Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

3. fejezet - Shopping-túra

2011.10.14

 Reggel arra ébredtem, hogy a tesóim nyavalyognak a fülembe, hogy éhesek.

- Anya nincs itthon? - kérdezem nagyon kómás állapotban, hiszen fél nyolcat mutat a digitális órám kijelzője az éjjeliszekrényen.
- Elmentek valahova apával, még korán - válaszol húgom, öcsém viszont nem beszéddel próbál kiugrasztani az ágyból. Neki az az elve, ha ő éhes és enni akar, akkor valaki adjon neki kaját, de rögtön! Szóval hozzám vágott egy párnát valahonnan, aztán elkezdett püfölni. Nem mondom, hogy fájt, mert nem fájt - hiszen csak tíz éves lesz.
- Most is korán van - válaszolok húgomnak pár puffanás között. Aztán olyan dolgot tettem, ami nagy fizikai megterhelést jelentett - kikeltem az ágyból. Ian is abbahagyta agyonütésem hadműveletét, én pedig lebattyogok a konyhába. Ők a pult másik oldalára ülnek és nézik tevékenységeimet - az arcmosást, a körbenézést, majd felteszem a legfontosabb kérdést, ami egy reggelinél elhangozhat:
- Mit akartok enni?
- Én lekváros pirítóst kérek - mondja pár másodperc gondolkodás múlva Rea. 
- Én meg gofrit.
- Höh, nem - válaszolok Iannek. - Nekem ahhoz még reggel van, és nincs is itthon semmi alapanyag hozzá. Kérjél olyat, amit meg is tudok csinálni.
- Akkor palacsinta.
- Rossz választás - hangzik válaszom, mire gondterhelt arcot vág.
- Akkor legyen… rántotta.
- Na, végre! Valami, amit meg is tudok csinálni - mondom, és nekilátok a reggeli készítésének.
Mire megtaláltam a szeletelt kenyeret meg a kenyérpirítót, a rántotta már félig készen is volt. 
 
Háromnegyed óra múlva - miután a kicsik megköszönték a reggelijüket és én is elfogyasztottam müzliadagom - felhívtam kedves szüleinket.
- Szia, anya! Merre vagytok?
- A munkahelyeket intézzük. Úgy néz ki, mindkettőnknek jó helyeink lesznek. Talán még a fizetés is jobb lesz.
- Akkor most a belvárosban vagytok?
- Igen. Miért?
- Nem mennétek be a táncstúdióba érdeklődni? Akkor nekem nem kéne külön bemenni. Légyszi!
Hallom, amint apával diskurál erről a dologról, majd elhangzik a válasz is:
- Rendben, elintézzük. 
- Ó, köszi. Annyit mondj, hogy hip-hop oktatás felől érdeklődnél, és nyugodtan hivatkozhatsz Kevinre. Mikor jöttök haza?
- Rendben. Nem tudom, mindenesetre vigyázz a kicsikre, oké?
- Jó. Meglehet, hogy amire hazaértek, nem leszünk itthon. Szerintem elcsámborgok velük valamerre.
- Menjetek csak és legyetek jók! Szia!
- Szia!
 
