Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

19. fejezet - Nyárzáró buli

2011.10.15

 Szerda este anya már a körmét rágta, hogy kész legyen a vacsora fél hétre, amikorra áthívtuk Siriust. Valami csicsás dolgot akart csinálni, de lebeszéltem róla, így rántott csirkemell, sült krumpli, rizs és sopszka volt az asztalon, leves gyanánt pedig erőlevest készített. Az asztalt szépen megterítettem, itt is le kellett beszélnem a drágább étkészletről. Megbízott, hogy vigyázzak a kajára, amíg elmegy átöltözni, nem sokkal később pedig farmer rövidnadrágban és egy fekete felsőben jelent meg előttem.

- Na, milyen?
- Csini. Úgy nézel ki, mintha randira mennél.
Anya rosszalló pillantása után befejeztem a témát, majd én is felmentem. Nem öltöztem át túlságosan, ugyanúgy maradt rajtam a sort, csak egy szebb trikót vettem fel hozzá. Anya az ikreket is óva intette, hogy nehogy szakadt ruhában jöjjenek le enni, így ők is valami szebbnek mondott öltözékben jöttek utánam. Apa a nappaliban ült a szokásos farmernadrág-ing összeállításban, és újságot olvasott. Kérdéses volt, hogyan reagál Siriusra, bár szerintem meg fogja kedvelni. Visszamentem a konyhába, ahol anya hangosan gondolkodott.
- Biztos jó lesz ez a vacsora?
- Anya, ez csak Sirius, nem a szülei. Siriusnak meg oly mindegy, hogy mit eszik, csak ehető legyen.
- Visszatérve a szüleire, ők ismernek téged?
- Szerintem nem tudják, hogy együtt vagyunk. De kérdezz rá Siriusnál.
- Rendben.
 
Fél hét előtt pár perccel kopogtak az ajtón. Lassan odasétáltam, majd kinyitottam, és Sirius szokásos féloldalas mosolyával találtam szemben magam.
- Szia.
- Helló - köszönt vissza, majd csókot váltottunk. Akkor vettem észre, hogy ajándékszatyrok vannak a kezében, pontosabban kettő. 
- Mit hoztál?
- Egy kis bort apádnak, a többieknek csokit.
- Jó indítás. Gyere - húztam magam után a nappaliba, majd megálltunk apa előtt. - Apa, ő Sirius, akivel egyébként már találkoztál.
- Jó napot, Mr. Smiths.
- Szevasz - fogott vele kezet apa. 
- Ezt önnek hoztam, Mr. Smiths, mint házigazdának - adta át a bort. Apa hosszan nézegette az üveget, mi addig leültünk a nappaliba. Pár perc múlva csatlakozott hozzánk anya is, akinek Sirius egy doboz bonbont hozott. Végül elkezdtünk beszélgetni, majd apa megbontotta a bort, amiből mind a négyen ittunk, a kicsik addig még felmentek az emeletre. Pár perccel később leültünk az asztalhoz, anya is felszólt az ikreknek. Az asztalnál természetesen apa ült az asztalfőre, én a bal oldalára, az én bal oldalamra Sirius, velem szembe Rea, mellé Ian, anya pedig a konyhához legközelebb levő széken helyezkedett el. A leves elfogyasztása után már felszabadultabban beszélgettek Siriussal, és anya rá is kérdezett a család témára, ahogy azt megígérte.
- És Sirius, a szüleid merre vannak?
- Úgy tudom, jelenleg Londonban vannak.
- Mivel foglalkoznak?
- Anyám újságíró, apám bróker.
- Gyakran találkozol velük?
- Nem, igazából nagyon ritkán. Ha a városban vannak, akkor is a belvárosi lakásban laknak, ide csak néha ugranak be, egyszer-egyszer eltöltenek itt egy-egy éjszakát, és mennek tovább.
- Mit szóltak Samhez?
- A ritka találkozással együtt jár a ritka beszélgetés is, úgyhogy még nem tudják, hogy együtt vagyunk.
- Szerinted hogy fogják fogadni?
- Hát, figyelembe véve az eddigi életvitelemet, azt fogják hinni, hogy utcáról szedtem össze, ami persze nem igaz. De ha megismerik, szerintem kedvelni fogják.
- Engem mindenki szeret - jegyeztem meg, majd mindenki elmosolyodott. - Most miért? Ez az igazság. Dora is a kezemben aludt, pedig csak egy órája ismert.
- Erről jut eszembe, mekkora a családotok? - kérdezte anya.
- Van egy öcsém, apám és anyám ágáról is sok unokatestvérem, meg egy nagybátyám.
- Nagyszüleid?
- Már nem élnek.
- Egyik oldalon sem?
- Egyiken sem.
- Sportolsz valamit? - Hoppá, hirtelen témaváltás.
- Igen, focizok.
- Merre?
- A helyi klubban.
- Hobbi, vagy komolyabb terveid vannak vele?
- Szerintem megmarad hobbinak.
- És melyik csapatnak drukkolsz?
 
