- Aha. Jó buli lesz, ne parázz!
- És mivel jöttök?
- Az én kocsimmal, úgyhogy az is jó lenne, hogyha kilenc körül átjössz hozzám, aztán innen megyünk.
- Nekem megfelel... Akkor este!
- Persze, csá!
- Csáó!
Szóval még négy óra... Mit csináljak? Beteszek egy CD-t és megmosom a hajam. Ezek után bekapcsolom a laptopom, de majd' megőrülök, ugyanis nem volt net! Miután még mindig ideges vagyok, elindítom a CoD második részét, csak hogy levezessem (pontosabban lelövöldözzem) fölös energiáimat. Egész jól elvagyok vele, így fél hétkor megyek le vacsizni. De mivel nincs házibuli pia nélkül, nem eszem túl sokat, még akkor sem, ha anya istenien főz, és a piát is bírom. Még mindig van két órám, és semmi, de semmi ötletem nincs, mit csináljak. Aztán eszembe jut valami: apa nem tudja, hogy ma bulizni megyek. Szóval lemegyek a nappaliba, ahol apa - már megint - focimeccset néz. Ez tök szuper, mert akkor nem fog kérdezősködni.
- Öhm, apa! - szólok neki, mire fejét kissé felém fordítja, de a szeme a képernyőn maradt. - Ma este elmennék pár baráttal szórakozni, oké?
- Persze, menj csak- válaszol, és visszafordul a tévéhez. Lehet, hogy azt hiszi, még mindig Londonban vagyunk, különben annyit kérdezősködne, hogy válaszolni se tudnék. A szobámban beteszek valami bulira hangoló zenét, a gardróbban keresek egy kistáskát, szerencsére találok egy feketét, majd minden szükséges holmit beleteszek, amit már nem használok indulás előtt. Előveszem a fekete fürdőruhám, felhúzom, - elég jó dekoltázst csinál nekem - majd ráveszek egy farmer minigatyát, a kistáskába még begyömöszölök egy sötétkék bolerót, lábamra pedig szintén sötétkék balerinacipőt veszek. Ezután sminkelek - vízálló!-: kihúzom a szemem feketével, a számra egy kicsit rózsaszínes árnyalatú szájfényt teszek, hajam alul kicsit begöndörítem, felveszek pár karkötőt, a fülembe fekete XD-s smiley-kat teszek, majd felhúzok pár gyűrűt. Újra átnézem a kistáskámat, hogy mindent eltettem-e, de már csak a mobil hiányzik. Kimegyek az erkélyre felmérni, milyen az idő. Kinn meleg van, de ezt ellensúlyozza a szél, így egész kellemes az idő. Szívom még egy kicsit a tiszta levegőt, majd felkapom a táskám, elköszönök a még ébren lévőktől - Rea bealudt a rattan fotelban -, és átsétálok a szomszédba. Halkan belököm a kaput, ami nyikorogva nyílik ki. Ellépdelek az ajtóig, majd csöngetek. Pár pillanat múlva megjelenik Sirius, egy fekete izompólóban, fekete bő farmerban és tornacipőben. Mit ne mondjak, egész szexi…
- Szia!
- Helló! - köszön, majd megkapja a három pusziját. - Gyere be, mindjárt mehetünk - mondja, majd végigmér. A dekoltázsomon megakad kicsit a szeme. - Csini vagy.
- Oké, köszi - mosolygok rá.
- Kérsz valamit inni? 
- Nem, most nem - válaszolom, miközben beljebb megyünk. 
A ház pazarul van berendezve. Hasonló felépítésű, mint a mienk, csak itt a nappali külön van az étkezőtől és a konyhától. A legmodernebb bútorok vannak benne, és minden passzol mindenhez.
- Ki rendezte be a házat? - nézek rá Siriusra.
- Az anyám.
- És ők nincsenek itthon?
- Nem. Ők a belvárosban laknak. Csak néha jönnek ide - ezen elcsodálkozom.
- És te hogyhogy külön élsz?
- Nem igazán bírom a családom - válaszol, és ezzel befejezettnek nyilvánítja a beszélgetést, és elindul egy ajtón át lefelé. Gondolom, itt is a pincében van a garázs. Amint leérünk, elképedek. Négy jármű volt a garázsban: két kocsi és két motor. Azt tudtam, hogy van két motorja - egy Ducati és egy KTM -, de áh... Ezek gyönyörűek!
