Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

25. fejezet - Kezdődik

2011.10.22

 Reggel ugyanúgy fél hétkor ébredtem a mobil csörgésére. Gyorsan kinyomtam, majd Madyre pillantottam, aki még mindig aludt. Pár percig még nyugodtan feküdtem, aztán a telefonommal együtt kimentem az erkélyre és felhívtam Siriust.

- Jó reggelt! - köszöntem neki.
- Szia, kicsim. Mi a helyzet? - kérdezte álmosan.
- Csak annyit szeretnék, hogy ma ne gyere értem, oké?
- Nem jössz be? - tette fel a kérdést meglepődve.
- De, be fogok, csak kicsit később.
- Baj van? - most aggódó hangon kérdezett.
- Hát, mondhatni. Nem velem, ne aggódj. Majd a suliban találkozunk. Szia!
- Szia. Vigyázz magadra!
- Fogok - mosolyodtam el, majd letettem a telefont.
Visszaosontam a szobámba, ahol Mady a másik oldalára fordult. Nem ébredt fel, úgyhogy lementem a konyhába, hogy bekapjak egy kis reggelit. Anya meglepődve vette észre, hogy pizsamában vagyok.
- Pizsamában?
- Jaja. Apa már tudja, hogy ma később megyek be. Haza kell vinnem Madyt.
- Itt van? - nézett rám meglepődve anya. - Hogyhogy?
- Van egy kis problémája, úgyhogy hozzám fordult, és már nem engedtem haza. A késést meg majd igazolnotok kellene.
- Le van tudva - legyintett, én pedig előszedtem magamnak a müzlit meg a tejet a hűtőből, majd beleöntöttem egy tálba és a pulthoz ülve majszolni kezdtem. Hamar be is fejeztem a táplálkozást, majd újra a szobám felé vettem az irányt. Mady már ébren volt, felült az ágyban és kibámult az erkélyajtón. Megérintettem a vállát, tudatva, hogy ott vagyok. Rám nézett, majd halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Elmondod, hogy történt? - kérdeztem érdeklődve, mire szúrós szemekkel rám nézett. - Nem arra gondoltam! Tudom, hogy jöhetett össze. De nem védekeztetek, vagy mi? - ültem le mellé.
- Igazából eszembe se jutott. Csak úgy megtörtént. Milyen hülye vagyok! Nem is tudom, hogy képzelhettem, hogy velem nem történhet meg. Hát, megtörtént.
- Mindenki ezt gondolja.
- Hogy mondjam el Dylannek? - vágott fancsali képet.
- Hogy fog reagálni szerinted? - kérdeztem mosolyogva.
- Vagy leordítja a fejem, vagy agyon dögönyöz. Ez a két lehetőség van - mosolyodott el ő is.
- És, hogyan tovább?
- Nem tudom biztosra. Átgondoltam az egészet, és ugyan nem terveztem be, de ha már összejött, nem vetetem el. Hiszen már él! Nem akarom megölni a gyerekemet. Ez a biztos. Az a bizonytalan, hogy Dylan velem marad-e, vagy nem - vallotta be őszintén.
- Szerintem nem fog otthagyni - nyugtatgattam.
- Én is ebben reménykedem.
- Hányadik hónapban vagy? - érdeklődtem.
- A másodikban.
- Fiút szeretnél vagy kislányt?
- Jó lenne, ha fiú lenne, Tommy miatt. Úgy hozzászoktam már a fiúkhoz. De ha lány lesz, az se baj. Ugyanúgy szeretni fogom.
- És ez a lényeg! Nem kérsz enni?
- Nem, köszi. Mennyi az idő?
- Háromnegyed nyolc - válaszoltam a telefonomra nézve.
- Neked nem kéne suliban lenned? - kérdezte ijedten.
- De, de te jelen pillanatban jobban foglalkoztatsz.
- Nem lesz belőle bajod?
- Dehogy. Hazavigyelek? - mosolyogtam rá, mire nagy levegőt vett.
