Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

27. fejezet - Szalagavató

2011.10.22

 - Na, hogy ment? - kérdezte Leah, miközben felállt a földről. Meglepődve ránéztem, mintha nem is tudtam volna, hogy ott van. Az igazság az, hogy nem is emlékeztem rá, hogy ő kísért el.

- Jó kérdés - válaszoltam pár pillanat múlva, majd felkaptam a sporttáskám. - Mehetünk? - kérdeztem, amíg a kabátomért nyúltam, ő bólintott, majd a kijárat felé vettük az irányt.
- Na, most komolyan. Mi volt? - kérdezte Leah újra, mire megráztam a fejem. - Elszúrtad? - nézett rám döbbenten.
- Nem tudom. Nem emlékszem. Tök hülye vagyok! - húztam végig a kezeimet az arcomon. - Nem emlékszem semmire. Az még megvan, hogy a csaj a nevem mondja, aztán képszakadás. Utána csak te kérdezed, hogy mi van. A többi kiesett.
- Ilyen már velem is volt. De egy idő után eszembe jutott minden - nyugtatgatott.
- Remélem, nekem is eszembe fog, különben meg fogok őrülni.
 
A nap hátralévő részében beugrottunk egy kávézóba, ahol használatba vettem a netet, válaszoltam Lily és Sirius, na meg anya üzenetére, aztán visszamentünk a hotelba, és nyugovóra tértünk. Másnapra az volt a tervünk, hogy még egyszer körbenézünk a városban, ami miatt metróra pattantunk.
- Most mond, hogy nem néz ki jól! - vinnyogott Leah a fülembe, immár hazafelé, a frissen vásárolt piros blúzát lengetve előttem.
- Soha nem mondtam, hogy nem így van - néztem a szatyromban lévő csodára, amit az afterpartyn fogok viselni.
- De láttam, hogy nézted! Nem tetszik neked.
- Nem mindegy? És ha nem tetszik? Te hordod, neked jól áll, akkor hol a probléma? Vagy nekem akarsz jól kinézni? - vontam fel a szemöldököm.
- Ki másnak? - hajolt felém negédesen barátném.
- Remusra gondoltam.
- Ne nevettess! Csak haverok vagyunk.
- Aha.
- Ne hidd el! - pattant fel sértődötten bőven a megálló előtt, és magával húzott. Ezzel nem is volt baj, csak amíg ő meg tudott kapaszkodni a metró fékezése előtt, én nem, és egyensúlyom vesztve leültem. Na, nem a földre, hanem az ajtó melletti ülésen ülő srác ölébe. Fél percig kamilláztam, majd felpattantam, és sűrű bocsánatkérést zúdítottam a csávóra, aki csak annyit válaszolt:
- Te bármikor az ölembe ülhetsz.
Ezek után én mosolyogva, Leah viszont röhögve szállt le a metróról.
 