Fél órán át beszélgettek a fociról, mi pedig anyával néha unottan pillantottunk egymásra, de szerencsére minden véget ért egyszer, úgyhogy megköszöntük a finom vacsorát, és felvonultunk a szobámba.
- Szerintem jól ment - mondtam.
- Szerintem is. Bírom az öreged.
- Ő is téged, már amennyire láttam rajta. Mondjuk az az utcás beszólás lehet, hogy nem kellett volna.
- Az nem beszólás volt, csak célzás az eddigi életemre.
- Ebben az esetben, apa értette a célzást, és megint kiselőadást fog tartani a védekezésről és a nem kívánt terhességről.
- Miért is?
- Mert annyi nővel voltál, hogy esélyes a nemi betegség.
- Kikérem magamnak! A tíz ujjamon meg tudom számolni, hány nővel voltam együtt.
- És hányszor kezded újra a számolást? - néztem rá kérdőn.
- Te... - mosolygott rám, majd elkezdett üldözni. Átugrottam az ágyat, fogócskáztunk egy kicsit, majd a végén, mint egy amerikai focista, nekem ugrott, de szerencsénkre az ágyon kötöttünk ki. Terpeszben fölém ült, majd csikizni kezdte a derekam. Fulladozva röhögtem alatta, majd végül megunta a kínzásom, és lehajolt megcsókolni. Annyira jól esett a csókja, még a hajába is beletúrtam, ő pedig a hátamat simogatta. Nem tudom, hogy, de fordult a helyzet, és én ültem lovaglóülésben a hasára. Én is előre hajoltam, megcsókoltam, a kezemmel a mellkasára támaszkodtam, ő pedig a kezeit a derekamról a fenekemre csúsztatta, majd a farzsebembe dugta.
- Ha minden fogócska után ez jön, készülj fel rá, hogy többet fogsz futni.
Nyelvet nyújtottam rá, mire elnevette magát. 
- Holnap lesz edzésed?
- Igen.
- Mikor?
- Fél hattól fél nyolcig.
- Elvigyelek? Mondjuk nekem nyolcig van edzésem, ha nem gond, hogy várnod kell.
- Nem baj, elleszek valahogy.
- Csak vigyázz magadra. 
- Miért is?
- Mert szép, fiatal lány vagy, és nem jó, ha este egyedül szaladgálsz vagy üldögélsz az utcán.
- Nem hiszem, hogy olyan balhés környéken van a stúdió, de ha te mondod. Majd bemegyek dumálni Alexhez. Egyébként mivel fogunk menni?
- Motorral.
- Oké, akkor tornazsákban viszem a cuccaim.
- Akkor hányra jöjjek?
- Legkésőbb negyed hatkor el szoktam indulni.
- Oké.
 
Egészen kilencig beszélgettünk, majd Sirius úgy gondolta, hogy ideje hazamenni, így elköszönt apáéktól, az ajtóban tőlem is, majd hazaindult. Visszaérve a nappaliba rögtön letámadtam apát.
- Na?
- Mi na?
- Vélemény?
- Kedvesnek tűnik. - És szexi is.
- Vagyis megtarthatom?
- Igen, bár...
- Bár?
- Ugye, vigyázni fogtok?
- Apa, egy hete sem vagyunk együtt. Még egy darabig nem fogok lefeküdni vele.
- De ugye tudod...
- Tudom hát. Nem kell minden barátomnál kiselőadást tartani, elsőre is megjegyeztem.
- Akkor rendben. Kérsz még bort?
- Nem, inkább lefekszem. Jó éjt!
- Neked is.
- Ja, szombaton buli lesz, mehetek?
- Hol?
- Az FH-ban.
- Hol?
- Fekete Homok. Sirius nagybátyjáé a hely, úgyhogy nem lesz semmi gáz.
- Te tudod.
- Akkor szólok, hogy megyek.
- Oké.
- Sziasztok.
- Szia.
 
