Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

22. fejezet - Jacht-party

2011.10.22

 - Jaj, de miért nem szóltál? - kérdeztem Leah-t, aki mosolyogva felém fordult, majd így szólt:

- Mert meglepetés volt, szivi, azért.
Vázolom a helyzetet: végeztünk a suliban, úgyhogy a bandával beültünk egy közeli kávézóba, ahol szépen befoglaltuk egy egész sarkot.
- A többiek tudják?
- Hogy ide jöttünk? Diane tudja. Szóval valószínű fél London tud már róla.
- De merre költöztetek? - kérdezte Remus.
- A város másik felébe.
- Csak úgy spontán idejöttetek? - kérdezte Peter. Heh, IQ, úgy látszik, semmi.
- Nem. Egyszer megláttam a strandról hazafelé jövet, úgyhogy gondoltam, benézek.
- De mikor? - kérdeztem ismét én.
- Amikor edzeni voltál. Lily segített gyorsan elintézni.
- Szóval te is benne voltál - sandítottam Lily felé.
- Mondjuk.
- Jut eszembe. A hétvégén lesz a jacht-parti?
- Igen.
- Akkor oké. Tegnap megérkezett a ruha. Hallod, Lil, anyád egy istennő.
- Azért ne túlozz.
- Olyan szép ruhát varrt, azt hittem, meggebedek. Neked is csinált?
- Igen, olyan kis édit, amilyet szokott.
- Biztos az is szép. Leah, neked mikor lesz egyenruhád?
- Ha rajtam múlna, tuti, hogy soha. De sajnos másokon múlik, úgyhogy szerdára kész lesz.
- Az jó.
Még beszélgettünk egy darabig, majd rávettem Leah-t, hogy jöjjön velem haza, aztán majd hazaviszem. Ehhez meg kellett kérnem Siriust, hogy adja oda a Ferrarit, ő pedig motorral menjen edzésre, amibe kis hízelgés és kérlelés után bele is egyezett. Szóval elköszöntünk a többiektől, Sirius hazafuvarozott minket, majd odaadta a slusszkulcsot és a forgalmit, nagyon szépen megköszöntem neki, elköszöntünk egymástól, majd bementünk, ahol anya meglepve nézett ránk.
- Helló, Gloria!
- Sziasztok. Öhm, ezt most csak én tartom furcsának? - fordul apa felé, akit eddig nem is vettem észre.
- Nem, én is meglepődtem. Szia, Leah.
- Helló, Mr. Smiths.
- Ideköltözött! - sikkantottam, majd tapsikolni kezdtem.
- Remek hír! És merre?
- A város túloldalára, egy kis családi házba.
- Szüleid hogy vannak?
- Jól, köszönik.
- Na, mi most felmegyünk - indultunk az emeletre.
- Hazavigyelek majd? - ordít utánunk apa.
- Nem kell, majd én hazaviszem.
- Mivel?
- Sirius odaadta a Ferrarit.
Fenn az első dolgom az volt, hogy kerítek valami kényelmes, délutáni cuccot, vagyis felvettem egy csőnadrágot, tornacipőt, trikót, és kihoztam a gardróbból egy dzsekit is.
- Na, figyelj! - szóltam Leah-nak, majd kihoztam a partira készült ruhámat. - Milyen?
- Pont rád illik. A színe is jó. Mit veszel fel hozzá?
- Nem tudom. Az biztos, hogy magassarkút, de melyiket?
- Szerintem feketét. A többi már mindegy. Frizura? Smink?
- Ez a másik gond. Majd kitalálok valamit. Na, hazafuvarozzalak?
- Aha. Még van pár dolgom otthon.
- Tényleg, mikor is költöztetek át?
- Szerdán.
- Na, inkább menjünk, mielőtt valami meggondolatlant teszek.
- Oké.
Felkaptuk a cuccainkat, elköszöntünk apuéktól, majd bepattantunk a Ferrariba, és nekivágtunk az országútnak. Leah irányításával negyedórán belül a házukhoz értünk. Lezártam a kocsit, majd jól megnéztem a házat. Kicsi, úgy láttam, négy embernek pont elég, szép is, jó környéken, úgyhogy Leah jól választott.
- Valamerre erre lakik Remus is. Csak egy kicsit tovább kell menni, asszem.
- Az jó. Na, gyere.
Az ajtó felé mentünk, majd Leah benyitott, és egy kisméretű előszobában találtuk magunkat.
- Héj, itthon vagyok! - kiáltott, majd levette a cipőjét. Egy kicsi előszobában voltunk, ahonnan egy boltív alatt tudtunk bejutni a konyha-ebédlő-nappali hármasba.
- Helló! - köszöntem én is, miután megláttam Mr. Charleyt és Lucyt.
- Sziasztok. Milyen volt az első nap?
- Egész jó. Bár az ofő elég szigorú. Hogy is hívják? - Ezen elmosolyodtam, Leah névmemóriája mindig is rosszabb volt a kelleténél.
- McGalagony prof.
