Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

31. fejezet - Birthdays

2011.10.28

 A következő pár hét érdekesen telt, abból a szempontból, hogy kitaláljam, mit vegyek Lilynek és Siriusnak a szülinapjukra. Már vagy háromoldalnyi listát írtam, de mindent ki kellett húzni rajta, mert rájöttem, hogy nekik nem lehet mit venni, mert mindenük megvan, és pont. Lehetetlen olyan dolgot venni nekik, amijük még nincs, úgyhogy két héttel Lily szülinapi bulija előtt már tényleg nagyon ideges voltam, nemcsak az ajándék miatt, de a jelmez miatt is. Mert még nem említettem, hogy Lily szülinapja náluk lesz tartva, és jelmezes buli lesz. Lily is ideges volt, úgyhogy muszáj volt összedugni a buksinkat. Csak ketten, mert Leah - állítása szerint - már tudja, minek öltözik.

- Legyünk playboy-nyuszik - mondta Lily unottan az ágyamon fekve.
- Nem tudom, komolyan gondolod-e, ha igen, csak annyit mondok, hogy a meghívottaid lány részének húsz százaléka pontosan annak fog öltözni.
- Nem gondoltam komolyan.
- Neked viszont nagyon jól kell kinézned, elvégre te vagy az ünnepelt - dőltem hátra a fotelben, Lily meg felemelte a fejét.
- Igaz. Szexisnek kéne lennem.
- Úgy van, úgyhogy olyan jelmezt kell kieszelnünk, amiben megoldható.
- Megvan! - Ült fel hirtelen. - Hercegnő leszek.
- Lily, az olyan általános - csillapítottam le a hirtelen jött lelkesedését, mire visszadőlt az ágyamra. - A kérdés az, hogy egymástól függetlenül, vagy együtt öltözzünk be - gondolkodtam hangosan.
- Hogy gondolod? Te leszel a paci feje, én meg a segge? - mondta fura hangon barátném.
- Nem - forgattam meg a szemem. - Úgy értettem, hogy mondjuk, te lehetsz jedi, én meg sith lovag.
- Komoly?
- Nem, de ilyen téren már el tudnánk indulni, nem?
- De! Megkérjük a fiúkat, és négyen beöltözünk a Teletabiknak! - röhögött fel Lily, és ezen az ötleten és is elképedtem.
- A négyes beöltözősdi nem olyan jó.
- Miért? Már csináltad?
- Aha. Markkal, Speedyvel és Erickel beöltöztünk egyszer a Black Eyed Peasnek. Jó buli volt, de mivel közülünk csak Speedy tud énekelni, nem igazán adtunk elő semmit.
- Erről még nem is meséltél.
- A lényeg, hogy olyannak kéne öltöznünk, ami illik ránk.
Mindketten csendes elmélkedésbe kezdtünk, majd Lily hirtelen felugrott az ágyra, miközben azt ordibálta, hogy ő kitalálta. Miután elfáradt, érdeklődve hallgattam végig az ötletelését, és nagyon tetszett az ötlet. Másnap, suli után el is mentünk a kölcsönzőbe, hogy megnézzük, meg tudjuk-e oldani a jelmez szexis megvalósítását, vagy meg kell kérnünk Lily egyik ismerősét a kivitelezésre, aki egyébként az anyja cégénél varrónő. Igen, Lily anyját is megkérhettük volna, de tudjátok mikor lett volna szülinapi buli, hogyha azt mondjuk Mrs. Evansnek, hogy a szoknyarész csak tíz centi legyen. Hát sohanapján, az pedig bőven távol állt volna Lily közelgő szülinapjától. A lényeg, hogy bementünk a kölcsönzőbe, és leesett az állunk a kínálat láttán, persze nem mindegyik volt szexi, de amik igen, azok nagyon. Le is kaptunk párat a fogasokról, majd gyors próbálgatásba kezdtünk. Lily egy óra alatt találta meg a tökéletes jelmezt, míg nekem alig kellett húsz perc. Amint felvettem a ruhát, már tudtam, hogy az kell, na meg hogy turbózom fel magam annyira, hogy Siriusnak jojózzanak a szemei, amikor meglát. Eltetettük a jelmezt, ami a legjobb, hogy álnéven tettük ezt, mivel a fiúk folyton azzal nyaggattak, hogy tudni akarták, minek öltözünk, és tudtuk, hogy képesek rá, hogy eljönnek az üzletbe, és megkérdezik, hogy a neveinkre milyen ruhák vannak eltéve. Sátáni kacajjal jöttünk ki a jelmezboltból, majd hazafelé vettük az utunkat.