Csütörtökön Sirius már délután négykor ott volt nálunk, a motor a ház előtt állt, és a nappaliban dumálgattunk. Ötkor felmentem készülődni, vagyis átöltöztem, elpakoltam a dolgaimat, a hűtőből kivettem a literes őszibarackitalt, hogy a tornazsákba tegyem, majd felszaladtam a bőrdzsekimért, aztán elköszöntünk a többiektől, és a motorhoz indultunk. Amíg én öltöztem, Sirius felhozta nekem a saját bukóm, így azt nyomtam a fejemre, amíg Sirius felült, majd megnéztem az időt: öt óra húsz volt. Nos, akármennyire is gyorsan haladunk az úton, biztos, hogy késni fogok.
- Siessünk - mondtam Siriusnak, majd felültem mögé, átkaroltam a derekát, ő pedig beindította a motort, és nekivágtunk az útnak. Alig negyed óra alatt ott voltunk, Sirius megállt az épülettel szemben, levette a sisakját, én is az enyémet, elköszöntünk egymástól egy csókkal, majd beszaladtam a terembe. Már mindenki ott volt, csak rám vártak, majd elkezdtük az edzést. Tökéletesítettük a lépéseket, a szünetben pedig Adam közölte velem, hogy ha lehet, edzés után beszélne velem. Persze igent mondtam, legalább nem kell egyedül várnom. Edzés után egyszerre léptünk ki a fotocellás ajtón, majd a stúdió előtti téren leültünk egy padra.
- Szóval, hogy gondoltad ezt a szponzor-dolgot?
- Egyszerűen annyi, hogy valakinek támogatni kéne minket. Miért, ismersz valakit, aki szponzorálna minket?
- Lehet, hogy be tudok szervezni egy alakot.
- Az jó lenne. Kit?
- A szüleim ismernek egy-két pénzes alakot, így lehet, hogy valamelyiket érdekli a dolog.
- Reméljük.
- Aha. Beiratkoztál már?
- Igen, már a múlt héten.
- Milyen szakra?
- Általános. 
- Szerintem a Mardekárba kéne menned. Jobban illesz a média világába.
- Igazság szerint nem érdekel annyira, és a Griffendélben vannak a haverjaim, úgyhogy inkább oda mentem.
- Szóval én nem vagyok a haverod? Jó, ezt megjegyeztem.
- Nem úgy értettem. Csak ott több embert ismerek. 
- Aha. Ismerkedés céljából tudok egy jó ötletet: holnap ebédelsz velem?
- Csak veled?
- Aha.
- Szóval randira hívsz? - álltam fel a padról, és indultam az úttest felé, mivel nyolc óra elmúlt, így inkább ott várakoztam.
- Gondoltam rá - Amikor ezt válaszolta, megláttam egy motort az utcán jőve, így feltettem a bukóm.
- Ne haragudj, de foglalt vagyok, és a fuvarom is jön. Ugye, nem gond? - kérdeztem, amikor Sirius megállt mellettem.
- Nem, persze, hogy nem.
- Akkor jó - Felültem Sirius mögé. - Kedden találkozunk. Szia!
- Szia - válaszolt lelombozottan, majd átöleltem Siriust, jelezve, hogy mehetünk.
 
Szintén negyed óra alatt hazaértünk, bár most Sirius náluk állt meg. Leszálltunk a motorról, megcsókoltuk egymást, majd persze az első kérdése Adamhez kapcsolódott:
- Mit akart tőled Rossdale?
- Már megbocsáss, de a csapattársam. Egyébként, szponzort keresünk, és azt mondta, lehet, hogy tud szerezni egyet, és erről beszélgettünk.
- Szponzort?
- Igen.
- Én is tudok ajánlani.
- Igen? Kit?
- Alphard bácsikámat.
 