- Ja, ő. Na, gyere, körbevezetlek - intett, majd két lépést tovább ment. - Ez egy fürdő, aztán anyáék hálója, ott még egy füri, az az én szobám, az meg Lucyé - mutogatott, majd bementünk a szobájába. Ugyanazok a bútorok voltak, mint Londonban, hasonló elrendezésben.
- Nem sokat változtattál a berendezésen.
- Bevált tippen ne változtass - mosolygott rám, majd egy halom ruha alól előszedett egy vázlatfüzetet, amit gyorsan az íróasztala fiókjába süllyesztett. Hamar alaposabban is körbenéztem, mire észrevettem, hogy ugyanaz a megszokott rendetlenség alapozta meg a szoba hangulatát, mint szokta. Vagyis ruhák a földön, szétszórt ecsetek és festékes edények a rajzasztal mellett, az ágy is bevetetlenül állt, és a lámpa burájáról is zokni lógott.
- Öt napja költöztetek, és a szobád úgy néz ki, mint ha forgószél söpört volna végig benne - mondtam, miközben levettem a lámpáról a fél pár zoknit, és a szennyes kosár felé dobtam.
- Ez kérlek művészi rendetlenség! Nem tehetek róla, hogy művészvénám van!
- Arról tényleg nem. Speedy hogy fogadta a költözést?
- Amikor együtt voltunk, már tudta, hogy valamikor úgyis be fog következni. Úgyhogy amikor tényleg bejelentettem a költözést, rám mosolygott és megölelt.
- Aranyos. Mark nem csinált ilyet.
- Nem. De ő utána féltékenykedett egy sort.
- Mi?
- Hopsz! - kapta a szája elé a kezét.
- Na, nem úszod meg. Ha elkezdted, fejezd is be!
- Jól van, na. Szóval, miután visszajöttél Londonból, tudod a buli után, összeültünk BS-ben, és akkor kérdezte, hogy mi van veled. Te meg végszóra felhívtál, és mondtad, hogy Sirius randira hívott, és mivel Mark ott ült mellettem, hallotta az egészet, és rögtön Sirius után kezdett kérdezgetni, de mivel én se tudtam róla túl sok mindent, nem sokkal bővült a világképe. Aztán amikor legközelebb találkoztunk, Diane szokás szerint a telefonját nyomkodta, majd visítva felpattant, és felénk adta a telefont. Hát, mit ne mondjak, Facebookon a te adatlapod nézte, és meglátta, hogy kitetted a kapcsolatod. Mark kérdőn nézett ránk, én meg nem tudtam mást csinálni, csak felhúzni a vállam, és azt mondani neki, hogy ez van. Persze két perc múlva kezdte a "nem is hozzá való" című előadását a hozzád jobban illő férfiak belső és külső tulajdonságait hosszú perceken át boncolgató témába, míg végül sikerült eljutnunk addig, hogy azt szeretné, ha vele lennél.
- Aha. Vagyis mégis azt hiszi, hogy az a csók a bulin és a mellé biggyesztett mondatom számomra is jelentett valamit, azon kívül, hogy megmentettem az életét egy plázacica támadásától.
- Jaj, arra a kis tündérbogár Oliviára gondolsz? Aki két nap múlva sírva könyörögte vissza magát Mark karjába?
- Ugye nem engedett neki?
- Jól észhez térítetted, eszébe se jutott az újrapróbálkozás.
- Helyes. Nem tudod, kit kapott párnak?
- Ha jól vagyok informálva, márpedig én mikor vagyok rosszul informálva, akkor még keresi a párját. De a te tudásod alá nem adja, legalábbis ezt mondta legutoljára.
- Mikor beszéltél te vele?
- Nem vele beszéltem.
- Vagy úgy. Ki volt az informátor?
- Nem szokás elmondani az információáramlás közvetítőjét.
- Eric, Speedy vagy Diane?
- Mindhárom.
- Tudtam, hogy összedolgoztok a hátam mögött... Na, mindegy. Mennyi az idő? - néztem a faliórára, de mázlimra eltakarta egy csíkos francia bugyi. - Legalább az óráról vedd le a bugyid - jegyeztem meg, majd a kistáskámból előkapartam a telefonom, ami háromnegyed nyolcat mutatott. - Így elment az idő? Mennem kell, holnapra meg kell írnom még egy csomó házit.
- Na nehogy kis stréber legyél nekem!
- Nem leszek stréber, csak felkészült! Te mikor kapsz tankönyveket?
- Már rendeltek nekem, a héten elvileg megkapom.
- Remek, vagyis addig fel vagy mentve a tanulás alól, hogy úgy mondjam.
- Valami olyasmi.
- Jól van, akkor megyek. - puszit nyomtunk a másik arcára, majd az ajtó felé indulva láttam, ahogy felvesz egy festékfoltos köpenyt. - Aztán szépet fess!
- Oké, holnap találkozunk!
- Így van. Erről jut eszembe, hogy fogsz bejárni?
- Tudod, létezik busz is.
- Jó, csak kérdeztem. Na helló.
