Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

29. fejezet - Karácsony

2011.10.22

 Amikor Sirius leállította a motort, nem hittem a szememnek. Mindent képzeltem a házról, de ezt nem. Háromemeletes kőépület, hatalmas ablakokkal. Az a nagycsaládosoknak való épület.

- Wow - jött ki a számon, mire Sirius elnevette magát.
- Nem erre számítottál, igaz?
- Hát nem - vallottam be, majd kiszálltunk. Kivette a csomagom, aztán beléptünk az épületbe. Akkor jöttem rá, hogy a szülei is itt lehetnek, mert holnap lesz a gála, az anyja pedig interjúkat fog készíteni, amitől kirázott a hideg. Nem igazán szerettem neki interjút adni, hát még most, hogy ismerem! Az ajtóval szemben lépcső volt, balra szintén, meg egy ajtó, jobbra pedig egy társalgó, ahol a banda foglalt helyet. Köszöntem nekik, aztán elmondták, hogy pizzát rendeltek vacsorára, és elengedtek, hogy körbe tudjak nézni. Sirius végig követett. Először az alagsorba mentünk le, ahol a konyhát és az étkezőt találtam. Kiderült, hogy az ajtó a lépcső mellett Sirius szüleinek hálója, úgyhogy rögtön továbbmentem az emeletre, ahova hozta utánam a csomagom. Két ajtó volt a folyosón, egy jobbra, egy balra. Sirius a baloldalon lévő ajtóhoz lépett, és benyitott rajta. 
- Az én szobám, vagyis jelenleg kettőnké - közölte, majd a bőröndöm beállította a szoba közepére. Tulajdonképpen hasonló volt a weymouthi szobájához, csak pár kisebb tárgy hiányzott. - A másik szoba az öcsémé, oda nem ajánlatos senkit sem beköltöztetni, úgyhogy a többiek eggyel feljebb laknak - mondta párom, mire elnevettem magam. - Mi az?
- Lily megszívta. Utál lépcsőzni. Megnézhetem azt is?
- Persze - válaszolt Sirius, majd kimentünk a szobából, egyenesen a legfelső emeletre. Jobb oldalt kettő, bal oldalt egy ajtó helyezkedett el. - A bal oldali a nagy vendégszoba, oda Ágast és Lilyt költöztettem, a másik kettőbe Leah és Remus, az elosztást nem tudom.
- Oké. Szép ház. Fogadjunk, hogy folyton utánatok szaladgáltak, hogy merre vagytok? - néztem Siriusra.
- Nem mindig. Volt, amikor nem találtak meg - nevetett fel, aztán halk csengőszót hallottunk. 
- Itt a pizza - mondtam, majd letrappoltunk a földszintre.
 
Hamar elfogyott az öt pizza, amit rendeltek, és miután degeszre ettük magunkat, én elmentem aludni, amíg a többiek lenn maradtak dumálni. Elmentem fürödni, aztán bebújtam a hideg ágyba, mert hiába volt fűtve a szoba, sokat kellett várnom, amíg bemelegítettem fekvőalkalmatosságom. Éjjel félig felébredtem, amikor Sirius bejött és egyebek, de amint mellém feküdt, arcon csókolt, átölelt, és pár perc múlva csak a szuszogását hallottam, ami engem is álomba ringatott.
Reggel megkértem Siriust, hogy menjen el velem keresztanyámhoz - még nem postáztam a képeket - amit a délelőtt folyamán el is intéztünk, sőt, még arra is rávettem párom, hogy sétáljunk egy kicsit, mielőtt visszamegyünk a kocsimért. Épp egy sétálóúton mentünk keresztül, amikor megállítottak minket.
- Elnézést - szólított meg egy negyven év körüli nő. - Adna egy autogramot? A nagyobbik lányom rajong magáért.
- Persze - vontam vállat, és amíg a nő tollért és papírért turkált a táskájában, a mögé bújó, tízéves forma kislányhoz fordultam. - Te is szoktad nézni a gálát? - kérdeztem kedvesen, mire a kislány bólintott. - Ma este is lesz - mondtam, mire a nő megtalálta a cuccokat, és a kezembe adta őket. - Kinek írhatom?
- Michelle-nek.
- A kicsit hogy hívják?
- Lora. - Michelle-nek és Lorának szeretettel, Samanta Smiths - firkantottam a papírra, miközben az anyuka azt mondta, hogy a lányok teljesen be vannak sózva az esti műsor miatt.
- Nagyon jó műsor lesz. Érdemes megnézni.
- Ki nem hagynák - simogatta meg Lora sapkás fejét anyukája. - Köszönjük szépen!
- Szívesen - indultunk el két irányba, de még visszanéztem rájuk. Akkor láttam, hogy Lora is hátra nézeget. Integettem neki egy utolsót, amit félve viszonzott, majd eltűntek a szemem elől.
- Nem is tudtam, hogy errefelé híresség vagy - mondta Sirius, mire elmosolyodtam.
- Hát, ára van, ha párszor szerepelsz a tévében.
 