Aztán elérkezett a hazautazásunk napja. Délelőtt sétáltunk egyet a Central Parkban, aztán újra beugrottunk egy kávézóba lecsekkolni az üzeneteinket, aztán visszamentünk csomagolni. Délután fél ötkor hívtunk egy taxit, kifizettük a hotelt, majd a reptér felé kocsikáztunk, ahonnan majd' két óra várakozás után elindultunk haza. A gépen kivételesen jó filmet vetítettek, de elaludtam a végén, ellentétben Leah-val, aki az első tíz perc után durmolt is. Nem aludtam túl sokat, úgy öt órát, Leah viszont majdnem végig szunyált, a leszállás megkezdése előtt meg kellett böködnöm, hogy ne kelljen a hulláját is vonszolni magam után a reptéren, aztán meg hazáig. Végül sikeresen felébresztettem, és amint megkaptuk a csomagjainkat, indultunk is a kocsim felé, amit szerencsére teljesen épen találtunk, majd kezdetét vette az utazás keresztanyám házába. Utazás közben hirtelen Leah hangját hallottam.
- Min gondolkozol? - kérdezte.
- Tudod, van az a mondás, hogy ami Vegasban történik, az Vegasban is marad.
- Igen, és?
- És ami New Yorkban történik...
- Az New Yorkban marad? - fejezte be helyettem a mondatot.
- Nem. Azt felteszik a Youtube-ra.
Ez az út nem tartott annyi ideig, mint amit magunk mögött hagytunk, de épp elég volt, hogy kifárasszon. Most mondom nektek, nem jó egy péntek reggeli dugó London belvárosában. A lényeg, hogy végül sikeresen megérkeztünk keresztanyámhoz, aki feltűnően boldogan üdvözölt és persze élménybeszámolót kért. Amíg beszéltem, Leah elfoglalta a kanapét és újra elaludt, én pedig a konyhába húzódtam keresztanyámmal. Aztán feltűnt, hogy keresztanyám végig mosolygott.
- Na, jó, mutter, mi a helyzet? - kérdeztem viccesen. Egymás között általában így szoktam nevezni.
- Semmi, semmi... - legyintett, de a vigyort még mindig nem lehetett levakarni a fejéről.
- Aha - néztem rá sejtelmesen. - Mit rejtegetsz előlem? - kérdeztem összehúzott szemekkel, mire egy jó kiállású pasi sétált be a konyhába és arcon csókolta keresztanyámat. - Vagy inkább kit? - néztem vendéglátómra, majd a pasira. - Helló! - köszöntem rá.
- Szia - köszönt vissza.
- Adrian, bemutatom a keresztlányomat, Samet. Sam, ő Adrian.
- Fogtam - dőltem hátra a széken, Adrian pedig elfoglalta magát egy kávé készítésével.
- Ti is kértek? - mosolygott át a válla fölött.
- Én kérek - mondta Dawn rápillantva pasijára, majd rám nézett.
- Nem, köszi. Inkább magyarázatot kérek - suttogtam keresztanyámnak, aki rögtön elpirult. - Miért nem tudtam róla? - fontam keresztbe a karom.
- Nem tart olyan régóta - mentegetőzött.
- Két hete voltam itt, és nem említetted. Mióta vagytok együtt?
- Úgy két hónapja - válaszolta, nekem meg leesett az állam.
- Miért nem szóltál?
- Nem tudom.
- Holnap hozod?
- Hova megyek holnap?
- A szalagavatómra! Mutter! Elfelejtetted?
- Az holnap lesz?
- Ne már! Komolyan elfelejtetted?
- Nem! Csak azt hittem, a jövő héten lesz. De akkor holnap megyünk. Adrian, eljössz?
- Hova is? - kérdezte Adrian, majd letette a kávét párja elé, majd leült mellé.
- A szalagavatómra - válaszoltam.
- Szívesen elmegyek.
- Okés. Öhm, felajánlhatom a szobám, Richie meg ellesz Iannél. Jó így?
- És te hol alszol? - aggodalmaskodott Dawn.
- Sirius a szomszédban lakik.
- A barátja - magyarázta keresztanyu Adriannek.
- Okés így?
- Ha neked nem gond - válaszolt keresztanyu.
- Egyébként sokat hallottam már rólad - mosolygott rám Adrian.
- Tényleg? Mit? - érdeklődtem.
- Hogy táncolsz és a Juilliardra felvételiztél, meg ilyenek.
- Semmi rosszat?
- Hogy tudnék én rosszat mondani rólad? - mosolygott rám Dawn.
- Jogos.
- Amúgy egy csaj alszik a kanapén - mutatott Adrian a nappali felé.
- Igen, a barátnőm, csak kikészítette a repülés - legyintettem.
Az elkövetkezendő egy órában beszélgettünk, majd én is ledőltem.
 
