Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

20. fejezet - Sulikezdés

2011.10.15

 Szerda reggel a laptopom előtt ültem, zenét hallgattam és az e-mailjeimet nézegettem, és egy érdekes üzeneten akadt meg a szemem. Leah küldte; amint megnyitottam a levelet, elkezdett letölteni dolgokat. Miután az összes megérkezett a gépre, megkerestem őket, és - mint kiderült - azokat a fotókat kaptam meg, amiket Leah készített az edzésünkön. Végigpörgettem a képeken, majd mosollyal nyugtáztam, hogy jó portfólió lesz belőle. Ezek után kikapcsoltam a gépet, és felhívtam Leah-t. Pár csörgés után fel is vette a telefont.

- Szia!
- Szia! Mi van veled?
- Dolgozom a portfólión. Megkaptad?
- Igen, pont most néztem meg. Nagyon jó képek lettek. De mesélj már valamit! Mi van Londonban?
- Meleg. És valahogy semmi kedvem az évkezdéshez.
- Hogyhogy?
- Mindegy. Veled mi van?
- Megvagyok.
- Sirius?
- Hát, ő asszem fájlalja a nyakát.
- Mit csinált?
- Megmutattam neki a videoklipeket.
- És mit szólt hozzá?
- Megkérdezte, hogy melyik vagyok.
- Nem mondod?
- De. Igazából nem tudom, hogy miért nem ismert fel.
- Fekete volt a hajad.
- Az még nem jelenti azt, hogy felismerhetetlen vagyok.
- Jogos. Vagyis kapott egy tockost?
- Igen, és beleadtam apait-anyait.
- De hogyhogy megmutattad neki?
- Buli után Lil rákapcsolt az egyikre, és azt mondta, ismerős neki az énekes, meg az egyik táncos. Mondtam neki, hogy képzelje el a táncost szőkén, és rájött, hogy én voltam, úgyhogy meg kellett mutatnom neki a klipeket, amihez fel kellett törnöm James gépét, de hát mit mondjak, nem volt nehéz.
- Lilyvel kapcsolatos a jelszó, mi?
- Mi más lenne?
- Hát persze. Várod az évkezdést?
- Nem nagyon. Jó volt ez a nyár, ellennék még ugyanennyi ideig, asszem. De miért nincs kedved az sulikezdéshez?
- Tudod, mondtam, hogy anya válni akar.
- Igen.
- Na, apa úgy döntött, hogy akkor költözzünk.
- És hova?
- Fogalmam sincs.
- Az úgy jó. Mit mondtak a helyről?
- Igazából semmit. Csak lesz valami.
- Még annyit se, hogy ki kell-e iratkoznod a suliból?
- De, ezt megmondták. Már nem az MMI-be járok.
- És, hogyan tovább?
- Nem tudom. Ott majd beiratkozunk valami elfogadható suliba arra az egy évre, amíg vissza tudok jönni.
- Miért? Csak nem...?
- Jelentkeztem. 
- Az szuper! De hát nem azt mondtad, hogy nem?
- Úgy volt, hogy nem is, de rájöttem, hogy nem tudnék mást ennyire szívesen csinálni.
- Jókor jössz rá, két éve ezt pofázzuk neked. 
- Jól van, na!
- Többiekkel mi van?
- Élnek.
- Bővebben?
- Élnek és virulnak.
- Te meg Speedy?
- Vagyok én meg van ő.
- Szóval semmi. Diane és Jake?
- Én már nem tudom követni. Pár napja bőgve hív fel, hogy szakítottak, erre amire hozzájuk érek, az ágyból tápászkodnak ki. A részleteket nem akartam tudni.
- Ezek szerint folyik az élet Londonban.
- Jaja. Veletek mi van?
- Megvagyunk. Sokat vagyunk együtt, nevelgetem.
- Megvolt már a kínos családi gajdolás?
- Meg, de nem volt kínos. Apa persze úgy kezdte, hogy azt se tudta, kiről van szó. De jól sikerült az este.
- Te találkoztál már a szüleivel?