A gála este nyolckor kezdődött, de nekem már hétre ott kellett lennem, hogy minden kész legyen a nyitótánchoz. Úgy számolták, hogy a gála három órás lesz, a félórás szünettel együtt. A gálát egy régi, de modernizált színházban tartják minden évben, ahova elég nehéz eljutni, ha nem tudod, hova kell menned. Külön kocsival mentünk, mert ugye Remuséban nem férünk el, így én egyedül zötykölődtem végig az utat, pólóban és farmerban, amíg a többiek otthon már készülődtek. Mondtam, hogy nem kell estélyit venniük, de legyenek csinosak, viszont a fiúk mindegyike öltönyt hozott magával. Tudtam, hogy senki sem fogadja meg a tanácsom, mert Leah pár képe ki lesz állítva, ezért neki ki kell öltöznie, és mivel Lily sem akart kilógni a sorból, biztos vagyok benne, hogy ő is ki fog öltözni.
 
Szóval hétkor beléptem az öltözőbe, és hirtelen azt hittem, rossz helyre jövök, mert punk ruhába öltöztetett, színes hajú, őrült sminkű emberek szaladgáltak előttem. Amikor megláttam közöttük Diane-t, már éreztem, hogy itt bajok lesznek. Tudtam, hogy a nyitószám - amit most tanultunk be - ütős lesz, na de hogy ennyire? Amikor beültem a sminkbe, hát, furcsán jöttem ki onnan. Szőke hajamba kék tincseket varázsoltak - persze póthajjal - cicásra húzták ki a szemem, de ha dühös arcot vágok, nagyon brutálisan nézek ki. A ruha, amit rám adtak, még egyet dobott rajta, és úgy néztem ki, mint egy őrült, a többi táncossal együtt. Háromnegyed nyolckor már tűkön ülve vártuk, mikor kezdhetünk már, és mivel nem mehettünk ki a backstage-ből, óvatosan kilestem a színpad mögül, arra a páholyra, ahova a banda jegye szólt. Már elfoglalták a helyüket, Lily Leahval beszélgetett, James pedig Remusszal, Sirius pedig a tömeget vizslatta. Nem tudtam, hogy fel fognak-e ismerni, minden esetre, nagy élményben lesz részük, az biztos.
 
Az utolsó két percet bemelegítéssel töltöttük, aztán színpadra léptünk. A közönség megőrült a darab láttán, majd amikor a díszlethez simulva megvártuk, hogy a konferálónk, Cat bejöjjön, a páholyunk felé néztem, ahol mindenki tapsolt, és még onnan is láttam, hogy ahogy párom engem figyelt, csillogott a szeme, mire rákacsintottam. A színfalak mögé lépve mindenki őrült tempóban dobálta le magáról a ruhákat, majd a fogasok felé léptünk, hogy megkeressük a következő számunkhoz tartozó ruhákat. Mi Markkal hip-hopot adtunk elő, úgy tíz percünk volt a felkészülésre. Miután átöltöztünk, újra a sminkesek felé vettem az irányt, akik letörölték a fekete szemceruzát, miközben a fodrászok kiszedték a póthajat, aztán lófarokba kötötték a maradék, kusza frizurám, és enyhe sminket dobtak rám. A színpad mellett várakoztunk, hogy mi következzünk, miközben egy másodéves pár énekelte a We are the world című dalt. Ez után mi léptünk színpadra, a meghajlás után újra a páholy felé siklott a tekintetem, ahol Leah bólintással jelezte tetszését. A következő számunkra úgy negyed órát kellett várni, amire szintén extravagáns cuccot kaptam. Ezt a számot Diane dala előzte meg, amit persze mi is megtapsoltunk. A mi újabb számunkat is tapsvihar fogadta, majd utasítottak minket, hogy adjunk interjút, ha már olyan sok időnk van a következő táncig. Akkor jött a neheze.
 