Arra ébredtem, hogy Leah kelteget.
- Mi van? - kérdeztem álmosan, miközben a másik oldalamra fordultam.
- Tudod, mennyi az idő? Hm? Fél négy!
- És? Mi baj van vele?
- Hogy hatkor van a főpróba! - Kipattant a szemem, felültem az ágyon és annyit mondtam:
- Indulás!
Kapkodva elköszöntem keresztanyutól, emlékeztettem, hogy szeretném, ha ő csinálná a frizurám másnap, Adriannek is mondtunk egy sziát, aztán kifutottunk a kocsihoz, és engedélyeztem magamnak, hogy úgy vezessek, mint Daniel a Taxi filmekben. Miközben az autópályán száguldoztunk, Leah idegesen megszólalt.
- Be kell ugranunk hozzám.
- Miért?
- A magas sarkúmért.
- Bazz, az nekem is otthon van. Oké, megoldjuk, Mindenki fél percet kap a lakásban - adtam az instrukciókat, miközben őrült módon előztem meg egy kamiont.
Végül is, csúcsidő alatt - két és fél óra meg egy pici - és büntetés nélkül értünk haza. Először hozzánk mentünk, a motort le sem állítottam, csak beszaladtam a cipőmért, anya mellett is elszaladtam, csak annyit mondtam neki, hogy majd jövök, aztán beugrottam a kocsiba és elhajtottunk Leah-ékhoz. Amíg ő benn volt, átvettem a cipőm, pont végeztem, mire visszaért, úgyhogy indultunk is a sportcsarnokba, ahol a szalagavatót fogjuk tartani. A telefonjaink folyton csörögtek, de nem vettük fel őket. Mire a csarnokhoz értünk, Leah is átvette a cipőjét, én bezártam a kocsit, és az épület felé vettük az utunkat. Persze a tornacipőket is vittük magunkkal, hogy az osztálytáncot is el tudjuk táncolni. Választani lehetett, hogy a nyitó - vagy a záró keringőben táncoljunk, és mi az utóbbit választottuk, szerencsénkre, mert amikor megláttuk a többieket, és a Leah-ék előtti pár vonult be, szóval ő odarohant Remushoz és belekarolt, én pedig Michaellel tettem ugyanezt.
- Helló! - köszöntem.
- Szia - viszonozta meglepve. - Késtetek.
- Jaja, elaludtam. De most itt vagyunk, úgyhogy csináljuk! - mosolyogtam rá, majd bevonultunk. Amint eltáncoltuk a keringőt, Vickyhez és Markhoz mentem, megbeszéltem velük mindent, amiről lemaradtunk, majd azt vezényelte, hogy mi táncoljuk el az osztálytáncot, hogy minden jól menjen, úgyhogy kivonultam. Amint a függöny mögé értem, Lily ugrott a nyakamba, majd kiszorította belőlem a szuszt.
- SOS! - kapkodtam Leah felé, aki lehámozta rólam Lilyt.
- Úgy örülök! Milyen volt? Mi történt? - kérdezgetett.
- Később duma, most tánc, rendben? - fordultam a függöny felé, de nem a függöny volt előttem, hanem egy mellkas. Még meg se kerestem a hozzá tartozó arcot, már egy száj csókolta az enyémet, amit viszonoztam is. Jó ideig csókoltuk egymást, majd levegő híján eltávolodtunk egymástól.
- Nocsak, ennyire hiányoztam? - simítottam végig Sirius arcán, ő pedig a derekam ölelgette.
- Ha tudnád, mennyire - hajolt újra hozzám, de csak puszit adtam neki.
- Tánc! - bólintottam neki. - Hol a cipőm? - néztem körül, de Lily odaadta, úgyhogy virtuóz módon átcseréltem őket és máris intettem Vickynek, hogy mindenki itt van és kezdhetjük.
 