- Szia.
Kifelé menet megöleltem Lucyt, beszéltem pár mondatot Leah szüleivel, majd elindultam hazafelé a csodajárgányon.
 
A szerda reggelünk más volt, mint a többi. Határozottan. Én a kapu előtti padon ültem, várva a másik két nőnemű egyént, akiket legjobb barátnőimnek titulálok, bár azt hiszem, ha még többet késnek, búcsúzhatnak a státuszuktól. Amint végigfutottam a gondolatmeneten, egy autó állt meg a kapu előtt, és sietve James és Lily pattant ki belőle. Amint odaértek, Lil egy pusziváltás után mellém ült, majd Jamesszel köszöntöttük egymást, ő viszont elindult az épület felé.
- Hogy tudtok ti folyton késni? - néztem Lilyre.
- Nem tehetek róla, hogy James nehezen tűri a reggeleket, és idő kell neki, amíg felébred.
- Erről tényleg nem tehetsz. De ellene tehetnél.
- Mégis mit?
- Ha tudod, hogy még alszik, pizsamában átsomfordálsz hozzájuk, nyakon öntöd egy pohár hideg vízzel, az felébreszti, és nem lesz kedve visszabújni a vizes ágyba, ergo nekiáll készülődni és tádám: időben ideértek.
- Ja, aztán még az ablakon is kidobna. De nem csak én kések.
- Leah tömegközlekedik. Hidd el - ránéztem az órámra -, mindjárt befut.
És lám, milyen igazam volt. Alig két perc múlva megláttam Leah-t közeledni a kanyarból kilépve, a suli felé igyekezve. Amint hozzánk ért, puszit nyomott az arcunkra, de láttam rajta, hogy feszélyezve érzi magát. Eleinte nem tudtam miért, de aztán megvilágosodtam - rajta volt az egyenruha. Ezek után levágódott a másik oldalamra, és elkezdte mondani a magáét.
- Esküszöm, nem jövök többet suliba!
- Miért? - nézek rá kérdőn.
- Tegnap megkapom az egyenruhát. Felpróbálom, tök jól passzol. Egészen addig, amíg meg nem láttam elsétálva a tükör előtt, hogy ha valaki csak fél centivel alacsonyabb nálam, teljes betekintést nyerhet az alvázamra - húzogatta a szoknyáját. Elmosolyodtam, majd Lilre nézve megforgattam a szemem.
- No para, Leah, jól áll. De miért nem a boxerral próbáltad fel?
- Samy, ne nézz hülyének. Azzal próbáltam fel, és úgy még irritálóbb.
- Te tudod. De nem tudok mást mondani, mint hogy megszokod...
- Vagy megszopom. Tudom. De lehet, hogy ezúttal az utóbbit választom - válaszolt, majd meghallottuk a jelzőcsengőt, úgyhogy elindultunk a termünk felé. Leah minden második lépésénél lejjebb húzta a szoknyáját, és halkan morgolódott. - Egyáltalán ki találta ki az egyenruhát? Mert egy idióta volt, az biztos. És miért csak a lányoknak kell mindenüket megmutatni? Ennyi erővel a fiúknak is tervezhettek volna flitteres tangát a házuk színében...
- Ne! - kiáltottam fel, mire jó pár szempár meredt rám. Leah pedig röhögött. Elmagyarázom, miért: mert vizuális típus vagyok, és a mondandója alapján elképzeltem, ahogy a fiúk pucér fenékkel szaladgálnak a suliban.
- De most komolyan. Így kell elvenni egy nő önbizalmát.
- Az enyémet inkább növelték - néztem Leah-ra, mire Lil is bőszen bólogatni kezdett.
- Jó, Sam, de te egy különálló faj vagy!
- Ezt bóknak szántad? - néztem szúrós szemekkel Leah-ra, mire elgondolkodott.
- Bocs, ez erős volt. Bár, van benne valami.
- Nyilván.
- De a lényeg, hogy én a fázós típusba tartozom, szóval novemberben szó szerint az útpadkára fogok fagyni, amíg várom a buszt. Télen is ilyen lezseren kell bejárni? - hajolt át rajtam, hogy Liltől tudjon kérdezni.
- Nem. Akkor nekünk is meg van engedve a farmer, de a blúznak és a mellénynek maradnia kell. Ha úgy látják, hogy olyan az idő, bemondják a rádión.
- Szuper. Legalább nagyobb az esélye, hogy nem fázok meg télen.
- Minden télen beteg vagy - nézek újra rá.
- Egy kis megfázás miatt voltam otthon tavaly is.
- Ja, megfázás. Gégegyulladásod volt, te ütődött.
- Akkor tavalyelőtt.
- Tüdőgyuszi.
- Akkor azelőtt.
- Arcüreggyulladás.
- Jó, hagyjuk! A lényeg, hogy ez évben nem szeretnék kimaradni egy napot sem.
- Azt hiszem, ki kell, hogy ábrándítsalak.
- Miért?
- Mert hiányozni fogsz.
- Mikor?