- Igen, légyszi.
- Oké. Akkor öltözzünk fel - ugrottam le az ágyról, majd Mady is kimászott a takaró alól. Ő a fürdőben öltözött át, mert ott hagyta a ruháit, én pedig a gardróbban néztem az egyenruhám után, és úgy döntöttem, hogy ma is hiphoposra veszem a figurát. Gyorsan végeztem, majd bepakoltam a táskámba, mosolyogtam, mert az ÉN autómmal fogunk menni, és már alig vártam. Amint Mady meglátott, furán nézett rám.
- Te így szoktál suliba menni?
- Néha. Miért?
- Mert a többiek nem így szokták hordani az egyenruhát.
- Az ő bajuk. De mit mondjak, szeretek kitűnni a tömegből.
- Az már igaz.
- Menjünk - intettem neki, majd lementünk a garázsba. Úgy láttam, már senki sincs otthon, ami annyiban nehezítette meg az indulást, hogy amikor kiállok, be kell zárnom a garázst és a kertkaput. Amikor a garázsba értünk, csak az én szépségem állt benn, ki is nyitottam a csomagtartót és betettem a táskám és a kabátom, Mady pedig végignézett a kocsin.
- Ez új, ugye? - kérdezte, miközben végigsimított a motorháztetőn.
- Igen, szülinapomra kaptam.
- Te jó ég! Elfelejtettem! - kapta a szája elé a kezeit.
- Nem baj! Én se vettem semmit a tiedre, legalább kvittek vagyunk.
- Megbeszéltük - fújta ki a levegőt. - De azért boldogot.
- Köszönöm! Na, pattanj be! - csuktam be a csomagtartót, majd beültem és a távirányítóval kinyitottam a garázskaput. Akkor jutott eszembe, hogy a kertkapu csukva van, úgyhogy kiszálltam a kocsiból és kinyitottam azt is, majd kihajtottam az utcára, ahonnan szintén visszaszaladtam bezárni a kaput, majd Madyék házához igyekeztünk. - Majd mondjad, hogy merre, mert nem tudom pontosan.
- Rendben. Nagyon szép kocsi.
- Láttál volna, amikor megkaptam. Imádom. Apát is, mert tőle van. Egyébként hogy jöttél tegnap?
- Busszal. Apud engedett be.
- Tudom, beszéltem vele. Írt is apudnak üzenetet, hogy nálunk vagy, és hogy majd hazaviszlek.
- Köszi. Eszembe se jutott.
- Nincs mit. Szóltál nekik, hogy eljöttél?
- Nem igazán. Itt balra.
- Oké.
Tíz perc múlva ott voltunk náluk, és mivel még sosem voltam az új házukban, beinvitált háznézőbe. Kb. akkora volt a ház, mint a mienk, csak kicsit más elrendezéssel. Ha beléptél az ajtón, egy folyosóra léptél, ami elkanyarodik. A kanyar előtt ajtó vezet egy dolgozóba, mellette ugyanígy a konyha-ebédlőbe is. A kanyar után balra egy kisebb konyha volt, jobbra pedig egy fürdő és egy WC. A folyosó végén ajtó vezetett a nappaliba, ami szinteltolásos, és ahonnan fel lehet menni az emeletre. A lépcsőtől jobbra két háló volt, szemben két kisebb szoba, a folyosó végén szintén két háló. A lépcsőtől balra egy WC és egy fürdő volt elhelyezve. Jobbról a második szobába mentünk, ami Mady birodalma. Egy hatalmas franciaágy volt benne egy szekrénysorral, íróasztal egy laptoppal és egy tévé, amihez DVD - és video lejátszó is csatlakozott. A szekrénysorba be volt építve a könyvespolc, amin számtalan könyv kapott helyet, az ágy mellett éjjeliszekrény volt, felette pedig egész alakos tükör. A falakon poszterek lógtak, amik elárulták Mady kedvenceit. Náluk sem volt senki otthon, így beszélgettünk még egy kicsit, de fél tízkor elindultam a suliba. Hamar odaértem, majd kicsit sem sietősen kivettem a cuccaim a kocsiból és megnéztem az órarendem, hogy pontosan hova menjek. Szerencsétlenségemre angol volt terítéken, drága osztályfőnökünkkel. Nem lesz kis menet, mert utálja, ha megzavarják az óráját. Minden esetre bekopogtam a terembe, elnézést kértem, és a helyemre indultam, amikor megláttam, hogy hiányomban James kinevezte magát Lily padtársának. Jamie bocsánatkérően rám nézett, de legyintettem egyet, és Sirius felé vettem az irányt, mert az a hely szerencsére nekem volt kiadó. Amíg a tanárnő beírta a naplót, le is cuccoltam párom mellett, majd én is elkezdtem jegyzetelni, kis helyet kihagyva a füzetemben, mert nem bízva Siriusban - tudtam, hogy nem jegyzetelt - , nem tudtam, mennyi a lemaradás, bár a tanárnő képes tíz perc alatt három oldalt diktálni. Csak mi nem tudjuk leírni.