- Mikor érünk már oda? - nyafog Rea.
- Mindjárt ott leszünk - válaszolom és átmegyünk a zebrán.
Vázolom a helyzetet: lehoztam az ikreket a parkba, a játszótérre. Hogy miért? A válasz: fogalmam sincs. Pár perc gyaloglás után tényleg odaértünk a parkba, ahol én letelepedtem az egyik padra.
- Oké, kölykök. Menjetek játszani, én itt leszek, szerezzetek barátokat! Ha valami baj van, akkor… ne csináljatok bajt! - fejezem be a mondatot, ismerve őket.
- Oké - mondják egyszerre, és már szaladnak is a többiekhez. Ehhez két megjegyzésem van. Egy: itt a gyerekek annyian vannak, mint az oroszok. Kettő: hétfő, tizenegy óra van. 
Kényelembe helyeztem magam - már amennyire egy padon kényelembe helyezheti magát az ember -, a fülembe fülhallgatót dugtam, elindítottam a zenét, elővettem egyik kedvenc regényemet és olvastam. Tök nyugodtan - egy ideig. Nem sokkal később - nem lehetett több fél óránál - valaki leült mellém. Amikor ránéztem, majdnem elfogott a nevetés, de nagy nehezen visszafojtottam. Kivettem a fülest a fülemből és az illetőhöz hajoltam. Persze csak azért, hogy három puszival köszöntsem. 
- Helló, Sirius.
- Csá. Mit olvasol?
Felemeltem az ölemből a könyvet és megmutattam a borítót.
- Miranda koporsója. Ismered? Ne válaszolj, ez költői kérdés volt. 
- Höh, képzeld, ismerem - vágja be a durcát és a mellkasa előtt is keresztbe fonta a kezeit. Plusz még a fejét is elfordította.
- Igen? Akkor ki a gyilkos a végén? - kérdezek rá a tényre és várom a válaszát.
Visszafordítja a fejét és lassan ejti ki a szavakat. 
- Bill és Rebeka. - válaszol. Jutalmul, - amiért tudta a jó választ - megpaskoltam az arcát.
- És ismersz még másik LLL regényt is? 
- Persze. Ott van például a Lófejű démon. Aztán a Siva tánca. Meg a Kicsik. 
- Ennyi LLL-t olvastál? - döbbenek le.
- Ja. Bírom a humorát - válaszol, mire én tényleg teljesen kibuktam. Nem úgy néz ki, mint aki sokat olvas. Inkább rosszfiúnak néz ki. Aztán eszembe jutott valami.
- Figyi, Sirius! Nem tudsz valami helyet, ahol tudnék vásárolni?
- Az attól függ - mosolyodik el.
- Mitől? - Ajjaj. Rosszat sejtek.
- Hogy hogy akarsz vásárolni. - Amikor látta értetlen arcom, folytatta. - Drágán márkásat, vagy olcsón márkásat. - Na, ezen nevetnem kell.
- A második felé húz a szívem - válaszolom.
- Akkor a Sétálóút a neked való hely. Ott rengeteg bolt van és akármit meg tudsz venni.
- Szuper - válaszolok és befut Rea. 
- Sam, adsz inni? - a táskából, amit magammal hoztam, kiveszek egy fél literes üveget, amibe - ismervén az ízlésüket - nem valami szénsavas, cukros vackot tettem, hanem őszibaracklevet.
- Ugye, nem csináltatok még balhét? - kérdezem, mire fejrázással válaszol, miközben dönti magába a piát. Én asszem, nem bírnám ki hányás nélkül.
- Van kivel játszani? - kérdezek újra ő pedig visszaadta az üveget.
- Persze. Van pár velem egyidős lány és éppen ugrálókötelezünk. Iant pedig focizni láttam. 
- Ismered? - nézek rá Siriusra, ő meg megrázza a fejét. - Akkor Sirius, ő Rea, Rea, ő Sirius - mutatom be őket egymásnak.
- Szia - köszön Rea kicsit félve. Az idősebbektől fél egy kicsit.
- Helló - üdvözli neki Sirius vidáman.