- Amikor elkísérsz felvételizni. Megbeszéltük.
- Mikor is?
- Amikor megkaptam az ajánlatot.
- Ja, igaz. Akkor azon kívül.
 
És egész nap ez ment. Számomra csak az a kis idő telt panaszmentesen, amíg Siriusszal voltam délután. Mondjuk tudtam, hogy Leah csak azért viselkedett így, mert nem dolgozta még fel az egész költözés-új suli-egyenruha dolgot, és egy kis idő múlva el fog múlni a panaszáradat. A hét végére enyhülni is kezdett az állandó pofázhatnékja, így sikerült megbeszélnem Lilvel a hétvégi jacht-parti részleteit. Vagyis hogy mi lesz a program, és hogy előtte mennyi alkoholt vigyek be a szervezetembe. A péntek délután már igencsak aktív volt gondolkodásilag, ugyanis megpróbáltam kitalálni a frizurámat és a sminkemet, ami nem igazán ment. Végül éjfélig a dolgon elmélkedtem, és mivel semmi különleges ötlet nem jutott eszembe, eltettem magam másnapra.
Az eltevést úgy értettem, hogy délben keltem fel. A jacht hétkor indult a kikötőből, úgyhogy az idővel nem volt probléma. Amint lementem, bekaptam két szendvicset, majd felmentem anyához, aki a ruhái között turkált.
- Helló.
- Szia.
- Ruhát keresel?
- Aham. Szerinted milyen legyen?
- Valami olyan, amihez tudsz kabátot vagy bolerót venni, szerintem a vízen úgyis hidegebb lesz. Aztán még az is kérdés, hogy mennyire akarsz szexi lenni. Itt nem apára gondolok elsősorban.
- Jobb lenne valami szolidabb darab - bólogatott, majd teljesen eltűnt a gardróbban. Pár pillanat múlva három ruhát tartott a kezében: egy fekete, pánt nélküli kisestélyit, egy fehér pántnélküli koktélruhát és egy szintén fekete, spagettipántos, térd alá érő, épphogy dekoltált ruhát. - Melyik?
- Fehér kiütve.
- Miért?
- Egy hajón leszünk. Kicsit megdől, melletted áll a pincér, rádönti a bort, máris taccsra megy az este.
- Igaz.
- A másik kettő nagyon jó. Igazság szerint szerintem mutogatnod kéne kicsit magad, nagyon jó lábad van, úgyhogy a pántos. Szerintem. De úgyis te döntesz.
- Így van. De köszönöm a segítséget.
- Az ikrek hol lesznek?
- A nagyszüleiteknél.
- Az jó lesz. Gondolom, amikor megyünk, akkor szállítjuk le őket.
- Aha. Te mikor kezdesz készülni? Hatkor indulunk.
- Akkor olyan négy körül.
 
Így is tettem. Négykor csináltam egy pohár koktélt, nem túl alkoholosat, de annyi mégis volt benne, hogy üssön. Belekóstoltam kicsit, majd elmentem hajat mosni. A zene természetesen dübörgött a füriben, és ritmusra masszíroztam a hajamba a sampont. Amint befejeztem a hajmosást és egyéb tevékenységeket, törülközőt csavartam a fejemre és a testemre egyaránt, majd a gardrób felé indultam. A ruhámat gyengéden a karomba fektettem, majd az ágyamra tettem, majd megint kortyoltam az italból. Mivel nem tudtam, hogy milyen idő van kinn, kimentem az erkélyre, ahonnan Siriust láttam meg, aki szintén az erkélyükön állt és cigizett.
- Dobod el rögtön! - ordítottam rá, mire majdnem kiejtette mind a cigit, mind az üveg sört a kezéből. Amint észhez tért az ijedtségtől, végigmért, majd mélyet szippantott a bűzrudacskából.
- Ugyan Samy, miért tenném? Most gyújtottam meg.
- Igen, akkor elbúcsúzhatsz a ma esti találkánktól.
- Miért? Beszéltünk meg találkát? - kortyolt egyet a sörből.