- Merre voltál? - suttogott Sirius a fülembe.
- Hosszú, és nem mondom el minden részletét - válaszoltam halkan, miközben a tanárnő utolsó mondatát véstem papírra. - Szünetben mesélek - mosolyogtam rá, mire a combomra tette a kezét, én pedig játékosan lesöpörtem. Újra próbálkozott, akkor megengedtem, hogy ott hagyja, de nem volt nyugtom tőle egész órán. Alig vártam, hogy kicsöngessenek, mert már a kezem is szabályosan begörcsölt a sok írástól. Amint a tanárnő kiment a teremből, Lily és Leah is hozzám siettek, puszival köszöntöttük egymást, majd beszámolót követeltek a késésemről.
- Mady miatt volt. Tegnap sírva bukkant fel nálunk, és nem engedtem haza, úgyhogy most fuvaroztam el - meséltem, miközben felültem a padra.
- Mi baja van? - kérdezte Lil, Sirius pedig a combomra tette összefont kezeit, majd arra a fejét hajtotta, én pedig ösztönösen a hajával kezdtem babrálni.
- Még nem publikus, de nemsokára megtudjátok.
- Oké - fordult vissza Leah, de Lily mindenképpen tudni akarta a probléma forrását.
- Mondd már el! - kérlelt nem túl kedvesen.
- Jó, de nem mondjátok senkinek - mutattam rájuk, és Leah is visszafordult. Körbenéztem, hogy ki hallja a beszélgetésünket, de senki sem volt a közelünkben, szerencsére. Az ujjammal intettem, hogy jöjjenek közelebb, és meg is tették. - Az a helyzet, hogy Mady babát vár - suttogtam nekik, mire mindkettejük tátott szájjal bámult rám, Sirius pedig felkapta a fejét.
- Micsoda? - tért magához Leah. - Az a Mady, akit én ismerek? Az unokatesód? - megerősítésre várva figyelt rám, de lepisszegtem.
- Nem kell mindenkinek tudnia. És ha megtudom, hogy megemlíted Dylannek, magam kasztrállak - fenyegettem meg Siriust.
- Én nem mondok semmit. De ez most komoly? - kérdezte hitetlenül.
- Igen. Basszus, megint nagynéni leszek! - suttogtam, majd a fejemet ingattam. - Nem akarok már megint az lenni. Így is annyi gyerek van a családban, hogy csoda, hogy meg tudom jegyezni a nevüket.
- Jobban tetszene, ha anyuka lennél? - tért vissza Lily hangja, mert eddig csak tátogott.
- Azt nem mondtam, bár... - néztem Siriusra - kettőnkből csak valami jó sülne ki - poénkodtam, és a többiek szerencsére vették a lapot, és elnevették magukat. - De mint mondtam, senkinek! - néztem egyenként mindhármukra, akik bólintottak, Leah még be is zárta a száját, a képzeletbeli kulcsot pedig átdobta a válla fölött.