Utoljára eltáncoltuk az osztálytáncot, Vickynek megígértem, hogy Siriusszal próbálunk még otthon, úgyhogy kiviharzottunk a csarnokból, hazavittem barátném, nálunk pedig Sirius már várt. Bevonszoltam a csomagjaimat, anya pedig rögtön azzal kezdte, hogy mi történt, hogy történt. Válaszadás előtt felemeltem a kezem, hogy megakadályozzam abban, hogy még több kérdést tegyen fel, ami meg is történt.
- Tudtad, hogy keresztanyámnak pasija van? - kérdeztem holt komolyan. Anya meg ledöbbent.
- Tényleg?
- Úgy képzeld el, hogy bementünk hozzá, dumálunk, erre kijön egy csávó a hálóból és megkérdezi, kérek-e kávét. Kicsit sem lepődtem meg!
- Hogy néz ki a pasi? - érdeklődött anya.
- Most mit mondjak? Holnap meglátod.
- Ő is jön?
- Jaja. Felajánlottam a szobám, úgyhogy lehet, holnap nálad alszom - fordultam Sirius felé. - Most pedig lemegyünk táncolni, csak előbb átöltözök.
 
Így is tettem, majd úgy öt perc múlva lerángattam párom az edzőterembe. Kis bemelegítés után kétszer eltáncoltuk az előadásunk, és meg voltam vele elégedve. Aztán a lejátszó elindította a következő számot, én pedig elkezdtem mozogni rá. Nem úgy, mint a bulikban szoktam, hanem egy-egy kombinációt próbáltam ki a zenére.
- Ez jó volt - halkította le a zenét Sirius. - Tudsz valamilyen trükköt?
- Mire gondolsz?
- Nem tudom. Szaltóra. Vagy ilyesmik.
- Azt tudom, hogy magasabb vagyok nálad - dicsekedtem.
- Már hogy lennél? Kicsi vagy.
- Akkor add a kezed - mondtam, majd felém nyújtotta. Behajlítottam a karját. - Tartsd erősen - mondtam, mire befeszített. Rá támaszkodtam, és nem dőltem el, úgyhogy jónak ítéltem. – Na, most figyelj! - Rátámaszkodtam a kezére, és amikor jobbra nézett, a vádlimmal találta magát szemben. Nem vicceltem, tényleg magasabb vagyok nála nyújtott lábakkal.
- Ejha - mondta, majd leengedtem a lábam. - Egyéb?
- Csinálj úgy, mintha meg akarnád pöckölni az orrom - álltam elé, ő pedig követte az utasításom. Megpöckölte az orrom, mire elkezdtem hátrafelé dőlni, majd lementem hídba, és átfordultam, majd lekönyököltem a földre. - Hogy tetszett? - kérdeztem a lábam ingatva.
- Nem semmi.
- Amúgy mit akarsz a szaltóval? Azt mindenki tudja. Még a focisták is.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy a focisták bénák? - vetette nekem a kérdést.
- Valami olyasmit - válaszoltak kis gondolkodás után, bár tudtam, mi fog következni.
- Na, várj csak! Mindjárt adok neked béna focistát! - ugrott rám, és ott csikizett, ahol ért. Már nem kaptam levegőt a röhögéstől, amikor elengedett.
- Jól van. Mindegyik focista béna, kivéve néhányat - jelentettem ki.
- És, én köztük vagyok? - búgta a fülembe.
- Majd még eldöntöm!
 
Tizenegy körül mentünk aludni, előbb én vonultam el a fürdőbe, aztán Sirius. Már az ágyban feküdtem, amikor párom mellém bújt és szorosan magához ölelt, már majdnem olyan szorosan, mint amilyen erővel a szüleivel lévő vacsorán szorongatott. Megfordultam, bár nem sok helyem volt hozzá.
- Hiányoztam? - kérdeztem a szemébe nézve.
- Aham - búgta, majd megcsókolt.
- Történt valami itthon?
- Nem igazán. Hát veled? Még nem mondtál semmit. Hogy ment a felvételi?
- Nem tudom.
- Hogyhogy nem tudod? Hogy érzed?
- Foggalmam sincs. Nem emlékszem, hogy mit csináltam benn. Teljes képszakadás. Nyista.
- Tényleg?
- Ja. Jó, mi? Már csak abban reménykedem, hogy akármit is csináltam, felvesznek.
- Ha téged nem vesznek fel, akkor senkit.
- Édes vagy - puszit váltottunk, majd elkezdtem nevetni.
- Mi ilyen vicces?
- Metróval utaztunk, a megálló előtt Leah felrántott, és már nem tudtam megkapaszkodni a fékezés előtt, Leah-val ellentétben. Úgyhogy leültem. Pont egy csávó ölébe. Bocsánatot kértem, a csávó meg azt mondta, idézem: Te bármikor az ölembe ülhetsz - nevettem el magam újra, Sirius pedig velem tartott.
- Csak veled történhetnek ilyen dolgok - rázta meg a fejét, majd összebújva aludtunk el.
 