- Melyikkel megyünk? - kérdezem elfúló hangon. Nem tudom eldönteni, melyikkel lenne jobb utazni: egy szürke Ferrari Californiával*, vagy egy fehér Lamborghini Gallardóval*. Sirius a Ferrarira mutat, én pedig boldogan ugrom be a hátsó ülésre. Sirius kinyitja garázsajtót, majd kigurulunk az útra. Jamesék háza előtt megállunk, majd beugrunk a srácért. Összefutunk a szüleivel, akik igazán kedvesnek látszanak. Mrs. Potter egy középmagas, barna hajú és meleg, barna szemű nő, aki boldogan mosolyog. Nem nézem többnek harmincötnél. Mr. Potter pedig magas, fekete hajú, szintén meleg barna szemű férfi, aki kissé szigorúan néz ránk, de szemében látom, hogy nem bánja a bulizást. Miután James összekapja magát - fehér izompólót, bő farmert, és tornacsukát visel, haja pedig ugyanolyan kócosan áll, ahogy szokott. Bepattantunk az autóba, majd elkezdtünk száguldani az utakon. Hajunkat csak úgy tépi a szél, de nagyon élvezzük. Kb. fél órán át autózunk, hogy a város túloldalához érjünk. Sirius lefékez egy átlagos weekend ház előtt, de alig talál parkolóhelyet. A ház nagyon szép, fehér, a hatalmas ablakokon keresztül látni lehet a benn villogó fényeket. Kiszállunk a kocsiból, megigazítom a hajam, majd az ajtó felé vesszük az irányt. Hatalmas a zaj, a csengőt meghallani nem lehet, így csak benyitunk. Belülről is ugyanolyan szép a berendezés, és nagyon modern. A bútorok a falak mellé lettek tolva, nagy táncteret hagyva a nappali közepén. Rengeteg az ember, elég lenge öltözékben - legtöbbjükön csak fürdőruha van. Egy-két ember odajön lepacsizni Jamesékhez, aztán nekem is bemutatkoznak, de olyan hangos a zene, hogy akkor se hallanám volna meg, ha a fülembe ordítanák. Végül Sirius és James kivezet a konyhába, ahol eléggé a piáláson van a hangsúly, és a srácok is kivesznek a hűtőből egy-egy sört. Felém is nyújtanak egyet, amit készségesen el is fogadok. Valamelyikük kinyitja mind a hármat, és egyszerre húzzuk meg az italt. Pár perc múlva Sirius üvölt a fülembe - legalábbis feltételezem, mert meghallom:
- Megkeressük Remust. Gyere!
- Az ki?
- A házigazda - üvölt újra, de pont akkor van zeneváltás, így asszem, kilyukadt a dobhártyám.
- Aú! - üvöltök fel most én.
- Bocsi - röhög, mire én "gyengéden" mellkason ütöm. Vagyis kb. fél percig nem kap levegőt. Mikor már újra használni tudja a tüdejét, tényleg elindulunk megkeresni az a Remust, vagy kit. A srácok körbenéznek a nappaliban, a konyhában, végül kimegyünk a medencéhez, ahol még jobb a hangulat. Végül a srácok odavezetnek egy szőkésbarna - de inkább szőke - hajú sráchoz, aki igaz, kissé gizdább a haverjainál, de ugyanolyan helyes. Gyorsan lepacsiznak, majd nekem is bemutatkozik.
- Hello! Remus vagyok!
- Hello, Sam! - ordítok neki, majd bólint, hogy tudja. Pár pillanattal később Sirius kitépi a kezemből a sörösüveget, és elviszi. Utána akarom ordítani, hogy még volt benne, és hogy pazarlás, de végül mégse teszem, úgyse hallaná meg. Majd megtudja, ha magára önti... Fél perc múlva visszajön valami kék lötyivel a kezében, ami díszítve van ananászdarabbal, pici esernyővel és koktélcseresznyével. Egész jól néz ki... Hirtelen a kezembe nyomta, és azt se tudom, mi az.
- Mi ez? - kérdezek rá.
- Kóstold meg!
Összeszedem minden bátorságom, és belekortyolok az italba. Enyhén kókuszos, és nagyon finom. Rámosolygok Siriusra, jelezve, hogy ízlik, ezért rögtön meg is iszom az egészet. A cseresznyét és az ananászt is megeszem, kimegyek a konyhába, ahol már rengeteg a pohár - szerencsére műanyag. Visszaindulok a srácokhoz, amikor belebotlom egy ismerősbe, név szerint Adambe. 
- Szia! - köszön rám.
- Szia!
- Hát te?
- Elhoztak.
- Kik?