 
És itt tartunk. Mármint a szombat reggelnél. James erre a napra tette a kis kiruccanásunk indulásának időpontját, pontban reggel tízre. Most fél tíz van, mindent összepakoltam egy sporttáskába, ami csak kellhet egy egyéjszakás bulira, kivéve persze a mérhetetlen mennyiségű alkoholt, ami lenn vár egy rekeszben. Úgy fog kinézni, hogy akik tudnak, kocsival mennek - mint Remus, aki Leaht, engem és Lilyt visz, vagy Michael aki Ryan, Anne és Nora fuvarozását vállalta el -, de James és Sirius - helyi menő csávók lévén - crossmotorral akarnak menni. Hát, megengedtem, amikor biztosított, hogy nem töri össze magát. A baj csak az, hogy így apának kell elvinnie a találkahelyre, mert a kocsim nem hagyhatom a suli előtti parkolóban, ugyanis ott találkozunk. James előre figyelmeztetett minket, hogy vigyünk magunkkal takarót, mert nem biztos, hogy működni fog a fűtés, bár a pia úgyis melegíteni fog belülről. Azért a rekeszre tettem még két pokrócot, tudva, hogy valaki úgysem fog hozni, és legalább az én lelkemen ne száradjon a halála. Végül háromnegyed tízkor apa kifuvarozott a sulihoz, a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra, és hogy ha lehet, emlékezzek arra, hogy mi történt az éjjel, meg úgy alapjáraton mindenre. Kb. két percet vártam, hogy megérkezzenek a többiek. Először Michaelék értek oda, aztán James, majd Sirius, végül Remus hajtott be. Kapásból feléjük indultam, amikor megérkeztek. Csak a sporttáskát és a takarókat vittem, mert James és Sirius az én itallistámat nézték át, ami nagyon tetszett nekik, majd utánam hozták a kocsihoz. Remus kinyitotta a csomagtartót. Jobb oldalon Leah, a balon Lily cuccai voltak, középem pedig két másik csomag. Leah egy hasonló táskába pakolt, de egy kisebb csomagja is volt, amiben a szeretett fényképezőgépe feküdt, mögöttük pedig az italok, amiket ő hozott, és ami nem volt valami sok, de annál ütősebb. Lilyn nagyon meglepődtem, mert csak egy hátizsák méretű táskát hozott, meg piát. Azonkívül Remus cucca kb. annyi volt, mint Lilé, az ismeretlen táska kicsit több helyet foglalt, a többi helyre az én cuccaim kerültek.
- Egyébként mit fogunk enni? - néztem Jamesre, aki éppen lecsukta a csomagtartót.
- Ja, persze. A takarítónővel vettettem mindent, nekünk majd csak el kell készíteni. Az ebéd szendvics lesz, a holnap reggeli is, a vacsi pedig pörkölt. A néni mindent elő is készített, úgyhogy nekünk csak össze kell dobni.
- Szuper. És ezt a feladatot ki vállalja magára? - kérdeztem negédesen, mert én nem akartam a halálukat okozni.
- Elvileg Remus tudja, hogy kell és Leah vállalta a segítséget. Egyébként az én csomagomban van játék is, hogy addig lefoglaljuk a többieket - mutatott az általam ismeretlen csomagra.
- Póker? - hajolt ki az ablakon Leah.
- Is - válaszolt James, aki egyébként teljes harci öltözetben lépkedett, Siriusszal egyetemben - vagyis motoros felszerelést viseltek. - Na, induljunk! - adta ki James az utasítást, majd puszit váltott Lilyvel, ahogy én is Siriusszal, majd felvették a bukóikat, addig én is beszálltam a kocsiba, majd szinte egyszerre indultunk el. Remus kapásból felhangosította a rádiót, de azért a mellettem ülő Lilyhez fordultam.