- Lehet, hogy gáz, de még a nevüket se tudom. Most mit csináljak? Nem szoktunk róluk beszélgetni.
- Egy kicsit gáz, de ne aggódj! Csak találkozol velük valamikor.
- Ámen.
- Na, megyek, pakolnom kell.
- Oké, menj csak. Aztán hívj, ha megtudod, hova mentek!
- Megbeszéltük! Szia!
- Pá!
 
Egy jól megtermett negyedórás beszélgetés volt. Alig tettem le a telefont, rögtön vehettem is fel, a kijelzőn pedig Sirius neve villogott.
- Szia.
- Szia. Mizu?
- Semmi különös.
- Nálad?
- Szintén. Mondd csak, mit csinálsz délután?
- Nem tudom.
- Na, én igen.
- Tényleg? Mit?
- Lebeszéltem neked egy találkát a bácsikámmal.
- Tényleg? Az jó! Mikor?
- Háromra érted megyek.
- És mennyi az idő?
- Tizenegy.
- És addig mit csináljak?
- Átmenjek?
- Van egy olyan érzésem, hogy ha végeztünk a bácsikádnál, nem akadsz le rólam, úgyhogy majd akkor találkozunk.
- Rendben.
- Akkor majd gyere. És köszönöm.
- Szívesen.
- Szia.
- Szia.
- Jaj, várj, hova megyünk?
- FH-ba.
- Ott is maradunk dumálni?
- Gondolom.
- Oké, akkor nem öltözök ki. Szia.
- Szia.
 
A telefonozás után inkább bekapcsoltam valami pörgős zenét, és elpakoltam a tegnap vett sulicuccokat. Ezek után lementem, bekaptam a tegnapi vacsi maradékából egy kicsit, majd leültem a gyerekekkel Tv-t nézni. Kettőkor felmentem a szobámba, és körbenéztem a ruhatáramban, miszerint miben menjek egy ilyen megbeszélésre. Nem hivatalos helyre megyünk, úgyhogy nem kell kiöltözni, mint ahogy a telefonban is mondtam Siriusnak. Meleg van, úgyhogy a rövidnadrág indokolt, ki is vettem egy farmer sortot a szekrényből. Abban is biztos voltam, hogy trikót veszek fel hozzá, úgyhogy az olyan ruhadarabjaimat kezdtem nézegetni. Végül egy türkizkék darab mellett döntöttem, amin tetovált minta volt. Kicsit átlátszott az anyaga, ezért fehér melltartót halásztam mellé, egy bokazoknit is előástam, és kikaptam a kék tornacipőmet is. Hamar felöltöztem, egy övtáskába összepakoltam a cuccaimat, és mivel volt még időm, pakolgatni kezdtem.
 
Sirius ígéretéhez híven háromkor leparkolt előttünk a Ferrarival. Bejött, beszélgetett egy kicsit anyával, aztán úgy döntött, ideje indulni, úgyhogy beugrottunk a kocsiba és elindultunk.
- Szóval, mit mondtál a bácsikádnak?
- Azt, hogy szponzort kerestek, és nem vállalná-e el. Erre ő azt mondta, hogy beszélget veled, aztán dönt.
- Akkor elő kell vennem a kedves mosolyom. Így jó? - néztem mosolyogva Sirius felé.
- Profi.
- Oké. Egyébként milyen ember?
- Az egyik kedvenc rokonom. Nincsenek előítéletei, imádja a fiatalokat, szeret bulizni, ezért is nyitotta meg az FH-t. Jó, részben miattunk volt, de aztán nagyon bejött.
- Mi az, hogy miattatok volt?
- Olyan tizennégy-tizenöt lehettem, amikor kezdtem ellenszegülni a szüleimnek, úgyhogy kezdtem eljárkálni otthonról. Főleg Ágassal lógtam, meg a gimis haverokkal, ami őt nagyon zavarta, ezért nyitott egy klubot, és amint megnyitotta, azt mondta, hogy szerinte nem baj, ha bulizunk, érezzük csak jól magunkat, de olyan helyen tegyük, ahol nem csinálunk balhét.
- Édi, hogy így vigyáz rátok.