 
Na de térjünk vissza az ajándékokra, amit még mindig nem találtam ki. A létező összes ruhadarabot és ajándékot átgondoltam, amíg csak egy ötlet maradt - az ékszer. Nem igazán tetszett ez a fajta megoldás, de miután rákerestem az interneten, megtetszett az ötlet, és másnap el is ugrottam egy ékszerészhez, ahol mindkettőjüknek megvettem a megfelelő ajándékot, bár tudtam, hogy Sirius meglepetését még ki fogom egészíteni. 
 
Nagy volt rajtunk a nyomás a félévi eredmények miatt, és bár baráti társaságom túlnyomó részt remekül teljesít a suliban, akadt egy-két diák, akik nem voltak olyan biztosak magukban, mint például Lily, aki jobb belátás híján védőnőnek készül, és be van parázva attól, hogy elérje a ponthatárt, ami nem volt éppen túl magas, szóval semmi oka nem volt az aggodalomra, de ő akkor is be volt parázva. Nekem ugyan teljesen mindegy volt, mert az érettségim nem igazán veszik figyelembe a Juilliardon, mármint ha felvesznek, amiben nem vagyok biztos, amíg meg nem jön a levél, ami pedig elviekben február-március környékén érkezik.
 
Végül elérkezett január huszonhetedike, az a nap, amikor a beöltözős buliba mentünk. Lily már előző nap ki volt készülve, annyira be volt zsongva, ezért megnyugtatásul beleegyeztünk Leahval, hogy nála fogunk készülődni. Szombat délután ötkor be is ültem a kocsiba, hogy elhajtsak a jelmezekért, majd felvegyem Leah-t, és Lily villájába vettük utunk. Amint beléptem a házba, teljesen meglepődtem. Az egész alsó szint át volt rendezve, két hatalmas asztal volt felállítva a piának és a rágcsának, a nappali közepe tánctérré volt alakítva - még a szőnyeg is fel volt szedve, csakhogy ne kelljen azt is kitisztíttatni -, a sarokban DJ-pult állt, ahova pár órán belül meg is érkezik James egyik haverja, hogy aztán egész éjjel nekünk zenélhessen, a maradék helyen pedig rengeteg fotel és kanapé volt elrendezve, Max pedig árgus szemekkel figyelte a készületeket. Felszaladtunk Lilyhez, és hogy rá tudjunk készülni a bulira, hoztam a kedvenc likőrjéből egy üveggel - az áruházban elkérték a személyimet, mert olyan még nem volt, hogy fiatalabbnak néztek - majd miután elfogyasztottuk a felét, odaadtuk Lilynek az ajándékait. Leah-tól egy róla és Jamesről készült festményt kapott, ami nagyon tetszett neki, tőlem pedig egy ékszer-garnitúrát, ami tartalmazott egy karkötőt, egy bokaláncot, egy nyakláncot, egy pár fülbevalót és egy gyűrűt, úgyhogy mindet fel is próbálta, és elnyerte a tetszését. Ezek után jó hangulatban kezdtünk készülődni a bulira. Libasorban mentünk el fürödni, majd mindhárman felvettük a jelmezeinket*, aztán jöhetett a smink és a frizura, amit egyikünk sem vert nagydobra, aztán amikor belenéztünk a tükörbe, egymás mellé állva, elégedetten konstatáltuk, hogy ez a buli fergeteges lesz. Akkor megcsörrent egy telefon, Leah és én pedig egyszerre kaptunk a mobiljaink felé, de őt hívták. A csengőhangról már felismertem a hívót, Leah pedig kiment a folyosóra. Gondolkodva néztem utána, amit Lily is észrevett.
- Mi van?
- Speedyvel beszél.
- És az miért baj?
- Nem baj - mondtam, de Leah már vissza is tért, mégpedig egy sejtelmes mosollyal az arcán. - Nem akarom tudni - tátogtam, mire még jobban elvigyorodott.