***
 
Péntek reggel volt, és valamiért - talán a tegnapi fárasztó nap miatt - nem a mobilom csörgésére ébredtem, nem is magamtól keltem fel, hanem arra, hogy egy kéz simított végig az oldalamon, amibe beleborzongtam.
- Jó reggelt, cica! - hallottam Sirius hangját.
- Doromboljak is? - kérdeztem csukott szemmel. - Mennyi az idő?
- Mindjárt kilenc.
- Akkor hadd aludjak még egy kicsit - bújtam be a takaró alá.
- Fél tízre beszéltük meg a találkát - simított megint végig az oldalamon.
- Akkor várnak egy kicsit - suttogtam.
- Cica - mondta kérlelő hangon -, kelj fel!
- Oké, egy perc.
 
Kb. öt percig feküdtem még, aztán kipattantam az ágyból, elszaladtam felöltözni, összepakoltam, beágyaztam, lementem a konyhába, befaltam két joghurtot, és máris indulásra készen álltam - kilenc huszonötkor. Az utcára érve vettem észre, hogy a Ferrari áll a járda mellett, lehúzott tetővel. Beugrottam, majd Sirius is megérkezett a sofőrülésre, és a Sétálóút felé indultunk. A nap erősen sütött, így a napszemüvegem a szemem elé toltam és élveztem, ahogy a szél a hajam fújja. Nem sokkal később - háromnegyed tízkor - beálltunk egy parkolóhelyre, és Lilék keresésére indultunk. Szerencsénkre az első padon vártak minket, ezért Lil háta mögé lopóztam, és megböködtem a jobb vállát, míg a bal oldalára álltam. Persze a jobb oldalára nézett először, úgyhogy felnevettem, amire ő egy szúrós pillantással válaszolt.
- Jaj, de vicces.
- Te dőltél be neki.
- Ahelyett, hogy poénkodnál, inkább jöttetek volna pontosan!
- Mert persze te sosem késtél. 
- Az más.
- Nem más.
- Jól van, csajok, befejezni - szólt közbe James. - Azért jöttünk, hogy vásároljunk, hát rajta!
- Na, ilyet sem lehet minden nap egy pasi szájából hallani.
- Persze, hogy nem, mert most nem ő fizet! - jegyezte meg Sirius, mire mindannyian nevetni kezdtünk. Amint Lilyék feltápászkodtak, elindultunk az első boltba, ami cipőbolt volt.
- Szóval van cipőd a suliba? - kérdezte Lil.
- Szerintem nincs. Bár azt nem mondtad, hogy mit szokás hordani az egyenruhához.
- Magas sarkút. 
- Szín?
- Van ott minden. Én általában fehéret vagy pirosat hordok.
- Az jó. Akkor keressünk valami szépet.
- Rendben.
Tíz perc alatt vagy öt pár cipőt találtunk. Le is ültem felpróbálni őket. Az első egy elöl nyitott, piros magas sarkú volt, ami pont passzolt a lábamra, így rögtön a megveszem sarokba került. A második egy fehér, nem túl magas sarkú, zárt cipő volt, ami nem lett elsőre jó a lábamra, de Lil talált nekem egy számmal nagyobbat, így szerencsére azt is ugyanabba a sarokba tettem. A harmadik egy aranyszínű, magas sarkú szandál, amibe az első pillanatban beleszerettem, úgyhogy hosszasan nézegettem a lábamon, de végül is jól állt, úgyhogy ez is abban a sarokban végezte. A negyedik nem tetszett annyira, mondjuk Lily választotta, de azért felpróbáltam. Nem volt különösebb probléma vele, ez is fehér volt, alig volt két centis sarka, boka fölött egy pánt fogta a lábamhoz, amin egy nagy masni díszelgett. Ezt viszont a másik oldalamra tettem, jelezve, hogy inkább nem. Az utolsó egy egyszerű, fekete bokacsizma volt a rosszabb időre - mert mi ilyen előrelátóak vagyunk. Ezt mindenképpen meg akartam venni, úgyhogy ez is ment negyediknek a kell halomba. Lilyt rávettem, hogy próbáljon fel egy magasított talpú vörös darabot, amitől majdnem olyan magas lett, mint James. Ez nem is volt baj, hanem hogy járni is megpróbált benne, aminek következtében dőlni kezdett, és ha a fiúk nem fogják meg, randizott volna a padlóval. Azért ő is vett magának egy új edzőcipőt, a fiúk is kinéztek maguknak egy-egy tornacipőt, úgyhogy miután mindenki fizetett, visszamentünk a kocsikhoz lerakni a csomagokat, majd folytattuk a bevásárló-túrát. 
 