- Ezt a szót se hallom tőled túl sokat.
- Nem is fogod...
Amint kimondtam, leparkoltunk. Kézen fogva indultunk a bejárat felé, és amint beléptem az ajtón, szinte megijedtem. Fura volt úgy látni a helyet, hogy senki sem táncol, és nem üvölt a zene. Sirius odaintett a pultosnak, aki mutatta neki, hogy az irodába menjünk. Oda egy kis folyosó vezetett, ami a pultok mellől nyílt, és amit az itt töltött bulik alkalmával észre se vettem. A folyosó végén egy faajtó volt, amin Sirius bekopogott. Amint hallottuk, hogy szabad, benyitott, majd előre engedett engem. Egy harmincöt év körüli férfi ült az íróasztal mögött, valami számlákat nézegetve. Rövidre nyírt, fekete haja volt, egy kis borostája, és ránk emelte barna szemeit. Barátságos arca volt, és arra a következtetésre jutottam, hogy ha annyi idős lennék, mint ő, valamit akarnék tőle. Ránk mosolygott, majd felállt.
- Sziasztok!
- Szia - fogott vele kezet Sirius.
- Jó napot, Mr. Black - köszöntem neki kedvesen.
- Ugyan, kérlek, tegezz! Szóval te vagy Samanta.
- Igen, de ha lehet Sam.
- Rendben. Sirius sokat mesélt már rólad.
- Igen? – sandítottam a páromra. - Ha valami rosszat, esküszöm, nem igaz!
- Rosszról szó se volt. Kérlek, üljetek le. - mutatott a sarokba, ahol két kanapé és egy dohányzóasztal várt a tárgyalókra. Hamar leültünk, majd ismerkedni kezdtünk. Kérdezett a családomról, a hobbijaimról, a mindennapjaimról. Aztán az üzletre tértünk.
- Sirius azt mondta, szponzor kéne nektek.
- Így igaz. Egy tánckarról van szó. Novemberben lesz egy nagy verseny, amire ruhát kéne csináltatnunk, de nem mindenki tudná kifizetni. Pluszban még ugye ott van az utazási költség, ami valószínű ugyanilyen helyzet lesz. Szóval meg szeretnélek kérni a banda nevében, hogy támogass minket.
- Mekkora összegű támogatásról lenne szó?
- Nem hiszem, hogy olyan nagy igényeink lennének, szerintem nem lesz több pár száz fontnál.
- Aha.
- Természetesen részesedést kapnál a nyereményből.
- Miből gondolod, hogy lesz nyeremény?
- Erős a banda, és a koreográfia is. De ha kíváncsi vagy rá, holnap gyere el, és nézz meg minket.
- Jó ötlet. Mikor... - kezdte a mondatot, de nem tudta befejezni, ugyanis kopogtak, és a pultos srác dugta be a fejét az ajtón.
- Ne haragudj a zavarásért, főnök, de itt mindenki megőrült! Csapatosan jönnek, és nem bírjuk ketten.
- Jó, fél perc. - Amint kiment a srác, elnézést kért, és az íróasztalához lépett. Felkapta a mobilját, majd telefonálni kezdett. Már vagy három embert hívott fel, de mindháromnál sikertelen volt. - Ezt nézzétek! Senki nem tud beugrani.
- Én szívesen segítek, ha kell.
- Tessék?
- Londonban pincérnősködtem. Besegítek, ha kell.
- Megtennéd?
- Persze.
- Köszönöm.
- Szívesen. 
- Gyere - intett, majd kimentünk a klubba. - Ő Derek - mutatott a pultos srácra -, ő pedig Sam - mutatott rám. - Ő ugrik majd be, Derek, adj neki kötényt, és vezesd körbe.
- Rendben - bólintott Derek, majd benyúlt a pult alá. Alphard visszament a dolgozóba, Derek pedig a kezembe adott egy kötényt. Gyorsan a csípőmre kötöttem, a pultról kivettem egy tollat és egy jegyzettömböt, majd vártam az utasítást. - Ő ott Hilary, a másik pincérnő. Mindjárt megmutatja neked a dolgokat.