 
Épp azon voltunk, hogy elfogyasszuk a maradék likőrt, amikor Max kopogott be az ajtón.
- Szállingóznak a vendégek, kisasszony.
- Köszi, Max! - nevetett fel Lily, majd megbeszéltük, hogy Lily hogy jelenjen meg a bulin, aztán Leah lement, hogy eligazgassa a vendégeket. A meghívottak kilenc körül kezdtek jönni, a DJ pedig felkészülten várta őket, így amint tíz ember már ott volt, elindította a zenét.
- Amúgy a szüleid hova tűntek? - kérdeztem két korty között Lilyt.
- Valami hotelbe mentek, Petunia pedig a csávójánál éjszakázik. Megkíséreltem azt az ötletet, hogy jöjjön el ő is, mire azt mondta, hogy inkább a halál, és lelép.
- Tökéletes megoldás a kipaterolásra - jegyeztem meg, majd elnevettük magunkat. Tíz körül már minden vendég ott volt, a zene is dübörgött, Leah pedig felszaladt, hogy szabad a pálya. Felhajtottuk az utolsó csepp likőrt is, aztán elindultunk lefelé. Út közben minden útba eső ajtót leellenőriztünk, hogy be vannak-e zárva, Lily is bezárta a saját szobáját, mert hát nem tudott volna úgy aludni benne, hogy tudja, mások mit műveltek benne, így inkább tartózkodott az ajtó nyitva hagyásától. Lily megállt a lépcső tetején, én pedig a DJ pulthoz siettem, ami feltűnés nélkül sikerült. Elkértem a mikrofont, mire a DJ lejjebb vette a hangerőt.
- Mizu, srácok, jó a buli? - ordítottam a mikrofonba, mire egyértelmű hú-zás volt a válasz. - Okés. Nem tartalak fel sokáig titeket, úgyhogy csak annyit mondok, az ünnepeltünk úgy öt másodperc múlva fog feltűnni azon a lépcsőn - mutattam a lépcső felé - úgyhogy üdvözöljétek a szülinaposunkat, Lily Evanst! - ordítottam újra a mikrofonba, majd a DJ újra pörgetni kezdte a lemezeket, így a hangfalakból a Birthday song felturbózott változata fogadta Lilyt, a táncoló nép pedig egyszerre üvöltötte túl a hangfalból szóló dalt, majd egy emberként indultak Lilynek boldog szülinapot kívánni. Ha már a belépő ilyen jó volt, vajon mi következhet még?
A rágcsás pulthoz siettem, bekaptam pár sós perecet vacsora gyanánt, aztán valaki átölelte a derekam.
- Eszméletlenül nézel ki - hallottam Sirius hangját, ahogy megpróbálja túlüvölteni a dübörgő zenét, így meg akartam fordulni a karjaiban, amit meg is tettem, de amint megláttam, sikítottam egyet. Na, nem valami ijesztő álarc volt rajta, csak annyira hirtelen jött, hogy megijedtem a száján található műtős maszktól, amit nevetve tolt le az arcáról. Jobban végignéztem rajta, és a villódzó fények ellenére is rájöttem, hogy orvos jelmez van rajta.
- Pontosan milyen doki vagy? - érdeklődtem, mire gondolkozni kezdett.
- Milyen legyek? - válaszolt végül. - Jelenleg sima doki vagyok, de akármikor átalakulhatok onkológussá, vagy neurológussá, esetleg szexológussá, vagy éppen nőgyógyásszá - markolt a fenekembe, mikor elment mögötte egy zombinak öltözött lány.
- A patológus nem érdekel? - böktem a lány után a fejemmel, mire Siriusból kiszakadt a röhögés.
Találkoztam a többiekkel is, James FBI ügynöknek öltözött - vagyis öltönyt vett fel, ami egy ilyen bulin elég felelőtlen dolog, de ha ő akarja -, Remus pedig rapperként jelent meg - murisan nézett ki a méretekkel nagyobb cuccaiban, el is röhögtem magam, amikor megláttam. Miután megvolt a pacsizás, Sirius táncolni vitt, és csak akkor néztem meg jobban a jelmezeket. A plázacicák tényleg playboy-nyusziknak öltöztek, de lehetett ott találni cowboyt, cowgirlt, pókembert, batmant, vámpírt, és asszem láttam egy Ádámkosztümös srácot is, de lehet, hogy csak a szemem káprázott. Vagy fél órája táncoltunk Siriusszal, amikor odajött hozzánk Lily, egy csávót húzva maga után.