Anyósom egy félreesőbb teremben várt, hogy ki tudjon kérdezni.
- Jó estét! - köszöntem neki, majd helyet foglaltam vele szemben.
- Nocsak, Miss Smiths! - döbbent meg, de csak fél pillanatig látszott rajta. - Örülök, hogy újra köreinkben van. - Kamázik, az már biztos. - Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- Hogy telt a felkészülési hét?
- Fárasztó volt, de csak az tartottam a szemem előtt, hogy megpróbáljam az embereket a jótékonykodásra bíztatni.
- Ennyire fontos ez önnek?
- Mindig is fontosnak tartottam, hogy a tehetséges diákok ösztöndíjban részesüljenek.
- Ön most már nem a Modern Művészetek Iskolájának diákja. Hogy fogadta a hírt az iskola vezetősége?
- Megértőek voltak, hiszen a családom miatt kellett kiiratkoznom, de szerettek volna minél többet hallani rólam.
- A másik iskolában hogyan tudja egyeztetni a tanulmányait a tánccal?
- Nappali tagozatos diák maradtam, hetente kétszer van délután edzésem.
- Milyen edzés?
- Jelenleg hip-hop órákat veszek.
- Ha jól értesültem, a Juilliardra felvételizett múlt hónapban. Hogy ment?
- Megpróbáltam mindent megtenni azért, hogy felvegyenek.
- Hogyan képzeli az elkövetkezendő öt évét?
- Szeretném elvégezni a Juilliardot, aztán esetleg saját táncstúdiót nyitni.
- Persze, ha felveszik a Juilliardra. Ha ez nem történik meg?
- Abban az esetben felvételizek az orvosi egyetemre.
- Eléggé eltér a két terv.
- Tudja, a táncolás az életem. Ha nem jön be, akkor is folytatni fogom, talán még tánctanárnak is felvételizek. Ki tudja?
- Köszönöm, hogy idefáradt.
- Szívesen - válaszoltam, majd grimaszolva léptem ki az ajtón. Visszamentem az öltözőbe, ahol kiderült, hogy alig öt percem maradt az elkészülésre, így iszonyatosan sietnem kellett. Ez a tánc zárja az első részt, vagyis utána lesz egy fél órás szünetem, ahol próbálok összefutni a bandával. A tánc zajos sikert aratott, majd átöltözés nélkül indultam a páholy felé, amit megbeszéltem Siriusszal. Nehéz volt feljutnom, mert mindenki lefelé tartott, de végül megérkeztem, majd lerogytam Lily helyére.
- Hogy tetszett? - kérdeztem páromtól, aki furcsán nézett rám. - Mi az?
- Nem hiszem, hogy ennél jobb előadáson voltam-e már.
- Mondtam én, hogy tetszeni fog - mosolyogtam rá, majd gyors csókot váltottunk.
- Egyébként nem tudom, ki találja ki ezeket a kosztümöket, de nem tetszik, hogy ennyit mutogatsz magadból.
- Ennél rosszabb - mutattam az éppen viselt valamire - ma már nem lesz. Remélem. De tényleg nem tetszik?
- Az nem tetszik, hogy az itt lévő férfiközönség kilencven százaléka téged bámul. A többi meg azt a görényt, amit nem sajnálok - mondta mosolyogva, mire megütöttem a vállát.
- Ne mondj ilyet. Egyébként meg törődj bele. Még hat tánc van hátra - nyafogtam az időközben visszatérő Leah-nak, aki leült mellém. Valami ruhacsodában feszített, amiről fogalmam sincs, honnan szerezte. - Csini vagy.
- Jaja. Elmeséltem panaszom anyáéknak, miszerint nem tudok miben jönni, aztán megvették ezt.
- Jó döntés volt, mert marha jól áll.
- Lilyt láttad már?
- Még nem. A képeiddel mi a helyzet?
- Nézegetik őket. Főleg azokat, amik rólad készültek.
- Melyikek? - ijedtem meg.
- Amikor a zöld sminked volt, meg az a fura nyakörv a nyakadon. És amikor miniruhában térdelsz a fotelon - válaszolta, mire mélyen kilélegeztem a levegőt. Nem is vettem észre, hogy addig visszatartottam. - Ne parázz! Nem engedik a fél pucér képeket.
- Még szerencse! - kiáltottam fel.
- Vannak olyanok is? - csillant fel Sirius szeme, mire tarkón vágtam.
- Ha tudnád, mennyi - mondta barátném, rajtam áthajolva.
- Azokat te erőltetted rám! - morogtam az arcába.
- Nem igazán ellenkeztél - morgott vissza, majd elkezdett magyarázni valamit Siriusnak, amit nem akartam hallani, úgyhogy kicsusszantam Leah alól, de épp összefutottam Lilyékkel. Lilyn egy fekete koktélruha volt, ami istenien állt neki. - Te is csini vagy! Mennyi az idő? - fordultam James felé, amint megláttam, hogy rajta van karóra.
- Fél múlt öt perccel.
- Hajaj, már csak tíz perc. Köszönöm. Eddig hogy tetszett?
- Eszméletlen - mutogatott Lily. - Diane-nek olyan jó hangja van, hogy Speedyről ne is beszéljek.