- Nem kell tőle félni, ő haver - mondom Reának, ő pedig egy bólintás után elszalad játszani.
- Milyen fura név az, hogy Rea - mondja Sirius csodálkozva.
- Miért, milyen fura név az, hogy Sirius? - kérdezem, aztán pár másodperc múlva egyszerre tör ki belőlünk a röhögés. Nem tudom, meddig nevettünk, minden esetre jól esett.
- Sirius, nem akarsz engem elkísérni?
- Hova?
- Vásárolni. Egyedül tök unalmas. Légyszi! Na! - vetem be bociszemeimet. Sirius néz rám egy kicsit, aztán kis megfontolás után válaszolt.
- Nem.
Lemondóan kifújom a levegőt, és csak úgy hozzászólok döntéséhez.
- Kár. Pedig fürdőruhát is akartam venni. Valakinek meg ki kéne kérnem a véleményét. De ezek szerint az eladó lesz az.
Sirius gondolkozik még egy kicsit, végig mér, aztán újra megszólal.
- Jó, rendben, elmegyek veled.
- Hívhatod Jamest is. Nem szoktam ugyan sokáig hezitálni, de neked is jobb lesz a társaságod.
- Szuper. De akkor hogy menjünk? - gondolkodik. - Én menjek motorral, ti meg James kocsijával?
- Van motorod? - kérdezem meglepődve. Sirius pedig olyan felháborodott képet vág, hogy inkább futottam volna másik éghajlatra.
- Milyen kérdés ez? Még szép, hogy van! 
- És milyen? Harley? Suzuki?
- Ducati. Az egyik legalábbis.
- És a másik? Yamaha?
- Egy igazi crossmotor.
- És szoktál versenyezni? - kérdezem tőle közelebb húzódva, halkan, hogy ha esetleg igen lenne a válasz, ne tudja meg mindenki. Sirius körbenézett, aztán ő is közelebb jött hozzám... nagyon közel. Nem mondom, hogy zavarba hozott, mert nem hozott, de rég volt ilyen jó pasi ennyire közel hozzám. A fülemhez hajolt és ennyit súgott bele:
- Nem. - erre én játékosan belebokszoltam a mellkasába és elkezdtem nevetni.
- Te - ütés - szemét! - ütés - Muszáj - ütés - volt - ütés - ezt - ütés - csinálnod? - ütés. Már ő is nevet.
- Igen. 
- És miért?
Gondolkozott. És nem úgy tűnt, mintha a választ szándékában állna kimondani. Újra beleütöttem a mellkasába.
- Tudni akartam, hogyan reagálsz.
- Reagálni? Én? Mire?
- Rám - és rám néz. Most miért tesztelt?
- És? Hogy reagáltam?
- Pont úgy, ahogy vártam. - Felvonom a szemöldököm. Aztán amikor a szemembe nézett, válaszra nyitotta a száját, de már nem hallottam, ami kijött belőle. Hogy miért? Mert befutottak a tesóim. Kérésükre adtam nekik inni. Aztán megnéztem a telefonom és már jóval elmúlt az az idő, amit a parkban eltölteni terveztem. Tájékoztattam mind a kicsiket, mind Siriust, hogy mennünk kell. A kicsik nem szőröztek, hanem visszaszaladtak elköszönni újdonsült haverjaiktól, Sirius közben kivette a telefonnom a kezemből és elkezdett bütykölni rajta valamit.  Körülbelül fél perc múlva visszaadja, de nem mondja meg, mit csinált vele. 
- Na, mit buzerálod a telóm? - kérdezem.
- Egyes. - Ennyi. Nem volt időm megnézni, mi az az egyes - a kicsik visszatértek és elpakoltam az addig kivett cuccokat. 
- Ja, bocs - csapok újra a homlokomra - Ian, ő Sirius - mutatom be őket egymásnak. Sirius a kezét nyújtja, Ian pedig "nagyfiúsan" megszorítja azt. Elnevetem magam, ahogy Ian vizes, fekete hajával és mind a százhúsz centijével nagyfiúnak hiszi magát. De nem baj, aranyos.
 