Az egyik boltban Sirius megsúgta, hogy a nyárzáró buli retro parti lesz, vagyis régebbi slágerek fognak szólni. Lily persze rögtön parázni kezdett, hogy mit vegyen fel, úgyhogy rögtön valami bulizós ruhát akart nézni. Valamelyik üzletben egyszerre mentünk be próbálni, ő pár felsőt vitt magával, én pedig egy farmer overallt* néztem ki.
- Lil! A fiúknak mi az egyenruha?
- A házuknak megfelelő színű nyakkendő egy fehér inggel.
- Ennyi?
- Igen. Nem tudom, nekünk miért kötelezik a miniszoknyát, amikor nekik csak ennyi. Teljesen megtagadják a lányoktól azt, hogy megmutassák, milyen a stílusuk. 
- Vagy csak a házirend írói kicsit pedofilok voltak, és így akarták kiélni a vágyaikat.
- Lehet. Ez nem is rossz.
- Melyik?
- A sárga.
- Aham - válaszoltam, miközben a megpróbáltam összehúzni a zipzárt a mellkasom előtt. Nagy nehezen sikerült is, de rájöttem, hogy jobban néz ki, ha nincs teljesen felhúzva, így lejjebb toltam a kocsit, és beláttam, hogy nagyon is jól áll. - Ez alá nem is kell semmi.
- Az jó. Méretben is stimmel?
- Igen. Megnézed?
- Pillanat, és megyek. - Fél perc múlva belépett mellém a próbafülkébe. - Ha ezt Sirius meglátja, kiesik a szeme.
- A dekoltázstól?
- Nem csak attól. Nagyon jól áll. Bárcsak nekem lennének ilyen lábaim! Mit veszel fel hozzá?
- Tornacipőt. Van egy fekete, azt ritkán hordom, és vannak kiegészítőim is, úgyhogy meglesz. Te választottál?
- Még nem döntöttem el, melyiket vegyem fel, de kettőt megveszek. Akkor kész vagy? Akarsz még valamit venni?
- Táskát kéne néznem. A tavalyi foszlik.
- Akkor irány a táskaárus.
 
Nem sokkal később tényleg a táskaárusnál lézengtünk, itt is kitettem magamért, vettem egy fekete és egy piros táskát a suliba, és egy kicsi, hosszú szíjú feketét is a bulihoz. Reméltem, hogy elférnek benne a cuccaim. Ezek után beültünk egy étterembe, elfogyasztottunk valami táplálót, amire - nekem biztosan - szükségünk volt, majd egymás mellett indultunk el. James és Lily diszkréten összekulcsolták a kezüket, míg Sirius a nyakamat, én pedig a derekát öleltem át fél kézzel. Éppen ekkor kezdett csörögni a telefonom, amit kiügyeskedtem egy kézzel az övtáskámból, majd a fülemhez emeltem.
- Igen?
- Jó napot, az Evans szabóságból telefonálok. Miss Smithszel beszélek?
- Igen, én vagyok.
- Értesíteni szeretném, hogy kész az egyenruhája.
- Remek. És mikor tudom elvinni?
- Akár ma is, de holnap délelőtt is nyitva vagyunk.
- Köszönöm, azt hiszem, ma megyek érte.
- Rendben. Viszlát!
- Viszlát.
Kinyomtam a telefon, visszatettem a tatyómba, majd újra a többiekre kezdtem figyelni, akik épp valami filmet ócsároltak.
- Na, ki volt? - kérdezte Sirius.
- Kész van az egyenruhám. Hazafele be tudunk ugrani érte?
- Hát... - amint éreztem a nemakarást a hangjában, elővettem a legszebb mosolyom.
- Kérlek, Sirius - adtam egy puszit az arcára -, csak pár perc az egész - adtam egyet a szájára is, de az valahogy csókká fajult.
- Jól van, elmegyünk érte.
- Háhá, ennyi.
 
Ígéretéhez híven egy óra múlva a szalon előtt parkoltunk. Sirius nem akart bejönni velem, úgyhogy kinn üldögélt a kocsiban, amíg bementem a boltba, kifizettem a ruháimat, az eladónő elmondta, mit hogyan kell mosni, és tádám - húsz perc múlva betettem a pakkom a csomagtartóba.
 