- Boldog szülinapot, Lily! - ölelte meg Sirius, Lily pedig mosolyogva köszönte meg.
- Sam, emlékszel Gabrielre? - húzta maga mellé a srácot, aki kalóznak volt öltözve, de fél perc gondolkodás után jutott csak eszembe, kiről is van szó.
- Persze! - adtam két puszit az arcára. - Hogy vagy?
- Remekül, köszi. Neked is köszi a meghívást, Lily! - fordult barátnémhoz, aki legyintett egyet, majd pofátlanul elszaladt.
- Gabriel, ő a barátom, Sirius - mutattam be őket egymásnak, mire Sirius keményen kezet rázott vele, de a feszültséget oldva megkérdeztem, kérnek-e inni valamit, mire Gabriel intett, hogy ő majd hoz valamit.
- Honnan ismered ezt a srácot? - kérdezte rögtön Sirius, amint Gabriel két lépéssel arrébb volt.
- A jacht-partyn találkoztunk. Táncoltunk egyet, Lilyt meg a haverja vitte el egy körre.
- Mielőtt kimentettelek abból a borzadályból, vele enyelegtél?
- Nem, csak táncoltam vele. De ne aggódj már ennyire! - nyomtam egy csókot a szájára. - Inkább bulizzunk! - üvöltöttem egyet, majd Gabriel visszatért a három itallal, ami a fiúk számára sör volt, nekem meg valami piros lötyit hozott. - Köszi. De mi ez? - kérdeztem, miközben Sirius teljesen észrevehetően méregette a srácot.
- Valamilyen málnás cucc, egy csaj azt mondta, finom - húzta el a száját, mire belekortyoltam az italba.
- Ez marha jó! - ordítottam, lehajtottam az egészet.
- Megkeresem Davidet! - ordította Gabriel, majd eltűnt a táncoló emberek között.
Tovább folytattuk a bulizást, egy-két táncot a lányokkal is lejtettem, majd kimentem az udvarra levegőzni egy kicsit, ahol Gabriellel találkoztam.
- Hogy tetszik a buli? - kérdeztem csengő fülekkel.
- Jó kis party. Hány éves is Lily?
- Tizenkilenc. Hehe, vén banya - nevettem fel, Gabriel pedig elmosolyodott.
- Ja, te még csak tizennyolc vagy, ugye?
- De jó a memóriád. Igen.
- Hogy ünnepelted?
- Az a nap egyik szempontból tök jó, a másikból szörnyű - nevettem fel újra. - A szörnyű része az SMS csapda volt. Az ismerőseim összebeszéltek, és óránként mindig küldött nekem valaki egy üzenetet, amitől majdnem megőrültem. De az ajándékok jók voltak, meg persze az utána lévő buli is.
- Akkor jó - bámult be a villába, aztán oda néztem, ahova ő is, és alig tudtam leplezni a meglepettségem, amikor észrevettem, hogy Gabriel a DJ-t stíröli.
- Gregnek hívják - kortyoltam bele az italomba, amit kivittem magammal.
- Tessék? - kapta rám tekintetét Gabriel.
- Őt nézed, nem? - mutattam a kisujjammal Greg felé.
- De - vallotta be, majd újra Gregre nézett. - Nem tudod...?
- Megkérdezzem? - ajánlottam fel, mire ijedten rám nézett. - Nem tőle! Lily pasijának az ismerőse.
- Megköszönném - mondta megnyugodva.
- Maradj itt, mindjárt jövök - mosolyogtam rá, majd bementem a szobába, és James keresésére indultam. Pár perc kutakodás után rá is találtam, Lilyvel táncolt a parkett közepén. - Bocsi - tettem a kezem James karjára. - Kérdezhetek valamit?
- Persze! - fordult felém Jamie, aztán a fülébe mondtam a kérdésem, amire meg is kaptam a választ.
- Köszi! - indultam a terasz felé, ahol Gabriel már türelmetlenül várt. - Nem - ingattam meg a fejem, mire Gabriel lemondóan sóhajtott egyet.
- Mindig ez van - mosolygott aztán rám.