- Hogyhogy csak ilyen kicsi a csomagod? - kérdeztem mosolyogva, mert Lilyt nem úgy ismertem, aki a hajvasalója és a szépészeti termékei nélkül útnak indul.
- A sulival elmentem gólyatáborba. Három napos volt, és én egy bőrönddel mentem, erre ők elvittek egy Isten háta mögötti helyre és még annál is tovább nyolc kilométerrel. Ha egyenes az út, nem is lett volna baj, a problémát az jelentette, hogy hegyen-völgyön kellett végigmásznunk. Azóta tudom, hogy ha valahova menni kell, mennyi a megengedett ruhamennyiség.
- Jó, hogy megtanultad - dicsértem meg, mire elégedetten elvigyorodott. A rádióra figyelt, majd felragyogott az arca és teljes hangerővel énekelni kezdte a dalt, elég hamisan, de csatlakoztam hozzá, amivel még rosszabb lett az összhatás, de mi pont leszartuk, hiszen jól akartuk érezni magunkat. Az egész utat végigénekeltük, majd két óra múlva kissé rekedten szálltunk ki a kocsiból, egy fából készült, hatalmas hétvégi ház előtt. Mi értünk oda legelőször, pár perccel később Michaelék is begurultak, végül James és Sirius is beértek, de a ruhájukon láttam, hogy kerülve jöttek, mivel mindketten nyakig sárosak voltak, az általunk választott úton pedig még egy tenyérnyi pocsolya sem volt. James kinyitotta az ajtót, és elkezdtünk behurcolkodni. Michaelék tömérdek sört hoztak magukkal, amit rögtön bevágtak a hűtőbe, hogy estére jó hideg legyen mind, de jutott hely a mi italainknak is. Ezek után James és Sirius kimentek az udvarra, ahol slaggal lemostuk őket - mármint én és Lily, nem kis örömünkre -, de ennek hátránya volt, hogy mi is vizesek lettünk, és mivel nem volt az a döglesztő meleg, rögtön át is öltözhettünk. A többiek addig felfedezték a házat, amit később mi is megtettünk. A konyha egybe volt nyitva az ebédlővel, egy boltív választotta el őket egymástól. Az ebédlőből lengőajtón át lehetett a hatalmas nappaliba jutni, ahol kandalló is volt, és ahonnan az emeletre vezető lépcső is volt. Az emeleten négy háló volt, nem túlzottan berendezve, de még így is otthonosnak volt mondható. A hálók között kettő fürdő volt, és a földszinten is kettő volt, úgyhogy egész kényelmesen elfértünk. Mindenhol fából faragott bútorok voltak, a kertben is fából volt a hinta. Az udvar jóval nagyobb volt, mint Weymouthban, az erdő szélén volt a hinta, vele szemben a tűzrakóhely, amit farönkök vettek körül, hogy valahova le lehessen ülni.
 
Nem telt el sok idő, és a fiúk már a sörösdobozokért nyúltak, mi még nem kezdtünk meg semmit, inkább kiültünk a teraszra és beszélgettünk, aztán kettőkor Remus nekiállt a vacsora készítéséhez. Leah eljátszotta a kiskuktát, miután Michael sikeresen csiholt tüzet két kő segítségével - igazából Sirius a háta mögött öngyújtóval besegített, de nem vette észre, utána pedig Michael az égig magasztaltatta magát. Az a famennyiség, ami az előző kiruccanásból itt maradt, nem tűnt elégnek, úgyhogy a fiúkra más feladat is várt, bár Anne és Nora is megpróbálkozott a hasogatással, nem igazán sikerült nekik. Jó volt a hangulat, főleg, hogy James hozott hangfalat, úgyhogy kinn jó zene szólt, a tűz mellett kellemes meleg volt, ha éppen nem sütött oda a nap, benn pedig nagyjából befagyott a feneked. Ötkor lett kész a vacsi, amihez Nora csinált nokedlit, úgyhogy Michaelnek - az ő szava járásával élve - tiszta paraszt-style-ja volt. Sötétedés után James begyújtott a kandallóba, ami szinte pulzálta a meleget, de még nem mehettünk be a nappaliba, ugyanis Lilyvel azt találtuk ki, hogy mielőtt bemehetnek - meg mi is - a hozott italokból sorban inni kell. Mindenkinek a kezébe nyomtunk egy kis feles poharat, majd sorban tölteni kezdtük az italokat - likőr, vodka, whisky, pezsgő, gin, kóla, bor, sör és a végére egy kis curaccao. Mindenki sikeresen elfogyasztotta az italokat, majd beültünk a nappaliba - vittük a piákat is -, mert James "játéka" következett.