- Hát igen, tehetséges emberekkel vagyok megáldva. Érezzétek jól magatokat! Szívem, a képeket majd nézd meg, amíg vártok rám! Te meg - fontam a kezem Leah csuklójára - velem jössz! - szakítottam el a Siriusszal való csevejből, mire dühödten annyit ordított hátra, hogy:
- És csak egy szál bugyi volt rajta!
- Milyen jó, hogy a barátom a legjobb barátnőmmel együtt értékeli a fenekem egy tízes skálán - húztam még mindig magam után Leah-t, aki elnevette magát.
- Ilyenről nem volt szó, de legközelebb majd felvetem. Hova megyünk?
- Az öltözőbe.
- Én oda nem akarok bemenni.
- Pedig ha látnád, amiket én - törtem át a tömegen, majd fél perccel később az öltözőben kaptam fel a másik ruhám. Hamar kisminkeltek, majd újra a színpadon voltunk. Amint leléptünk, öltözhettem is át, ugyanis úgy négy percem volt a két produkció között. A kortárs darab nem igényelt túl sok ruhát, de nem volt vészes a ruhahiány. Újra tapsvihar tört ki a nézőtéren, amikor lesétáltunk a színpadról, ezek után tíz percünk volt elkészülni. A kedvenc keringőm következett, amit egy másik ruhában adtam elő, mint legelőször, és ami sokkal jobban tetszett. Speedy sétált le előttünk a színpadról, lepacsizott Markkal, majd eltűnt a díszletek mögött. Amíg elfoglaltuk a helyünket, Cat a közönséghez fordulva beszélt, majd ránk irányították a fényeket. Táncunk után irtózatos ujjongás fogadott minket, majd egy újabb ötperces szünet volt, ami után salsával folytattuk az estét. A kosztümöm egész sokat láttatott belőlem, de nem annyit, mint a kortárs performanszunk. A salsa is tetszett a közönségnek, mire végre egy hosszabb, negyedórás szünet következett. Az elején felvettem a következő, és egyben utolsó páros táncunk ruháját, és megnyugodtam, hogy ehhez a hip-hop előadáshoz ilyen szokványos ruhákat kaptam. Amíg időm engedte, sétáltam egyet a díszletek mögött, és olyan dolgot láttam, ami mosolyt csalt az arcomra. Leah Speedyvel szemben állt, hátát a falnak vetve, miközben Speedy a dereka mellett a falhoz tette a kezét, nem hagyva, hogy barátném kiszabaduljon a karmai közül. Ha Speedy ügyes, még egy csókot is kicsalhat Leah-ból. Mindig is ők voltak a kedvenc párosom, nem is tudom, miért szakítottak. A lényeg hogy Speedy mondott valamit, és nem akarva, hogy Leah visszavágjon, megcsókolta. Boldogan ugrottam fel, mintha győztem volna valamiben, és meg sem hallották, hogy ott vagyok, bár nem is voltam hangos. Jó ideig nem engedték el egymást, Speedy karjai Leah derekát, Leah-é pedig Speedy nyakát ölelték át. Mondtam már, hogy imádom a love sztorikat? Sajnálatomra vissza kellett mennem a sminkbe, ahol alig változtattak valamit az alig-sminkemen, és mosolyogva mentem a színpad felé. Diane furcsán bámult rám, mire eltátogtam neki, mi történt, és tányérméretű szemekkel indult el megkeresni a két elkövetőt. Addig belerázódtam a szerepembe, és az előadásunk végén majdnem el is sírtam magam, amin még én is meglepődtem. Lefutottam a színpadról, mire Diane mosolyogva jött felém.
- Mi az? - kérdeztem, mire a fülembe súgott.
- Leléptek. Ketten. Együtt - a hír hallatán egymás tenyerébe csaptunk Diane-nel, majd hülye táncikálásba kezdtünk. Kicsit sem néztek hülyének minket. Aztán Mark lépett mellénk.
- Minek örülünk? - érdeklődött, majd megsúgtam neki a fejleményeket. Elmosolyodott, majd ő is beszállt mellénk hülyéskedni. Úgy húsz percünk volt a záró táncig, ami egy hip-hop produkció lesz, aztán még egyszer felmegyünk a színpadra, hogy utoljára megtapsoljanak minket, és vége is van az estének. A következő húsz percben átöltöztünk, és amíg egy elsőéves lány táncolt, odamentem Cathez, és figyelmeztettem, hogy a végén ne mondja Speedy nevét, mert már elment. Cat vette az adást, és megígérte, hogy nem mondja be barátunk nevét, így feszülten vártam az utolsó fellépésünket. Cat hosszú konferáló szöveget mondott hozzá, majd a speckó melegítőinkben nekiálltunk táncolni. A tánc végén nem akartam lemenni a színpadról, és nem is kellett, hanem felhívták az összes fellépőt, majd név szerint bemutattak minket. Amikor én következtem, hihetetlen tapsvihar tört ki, főleg a nekünk foglalt páholyból hallatszott a legnagyobb füttyögés, és amint meghajoltam és visszaléptem a sorba, arra gondoltam, hogy ha én ennyi tapstól ilyen boldog vagyok, mit érezhet most Leah?
 