Negyedóra múlva már otthon rontottuk a levegőt. Apáék is visszaértek, a konyhapulton pedig egy Dance! - a te táncstúdiód feliratú prospektus feküdt. Felkaptam és felszaladtam vele a szobámba. Az ágyra vetettem magam, bekapcsoltam a hi-fit és olvastam a szöveget. Elég sok edzést tartanak, naponta 3-4 táncóra... Londonban örültek az emberek, ha napi két órát tartottak. Én Junior kategóriás vagyok, szóval... kedden és csütörtökön van edzésem, két órában. Hú, ez nagyon király! És a tagdíj is fizethető! Sőt, még olcsóbb, mint Londonban! Háhá!
A többiek mennyit szívnak Londonban!
 
Pár perccel később már a lábamra nyújtottam - bár tök feleslegesen, hisz annyira ki vannak nyújtva az izmaim, hogy ha én a nyári melegben egy villanypóznáról lelógó vezeték lennék, simán kibírnám szalagszakadás nélkül... Szóval pár perc nyújtás, egy-két spárga a rend kedvéért, és már táncoltam volna, ha nem rezeg meg a telefonom. Azonnal a készülékért nyúltam, mikor a kijelzőre néztem, meglepődtem. Nem írta ki, ki írt, de azért megnéztem.
 
"Szia, Sam! Remélem, jól érzed magad Weymouth-ban! :) Csak szólni akartam, hogy a stúdióban elvárják, hogy vigyél valami bemutatkozó videót... Úgy tudom, neked ez nem gond, de azért írtam, mert biztos vagyok benne, hogy nem szólnak róla... Előbb is kéne menned, hogy az edző meg tudja nézni. Ja, a számod Leah adta meg, remélem nem baj. Vigyázz magadra, így tovább K." 
 
Persze, Kevin! Ó, ezer köszönet! Akkor vinnem kell majd a laptopot és meg kell keresnem a videókat, valamelyik CD-men vannak rajta... Nem sokkal később - miután feltúrtam a CD-imet - a gépen néztem a videóimat. Egész jók, bár vannak pontok, ahol elszúrtuk. Ezt a tevékenységemet - újfent - a mobilom csörgése zavarta meg. Újabb SMS-t kaptam. 
 
"A holnap délelőtt jó neked? SB" - állt benne.
 
Mivel újonnan költözött vagyok és nincs semmi elfoglaltságom, igennel válaszoltam. Szóval holnap reggel tízkor Sirius beugrik értem, aztán irány a Sétálóút!
 
Miután kiugráltam magam, rájöttem, hogy nincs elég hely a szobámban a táncoláshoz. Ez így egy kicsit problémás lehet. A délutánt Iannel és az Xbox-szal töltöttem...
 
Have a nice day! - ordít a telefonomból. Ja, igen, az ébresztő. Fél kilenc van és én ébresztetem magam... Aztán jött a szokásos: reggeli, bájcsevej, készülődés és már tíz perccel tíz előtt kész is voltam. Nem szoktam magam sokat sminkelni, de most kivételesen jól esett - fene se tudja, miért. Szóval napszemcsi a fejemen, övtáska a vállamon, tartalma is egyezik azzal, amit vinni akarok. Még egy gyors nézés a tükörben, amikor csöngetnek. Lesétálok a lépcsőn és ajtót nyitok. Sirius hanyagul, fél kézzel az ajtófélfának támaszkodik, és féloldalasan mosolyogni kezd, amikor meglát.
- Cső. Kész vagy? - kérdezte a kijáró három puszi után.
- Szia. Persze, egy pillanat - mondom és hátat fordítok.
- Hé, anya! Elmentem, majd jövök! - kiáltom be a szobába, majd újra Siriushoz fordulok.
- Mehetünk! - megfordul és elindulunk kifelé, aztán a kapun kívül meglátom Sirius motorját*.
Láttam én már szép motort - sőt, birtokolok is egyet - de ez eszméletlen volt!  Előre siettem, de megálltam kicsit távolabb, hogy úgy teljes egészében lássam. Sirius megállt a motor mellett, én pedig végigsimítottam a motor vázán.
- Ez gyönyörű - mondtam félhangosan. Sirius elvigyorodott.
- Köszi. A tied se semmi - erre én is elmosolyodtam.
- Szóval, akkor hogy lesz az utazás?
- Leteszlek Ágasnál, ti tovább mentek kocsival, én meg motorral. - Aztán felém nyújtott egy bukót, és átvetette a lábát a gépen. Én ugyanúgy cselekedtem, aztán már csak azt vettem észre, hogy ott vagyunk Jamesék előtt. A kapu nyitva volt, James pedig - ahogy a hangokból ítéltem - a garázsban szöszmötöl. Bátran elindulok a nyitott garázsajtó felé, de amint beléptem, ledermedtem. Ez a garázs nagyobb, mint a házunk! Volt benne hat autó! James pedig egy Chrysler** motorházteteje alá hajol be. Egy Chryslerébe! Sirius a szája elé tette a mutatóujját, jelezvén, hogy maradjak csöndben. Lassan közelebb lopódzott, aztán a kocsi mellé osont, behajolt a nyitott ablakon, intett, hogy figyeljek és megnyomta a dudát. James akkorát ugrott ijedtében, hogy lefejelte a motorháztetőt. Szegény...
- Tapmancs! Ha még egyszer ezt csinálod, kasztráltatlak! - Én röhögök.
- Nem tennéd meg, túlságosan szeretsz ahhoz! - vág le egy egoista mosolyt Sirius.
- Ez még változhat, hidd el! - válaszol James, miközben a buksiját simogatja. Az arca olajfoltos. 
- Koszos az arcod - jegyzem meg neki, mire az alkarjával végigdörzsöli a képét.
- Így még koszosabb - megyek oda hozzá, ugyanis most nem egy folt van az arcán, hanem öt-hat csík. Kerestem egy rongyot, a fal melletti mosdókagylóban benedvesítettem - mosdó? - és elkezdtem vele törölgetni az arcát. Pár perc múlva már nem látszott - szerencsére nem száradt rá.  
 