Reggel Sirius keltegetett, majd lementünk reggelizni. Izgatott voltam, gyorsan kipakoltam a bőröndöt meg a sporttáskát, rendet raktam a szobámban, majd apa jött fel hozzám.
- Rossz hírem van - mondta.
- Jól kezdődik. Mi az?
- Nagyszüleid nem jönnek el.
- Melyikek? - emeltem rá a tekintetem.
- A londoniak.
- Ja. Nekik megengedem a kihagyást. Mi is a kifogásuk?
- Csupán annyi, hogy fárasztó lenne leutazniuk és vissza.
- Jó, rendben. Nem baj. Bár, jó lenne, ha itt lennének, de majd küldünk nekik képeket - villantottam mosolyt, de belül csalódott voltam egy kicsit.
- Keresztanyádék meg most indultak.
- Na, az jó. Megbeszéltem vele, hogy ő csinálja meg a frizurám, bár, nem lesz olyan nagy szám.
- Azt is mondta, hogy nem ide jönnek éjjelre, hanem találtak valami szállodát, de csak leteszik a cuccaikat, és jönnek is ide.
- Okés. Az ikrek miben lesznek?
- Nem tudom. Anyáddal vásároltak.
- Akkor számítsak meglepetésre? De tudod, hogy Reára az utolsó utáni pillanatban adjátok a ruhát, különben bánhatjátok!
- Jól van, majd megoldjuk. Mikor indulsz?
- Fél hatra ott kell lennem, úgyhogy Sirius elvisz. Nektek hatra kell menni, van szék foglalva, rajta van a meghívón, úgyhogy oda üljetek, oké?
- Rendben. Kiket is hívtál még meg?
- A nagyiékat, a másik nagyiékat és Madyt meg Dylant. Ott voltál, amikor odaadtam az itteni nagyiéknak a meghívót?
- Nem.
- Nagyi megkérdezte, hogy mikor lesz. Mondom hatkor. Olyan későn? - kérdez vissza. Nem, reggel. Olyan korán? Hogy jöhettünk ilyen családból?
- Nekem mondod? - forgatta meg apa a szemeit, majd kiment a szobából.
 
Amint keresztanyám megérkezett, rögtön beterelt a fürdőszobába, hogy kész legyek, hogy ők is el tudjanak készülni, így már négykor teljesen készen vártam, hogy Sirius értem jöjjön. Addig keresztanyámék visszamentek a hotelba, majd az otthoniak is készülődni kezdtek, én pedig csak az afterpartyra szükséges dolgokat pakoltam be egy kistáskába, aztán felöltöztem, és unalmam elűzése érdekében átmentem Siriushoz. Reg nyitott ajtót, akit most láttam először ingben és élnaciban.
- Csini - jegyeztem meg, miközben beléptem mellette. - Bátyád merre van?
- Készülődik. Negyed órája van benn a fürdőben, ami, ha hiszed, ha nem, már-már rekord nála.
- Mindig tudtam, hogy a pasik többet pacsmagolnak, mint a nők. Megnézem, hátha kell neki segítség - tettem le a táskám, majd a lépcső felé indultam.
- Azért ne segíts neki túl sokat - jegyezte meg Reg, a túl szót erősen megnyomva, mire kiöltöttem rá a nyelvem, és feltrappoltam a lépcsőn. A fürdőben már nem égett a villany, így arra tippeltem, hogy párom már a szobájában van, ami két lehetőséget von maga után. Vagy simán benyitok, és meglepődött képet vágok, ha nem épp kellő ruházatban találok rá, vagy kopogok. Végül is, nem akartam szívatni, meg ő sem leselkedett utánam - vagyis nem vettem észre - úgyhogy az utóbbi lehetőség mellett döntöttem.
- Tessék - kiáltott ki, mire bedugtam a fejem azon a kis résen, ameddig kitártam az ajtót.
- Bejöhetek? - kérdeztem mosolyogva, miután észrevettem, hogy már majdnem fel van öltözve.
- Gyere csak. Hogyhogy itt? - kérdezte, amíg bementem, és ledobtam magam az ágyra.
- Unatkoztam. Mennyi az idő?
- Negyed hat - mondta párom, miután a telefonjára nézett. - Mindjárt mehetünk.
- Tudod, eleinte nem örültem, hogy elköltözünk, mert azt akartam, hogy az MMI-ben érettségizzek. De most már nem bánom, hogy ide jöttünk.
- Örülök. És mitől változott a véleményed?
- Nem tudom.
- Segítettem benne? - hajolt hozzám.
- Fontos tényező voltál benne - simogattam meg az arcát.
- Csak fontos? Nem a legfontosabb? - döbbent meg.
- Jól van, egómanó, inkább induljunk. - Gyors csókot váltottunk, aztán tényleg elindultunk a csarnokba.
 