Amint leengedtek minket a színpadról, átöltöztem, majd a megbeszélt találkahelyen - a kijárat mellett - vártam a barátaimat, akik úgy öt perccel később léptek ki az épületből, mint én. Sirius rögtön átkarolta a derekam és magához vont.
- Mondd, hogy elmegyünk enni valamit! Már kopog a szemem - néztem rá, mire csak bólintott.
- Akkor menjünk - fordult meg, de Lily utánunk szólt.
- Leah nincs itt.
- Ne aggódj, Lil - fordultam hozzá. - Jó kezekben van.
Lily persze tudni akarta, hogy mire gondoltam, de csak mosolyogtam.
- Mit tudsz már megint, te kis boszorka? - suttogta a fülembe Sirius, amíg a kocsim felé tartottunk.
- Nem publikus - mosolyogtam, majd beszálltunk az autómba, és életemben először ültem az anyósülésen. Mármint ebben az autóban. - Van egy Meki hazafelé menet. Beugorhatunk?
- Be - válaszolt párom, majd kihajtottunk a színház területéről. A Mekiben bekaptam két sajtburgert, egy közepes krumplit és fél liter üdítőt, Sirius is valami hasonlót evett, a többiekét pedig már nem figyeltem. Amint visszaértünk a Grimmauld térre, beestem az ágyba, és senki nem szólt rám, hogy menjek el fürödni. Igaz, Sirius addig könyörgött, amíg felvettem a pizsamám, de azok után csak az Álommanóval foglalkoztam.
 