Fél óra múlva - miután Jamie elkészült és Sirius megjegyezte, hogy egy lány nem szokott annyit készülődni, mint ő - elindultunk, vissza a garázsba. Most néztem szét alaposabban. A Chrysleren kívül még volt ott egy Mercedes, egy Mazda és egy Porsche. EGY PORSCHE*??? Asszem, itt a padlóról kellet feltakarítanom a szám. És én ezzel fogok vásárolni menni? Mondd, hogy igen! Aztán James megindul az autó felé és az ajtót átugorva a sofőrülésen landol. Ez az! Én is beszállok a kocsiba, Sirius pedig felpattan a motorjára. Megvárjuk, amíg elindul, aztán mi is utána hajtunk. Bömböltetjük a rádiót, énekelünk - persze csak diszkréten - és nem egészen húsz perc múlva oda is érünk a Sétálóutcára. Pár perc múlva már parkolóhelyet is találtunk, James lezárta a kocsit és elindultunk afelé a cipőbolt felé, ahová megbeszéltük a találkát. Közben persze Jamest faggattam:
- Mivel győzött meg Sirius, hogy elgyere?
- Azt mondta, fizet nekem szombaton egy (pár) italt - nevet és én is nevetek vele együtt.
- Nem rossz fizetség egy délelőttért. Ja, és köszi, hogy itt vagy. Nem szoktam sokáig nézelődni, de azért a kísérőmnek nem árt a társaság. Van valami, amit tudnom kell a Sétálóutcáról?
- Szerintem csak annyit, hogy nem mindegy, melyik Parti boltba mész be - mikor kérdőn nézek rá, folytatta. - Úgy értem, ha a Parti boltba mész, akkor mindent megkapsz, ami a strandra kell. Ha viszont a Party boltba mész, akármit megtalálsz, ami egy bulihoz szükséges. 
- És honnan tudjam, melyik melyik?
- A bulis bolt nevét y-nal kell írni.
Éppen amikor kimondta, odaértünk Siriushoz.
- Na, végre! - csattan fel. - Azt hittem, már nem is jöttök.
- Tudod, Tapi, nehezebb kocsival parkolni, mint motorral - szól vissza neki James.
- Mehetünk? - kérdezem és elindulok, miután mindketten bólintottak. 
Én megyek elöl, ők jönnek utánam. Az első bolt, ahova bemegyek, a cipőbolt. Már a kirakatban beleszerettem egy piros magas sarkúba, azon kívül még vettem egy lila és egy zöld tornacsukát, plusz egy hip-hop cipőt, ami fekete-fehér mintás, a cipőfűzője pedig narancsos árnyalatú *. Miután fizettem, visszarobogtunk a kocsihoz, mert nem volt se nekem, se a srácoknak kedve vinni a csomagom. Ezt a szívást! 
 