- Van egy ismerősöm, akinek nemrég lett vége a kapcsolatának.
- Igen? - csillant fel a szeme.
- Aha. Tudod, hol van a Gracia szépségszalon?
- Azt hiszem.
- Ott fodrász. Milonak hívják, elég jó arc.
- Köszi a tippet.
- Itt van a telefonod? - kérdeztem, mire fél perc múlva már a kezemben volt a készülék. Beírtam a számom, majd elmentettem a telefonkönyvében. - Ha esetleg kellenék - adtam vissza a telefont, majd visszamentem a terembe.
A buli ezerrel folytatódott, és nem történt semmilyen baleset, amiért büszke voltam a csapatra, de hajnali négyfelé Sirius a hazaindulást indítványozta. Elkértem Lilytől a kulcsot, aztán Leahval karöltve felszaladtunk a cuccainkért, majd ajtózárás után a kulcsot visszaszolgáltattuk a tulajnak, és elindultunk haza. Sirius Jameséknél parkolt, ő előbb elindult, én meg hazavittem Leah-t, utána mentem csak párom után, aki kb. két másodperc alatt imádkozott ki a ruhámból, meg én is őt az övéből, aztán nem állt meg a menet.
 
Két hét múlva ünnepeltük Sirius szülinapját, de előtte még mesélek másról is. Lily bulija után pénteken Gabriel felhívott, és elmondta, hogy találkozott Miloval, akinek még nem akaródzik egy újabb komoly kapcsolat, de barátkoznak egymással, és nagyon köszöni a tippet. Sirius szülinapja igazából keddre esett, így azon a héten szombaton mentünk bulizni, közvetlenül egy pénteki Valentin-nap után, amikor minden szerelmes pár rózsaszín buborékban és piros szívekben úszkál, de én megbeszéltem Siriusszal, hogy elég, ha egy tábla csokit vesz nekem, mert nem igazán szeretem ezt az ünnepet. Sirius mégsem tartotta be ígéretét, a suliban adott oda egy plüssmacit, amire a Szeretlek felirat volt írva, egy üdvözlőlapot, na meg a csokit, ami nem tábla volt, hanem doboz. Haragudtam rá egy picit, de elfogadtam az ajándékot, délután pedig még egy rózsával is megkoronázta a napot, úgyhogy már tényleg nem tudtam, legközelebb mire számíthatok tőle. Aznap Gabriel ismét felhívott, akkor találkát kért egy kávézóba, péntek délután, Sirius bulija előestéjén. Szívesen igent mondtam, úgyis be kellett ugranom Sirius meglepetéséért a jelmezboltba, csak nem akartam előbb elhozni, nehogy valamilyen okból Sirius véletlen megtalálja, mert akkor oda a meglepetés. Szóval pénteken négykor - miután elmentem a jelmezért - a megbeszélt helyen találkoztam Gabriellel, aki már várt rám, pedig nem késtem.
- Szia - köszöntöttem, aztán két puszit nyomtam az arcára.
- Szia. Hogy vagy?
- Jól. Hát te? Ti?
- Nagyon jól. Milo is. Sam, én úgy örülök, hogy találkoztunk!
- Én is. De mesélj már kicsit! - nógattam, mire mosolyogva kezdett a mesélésbe, meg hogy mi történt velük a héten. Amikor elmondta, hogy minden esély meg van rá, hogy összejönnek Miloval, megöleltük egymást, aztán még úgy fél óra beszélgetés után elköszöntünk egymástól.
 
Otthon észrevétlenül becsempésztem a jelmezem a sporttáskámba, aztán átnéztem Siriushoz.
- Szia - köszöntem neki, amikor ajtót nyitott, de nem viszonozta a csókot, amit adtam neki. - Baj van? - kérdeztem, mire morgott egyet és bement a nappaliba. Becsuktam az ajtót, levettem a cipőm és utána mentem. - Mi van? - érdeklődtem, mire dühösen rám nézett, amit nem tudtam mire vélni.
- Tudom - szűrte a fogai között.
- Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Ne csinálj már úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek! - csattant fel Sirius.
- Úgy csinálok, mivel fogalmam sincs arról, miről hadoválsz - válaszoltam neki nyugodtan.
- Arról, hogy megcsalsz! - pattant fel, és vádlón rám nézett.