 
Szombat délután Siriusszal karöltve tartottam Lilyhez, bár Sirius levált tőlem Jamesnél. Lilyéknél hamar köszöntem Maxnek, és már éppen fel akartam szökni az emeletre, amikor Mrs. Evans utánam kiáltott.
- Samanta!
- Jó napot, Mrs. Evans. Hogy van?
- Köszönöm, jól. És ti?
- Mi is, köszönjük.
- Csak azért állítottalak meg, hogy adjak neked valamit. Leslie! - ordított, majd a szoba másik feléből odaugrott hozzá a... micsodája? Pincsije? Nem. Legyen inkább titkárnő. - Hozza ide a Smithséknek szóló meghívót!
- Rendben, asszonyom.
- Meghívót? Hova?
- Arra a partira, amit két hét múlva rendezünk.
- Hol?
- Egy jachton. A Valentine-on.
- Itt a meghívó, hölgyem - nyújtotta a kezembe Leslie az említett lapot, majd gyorsan átfutottam.
- Köszönjük a meghívást.
- Nincs mit. Azt viszont meg szeretném kérdezni, hogy van koktélruhád?
- Nincs. Igazából nem...
- Akkor varrok neked egyet. A méreteidet tudom az egyenruhából, úgyhogy nem lesz gond. Várjál, had nézzelek meg jobban - hátrébb lépett, megkért, hogy forduljak meg, majd erősen gondolkodni kezdett. Gondolom, kitalálhatott valamit, mert felcsillant a szeme. - Remek, már tudom is, milyen lesz. Milyen színben szeretnéd?
- Mrs. Evans, tényleg nem szükséges rám pazarolnia az idejét. Majd keresek valahol valami szép koktélruhát.
- Ne butáskodj, csillagom, nem időpazarlás! Majd elküldöm hozzátok. Ne haragudj, de rengeteg dolgom van még.
- Semmi gond. Viszlát!
- Szervusz.
 
Ezen után szerintem nem csoda, hogy felrohantam Lilyhez, és kopogás nélkül nyitottam be a szobájába. Ő nagy szemekkel nézett rám, majd meglepetten köszönt.
- Szia.
- Szia.
- Mi van?
- Anyád elkapott. - huppantam le egy fotelba.
- Mivel?
- A partival kapcsolatban.
- A jachtossal?
- Aha. Miért, van másik is?
- Szokott ilyen-olyan rendezvényeket szervezni. De miért is?
- Odaadta a meghívót, megkérdezte, van-e koktélruhám, amire azt mondtam, hogy nincs, erre azt mondta, hogy varr nekem egyet.
- Az gáz. Méretet is vett?
- Azt mondta, megvan az egyenruhából, úgyhogy nem. De nagyon gondolkodott valamin.
- A szabásmintán. De ne aggódj, nagyon szép ruhákat szokott csinálni. Mondjuk fura, hogy neked csinál. Más barátnőmnek még sose ajánlotta fel.
- Hát igen. Na de mit iszunk? - pillantottam az íróasztalon lévő tálcára, amin két talpas pohár és három féle ital tartózkodott.
- Hát van pezsgő, Martini, meg valami likőr.
- Okés. Likőrt kérek. Kiválasztottad már, miben jössz?
- Igen.
- Tényleg? Ilyen se volt még.
- Ha-ha-ha.
 