- Nem, de meg akartalak lepni, úgy egy óra múlva. Meg akartam mutatni a ruhát, de akkor mindegy. Majd fényképen látod. Most pedig, ha nem zavar, megyek készülődni. Pápá. - intettem neki, mire válaszra nyitotta a száját, de már nem hallottam, mit mondott, mert becsuktam az ajtót, és még a függönyt is behúztam, nehogy leskelődjön. Első utam a gardróbba vezetett, ahol felvettem egy bugyit és egy pántnélküli melltartót, ittam egy kicsit, és az ital sajnos el is fogyott. Ezután a füribe csoszogtam, ahol először fogat mostam - nagyon jólesett az ital után, így fura szájízzel kezdtem neki a frizurakészítésnek. Bedugtam a hajsütőt, amíg az melegedett, a sminken gondolkodtam. Tudtam, hogy milyen fajta smink áll nekem jól, úgyhogy olyanban kezdtem gondolkodni, ami előnyös, kék és alkalmi is egyben. Kezdett körvonalazódni bennem egy ötlet, de a hajsütő közbeszólt. Kifésültem a hajam, majd nagyobb tincsenként loknikat kezdtem varázsolni a fejemre. Amint kész voltam, újra átfésültem, amitől elegánsan kusza lett, és hullámos, ami nagyon tetszett, így nekiálltam a sminknek. Először bepúdereztem az arcom, majd sötétkék szemfestékkel bekentem a szempillám tövénél egy kis sávot, majd fölé még két réteget egyre világosabb kékkel. A szemem kihúztam feketével, szempillaspirált is használtam, majd halványrózsaszín szájfényt kentem a számra. Mindezek után felvettem a ruhám*, a gardróbban kerestem egy hozzá illő cipőt, amit pár percen belül meg is találtam, elvettem a polcról egy szatén bolerót, és a hosszúszíjas kistáskám, belepakoltam pár fontosabb dolgot, és indulásra készen álltam háromnegyed hatkor. Lenn már mindenki készen volt anyán kívül, aki kb. ötödszörre nézte át az ikrek cuccát, hogy mindent visznek-e. Miután ez is megvolt, beültünk az autóba és elindultunk a nagyiék felé. A kicsik rég voltak itt, szerintem nem is emlékeznek rá. A lényeg, hogy a villa irtó nagy, biztonsági őrökkel, térfigyelő kamerákkal és vérszomjas dobermannokkal felszerelve. Van egy olyan érzésem, hogy jól fognak szórakozni az éjjel. Nagyon gyorsan kellett cselekednünk, úgyhogy épphogy beköszöntünk, már mentünk is, hogy ne késsük le a járatunkat. 
 
Hét előtt tíz perccel értünk a kikötőbe, a parkolóból lufikkal jelezték, hogy merre találjuk a hajót.
- Mehetünk, hölgyeim? - kérdezte apa, majd kezeit felénk tartotta, így két oldalról belé is karoltunk anyával. Amíg sétáltunk, végignéztem a szüleimen. Anya végül a pántos ruhát választotta, apa pedig öltönyben feszített. Amint a stéghez értünk, anya a táskájában kezdett kutakodni a meghívók után, amiket át is adtunk a hajó előtt álló srácnak, aki gátlástalanul stírölt, egészen addig, amíg el nem tűntem a szeme elől - ezt Lilytől tudom, aki a bejárat mellett állt és rám várt. Sárga ruhában* volt, olyan kis édiben, ahogy a múltkor fogalmazott.
- Szia, babám. Mi a szitu? - köszöntöttem Lilyt, a szüleimet pedig elkapta Mrs. Evans, és rögtön bemutatta őket pár - gondolom - pénzes emberkének.
- Semmi, semmi. James azt mondta, szép vagyok. Te nem mutattad meg Siriusnak a ruhád?
- Tényleg jól nézel ki. De, meg akartam, de úgy képzeld el, hogy fürdés után kimentem az erkélyre megnézni, hogy milyen az idő, erre ő is ott áll kinn, cigivel meg sörrel a kezében, úgyhogy megmondtam neki, hogy akkor nem megyek át. És fulladjon meg, ha bagózik! - vágtam le magam egy székre.
- De te is gyönyörű vagy! Bánhatja, hogy nem látott.
- Köszönöm - villantottam rá egy mosolyt. - Mit iszunk? - néztem rá egy pincérre, és ekkor indult el a hajó. 
- A kérdés, hogy mit akarsz inni?
- Van mixer? Mert akkor innék valami koktélt.
- Persze, hogy van. Mindjárt szólok egy pincérnek - intett egyet, majd egy fehér zakós, élnadrágos fiú lépett hozzánk. - Hozna két koktélt? Mindegy, milyet.
- Persze, Miss! - bólintott, majd elsietett.
- Vannak itt helyes csávók?
- Ó, ne tudd meg. Ilyenkor sajnálom, hogy van barátom.
- Nálam ez sosem volt akadály.
- Hogy mi? Te csaltad már meg a barátod?
- Ilyet nem mondtam. De egy táncra minden helyes fiút elviszek. Pontosabban, ha felkérnek, és általában fel szoktak. Leah erre azt mondja, hogy felpróbálom őket. Mondjuk, azt a csávót ott - mutatok egy helyes idegenre - elvinném. De jelenleg van barátom, úgyhogy nem kezdeményezek. Megvárom, amíg idejön. - Ekkor ért vissza a pincérünk, és őszintén, meg sem néztem, mit kaptam, hanem egyből belekortyoltam. Jól esett a hideg ital, és ahogy láttam, Lil is hasonlóan érzett. Kellemes zene kezdett szólni a hajó elejéből, páran pedig fel is kérték a kísérőjüket vagy párjukat táncolni. - A fiúk hogyhogy nem lettek meghívva? Hisz ebben a városban majdnem mindenki pénzes.