- Hol lesz az afterparty? - érdeklődtem.
- FH-ban.
- Hol máshol?! Nincs más szórakozóhely a városban?
- Nincs más klassz szórakozóhely a városban - válaszolt Sirius magabiztosan. - Kivételesen csak a végzős évfolyamot engedik be, meg az alattunk lévőből azt, aki megérdemli.
- Akkor Reg nem jöhet? Pedig buliznék vele.
- Már csak az kéne!
- Amúgy a szüleid? Jönnek, ugye?
- Elvileg.
- Gyakorlatilag?
- Kérdéses. Bár kedves öcsém ki volt öltözve, úgyhogy valószínű jönnek.
- Medáékat miért nem hívtad meg? Vagy Alphardot?
- Nem akartam balhét. Nem igazán csípik egymást, te is tudod. Úgy vagyok vele, hogy legalább ma ne balhézzanak. A többiek majd kapnak képet.
- Ahogy akarod.
 
Amint odaértünk, eltűntünk a saját öltözőinkben, és hamar felvettük a szalagtűzős ruháinkat. Lily és Leah már ott voltak, és majdnem készen álltak az estére. A szalagtűzős ruhák egyébként a lányoknál fekete koktélruhát jelentett - pántnélkülit -, ami a derekánál piros, zöld, sárga vagy kék - házak szerinti - színű szalaggal van megkötve. A fiúk egyszerű fekete öltönyt és a házukkal egyező színű nyakkendő volt a viselet. A szalagavató egyébként úgy zajlik majd le, hogy lesz egy mécseses bevonulás, aztán szalagtűzés, a nyitótánc, az osztálytáncok - a mienk lesz legelőször, az utolsó előtti előtt táncolunk Siriusszal, hogy legyen időnk átöltözni - majd a záró tánc. Apa hozta a kamerát, anya meg a fényképezőt, úgyhogy rólunk sok fotó lesz, de ha azok nem sikerülnek jól, a suli is felkért egy hivatásos fényképészt, akivel Leah már összehaverkodott. McGalagony professzorasszony össze-vissza járkált, hogy egyben tartsa a bandát, pedig nem az ő dolga lett volna, elvégre minket búcsúztat. Vagy valami ilyesmi. Aztán hallottuk a hangosbemondóból, hogy a közönség foglaljon helyet, minket pedig névsor szerint felsorakoztattak. Mögöttem Michael volt, előttem meg Anne, és nagyon kellett koncentrálnom arra, hogy ne fújjam el a kezemben lévő gyertyalángot.
 