- Oké.
- Csináltál már ilyet?
- Két nyáron át dolgoztam egy hasonló klubban, Londonban, van tapasztalatom. - Amint befejeztem a mondatot, egy ötfős társaság lépett be az ajtón, majd levágták magukat egy asztalhoz. - Megyek, felveszem a rendelést. Jaj, szigorúan veszitek az alkoholfogyasztást?
- Tizennyolc év alatt csak mentes koktélt kérhetnek. A koktélokat ismered?
- A két év alatt nem egyszer voltam mixer, ismerem őket. - Rögtön elsiettem az asztal felé, ahol nem kicsit stíröltek végig, de végül mindenki leadta a rendelést. Megmondtam Dereknek, aki gyorsan összeütötte a három koktélt és kivett két üdítőt, majd leszállítottam az italokat. Ugyanígy lement még egy kör, majd összefutottam Hilaryvel is. Gyorsan bemutatkoztunk, majd mindenki ment a saját dolgára. Hat óra körül kezdtek elhalni a vendégek, és mint megtudtam, nyolcig vannak nyitva, és Alphard is kijött a dolgozóból Siriusszal a nyomában. Megköszönte a segítséget, majd ki is akart fizetni, de mondtam neki, hogy hagyja csak, és hogy holnap negyed hatkor legyen a Dance! táncstúdió előtt. Ledobtam magamról a kötényt, elköszöntünk Derektől és Hilarytől, majd Sirius úgy döntött, hogy menjünk le a partra. Így is történt, húsz perccel később mezítláb sétáltunk a meleg homokon. Néha beleléptünk a vízbe, vagy éppen térdig belegázoltunk, sőt Sirius kicsit szadizott is, felkapott, és befutott velem egész sokáig, a szörfnadrágja félig el is ázott, majd letett. A víz épphogy nem súrolta a sortomat, úgyhogy én indítottam támadást ellene, vagyis a hátára ugrottam. Ez a kisebb probléma lett volna, de mivel a lábam vizes volt, és körbefogtam vele a derekát, széles vízsáv maradt a pólóján, amit ő - szerencsémre - fagyival kompenzált. Elnyalogattam egy sztracsatella-kivi fagyit, ő pedig egy mogyorós csoki és túrós fagyi mellett döntött. Ezek után hazavitt, és egészen tízig nálunk is maradt, majd jóéjszakát kívánva, csókkal búcsúzva hazament.
 
 
Csütörtökön ugyanúgy Sirius vitt edzésre, de sikerült időben elindulni, sőt, még előbb is értünk oda, mint Alphard, úgyhogy Sirius megvárta velem. Amint odaért, elindultunk a terem felé, Sirius pedig focizni indult. Gyorsan bemutattam Alphardot Vickyéknek, majd a bandának is, akik enyhén szólva megilletődtek a szponzor szó hallatán, de végül is sikerült egy pörgős edzést összehoznunk. Próba után még egyszer átbeszéltük az anyagiakat az edzőkkel is, és Alphard mosolyogva mondott igent a felkérésünkre. Miután végeztünk, felajánlotta, hogy hazavisz, de abban a pillanatban megállt előttünk Sirius, úgyhogy elköszöntünk tőle, majd apró csókot váltottunk Siriusszal, és haza indultunk.
- Elvállalta? - kérdezte szinte indulás után.
- Igen, úgyhogy a szponzor mellé pipa. Már csak a ruhát kell kitalálni, és megvenni.
- Azt megcsináltathatnátok Mrs. Evansszel.
- Nem rossz ötlet. Jaj, azt mondtam, mit talált ki?
- Ki?
- Hát Mrs. Evans. Szombaton a buli előtt elkapott, a kezembe adott egy meghívót, és megkérdezte, van-e koktélruhám. Mint kiderült, valami jacht-partit szervez, és meghívott rá minket. Mondtam, hogy nincs koktélruhám, erre ő azt, hogy varr nekem egyet. Mit ne mondjak, kíváncsi vagyok, mit talál ki.
- Mikor lesz a parti?
- Szeptember vége felé.