Több mint egy óra múlva teljesen elkészülve álltunk Lil szobájának közepén, és vártuk a hívást. Vagyis azt, hogy James végre megcsörgesse Lilt, hogy indulnak. Míg én a tegnap vett overallban, Lily egy fehér felsőben és fehér rövidnadrágban* feszített. Pár perc múlva viszont meguntuk a várakozást, ezért elindultunk Jameshez. A parti-hangulat már megvolt, így vigyorogva tettük meg azt az ötven métert a két ház között. Bekopogtattunk, majd James nyitott ajtót.
- Sziasztok - nyomott egy puszit az arcomra, Lilyt pedig szájon csókolta. - Nem úgy volt, hogy hívlak?
- De, de untuk a fejünket, úgyhogy...
- Átjöttünk boldogítani titeket - fejeztem be Lil mondatát. - Párom merre van?
- Az előbb a medence mellett volt.
- Akkor megyek, megnézem.
Ledobtam a cuccom a társalgóban, majd az udvar felé vettem az irányt. Sirius az egyik napágyon feküdt, én pedig mögé osontam, és befogtam a szemét.
- Na, ki vagyok?
- Nem is tudom - ment bele a játékba. - Ismerlek talán?
- Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem.
- Akkor Sam vagy - két kezével hátranyúlt, és valahogy megfogta az oldalam, és az ölébe rántott, majd megcsókolt. Persze egyből viszonoztam, majd miután szétváltunk, csillogó szemekkel stírölt végig.
- Így jössz? Meg fogsz fázni.
- Dehogyis! Dög meleg van.
- Egyetértek - szólt Lily, aki Jamesszel karöltve leült a szomszéd napágyra. - Kik jönnek?
- Elvileg Michael és Ryan, Frank is mondta, hogy benéznek Alice-szel, a többit nem tudom, bár szerintem a fél suli ott lesz.
- Mardekárosokat is beengednek? - kérdezte Siriusra nézve Lil.
- Igen. Mindenki jöhet, addig, amíg nem csinál balhét. Persze a problémásabb része ki van tiltva.
- Remus nem jön?
- De, lehet.
 
Fél óra múlva beugrottunk a Porschéba, és nekivágtunk az útnak a klub felé. James hamar leparkolt, majd a klub felé indultunk. Hosszú sor kígyózott a bejáratnál, mi pedig nyugodtan elsétáltunk mellettük, egészen a biztonsági őrökig. A fiúk lepacsiztak velük, ők meg köszönésképpen végigstíröltek minket, majd szabad utat engedtek a klubba. Nagy tömeg volt benn, de elverekedtük magunkat a lefoglalt asztalunkig, majd rendeltünk magunknak valami innivalót, ami lányok részéről koktél, fiúk részéről sör volt. Iszogattunk egy kicsit, majd berángattam Lilyt a parkettre. Kíváncsi tekintetek ragadtak ránk, amit valószínű a srácok is észrevettek, mert csatlakoztak hozzánk. Egyébként a retro zene annyit jelentett, hogy nem mai, hanem két évvel ezelőtti számokat adott a Dj, persze jól felkeverve. Jól ellötyögtünk, majd éjfél körül beesett Ryan, Michael és Remus is, vagyis a banda másik fele. Remus kért magának valami koktélt, a többiek elindultak csajozni, de valamiért nem találtak senkit, így megállapodtak nálam és Lilnél, vagyis felkaptak minket, és a parkett közepére vittek. Engem Michael vitt, és amint lerakott, ritmusra lépkedni kezdett, amihez én is csatlakoztam. Ezek után jött az, hogy valaki kért egy nagyon régi számot, ami már illett a retro feelingbe, így Mike megfogta a kezem, és megpörgetett. Hülyéskedtünk még egy darabig, aztán Mike újra megpörgetett, de elengedte a kezem, így egy srác mellkasának ütköztem, aki, mint kiderült, Sirius volt, így kezét a derekamra tette, majd a következő számra kezdtünk táncolni. Már a ritmusról felismertem a számot, jót is nevettem rajta, mire Sirius kérdőn pillantott rám. A füléhez hajoltam, és annyit ordítottam bele, hogy:
- Figyeld a szöveget!
Fél pillanatra tényleg a szövegre figyelt, majd ő is elmosolyodott, és azt csináltunk, amit a szöveg mondott, majd Sirius térde a lábaim közé került, szinte ráültem, majd lassú csípőmozgással mindketten egyre lejjebb mentünk, a refrénre felugrottunk, és rázni kezdtük magunkat. Elég sokáig folytattuk egymással a táncot, majd újra leültünk inni valamit. Dumálgatás után minden fiú elvitt még egy "körre", majd hajnali négy felé haza indultunk. James már eleget ivott ahhoz, hogy ne tudjon vezetni, így a helyét Sirius vette át, aki igaz, lassabban a megszokottnál, de rendben hazavitt minket, vagyis eljutottunk Jamesékhez. Sirius feltámogatta Jamest a szobájába, Lily mélyeket pislogva követte őket, én pedig csukogattam az ajtókat. Az emeleten értem utol őket, James már boxerban és pólóban hevert az ágyon, Lily pedig úgy, ahogy volt, ledőlt mellé. Voltam olyan kedves, és levettem a cipőjét, majd Siriusszal karöltve a franciaágyas vendégszobába mentünk, ahol Sirius szintén ledobta a cipőjét és a nadrágját, majd felugrott az ágyra, és befúrta a fejét a párnába. Nekem viszont nem volt kedvem overallban aludni, így átmentem James szobájába, a szekrényből előástam egy használtabbnak kinéző pólót, a két szoba közötti fürdőben átöltöztem, majd immár egy bő pólóban jelentem meg újra a vendégszobában.
- Merre voltál? - kérdezte Sirius, még mindig párnába fúrt fejjel.
- Nem volt kedvem overallban aludni, úgyhogy kerestem egy pólót - válaszoltam, amíg egy szekrényre tettem a cuccaimat, majd bemásztam Sirius mellé, aki fél kézzel átölelt, és már aludt is. Én még nézegettem a plafon egy jó fél órát, de végül én is elaludtam.
 