- Én? Téged? Mégis honnan veszed ezt a baromságot? - nevettem fel, mire hitetlenül az arcomba bámult.
- Onnan, hogy láttam - fonta keresztbe a kezeit.
- Mégis mit? Nem láthattál semmit, mert nem csaltalak meg.
- Láttam, ahogy Gabrielt ölelgeted a kávézóban.
- Te utánam jöttél? - csattantam fel én is.
- Na, látod! Megtörtént! De legalább mond a szemembe, hogy így volt!
- Utánam jöttél? - szűrtem a fogaim között, de csak azért, mert nem akartam, hogy megtudja a meglepetést.
- Nem, csak épp arra volt dolgom - válaszolt, mire megnyugodtam. - Na de akkor valld be!
- Te féltékeny vagy? Gabrielre?
- Miért ne? Vele találkozgatsz titokban.
- Nem volt titok. De hát a jó Istenért Sirius, Gabriel meleg! - ordítottam neki, mire azonnal elszállt a dührohama.
- Mi?
- Gabriel meleg. Megpróbáltam összehozni a fodrászommal, és amikor megtudtam, hogy sínen vannak, megöleltem - magyaráztam nyugodtan, aztán a konyha felé menet elnevettem magam. - Gabriel meg én. Jó poén - mondtam magamnak, aztán ittam egy kis gyümölcslevet. - Egy melegre féltékeny - motyogtam magamnak újra, és megint rám jött a nevethetnék, amíg eltettem az üveget. Aztán két kar jelent meg a derekamnál, végül egy hasfalat éreztem a hátamhoz tapadva.
- Ne haragudj - mondta Sirius, majd adott a vállamra egy puszit.
- Olyan buta vagy - mondtam szórakozott hangon, aztán csókot váltottunk.
 
Másnap délután szórakozottan készülődtem a bulira, és mivel tudtam, hogy Siriusnál töltöm az éjszakát, sporttáskába tettem a cuccaimat a jelmezem mellé, aztán azon gondolkodtam, miben menjek, aztán a bőrnacim hatására megvilágosodtam. Kék felsőt kaptam fel hozzá és bőrdzsekit, na meg magas sarkút. Övet kötöttem a derekamra, aztán jöhetett is a smink, ami sötétkék volt, a hajam pedig hátul úgy eltűztem, hogy csak bal oldalt lógjanak a begöndörített tincseim, és már kész is voltam. Sirius ajándékát a sporttáska tetejébe tettem, aztán rácipzáraztam a tetőt, és indultam is.
Sirius fütyült egyet, amikor meglátott, és gyorsan bekéredzkedtem, mielőtt megfagytam volna. Éreztem, hogy még nincs kész a szerelésem, ezért küldtem Leah-nak egy SMS-t, hogy hozza el nekem a kesztyűjét, és csak akkor vettem észre, hogy a telefonom akku szinten a végét járja, ezért ki is kapcsoltam, és a buliba sem vittem el. A sporttáskát a füribe tettem, pedig Sirius kíváncsi volt, hogy mi van benne, de megígértettem vele, hogy nem nézi meg, mert ha nem lepődik meg annyira, amennyire elvárom, nem fogok több olyat csinálni, amiért annyira beijedt, hogy a füri közelébe nem ment, amíg ott voltam nála. Mielőtt elindultunk, még odaadtam az ajándékait, amiken meglepődött, de tetszettek neki, így rögtön a nyakába is akasztotta, át is öltözött, aztán útnak indultunk. A bandából mi értünk oda utoljára, már jó hangulat volt a bulin, sőt, Leah megtalálta a kesztyűt, amit gyorsan fel is húztam, és máris éreztem, hogy ez kellett. Szokás szerint táncoltunk egész éjjel, na meg a koktélok sem maradtak el, aztán Leah megkért, hogy menjek ki vele. Kimentünk a klub elé, ahol rögtön összehúztam magamon a dzsekit.
- Mi az? - kérdeztem, Leah pedig rágyújtott egy cigire. Nem lepődtem meg, csak kicsit odébb álltam. Mindig ez volt a szokása, ha valami balhé van otthon.
- Anyáék megint balhéztak, úgyhogy mindjárt mennem kell - mondta két slukk között, majd kifújta a füstöt a száján.