 
Leállt a ház előtt, majd bemenve megettünk az aznapi vacsi maradékát. Csendesen beszélgettünk, majd anya lépett oda hozzánk.
- Szóval, hogy mentek holnap?
- Hova?
- Suliba.
- Ez jó kérdés. Mikor kezdődik az évnyitó? - néztem Siriusra.
- Nyolckor.
- Akkor olyan fél nyolckor elindulok, fél hétkor kelek. Jó idő lesz reggel, ugye?
- Elvileg.
- Akkor mocival megyek.
- Ne vigyelek el?
- Holnap lesz az első napom. Legalább akkor hadd jelenjek meg független nőként.
- Ahogy akarod. Köszönöm a vacsit.
- Szivi.
Végül tízkor kerültem ágyba, miután Lilyvel egyeztettem a találkát háromnegyed nyolcra a suli kapujában. 
 
Reggel a fél hetes korán kelés megtette a hatását, meg kellett innom egy kávét a biztos ébrenléthez. Utána bevágtam két joghurtot, majd felmentem öltözni. Kivettem az egyenruhás zsákot a szekrényből, majd minden szükséges ruhadarabból kiválasztottam egyet, majd fel is vettem. A cipőn sokat gondolkoztam, végül a fehér magassarkúm mellett döntöttem. A táskámmal akadt egy kis gondom, ugyanis ha motorral akarok menni - márpedig azzal akarok menni - nem jó az ilyen táska. Végül úgy döntöttem, hogy első nap úgysincs tanítás, így az övtáskámba bevágtam a pénztárcám, a mobilom, a fülhallgatóm, az irataimat, egy tollat és egy kis noteszt, és már kész is voltam. A szekrényből elővettem a bőrdzsekim, majd letrappoltam a lépcsőn. A táskát és a dzsekit a kanapéra dobtam, majd kimentem a konyhába inni egy baracklevet. Mivel a többi családtagom még nem látta az egyenruhát, jól végignéztek rajtam. Miután mindenki kommentálta öltözetemet, a kisszekrényből kivettem a motor papírjait és belehajtogattam a táskámba, majd felkaptam a dzsekit, a mobilomba dugtam a fülest, amit a fülembe tettem, elköszöntem a többiektől miközben a táskát a mellkasom előtt összecsatoltam, elindítottam a zenét, majd lementem a garázsba, felvettem a bukót, kinyitottam a garázskaput, majd felültem a járgányomra és elindultam a suliba. Nem mentem nagyon gyorsan, úgyhogy nem csípte szét a lábam a menetszél, viszont a parkolással akadt egy kis gondom. Tudtam, hogy Lilyt kocsival hozzák, de valami ismerős mellett akartam megállni, de nem találtam senkit, végül a negyedik kör elején megláttam Sirius motorját a legelső parkolóhelyen. Gyorsan leparkoltam mellé, levettem a bukóm és a hónom alá csaptam, majd gyors léptekkel a kapu felé igyekeztem, de még nem volt ott Lily. Az órámra pillantottam, hét negyvenhármat mutatott. Ráérősen nekidőltem a falnak, és néztem a megérkező diákokat, akik szintúgy jól megnéztek maguknak. A zene még mindig ment a fülemben, a ritmusra picit bólogattam, majd megláttam Lilyt James társaságában a kapu felé közeledni. Gyorsan kikapcsoltam a zenét, majd mindkettőjüket puszival köszöntöttem.
- Sziasztok.
- Szia - köszöntek egyszerre. - Tapmancs merre van? - kérdezte James, miközben a kapun befele bámult.
- Nem tudom, nem együtt jöttünk.
- Hogyhogy? - nézett rám kérdőn Lil, James pedig elindult befele.
- Független nő vagyok - néztem rá, ő elmosolyodott, majd belém karolt, és menetelni kezdünk a bejárat felé. - Ugye van szekrényünk? - Kérdeztem Liltől, amíg a termünk felé mentünk.
- Igen, van, de minden évben más a kód, amit az első órán kapunk meg, úgyhogy addig a teremben kell hagyni a cuccod.