Reggel - vagyis délben - ébredtem fel. Sirius még aludt, így kimásztam a keze alól, majd a nappali felé vettem az irányt, hátha valaki felébredt már. Szerencsém volt, Lily a Tv-t kapcsolgatta.
- 'Reggelt - köszöntem rá.
- Szia.
- Hogy aludtál?
- Nem jól. James iszonyatosan horkol!
- Ez van. Én úgy aludtam, mint egy kisangyal.
- Jó egyeseknek. - Épp egy zenecsatornán kapcsolt át, így kénytelen voltam rászólni.
- Kapcsold vissza! - Jól gondoltam, az egyik kedvenc klipem ment. Halkan dúdolni kezdtem, a lábam pedig önálló életre kelt, utánozni kezdett pár mozdulatot.
- Ismerős ez a pasi. Meg a csaj is, akivel táncol - jegyezte meg Lil, majd ráhunyorított az említettekre. - Nem tudom hol, de láttam már őket.
- Képzeld el a csajt szőkén - vetettem oda neki, majd fél percre elgondolkozott, majd kitágult a pupillája, nyitogatta a száját, és jobb kezével előbb rám, majd a képernyőre mutatott. - Lily, mondjad, mert így nem értem.
- Az te vagy.
- Igen.
- Szerepelsz egy videoklipben!
- Tudom.
- De ki énekel?
- Speedy.
- Nem is tudtam, hogy van klipje.
- Nem ez az egyetlen.
- Uram atyám. Miért nem mondtad?
- Sose volt téma. Egyébként másik klipjében is szerepelek.
- OMG. Ezt még fel kell dolgoznom. Mutasd már meg azt a másik klipet!
 
Így történt, hogy felmentünk James szobájába, bekapcsoltuk a laptopját, de a fiókja jelszóval volt védve. Lily megpróbálta a születési évszámát, majd a hónap-napot, de egyik sem jött be. Ekkor vettem át én a hackerkedést. Beírtam Lil teljes, majd keresztnevét, de nem jött be. Tudtam, hogy Lillel lesz kapcsolatban a jelszó, így ránéztem, és vizslattam egy darabig. Valami különleges dologról lesz szó - a haja. Vörös a haja. És erről beugrott. A jelszó stimmelt, Lil pedig meglepődve nézett rám.
- Hogy találtad ki?
- Hallottam már őket rólad beszélni. Na, de kapcsold be a netet, és irány a Youtube!
- Oké.
Beírtam a klip címét, Lil rögtön rá is kattintott, nyálcsorgatva végignézte, majd megint furán nézett rám.
- Mi az?
- Fordulj csak meg.
Megtettem, majd azt vettem észre, hogy a póló alig éri a mellkasomat, ugyanis Lily felhúzta az ideiglenes pizsamámat, és Sirius is ezt a pillanatot választotta, hogy belépjen.
- Miről maradtam le?
- Nem tudom - válaszoltam. - Lil, mit nézel?
- Neked nincs tetkód.
- Úgy van.
- De a klipben van. - Végre hajlandó volt elengedni a pólót, így az már eltakarta a fenekemet.
- Ja. Leah rajzolta rám, vagy egy hétig rajtam volt.
- Milyen klip? - kérdezte Sirius.
- A csajod szerepel egy-két videoklipben.
- Hm? - nézett rám.
- Ne nézz így! Megkértek rá, elvállaltam.
- Hadd lássam!
Végignézte a klipet, majd bámulta vagy fél percig a képernyőt, és megkérdezte:
- Melyik vagy te?
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>