Másnap a délutáni órákban indultunk haza - Leah reggel visszasomfordált, elégedett vigyorral az arcán, amit én is csak egy mosollyal vettem tudomásul - , miután beugrottunk a nagyszüleimhez, ahogy megígértük. Nem tartottak fel sokáig, épp csak a karácsonyra szánt ajándékom adták oda, ami - ahogy jó pár éve megszokott - pénz volt. Nagyszüleim ugyanis nem tudják tartani az iramot a fejlődő világgal, na meg azt sem igazán tudják, mire van szükségem - vagy, hogy mit könyörögtem ki apáéktól - így megmaradt ez a fajta ajándék. Az összeg több volt, mint lenni szokott, amit azzal magyaráztak, hogy a szülinapomra sem adták oda a pénzt, hogy a szalagavatóról ne is beszéljünk, vagyis száz fonttal a zsebemben indultam haza.
 
Otthon az ikrek már lázban égtek, hogy nemsokára karácsony, és már nagyon tudni akarták, mit kapnak, főleg tőlem. Hiába kérték, nem árultam el nekik, amit minden alkalommal dühösen fogadtak, de amikor rájöttek, hogy nem tudnak megtörni, leszakadtak rólam, és amint ez megtörtént, nekiálltam a csomagolásnak. Egy nagyon szép, lilás csomagolópapírt vettem, amibe mindent becsomagoltam, amit csak tudtam. Dísz masnikat is tettem rájuk, a fiúkéra kéket, a lányokéra sárgát. Még Londonban beszéltük meg, hogy huszonhatodikán összeülünk valahol, és megajándékozzuk egymást a haverokkal, mivel ugye Szenteste itthon, másnap az itteni nagyszüleimmel ünnepelünk, na meg akik csak Szenteste ünnepelnek, ki tudják pihenni magukat a nagy zabálás után. Huszonkettedikén még Mady elrángatott minket egy utolsó ruhapróbára, hogy minden jó legyen, és hogy ne az utolsó két percben kelljen még egyet igazítani a ruháinkon, amik egyébként mindhármunkon tökéletesen álltak, és egyiken sem kellett semmilyen beavatkozást végezni. Azt megjegyeztem, hogy Mady az összes próbánkon ott volt, de mi nem láttuk a ruháját, amire csak annyit mondott, hogy majd a szertartás előtt megnézhetjük. Szép kis rokon, mondhatom!
 
Huszonnegyedikén reggel arra ébredtem, hogy tesóim az ágyamon ugrálnak, hogy keljek fel, hadd nyissák ki az ajándékokat. Az esemény fél hétkor történt. Reggel fél hétkor! Kirugdostam az ikreket a szobámból, és visszadőltem még bő két órára, majd felvettem egy kényelmes, otthoni szerelést, és lementem a nappaliba, ahol már fel volt állítva a fa - amit teljes mértékben apa szakmai tudásának köszönhetünk. Az ikrek minden erejüket bevetve szedték szét a díszeket, pont időben érkeztem ahhoz, hogy megállítsam egy nagyon súlyos karácsonyi baleset kialakulását. Leállítottam tesóimat, majd szépen, komótosan feldíszítettük a fát, ahogy kell, mindent sorjában, majd kézmosás után anyának segítettem a konyhában. Mi úgy szoktunk ünnepelni, hogy délben van az ünnepi ebéd, utána ajándékozás, este pedig templomba megyünk. Nem igazán szokásunk, de nagyobb ünnepekkor elmegyünk, hogy azért mégis. A karácsonyi ebéd általában ugyanaz volt, anya viszont olyat talált ki, hogy a husiba tojáskrémet rak, feltekeri, azt pedig körbetekeri baconnel, és úgy rántja ki. Kicsit sem néztem furán, amikor elmondta az ötletét, úgyhogy ráhagytam a husi kivitelezését, én inkább a sült krumplit, a rizst és a salátát készítettem el, majd úgy két óra fele megterítettem, azután felmentem átöltözni, farmert és blúzt vettem fel, és azt a nyakláncot, amit Siriustól kaptam szülinapomra. Leérve már mindenki át volt öltözve, majd nekiláttunk az ebédnek. Anya kitalációja nagyon bejött, főleg Feta sajttal, azt hittem, ottmaradok, ha nem ehetek még egy kicsit. Miután fel tudtam állni az asztaltól, lehoztam az ajándékokat, és a fa alá tettem, majd minden családtagom így tett. Amint minden ajándék a helyén volt, az ikrek vadállatokként vetették rájuk magukat, és csak azután mondtak köszönetet, miután mindent kicsomagoltak. Én szépen, lassan nyitottam ki az ajándékaimat. Anyáéktól a gála felvételét kaptam, aminek nagyon örültem, húgom egy nyaklánccal, öcsém egy karkötővel lepett meg. Én nekik egy-egy könyvet és számítógépes játékot vettem nekik - volt egy olyan érzésem, hogy a játék előbb lesz használva, mint a könyv kiolvasva -, apának és anyának karórát vettem, amik egyébként párban voltak, és így tökéletes ajándékot jelentettek. Az ajándékaimmal felcsaltam az emeletre - húgomék vagy fél órája eltűntek - majd minden ismerősömnek kellemes ünnepet kívántam a Facebook segítségével. Elfoglaltam magam jó darabig, aztán arra eszméltem, hogy már készülődhetek a templomba. Annyi volt a változtatás, hogy a farmer alá harisnyát vettem, a blúzomra egy pulcsit és a szövetkabátom, a lábam csizmába bújtattam, előkerestem az énekeskönyvet és már mehettünk is. Még jó, hogy felöltöztem, mert nagyon hideg volt a templomban. Az ikrek pillanata az volt, amikor ajándékcsomagot kaptak. Persze rögtön a kocsiban kinyitották, aztán elosztották egymás közt, te szereted - én szeretem alapon, otthon pedig már csak a jól megérdemelt pihenés várt.
 