- Hol lesz az évnyitó?
- A tornateremben. Miért? Nálatok hol volt?
- A sulitévén közvetítettek egy kis dumát, aztán csókolom. Itt mennyi idő?
- Ne aggódj, Dumbledore nem szokott hosszú beszédeket tartani. Viszont McGalagony...
- Ő ki?
- Az ofő. Szigorú, és jobban teszed, ha csöndben maradsz, ha beszél.
- Oké. 
Abban a pillanatban beértünk a terembe. Nem voltak benn sokan, az osztály sem túl nagy létszámú, huszonöt fő körüli. A hátsó padsorokat természetesen a fiúk foglalták be, így a lányok kénytelen voltak előre ülni. Három oszlop és öt padsor állt a szolgálatunkra, amiből Lily persze az ajtó felőli első padot akarta elfoglalni.
- Lil, ne legyél már ennyire stréber. Üljünk máshova!
- De nem fogjuk hallani a tanárokat.
- Hidd el, fogod - mondtam, majd a kezénél fogva az ablak felőli harmadik padhoz húztam, és letettem az övtáskám, majd a fenekem is a székre. Ekkor néztem körbe kicsit alaposabban: James Michael társaságában az ajtó felőli legutolsó padban ült, és felénk bámult. Ryan az előttük lévő padban ült Remusszal, viszont Siriust sehol sem láttam. Intettem Jamesnek, majd felhúztam a vállam, azt kérdezve, merre van párom. Ő csak megrázta a fejét. Visszafordultam Lilyhez, de amint kinyitottam a számat, egy szigorú arcú, összepréselt szájú nő lépett be az ajtón nadrágkosztümben, mire mindenki lefagyott egy fél percre, majd a néni megszólalt:
- Irány a tornaterem.
A diákság haláli csöndben kiindult a tornaterembe, nekem pedig rögtön leesett, hogy a néni az új ofőm...
 
A suli összes tanulója bezsúfolódott a tornaterembe, nem tudom, miért pont oda, hiszen kinn is rohadt jó idő volt. A tanárok házak és osztályok szerint kettes oszlopba állítottak minket a rögtönzött pódium elé, majd felállt az igazgató úr, mire a zsibongás alábbhagyott, majd telesen megszűnt.
- Köszöntök mindenkit a 2008/2009-es tanév évnyitóján! - kezdte a bácsi. - Új és régi, sokat látott diákokkal van tele a terem, akik nyilván alig várják, hogy befejezzem a beszédet, úgyhogy csak annyit mondok, hogy a házirendben le vannak írva a szabályok. Tanárnő - bólintott ofőnk felé, aki felállt és megkérte a kilencedikes Griffendéleseket, hogy álljanak sorfalat a pódium előtt. Hirtelen nem tudtam, hogy mi van, aztán kiosztottak minden végzős tanulónak egy nyakkendőt, amit nekünk kellett a gólyák nyakába tenni. Hamar teljesítettük feladatunkat, majd a többi osztály következett, akik szintén sikeresen véghezvitték a feladatot, majd visszatértünk az osztályunkba. Amint leültünk a helyünkre, utolsó emberként McGalagony előtt a teremben termett Sirius, aki gyorsan levágta magát James mellé, majd körbekémlelt az osztályban. Amint találkozott a tekintetünk, mindketten elmosolyodtunk, majd a beérkező tanerőre figyeltem.
- Köszöntöm Önöket a 2008/2009-es tanévben. Mielőtt azonban elkezdenénk, bemutatnám az iskola új diákját, Samanta Smithst.  - Megkeresett a szemével, majd felém mutatott, én pedig felálltam mondtam egy sziasztok-ot, és leültem. - Remek. Megkapják az ellenőrzőjüket, amiből remélem, ebben az évben senkinek nem kell újat rendelni - nézett szúrós szemmel Siriusra, miközben elindult szétosztani a füzetecskéket. Persze Sirius sem hagyhatta szó nélkül a dolgot:
- Tehetek én róla, hogy beleesett a medencébe?
- Tudja, Mr. Black, nem nagyon szokás medencében iskolatáskával fürödni.