- Kérem a paklikat! - mondta, mire mindenki a csomagjaihoz sétált. James házit adott nekünk a hétre, miszerint írjunk fel magunkról annyi kérdést, amennyit csak tudunk, mert ez egy játék része lesz. A papírkák egyik oldalára a kérdést, azt a személyt kellett írni, akiről szó van, és a választ is - ezért pörgettünk, hogy az illető olvassa a kérdést - , a másik felére nem volt szabad írni. Végül is, miután odaadtuk a papírkákat Jamie-nek, összekeverte őket, majd a szoba közepére tette, és körben a pakli köré ültünk. Egy kiszuperált pezsgősüveggel pörgettünk, és mert tudjuk, hogy James milyen vállalkozó szellemű, ő kezdte. Az üveg sokáig pörgött, majd Norán állt meg. Nora a pakli után nyúlt, majd fél percig a lapot nézte és elmosolyodott.
- Ryanről van szó - húzta az időt. - A kérdés az, hogy melyik a kedvenc filmes műfaja. - James nem gondolkodott, rávágta:
- Akció - húzta ki magát büszkén.
- Nem talált - mosolygott Nora - a jó válasz a sci-fi.
- Mit kérsz? - néztem az asztalra állított italok felé. Ugyanis ha nem tudtad a jó választ, a büntetésed ivás volt - mily meglepő.
- Pezsgőt - kérte, kapta, meghúzta, visszatette, Nora pörgetett. Anne lett a szerencsés.
- Lily. A kérdés, hogy mikor próbálta ki a cigit először.
- Jó kérdés - sandított Nora Lilre. - Tizennégy évesen - tippelt, de innia kellett, mert nem talált. A megoldás tizenöt volt. Anne Leaht pörgette, és rólam húzott papírt.
- Samről ugyanez a kérdés - mondta és mosolygott közben.
- Na, szintén jó a kérdés, új lány - nézett a szemembe. - A tippem... tizenhárom évesen.
- Ihatsz is! - mutattam az asztalra.
- Ez beugratós kérdés volt - nevetett Leah, - mert Sam még az életben nem cigizett. - A többiek ledöbbentek, aztán elkezdtek ugratni. Sirius is felszólalt:
- Cigizni sosem cigiztél, de már drogoztál. Milyen ember vagy te?! - kérdezte, mire mindenki röhögni kezdett. Amint lenyugodtak, Leah pörgetett...