Bementünk még pár ruhaboltba, és mivel semmi sem volt nagyon drága, és a stílusomban is volt elég ruhadarab, vettem ezt-azt. A Parti boltba is bementem, végül is fürdőruháért jöttem. Azonnal megláttam három darabot, ami nagyon tetszett. Az első, amit felpróbáltam, egy egyrészes, a hasánál összecsatolt fekete darab volt*. Amint felvettem, kihajoltam, és elkértem valamelyik sráctól a napszemcsimet. Feltettem azt is és megállapítottam, hogy nagyon jól passzolt az alkatomhoz a ruha. Aztán mivel megígértem a fiúknak - bár csak Siriusnak mondtam -, hogy véleményt kérek, kiszóltam, hogy véleményezik-e, mire rávágták, hogy igen. Fogtam magam és kinyitottam az ajtót. Siriuson napszemüveg volt, de amikor kiléptem, még azt is levette, hogy jobban lásson. Füttyentett egyet és rávágta:
- Ez jó lesz! Mehetünk?
- Nem! Még van kettő.
- És még azt mondtad, nem nézelődsz sokáig! 
- Hát nem is, képzeld! Nézd meg, még csak egy óra van és az utolsó boltban vagyunk - veszekedek vele, aztán rájöttem, mi baja van. - Ne aggódj, tíz perc múlva megyünk kajálni.
Visszamentem a fülkébe és felpróbáltam a másodikat, ami egy színes bikini volt*. Ezt is díjazták a fiúk, ők első helyre sorolták, bár nekem az előző jobban tetszik. A harmadik egy barna, mintás tankini*. Ez szerintem elmehetne pizsamának is, de mindegy. Miután itt is fizettem, tényleg kajálni mentünk. A legközelebbi étkezde egy McDonald's volt, ahol a fiúk fejenként három Big Mac-et faltak fel, nagy krumplival, nagy kólával, míg én csak egy nagy adag krumplit ettem. Úgy gondoltam, otthon eszem majd valami olyat, ami egy kicsit egészségesebb. Azt, hogy csak krumplit ettem, a fiúk is megszólták. Elmagyaráztam nekik, hogy én nem nagyon eszem zsíros ételeket, mert nem bírja a szervezetem, aztán már nem piszkáltak vele, hál' Istennek. Kettő órára haza is értem, James hazafuvarozott, még a csomagjaimat is segített bevinni.
- Kösz szépen, James. Nem kérsz valamit?
- Kérni nem, kérdezni akarok valamit.
- Mondjad - mosolygok rá.
- Szombaton ráérsz? Az egyik haverunknál nyárüdvözlő házibuli lesz és örülnénk, ha be tudnánk mutatni pár embernek. Ha már itt laksz, kellenek haverok. 
- Asszem, szombaton épp nincs programom, úgyhogy igen. 
- Klassz. Aztán majd a részleteket megbeszéljük. Szia!
- Szia! És még egyszer kösz! - kiáltok utána és nézem, ahogy elhajt. Emberek, én komolyan nem értem Lilyt. Ez a srác totál belé van zúgva, ő meg lógva hagyja! Pedig tök aranyos, kedves és tudom, hogy Lily odavan a nagy, barna szemekért! Esküszöm, ha hazaér, vagy beolvasok neki vagy összehozom őket! Esetleg mindkettő. Ennek a gondolatnak hatására gonosz vigyor jelenik meg az arcomon. Nem tudják, mi lesz még itt… Az a baj, hogy akkor még én sem tudtam…
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>