A másnapról csak annyi említést teszek, hogy finom volt a kaja, mindenki ott volt, jókat beszélgettünk, és ennyi. Huszonhatodika viszont meglepetéssel várt. Siriusnál gyűltünk össze, mivel aznap a szülei már Londonban voltak. Persze nem maradhatott el az italozás, ami csak egy kevés likőr volt, de jól megalapozta a hangulatot. Mikor mindannyian összegyűltünk - meg a likőr is elfogyott - nekiálltunk az ajándékozásnak. Körbe ültünk, majd egy indító ember - aki én voltam - mindenkinek odavitte az ajándékát, megpuszilta az illetőt, majd visszaült a helyére, majd a tőle jobbra ülő ember követte. Miután mindenki végzett, lassan mindenki bontogatni kezdte az ajándékokat. Lilytől három darab lábszármelegítőt kaptam, különböző színekben, James fülbevalót vett nekem, ő is három darabot - állítása szerint nem tudta eldönteni, melyik illik rám leginkább, ezért mindhármat megvette -, Remustól egy sapka- sál-kesztyű garnitúrát kaptam, aminek nagyon örültem. Sirius ajándékát hagytam utoljára, ami nagyon kíváncsivá tett. Az egész ajándék borítékméretű volt, és amint letéptem róla a csomagolópapírt, akkor vettem észre, hogy egy meghívót tartok a kezemben. Siriusra pillantottam, aki a szeme sarkából figyelte a reakcióm. Kinyitottam a meghívót, amibe egy kép volt csatolva, alá pedig egy kevés szöveg, ami a kedvenc betűtípusommal volt nyomtatva. A kép egy tóparti házat ábrázolt, alá pedig ez a szöveg volt írva:
"Remélem, eltöltesz velem pár napot itt"
Siriusra néztem, aki éppen engem figyelt, és magamhoz hívtam.
- Na, mit mondasz? - ült a fotel karfájára.
- Mikor?
- Holnap. De esküszöm, az esküvőre visszaérünk. Na? - mosolygott rám, mintha meg kellett volna győznie valamiről, pedig akkor már rég döntöttem. Az állánál fogva magamhoz húztam, majd megcsókoltam. - Ez igent jelent? - kérdezte párom, miután eltávolodtunk egymástól, mire bólintottam. Ezúttal ő csókolt meg. Alaposabban körbenézve vettem észre, hogy még nem nyitotta ki az ajándékom, de amint ránéztem, Sirius visszaszaladt érte, és letépte róla a csomagolást, majd rám csodálkozott. Megvontam a vállam, majd Sirius kivette új szerzeményét a dobozból, és bekapcsolta.
- Ha nem haragszol meg érte, előbb feltöltöttem - mosolyogtam rá, mire, mint egy paparazzi, kattogtatni kezdte a gépet.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>