 
És ez így ment egész éjjel, olyan három óráig. Akkor Lily és Nora kidőltek, a fiúk vitték fel őket két külön hálóba. Mi még folytattuk az italozást, bár lányok lévén nem néztünk annyira a pohár - vagy üveg, esetleg doboz - fenekére, mint Michael, aki kis híján a nappali közepére engedte ki a rókát, de Ryan és Remus még idejében eljutatták a tőle két méterre lévő mosdóba, úgyhogy nem történt nagy baleset. Fél négykor Leah és Anne is elköszönt, majd őt Ryan követte. Kicsit később Remus kívánt kellemes hajnalt, majd Sirius és James fel akarták cipelni Michaelt az emeletre, de rávezettem őket, hogy fektessék a kanapéra, mert fent hideg van, és a takarók ellenére is jobban lehűlhet. Ők azt mondták, hogy a pia kifűti, de nem akartam a véletlenre bízni, úgyhogy nem engedtem, hogy felvigyék. Végül rám hallgattak, a kanapéra dobták, majd mi is felfelé vettük az irányt. Lily, Leah és Anne aludtak az egyik hálóban, Nora és Ryan a másikban, a harmadikban James és Remus volt - persze Sirius nem szólta meg a szobafoglalást poén nélkül, miszerint Lilyék leszbi-buli van, Ryan és Nora épp egy ágyban huncutkodnak (Sirius fogalmazott így!), és Remus meg James is összemelegedtek. Kedvesen mosolyogtam a feltételezésen, majd elfoglaltuk az utolsó szobát, miután a cuccainkat kihúztuk Lilyék szobájából. Rögtön bedőltünk az ágyba, csak a cipőnket rúgtuk le, és mivel tényleg nagyon hideg volt, bebújtunk a takaró alá, jó szorosan egymáshoz. Mivel ez nem sokat segített, Sirius feláldozta magát és kiugrott az ágyból, hogy a másik két takarót is ránk terítse, de így is hosszú időbe telt, amire nem úgy éreztem, hogy lefagy a lábujjam.
 
Minden esetre az elfogyasztott italmennyiségtől egyikünk sem tudott aludni, Sirius beszélni kezdett.
- Szóval, Mady terhes.
- Igen.
- Azóta beszéltél vele?
- Nem, de majd este felhívom, hogy mi van. Egyébként én is nehezen hittem el. Tudom, hogy te nem ismered, és ezért furcsálltam, hogy megdöbbentél.
- West néha beszél róla, és tudom, hogy süket...
- Siket, nem süket.
- ..., és ezért döbbentem meg.
- Mert nem tudod elképzelni, hogy Mady hogy kommunikál, vagy mi?
- Is. De hogy lett süket? Így született?
- Siket. De nem. Tizenhárom volt, amikor balesetük volt. Az autópályán mentek, és felborult előttük egy veszélyes vegyszert szállító teherautó. A kocsi telibe találta a vegyszert, ami Mady fülébe jutott, és ez lett a hatása.
- Aha. Hát, történnek balesetek - jegyezte meg, mire kicsit eltoltam magam tőle, hogy jól lássam az arcát, de tudtam, hogy nem tud semmit.
- Igen. Sajnos... - válaszoltam halkan, és elszorult a torkom.
- Gondolom minden másról is beszéltél vele, hogy hogyan tovább, meg ilyenek.
- Igen. Attól függ, hogy Dylan hogy dönt. Azt mondta, tőle függetlenül megtartja a babát, de persze azt szeretné, ha Dylan mellette maradna. Nem lenne hátrány. Szerinted hogy fog dönteni?
- Nehéz kérdés. Sok tényezőtől függ, de ahogy ismerem, nem hagyja ott őket.
- Ámen.
- És te akarsz gyereket? - tette fel hirtelen a kérdést.
- Naná, hogy! Majd a jövőben.
- Hányat?
- Ilyen elképzelésem még nincs.
- És ha esetleg úgy járnál, mint Mady, mit csinálnál?
- Megtartanám.
- Attól függetlenül, hogy tönkretenné a karriered?
- Pontosan milyen karrierről is beszélünk?
- A táncról, mi másról?
- Ja. Hát, nem tudom, összejön-e.
- Nem állítom, hogy sokat láttalak táncolni, de abból az egy közös edzésünkből az jött le, hogy nagyon tudsz. Szóval ha nem vesznek fel, pusztuljanak ott.
- Az utolsó résszel egyetértek - borzoltam össze a haját. - És igen, attól függetlenül. De bízom benne, hogy akkor jön a baba, amikor fel leszek készülve rá, nem csak ilyen hirtelen. Előtte férjhez kell menni, házat kell venni, mindent biztosítani kell, az meg jó sok idő. Bár nem akarok idős anyuka lenni.
- Idős anyuka?
- Olyan, aki harminc évesen szül először. Vagy idősebben.
- Aha.