- Képzeld, mi történt tegnap - mosolyodtam el, majd elmeséltem a Sirius féle megcsalsz jelenetet, amin ő is nagyot nevetett.
- Csak Sirius tud ilyet csinálni - nyomta el a cigit, aztán bementünk, hogy el tudjon köszönni a többiektől is. Újra kikísértem, de mielőtt elindult volna, megállítottam.
- Várj egy kicsit, leveszem a kesztyűd - mondtam, mire elnevette magát.
- Ugyan, Samy, maradjon csak nálad. Na, szia.
- Biztos ne vigyelek haza? Elkérem Siriustól a kocsit.
- Biztos. Az ő szülinapja, bulizzatok még. Én is maradnék, de anyáék azt mondták, hogy kidobálják a felszerelésem, ha nem érek haza kettőre, úgyhogy ideje mennem. Szia - puszilt arcon. - Jó bulizást.
- Szia - köszöntem el tőle, majd visszamentem a bulizók közé. Épp Siriusszal táncoltam, amikor rám tört egy fura érzés. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy hiányérzetem van, de nem tudtam, mitől. A szokásos négyórás időpontban hazamentünk, majd elszeparáltam magam a fürdőben, ahol felvettem a nővérke jelmezem, hogy odaadjam Sirius ajándékának többi részét, aztán amikor elkészültem, az ajtón keresztül azt mondtam Siriusnak, hogy üljön az ágyára. Amikor kiléptem a fürdőből, szinte leesett az álla, így lovagló ülésben a combjára ültem, és a sztetoszkópot a mellkasára nyomtam.
- Mr. Black, magas a vérnyomása - mondtam úgy, mintha tényleg így lenne.
- Vajon miért? - suttogta, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna.
- De egyébként minden rendben van. Ha esetleg úgy érezné, hogy zsibbad valamije, vagy erős szívdobogásérzete lesz, ne törődjön vele. Minden betegem így reagál - csókoltam a nyakába.
- Voltak más betegei is? - kérdezte rekedten.
- Nem, de lehettek volna - válaszoltam, de aztán sem én, sem ő nem tudta türtőztetni magát, szóval az az este is jól zárult.
 
Reggel kómásan ébredtem, Sirius mellettem szuszogott. Megsimogattam az arcát, amire felébredt, megreggeliztünk, aztán hazamentem. Azon a harminc méteren, amíg egyedül voltam, észrevettem, hogy még mindig hiányérzetem van, és még mindig nem tudtam, mitől. Amint beléptem az ajtón, ikertesóimat találtam a gyomromban, olyan hévvel csapódtak belém, hogy majdnem hátraestem. Fél perc múlva anyáék is kinéztek a folyosóra, majd megkönnyebbült sóhajt engedtek ki magukból. Anya pillantására az ikrek felszaladtak a szobájukba, én meg furán néztem szüleimre.
- Történt valami? Olyan gyászos arcot vágtok.
- Úgy örülök, hogy nincs semmi bajod - bukott ki anyából.
- Nincs hát. Kinek van? - kérdeztem, de nem vette figyelembe.
- Egész reggel hívtunk, de nem vetted fel...
- Lemerült a mobilom - magyaráztam, de anya folytatta.
- Aztán átmentünk Siriushoz, de az öccse azt mondta, nem vagytok otthon...
- Pedig ott voltunk - vágtam újra közbe.
- És nem tudtuk, merre vagy, meg hogy vagy...
- Mondjátok már el, mi a franc van! - csattantam fel, mire anya elhallgatott, és eltűnt a szemem elől, apa pedig szomorúan rám nézett.
- Baleset volt az éjjel - mondta halkan.
- Hol? Kivel? - kérdeztem rögtön. Azt hittem, valami családtaggal lehetett valami, hogy már délben ezzel várnak itthon. Arra gondoltam, hogy Madyvel történt a baleset, és ha belegondoltam, hogy a babával lehet valami, megszakadt a szívem.
- Leah-val - válaszolt apa, mire Mady részéről megkönnyebbültem, Leah pedig eddig eszembe se jutott, de így kétszer akkora lett az aggodalmam, hogy a félelmemről ne is beszéljek.
- Mi van vele? Jól van? - kérdeztem ijedten.
- Nagyon sajnálom, kicsim - lépett közelebb hozzám apa -, de Leah meghalt.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>