- Anya csak az olyanokat hívja meg, akiket ő méltónak talál. Siriust például azért nem, mert elég sok pletyka terjed róla, vagy épp az igazat hallja más szájából, az öccse meg még balhés is, úgyhogy felejtős. Jamest viszont nem tudom, miért nem hívta el. Eddig örültem, hogy nem kell legalább az ilyen partikon a fejét bámulnom, de most kifejezetten zavar, hogy nincs itt.
- Örülök.
- Minek?
- Hogy kezded nagyon megszeretni.
- Ezt hogy érted?
- Te is tudod, hogy ő odáig van érted, és nem csak azért, mert ágyba akar vinni. Szeret téged, és te is kezdesz hasonlót érezni, ahogy látom.
- Hát, most tagadjam? Még nem vagyok belé teljesen szerelmes, de nemsokára az leszek, ha így bánik velem. Olyan aranyos, Sam!
- Igen. Amikor ideköltöztünk, szó szerint belébotlottam a nappalinkban, és amint bemutatkozott, tudtam, hogy ő hajt rád, és azt hittem, megfojtalak egy kanál vízben, mert nem mondtál egy nyavalyás randira igent. Az a pasi egy félisten!
- Túúdom. De azért Sirius sem semmi. Ti hol tartotok?
- Ismerkedünk. De azt én sem tudom letagadni, hogy vonzódom hozzá.
- Miért, képes lennél egy olyan sráccal járni, aki nem is tetszik?
- Igazából volt már olyan.
- Igen? Ki?
- Dave. De nem tartott sokáig a dolog, talán csak egy-két hónap volt az egész. Igazából egy bulin ismertem meg, és akkor jó fej volt, bár lehet azért, mert be volt állva, de utána rájöttem, hogy nem olyan jó fej, úgyhogy otthagytam.
- Hú. 
- Hát, tapasztalatok mindenkinek kellenek.
- Az biztos. De figyelj, a srác, akit mondtál, minket stíröl - mutatott a kisujjával az idegen felé.
- Látom. Nem tudod, hogy hívják?
- Nem. Biztos új errefelé, még nem láttam. De van egy olyan érzésem, hogy az este folyamán megtudod a nevét - mosolygott rám Lil, mire rámosolyogtam.
- Valószínű így lesz.
Sokáig beszélgettünk Lilyvel, jó pár ital el is fogyott, majd a srác megemberelte magát, és egy másik fiúval karöltve odajöttek hozzánk.
- Felkérhetlek egy táncra? - nyújtotta felém a kezét. Világoskék szeme és barna haja volt, a másik fiú sötét hajú volt, és Lilyt kérte fel. Lily annyira meglepődött, hogy nem tudott szóhoz jutni, ezért én igennel válaszoltam a srácnak, mire Lil is észbe kapott, és ő is követett a parkettre. Amint oda értünk, a párom jobb kézzel átölelte a derekam, a ballal pedig az én balomat fogta meg, majd a zene ritmusára vezetni kezdett.
- A nevem Gabriel. Benned kit tisztelhetek?
- Samanta vagyok - mosolyogtam rá. Siriusnál csak egy-két centivel lehetett alacsonyabb, a magas sarkú ellenére is jóval magasabb volt nálam. - Nem láttalak még. Most költöztetek erre?
- Igen, úgy egy hónapja.
- Honnan?
- Cambridge-ből. Te őshonos vagy?
- Nem, én is nyár elején költöztem ide Londonból.
- Nem volt nehéz otthagyni?
- Dehogynem. Főleg, hogy jövőre továbbtanulok, valószínű New Yorkban, úgyhogy ez az egy év itt, úgymond, felesleges.
- Nocsak, New York? Hova?
- A Juilliardra fogok felvételizni nemsokára. Te hány éves vagy?
- Húsz. Te?
- Mennyinek mondanál?
- Nem is tudom. Talán tizenkilencnek.
- Majdnem. De az igazság az, hogy még a tizennyolcat sem töltöttem be. Még egy hónap.
- Élvezd, amíg ilyen fiatal vagy.
- Ezzel nincs problémám - villantottam rá egy mosolyt, majd odajött mellénk egy kicsit idősebb lány, és elkérte partnerem, akitől a fél órás táncunk után nyugodt szívvel váltam meg. Leültem a helyünkre, majd Lily is követett pár perc múlva.
- Na, elfáradtál? - kérdeztem tőle.
- De még mennyire. Az enyém David és huszonegy.
- Gabriel és húsz. Nem sétálunk egyet?
- Most ültem le. Majd egy kicsit később.
- Oké.
Nem sokkal később Lily kipihente a tánc fáradalmait, és túrára indultunk a jacht fedélzetén. Nem tudom, merre pontosan, de találtunk egy olyan helyet, ahol nem volt olyan hangos a zene, így a korlátnak támaszkodva relaxáltunk Lilyvel, élveztük, ahogy a szél fújja a hajunkat. Nem beszélgettünk, csak a tenger morajlását hallottam. Nem sokkal később vettem észre, hogy a hajó lehorgonyzott a tenger közepén és lágyan ringatózik. Hirtelen zúgás ütötte meg a fülem. Eleinte nem tulajdonítottam nagy figyelmet a dolognak, de egyre hangosabb lett.