- Miért kérdezted meg? - kérdeztem kis szünet után.
- Hm? - kérdezett vissza.
- Miért kérdezted ezeket?
- Csak érdekelt. - válaszolt, én pedig nem szóltam hozzá. Becsuktam a szemem, és még hallottam, hogy párom motyog valamit, aztán elaludtam.
 
Reggel - vagyis délben - letámolyogtam az emeletről, de lenn csak Lil volt.
- Hogy aludtál, kiscsillag? - kérdeztem egy ásítás és egy nyújtózkodás után.
- Rohadt hideg volt, úgyhogy átszöktem Jameshez.
- Észrevetted, hogy Remus is ott aludt, ugye?
- Aha. Nem is volt semmi - legyintett.
- Többiek? - tettem fel a kérdést, miután megittam egy pohár vizet.
- Michael a nappaliban durmol, ahogy Jamesék is fenn, a lányok nem tudom, merre vannak. Kérsz kávét? - fordult felém.
- Aha, kösz. - Rögtön a kezembe nyomott egy bögre forró kávét, én pedig indítványoztam, hogy a teraszon fogyasszuk el. Lassan kortyolgattam az italt, amitől azonnal felébredtem. - Szívesen laknék itt. Olyan békés.
- Igen - válaszolt Lily ábrándozva.
- Nyáron szép lehet, bár ilyenkor sem rossz - állapítottam meg, Lily pedig beleegyezően bólintott.
- Mi a helyzet, csajok? - kérdezte James, puszit nyomott Lily arcára, és helyet foglalt mellette.
- Éppen azt beszéltük, hogy milyen jó hely ez - válaszoltam, és végszóra, valahonnan a távolból sikoltást hallottam. - Ti is hallottátok? - néztem Lilyékre, akik bólintottak.
- Valami baj van - aggodalmaskodott rögtön Lil, én és James pedig felálltunk és a hang felé indultunk. Igaz, pár méterrel arrébb megálltunk, mert nem tudtuk, merre induljunk.
- Mi volt ez? - nézett ki az ajtón Remus és Sirius.
- Nem tudjuk - válaszolt James, mire a másik két fiú is csatlakozott hozzánk. Fél perccel később Norát és Anne-t láttuk futni az erdő felől. - Ti sikítottatok? - ordított feléjük James.
- Hívjátok a zsarukat! - üvöltötte Nora, mielőtt hozzánk értek. Egyikünk sem mozdult, hiszen nem tudtuk, mi történt. - Hívjátok már őket! - követelte újra Nora, sírással küszködve.
- Mi történt? - kérdezte Lily és James egyszerre, mire mindkét lányból kitört a sírás. Pár percig próbáltuk őket csitítani, de nem jártunk szerencsével, és nem árultak el semmit. Nem sokkal később meguntam a dolgot, Norát megragadtam a vállánál és megráztam. Ijedtében abbahagyta a sírást, és a szemembe nézett.
- Mondd el, mi van - kértem tőle.
- A... a szakadéknál. Ott van egy, egy... - és nem mondta végig, mert elájult. Remus rögtön felnyalábolta és bevitte a házba, Lily pedig a teraszra támogatta Anne-t. Sirius és James az erdő felé indult, én pedig velük tartottam. Kicsit messzebbről hallottam, hogy Leah kérdezi Lilytől, hogy mi a franc folyik itt, de Lily válaszát már nem hallottam.
- Lehet, hogy neked nem kéne jönnöd - aggodalmaskodott Sirius.
- Ne aggódj, anya - vetettem oda flegmán, mert nagyon érdekelt, hogy mi van a szakadéknál. Azt sem tudtam, hogy van szakadék. Úgy öt percet sétáltunk az erdőben, amikor James óvatosabban kezdett lépkedni, majd megláttam a szakadék szélét. Óvatosan néztünk le a mélységbe mindhárman, és mindannyian meglepődtünk. Az öt méteres mélységben ugyanis egy lány hullája feküdt.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>