- Kikérem magamnak! Nem volt nálam táska, az ellenőrző a farzsebemben volt.
- És milyen szándékkal akart egy medencében ruhástul fürdőzni? - tette fel a kérdést a tanárnő, James pedig könyökével korrigálta Sirius szájjárását. - Kérem, írjanak bele minden fontos adatot, és az év hátralévő részében rendesen vezessék. Most pedig lediktálom az órarendet...
 
Négy órával később a motorom felé lépkedtünk Lilyvel, aki a sofőrre várt.
- Szóval, mennyi könyvünk lesz?
- Neked nem kellenek nyelvkönyvek, úgyhogy jóval kevesebb, mint nekünk. Miért nem tettem még le a nyelvvizsgát?
- Na, azt nem tudom. Majd segítek. De akkor nem motorral jövök. Meg meg kell csináltatnom a diákigazolványt. Már csak be kell szerveznem valakit, hogy hozzon meg vigyen.
- Mit szólnál hozzám? - Hallottam hirtelen Sirius hangját, majd cuppanós puszi landolt az arcomon. Ő is az oldalához szorítva tartotta a bukóját, akárcsak én, de a másik kezével átölelte a derekam.
- Még gondolkodom rajta. James nem kocsival jött? - néztem Lilyre.
- Nem, mi hoztuk. De nem tudom, hova tűnt, megbeszéltük, hogy délre jön értünk a kocsi.
- Ott vár a kapunál - intett a fejével Sirius a kapu felé, Lily pedig odakapta a fejét.
- Akkor megyek. Hétvégére terveztek valamit?
- Vasárnap családi kaja lesz nálunk, úgyhogy a délután kilőve.
- Mehetek én is? - nézett rám bociszemekkel Sirius.
- Ha hozol a kicsiknek ajándékot...
- Megoldjuk.
- Nem, megoldod. Én már vettem nekik. De tudom, hogy csak a kaja miatt akarsz jönni.
- A francba, lebuktam - válaszolt, majd megcsókolt.
- Oké, srácok, jó hétvégét! - köszönt Lil, majd el is indult, hasonló tettek végrehajtása érdekében párjához.
- Nektek is! - ordítottam utána, amikor Sirius végre leszállt a számról, mondjuk kicsit bántam, de már nem kaptam levegőt. - Mit szólnál, ha versenyeznénk? - néztem Siriusra kérdőn.
- Hol, mit, mikor?
- Most. Ki ér előbb haza?
- Na, jól van, cica, mióta vannak ilyen brutális ötleteid?
- Amióta ismerlek.
- Jól van. Akkor hajrá.
Még egy gyors csókot váltottunk, aztán felkaptuk a bukókat, még megigazítottam a kabátom, majd egyszerre ültünk fel a motorokra. Elindítottuk magunk alatt a gépeket, majd lazán kigurultunk az útra. Sirius túráztatni kezdte a motort, majd háromra elindultunk. Mit ne mondjak, nem kevesen néztek utánunk, de fél szememet mindig Siriuson tartva szlalomozni kezdtem az autók között, és egészen az első kanyarig én vezettem, de akkor belső íven Sirius megelőzött. Próbáltam úgy manőverezni, hogy én kerüljek belső ívre, ami három kanyarral a cél előtt sikerült is. A pozícióm sikerült megtartanom, így kb. öt másodperccel értem haza előbb, mint ő. Gyorsan leállítottam a motort, levettem a bukómat, majd ugrálni kezdtem, mint egy kisgyerek, egészen addig, amíg Sirius oda nem ért hozzám.
- Háhá, legyőztelek! - ugráltam előtte. - Szóval, mit nyertem?
- Nyereményről nem volt szó.
- Nem? Szóval, mit kapok? - Fél pillanattal később a nyakamnál fogva magához húzott és gyengéd csókot adott. 
- Megfelel? - kérdezte, miután elváltunk.
- Azért a pénznek jobban örültem volna. Vagy egy kupának, éremnek, trófeának... - folytattam volna, de újabb csókot kaptam. - Na, jó, meggyőztél...
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2019 >>