- Lily, te is hallod? - füleltem kicsit.
- Mit? - nézett rám nagy szemekkel.
- Ezt a zúgást. Olyan, mintha motor lenne. Vagy várj, inkább motorcsónak.
- Tényleg. De azzal nem szabad eddig kijönni. - Mindketten annyira kíváncsiak voltunk, hogy kihajoltunk a korláton és körbenéztünk.
- Samy, azok mik? - mutatott két fekete pont felé ijedten.
- UFÓK, Lily. Viccen kívül, nem tudom - Megerőltettem a szemem, de nem láttam semmit, azon kívül, hogy a két fekete pont közeledik. Lily ösztönösen közelebb lépett hozzám, és félig elbújt mögém. A két pont gyorsan közeledett, nem sokkal később pedig tisztán kivehető alakjuk lett. - Lily, ez két jet-ski.
- Mintha ülnének rajtuk - motyogta, miután kilépett mögülem.
- Na, ne mondd! Anélkül nem igazán tudnának eljönni idáig. A kérdés az, kik ülnek rajtuk. - Pár pillanat múlva a hangjuk halkult, a motor sem pörgött annyira, és beértek a hajó lámpáinak hatáskörébe. Akkor ismertük fel a két hívatlan - de már említett - jet-skist.
- Nem hiszem el - suttogtam, amikor Sirius intett nekem. - Miért jöttek ide? - néztem Lilyre, de a szemét rabul ejtette James.
A fiúk a hajó mellé evickéltek, majd két kampóhoz kikötötték a két vízi alkalmatosságot, és a létrán felkapaszkodtak a fedélzetre.
- Jó estét, hölgyeim! - hajolt meg előttünk James, majd átölelte Lilyt, és csókolózni kezdtek. Ekkor éreztem két kart a törzsem körül, és egy a hátamnak simuló hasfalat.
- Gyönyörű vagy - suttogta Sirius a fülembe, amitől majdnem elolvadtam.
- Köszönöm - fordultam felé, majd a mi ajkaink is egymásra találtak, huzamosabb időre. Amikor abbahagytuk a dolgot, felé fordultam. - Melyikőtök találta ezt ki?
- Hát, ketten voltunk mind az értelmi szerzők, mind a kivitelezők.
- Hogy jutott ilyen az eszetekbe? De mindegy is. Ha meglátnak itt titeket, a hajó rögtön visszafordul.
- Tudjuk. Épp ezért kérlek meg, hogy gyere velem.
- Hova?
- Vissza a partra.
- Édes vagy, hogy ki akarsz menteni - adtam neki egy rövid csókot -, de Lily nem fog beleegyezni, és nem akarom itt hagyni egyedül.
- Na, Samy, mehetünk? - lépett mellém az említett leányzó.
- Te jó ég! - döntöttem a fejem Sirius mellkasának.
- Jaj, Sam, azt hittem, hogy te ilyen bevállalós csaj vagy - rázta James a fejét.
- Nem arról van szó - néztem rá. - Nincs ellenvetésem, csupán annyi, hogy mit csinálunk hajnali kettőig, és hogy hogy lopakodunk vissza a hajóra?
- Majd út közben kiderül - húzott Sirius a lépcső felé.
- Oké. De várj! Azért anyának szólok.
- Ne! - fordult felém Lily, de már elindultam a táncolók felé. - Mindjárt jövök - szóltam hátra, majd befordultam a folyosóra. Két perc gyaloglás után célba értem, és ki is szúrtam anyukámat, aki apa és még két másik házaspár társaságában beszélgetett. Odasiettem hozzájuk, majd anya vállára tettem a kezem, jelezve, hogy ott vagyok.
- Sam, hát itt vagy? - kérdezte tőlem apa. - Ő az idősebb lányom, Samanta - mutatott be. - Ők pedig Mr. és Mrs. Dolgen és Peterson.
- Nagyon örvendek! - fogtam mindegyikükkel kezet, majd anya felé fordultam. - Beszélhetnék veled egy kicsit?
- Persze - válaszolt, így odébb húztam.
- Nem szeretném, ha dühös lennél később, ezért most szólok. Sirius és James idejöttek értünk, a hajó másik felében várnak rám. El szeretnének vinni a buliról. Na meg persze Lilyt is. Nem tudom, hogy érek vissza, de a kikötőben mindenképpen találkozunk, oké? Ha tudsz, falazz nekünk, jó? Mennem kell, szia! - hadartam el, majd nyomtam egy puszit az arcára, majd ott is hagytam, és visszamentem a hajó másik oldalára. A többiek már a jet-skiken ülve vártak rám, így lemásztam a létrán, vigyázva a ruhámra, majd Sirius kis segítségével biztonságosan a jet-skire navigáltam magam. James és Lily ekkor indult el, mi fél perc múlva követtük őket. A levegő nagyon lehűlt a délutánhoz képest, fáztam is, úgyhogy megpróbáltam olyan közel simulni Siriushoz, amennyire lehetett, és úgy, hogy szélárnyékban legyek. Amikor egy jó húsz perc múlva beértünk a strandnál lévő mólóba, az üléshez fagytam, szó szerint. Teljesen átfagytam, majdhogy le kellett emelni az ülésről, és ahogy láttam, Lily sem volt jobb bőrben. Amíg a fiúk kikötötték a járművüket, egymást melengettük Lilyvel, majd ezt a posztot betöltötték a fiúk, és a Porsche, aminek kivételesen fel volt húzva a teteje, és amiben kellemes meleg várt. Mint az várható volt, James vezetett, Lily az anyósülésen foglalt helyet, én pedig Sirius vállára dőlve élveztem, hogy kezdem érezni a lábamat. Nem sokkal később Lily szólalt meg álmodozva:
- Úgy érzem magam, mint Csipkerózsika. Jött a herceg fehér lovon és megmentett a sárkány karmai közül.