Zenére lépkedtünk a csarnokban, teljes sötétségben. Vagy öt percig sétáltunk, aztán a köszöntő idejére a legalsó széksorba ültettek minket, a csarnok mindkét oldalán. Dumbledore professzor nem tartott hosszú beszédet, aztán a szalagtűzés következett. Egy alsóbb éves srác olvasta fel a neveket és persze konferált. A nagyobb nevek hallatán - mint például párom, vagy James - tapsvihar tört ki, de mintha innen-onnan sírást is hallottam volna. Na, nem a szülők hangja, hanem a rajongó kislányoké. Erre mit mondjak? Foglaltak, szívás. Lily neve miatt is kitört a tapsvihar, a többieket csak a szokásos, tudomásul-vettük-hogy-ő-is-ebbe-az-osztályba-jár tapsot kaptak. Amíg a soromra vártam, a tömeget kémleltem, főleg azt a helyet, ahova a családomnak kellett ülnie, és hamar meg is láttam őket. Apa és anya közrefogták az ikreket, balra tőlük keresztanyámék foglaltak helyet, tőlük balra Mady és Dylan, apa jobbján pedig a nagyszüleim láttam. Rájuk mosolyogtam, mire anya kattogtatni kezdte a gépet. Megforgattam a szemem, aztán én következtem. Családom felől igen hangos ujjongás hallatszott, amin akaratlanul elmosolyodtam. Ofőnk keze már igencsak remegett a névsor vége felé, de nem szúrt meg a gombostűvel, szerencsére. Végigültük a másik két osztály szalagtűzését is, aztán kivonultunk. Először a nyitótáncosok foglalták el az öltözőt, aztán mi, hogy átöltözzünk az osztálytánchoz. A nyitótánc éppen véget ért, mire kész lettünk. Éppen azon gondolkodtam, hogy itt még feleakkora sem a felfordulás, mint az MMI-ben egy-egy gála alkalmával, aztán rögtön színpadra is léptünk. Láttam Lilyn, hogy izgul, és Leah sem volt másképp, de bíztattam őket, így nagyon jól sikerült az előadás, és még a fiúk sem ejtettek le, amiért külön jó pont jár. Ezek után szaladtam az öltözőbe, ahol meglepetésként ért a ruha, amit Vicky rendelt, de tetszett, úgyhogy nem akadékoskodtam. Lily és Leah meglepődve néztek rám, amikor kiléptem az öltözőből, mert senkinek sem mondtuk, hogy külön fellépünk. Szóltam nekik, hogy gyorsan öltözzenek át a záró táncra, ha meg akarnak nézni, mire beviharzottak az öltözőbe, amin muszály volt nevetnem. Nem sokkal később Sirius is csatlakozott hozzám, méghozzá öltönyben, aktatáskával a kezében.
- Jó, azt értem, hogy munkamániást alakítok - lazított a nyakkendőjén - de hogy ügyvédet?
- Mondtam már, hogy imádom, ha ki vagy öltözve? - öleltem át a nyakát.
- Nem, még nem - ölelte át ő is a derekam.
- Rohadt jól áll. Imádom - biztosítottam, majd csókot váltottunk. Majdnem elütöttek minket a kitóduló hugrabugosok, és eljött a pillanat. A hangosbemondóban bemondták a különszámot, majd bevonultunk a színpadra.
 