- Hé Am! Gyere, csobbanjunk egye...t. Te mit keresel itt, Rossdale? - jön be a képbe Sirius.
- Bulizok, Black. Te hoztad el Samet?
- Ja. Úgyhogy pattanj le róla.
Ezzel elhúz Adamtől. Valami nagyon bökheti a csőrét, ha így beszélt vele. Kimegyünk a medencéhez – na, jó, ez egy kicsit túlzás, inkább kihúz, aztán ledobja a pólóját és a nadrágját, és beugrik a vízbe. Amint felbukkan a feje, egy seregnyi eléggé ittas állapotban lévő csaj megy oda hozzá, és mindegyik elkezdi neki tenni a szépet. Mivel erre nem vagyok kíváncsi, arrébb megyek, egyenesen be a nappaliba. A zene jó, ezért elkezdek táncolni. Pár pillanattal később James megtalál, és elkezdi ő is rázni magát. A fejem majd szétrepedt a mosolygástól, mert az a hülye pózol össze-vissza, rázza a fenekét - komolyan! - aztán megfog, feldob a hátára, és elkezd cipelni. Nem figyelem, merre mentünk, de pár pillanattal később csurom víz lettem. Miután kidugom a fejem a vízből, rá akarok ordítani, hogy ezt még megbánja, de nem látom sehol. Aztán egy csapat lány körében megtalálom. Kimászom a medencéből, leveszem a kisgatyám, a cipőm, és bemegyek a konyhába inni valamit. Szerencsémre Remus is itt van valami piáért, úgyhogy leállok vele beszélgetni.
- Fürödtél egyet? - kérdezi.
- Igen. Bár nem önszántamból...
- Na jó, melyik dobott be?
- James volt.
- Pedig megígérték...
- Mit?
- Hogy ezúttal nem dobnak be senkit...
- Hát, akkor ez nem jött be.
- Hát nem.
Közben elindul valami jó szám, a fejem persze megint elkezd a ritmusra mozogni, mire Remus elhív táncolni. Szívesen megyek vele, és megjegyzem, jobban táncol, mint James... Ezután sorra jönnek az italok, és utána nem emlékszem semmire...
 
Valami rezeg a fejem mellett... Kinyitom a szemem, valami szobában vagyok, mellettem James fekszik, és hortyog... Aztán ismerős dallam hatol a fülembe, és rájövök, hogy az én mobilom csörög! De hol lehet? Lassan körbenézek, és észreveszem, hogy Sirius és Remus is itt fekszik. A mobilom elhallgat, de nagyon érdekel, hogy ki hívott. Nem találom sehol, aztán megint megszólal. Végül a szék alól horgászom ki, ideiglenes alvótársaim "vedd már fel" kérései után.
- Halló? - szólok bele álmos hangon.
- Jé, valaki felébresztette Hamupipőkét?
- Úgy néz ki. 'Reggelt, Liah. 
- Am, ez nem reggel, délután egy óra van! Buliztál az éjjel, vagy mi?
- Te gondolatolvasó vagy?
- Nem tudok róla. Szóval, mi van? Mert egy hete nem jelentkeztél, én meg már kezdtem aggódni, hogy a gettó közepére költöztetek, és már kaptál négy golyót!
- Jaj, nem, csak - itt kiindultam a szobából - a szomszédom elég parti-arc, és engem is elhozott bulizni. 
- Aha. És fiú vagy lány? 
- Fiú.
- És helyes?
- Kinek mi tetszik?
- És neked bejön?
- Hova gondolsz? Mondtam, hogy nem akarok kapcsolatot erre az időre...
- Igen, mondtad, viszont a kaland az kell! Szóval hogy néz ki?
- Félhosszú, kissé göndör fekete haja van, sötétkék szeme, és amúgy izmos is...
- Aha. Szóval tetszik.
- Mi? Nem!
- Nekem nem tudsz hazudni...
- Na jó, és nálatok mi van?
- Sok minden. Diane meg Jack végül összejöttek, már ha ezt lehet kapcsolatnak nevezni...
- Megint a szobájában ül, és nem csinál semmit, és talán kedden felhívta Jacket?
- Hűha, úgy tudod, mintha itt lettél volna...
- Áh, csak ismerem. És még?
- Anyáék válni akarnak...
- Mi?
- Ja. Mármint, lehet...
- Mi az hogy lehet?
- Azt mondta anya, hogy gondolkodjunk el rajta: vagy válnak, és vagy itt, vagy ott vagyunk, vagy költözünk...
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>