- Azért sántít kicsit a történet - szóltam hozzá a témához. - Nem is Csipkerózsika lennél, hanem Ariel.
- Meglehet. De te sem lehetsz Csipkerózsika. Inkább... Hamupipőke.
- Csodás. Én lettem az agyondolgoztatott kisasszony. De legalább szép. Fogjuk rá.
- Na, jól van. Leszóltad a kedvenc Disney hercegnőmet. Megjegyeztelek ám!
- Jaj, Lil, ne csináld! A végén még megijedek! Egyébként hova megyünk? Kettőre tényleg vissza kell érnünk a kikötőbe.
- Ne parázz, cica! Megoldjuk - simított végig a derekamon Sirius.
 
Tíz perc múlva Jameséknél voltunk. Lilyvel lerúgtuk a magassarkúinkat, majd Jamesék vezetésével beültünk a plazmatévé elé, majd James a DVD-s szekrény előtt kezdett keresgélni.
- Úgy látom, ez sokáig fog tartani. Nem kérhetnék addig egy pólót?  - néztem Jamesre.
- Dehogynem. Hozzak?
- Feltalálom magam - legyintettem, majd felálltam Sirius mellől.
- Nekem is! - kért Lil, úgyhogy két perc múlva két pólóval a kezemben léptem be újra a nappaliba, ahol James már a DVD távirányítójával pattant a kanapéra. Odadobtam Lilynek egy zöld pólót, majd ő kivonult a fürdőbe átöltözni, én pedig felvettem a kék pólót, majd kibújtam a ruhámból, amit biztonságos helyre - egy fotel karfájára - terítettem, majd befészkeltem magam Sirius mellé. Lily is visszatért, pont, mire James elindította a filmet.
- Egyébként, mit is nézünk? - kérdezte Lily, miközben leült James és közém.
- Ezt éld túl! - válaszolt Sirius.
- Az jó film! - néztem rá.
- Horror, igaz? - nézett rám Lily ijedt szemekkel.
- Hogy eltaláltad - mosolyogtam rá. - De ne aggódj, nem vészes.
- Majd megvédelek - ölelte át James.
Hát, mit ne mondjak, Lily minden kis rezzenéstől megijedt, én meg - Siriusszal karöltve - nem is a filmre figyeltem, hiszen már láttam, hanem Lily reakcióit vártam, és jókat nevettem is rajta. Viszont sajnos hamar eljött a fél kettő, így Lilyvel felöltöztünk, a fiúk pedig visszavittek minket a kikötőbe. Gyorsan elköszöntünk tőlük, majd a stég felé araszoltunk, figyelve, hogy takarásban maradjunk az autók mögött.
- Úgy érzem magam, mintha kémek lennénk - suttogta Lily.
- Vagy mint a rossz gyerekek, akiknek vissza kell jutniuk a szobájukba.
- Majdnem ez a helyzet. De ott jön a hajó!
A hajó tényleg vészesen közeledett, majd ki is kötött, én pedig azon gondolkoztam, hogy vegyüljünk el.
- Figyelj. Kijönnek az emberek, mi pedig besorolunk mögéjük, elkísérsz a kocsihoz, majd visszamész, rendben?
- Oké. Figyelj, jönnek.
Emberek hada lepte el a stéget, alig tudtunk helyet találni, de aztán kiszúrtam egy gyengébb házaspárt, és Lilyt magam után húzva, beugrottam mögéjük. Lassan odasétáltunk a kocsinkhoz, majd megvártuk, amíg apáék is beértek minket. Anya mindent tudóan nézett ránk, apa pedig méregetni kezdett minket.
- Merre voltatok? Nem láttalak titeket - kezdett bele a szövegébe. Lily szinte megfagyott mellettem, de én a fejem ingatva, nyugodtan válaszoltam.
- Jaj, apa, már a saját lányod sem ismered meg? Sokat ittál? Vezessek én? - Apa rögtön megkönnyebbült, majd a sofőrülés felé ment. - Szia, Lily. Ügyesen - suttogtam a fülébe, amíg megöleltem, majd beszálltam a kocsiba és meg sem álltunk hazáig.
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>