Miután meghajoltunk, siettünk az öltözőbe, ahol rengetegen forgolódtak. Hamar felkaptam a ruhámat és megigazítottam a hajam, hogy eltáncoljuk az utolsó táncunkat a szalagavatón. Sirius még odajött a tánc előtt, és elmondta, hogy nekem is jól áll, ha ki vagyok öltözve, na meg persze Michael is megdicsért. Mondjuk nekik ajánlott volt. Úgy öt percig tartott a keringőnk, majd a vendégek is bejöhettek a színpadra, hogy mindenkit lekapjanak. Persze apa előbb felkért egy táncra, amit anya bőszen örökítgetett a fényképezővel, majd amikor Sirius kért fel, ugyanaz volt a helyzet. Aztán jött a fényképezősdi. Engem először egyedül, később Michaellal, majd Siriusszal, aztán Lilyvel és Leahval, utána Michaellal, Lilyvel, Jamesel, Leahval és Remusszal, majd Lilyvel, Jamesszel és Siriusszal fotóztak le, és már úgy voltam vele, hogy kitépem anya kezéből a gépet, de utána már csak a családi fotók készültek. Először a nagyszüleim léptek mellém, aztán a keresztanyámék - mindkét banda ezek után angolosan távozott -, majd Madyék. Az ikrekkel is csináltunk egy külön képet, aztán apáékkal, végül mind az öten. Aztán Mady félrevont.
- Hogy vagy? - kérdeztem, mire elmosolyodott és megsimogatta a pocakját, amin nem látszott, hogy várandós.
- Jól, köszönöm. Igazából hoztam nektek valamit - turkált a táskájában. Dylanre mosolyogtam, aki Mady mögé lépett, és átölelte a derekát. Örültem, hogy együtt maradtak, de nem is tudtam volna elképzelni, hogy otthagyja őket. Végül Mady a kezembe nyomott egy keménypapírt, amit érdeklődve nyitottam ki. Végigfutottam a sorokon, aztán a nyakukba ugrottam. Nem sokkal később ők is elmentek, és meglebegtettem anyáék előtt a meghívót.
- Ez mi? - érdeklődött apa.
- Meghívó. Találd ki, mire.
- Szülinapra? - tippelt Rea, mire elmosolyodtam.
- Nem. Mady és Dylan esküvőjére - tapsoltam, mire anya is megnézte a papírt. Épp válaszolni akart, amikor megkocogtatták a könyököm. Mady jött vissza. - Szia.
- Elfelejtettem valamit. Meg szeretnélek kérni, meg téged is, Rea - fordult húgom felé - hogy legyetek a koszorúslányaim.
- Mi a fene? - kiáltottam, Rea pedig óvatosan megölelte. - Persze, hogy leszünk! Ki nem hagynánk! - biztosítottam.
- Párt nektek kell hozni - jegyezte meg kedvesen, mire kapásból Siriusra néztem.
- Megoldjuk - válaszoltam, majd elköszöntünk egymástól. - Ennyi jó hírt egy este.
 
Nem sokkal később elköszöntünk anyáéktól, majd az öltözőbe mentünk, ahol az afterpartyra öltöztem át, a többi ruhám pedig begyűrtem a táskámba. Lilyék már rég elindultak, Leah is eltűzött, azzal az üzenettel, hogy FH-ban találkozunk. Sirius fütyült egyet, amikor meglátott az öltözőből kilépve.
- Tetszik? New Yorkban vettem - pördültem előtte egyet.
- Ennél alulöltözöttebbnek csak fürdőruhában láttalak. Fel akarsz szedni valakit? - nézett rám féloldalasan.
- A francba! Lelőtted a poént. Most kénytelen leszek egy valaki mellett tölteni az estét. Aki történetesen Leah - indultam az ajtó felé, mosolyogva. Sirius utánam jött és összekulcsolta a kezeinket. - Siessünk, jó? Van egy olyan érzésem, hogy meg fogok fagyni a kocsiig.
- Majd felmelegítelek - búgta a fülembe, mire megráztam a fejem.
 
Húsz perc múlva FH-ban voltunk, soron kívül mentünk be, míg a többi végzősnek át kellett esni a névsoros belépőn. Lilyék már benn ültek, koktél iszogatva, majd Leahval együtt leesett az álluk. Lilyn egy ezüst, csillogós ruha volt, Leah pedig azt a ruhát viselte, amit tőlem kapott a szülinapjára. Aztán elkezdődött a party. Egész éjjel táncoltunk, ittunk, ittunk, táncoltunk, pasiztunk, ittunk és ezeknek a tevékenységeknek az összes létező permutációját kipróbáltuk, mielőtt négykor beestünk volna az ágyba. Én persze Siriusnál éjszakáztam, mert már nem volt erőm hazavánszorogni a garázsukból, és az egyik pólójában aludtam, amit egyáltalán nem bántam.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>