Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

15. fejezet - Mozi, meg amit akartok

2011.10.15

 - Szia, Sam! Holnap tudunk találkozni? - kérdezi kapásból Lil, amint felvettem a telefonom.

- Szia, Lil. Mikor gondoltad?
- Délután fele.
- Akkor nem érek rá.
- Programod van? Kivel, mit, mikor?
- Elmondom, de ne akadj ki.
- Oké.
- Sirius randira hívott.
- Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez várható volt. De gondolom, elutasítottad.
- Öhm, aha. Az elején, legalábbis.
- MI? IGENT MONDTÁL?!
- Tök véletlen. Valahogy kihúzta belőlem.
- Te egy őrült vagy! És hogy? És mi? És hogy?
- Ezt már kérdezted. De te is elmész Jamie-vel.
- Az más.
- Miért is?
- Mert... mert csak.
- Arra gondolsz, hogy Jamie odáig van érted, és te is közelítesz afelé?
- Öhm, nem. 
- De igen. De honnan veszed, hogy Sirius nem hasonlót érez?
- Mert Black érzéketlen. És nem is ismer téged.
- Tévedsz, mert ismer. Amúgy csak tájékoztatlak, hogy egyáltalán nem érzéketlen.
- Eddig nem vettem észre, hogy nem lenne az.
- Érdekes, mert téged is elviselt Jamie kedvéért - válaszoltam, és lecsaptam a telefont.
 
Kimentem az erkélyre, kifújtam magam, és mivel még volt egy csomó időm, úgy döntöttem, úszom egy kicsit. Fel is vettem a mintás fürdőruhám, kimentem az udvarra, ahol egy jó kis fejessel a vízben landoltam. Nagyon finom idő volt, élveztem az úszkálást, majd miután eléggé ráncos lett az ujjbegyeimen a bőr, úgy döntöttem, kiülök megszáradni. Napszemüveget tettem a fejemre, a mobilomba csatlakoztattam a fülhallgatót, majd átadtam magam a zene mámorító ritmusának és a napsugaraknak. 
 
Valószínűleg elaludtam, mert csak a telefon jelzésére ébredtem fel, miszerint ideje készülnöm edzésre. 
 
Az edzés végén Vicky és Mark jó hírekkel szolgált:
- Srácok, pár hét múlva lesz egy verseny. A koreográfia kész, úgyhogy már csak a ruházatot és az utazást kell megbeszélnünk. A kérdés: Tudjuk saját zsebből fizetni a költségeket?
- Igen.
- Nem - hangzottak egyszerre a válaszok.
- Oké. Ki tudná? - Adam, Serena, Nessa és én feltettük a kezünket.
- Oké, kevesebb, mint a fele. Erre ki kell találnunk valamit. Gondolkodjatok valami megoldáson, oké?
- Mikor lesz a verseny?
- November felé, pontos időpont nincs. Ja, és persze nevezni is kell, legkésőbb októberig. Úgyhogy pörgessétek az agyatokat. Sziasztok.
- Helló.
Miután összeszedtem a cuccaimat, kiérve az épületből felpattantam a mocimra, majd hazagurultam. Otthon mindenki a nappaliban ült, valami olyan mesét néztek, amit én valószínűleg nem tudtam volna végignézni. A helyett, hogy levágtam volna magam valamelyik kanapéra, kimentem a konyhába, szedtem magamnak a vacsorából - ami egyébként sajtos tészta volt, az egyik kedvencem -, majd az ebédlőasztalhoz ülve turkálni kezdtem benne. Nem voltam sokáig egyedül - legalábbis szerintem -, de amikor apa kijött inni valamit, azonnal észrevette, hogy valami baj van.
- Mi az, kicsim?
- Verseny lesz - válaszoltam neki lehajtott fejjel.
- Ez baj? - mosolyodik el.
- Weymouth nem London, apa. Nem tudja mindenki fizetni a nevezési díjat és az egyéb költségeket.
- Valóban nem London. De miért nem szereztek szponzort? - Amint kimondta, felnéztem rá, és felcsillanhatott a szemem.
- Nem rossz ötlet. De én nem ismerek senkit, aki tudna minket támogatni.
- Csapat vagytok, csak kerítetek valakit.
- Gondolom. Kösz, apu! - mosolyogtam rá, majd belapátoltam a vacsorám, megpusziltam apát, miközben a mosogatóba tettem a tányérom és a villám, majd felszaladtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopot, bejelentkeztem Msn-re, ahol szerencsére semmilyen kellemetlen ismerős nem volt fenn, de Diane igen. Azonnal rám írt, és olyan gyorsan tud gépelni, hogy szinte egy oldalt írt. Hamar végigolvastam, próbáltam válaszolni, kisebb-nagyobb sikerrel.
 
[Dianebaby] üzenete: Egyébként miujs?
[Sam alias agybeteg] üzenete: Semmi különös, Lily Jamesszel randizik, én meg holnap Siriusszal.
[Dianebaby] üzenete: Hogy MI?
[Sam alias agybeteg] üzenete: Mi az? Zavar, vagy nem tudnád elképzelni, hogy valaki engem is hívhat randira?
[ Dianebaby] üzenete: Mi? Dehogy! Hogy lehetsz ilyen buta? De pont Sirius?
[Sam alias agybeteg] üzenete: Hey, ő hívott engem, nem fordítva.
[Dianebaby] üzenete: Jó, de hogy mentél bele? Jövő ilyenkor már ott se leszel.
[Sam alias agybeteg] üzenete: Én is tudom. De beszéltem Leah-val, és ő azt mondta, egy randiba nem halok bele, és Sirius múltját ismerve nem hiszi, hogy sokáig tartana a dolog.
[Dianebaby] üzenete: Mondjuk, igaz. De azért adhatok egy tanácsot?
[Sam alias agybeteg] üzenete: Miért ne?
[Dianebaby] hangüzenetet vesz fel.
Hangüzenet érkezett.
 
Félve kattintottam az üzenetre. Azt hittem, hogy valami egyszerű szöveg lesz, de nem. Valamilyen dalnak a refrénjét vette fel és játszotta le nekem*.
 
[Sam alias agybeteg] üzenete: Oké, köszi. Jó dal, a suliban vettétek fel?
[Dianebaby] üzenete: Igen. Mary írta a szöveget, és a banda csinálta a zenét.
[Sam alias agybeteg] üzenete: Klassz. Majd küldd át az egészet.
[Dianebaby] üzenete: Oksi. Bocsi, de mennem kell. Jake vár.
[Sam alias agybeteg] üzenete: Este fél kilenckor? Kufircolni akartok?
[Dianebaby] üzenete: Mi közöd van hozzá? Amúgy igen.
[Sam alias agybeteg] üzenete: Rendben, de vigyázzatok. Ha mégsem, én akarok a keresztanyja lenni!
[Dianebaby] üzenete: Le kell, hogy lombozzalak, mert még jó ideig nem leszel keresztanya, legalábbis nem miattunk. Na puszy.
[Sam alias agybeteg] üzenete: Szia, puszy.
 
Megnéztem még pár oldalt, majd inkább kikapcsoltam a gépet, gyorsan lezuhanyoztam, majd beugrottam az ágyamba. Amíg betakaróztam, Jamesre és Lilre gondoltam. Remélem, sokat csuklanak!
 
A másnapom egész kellemesen telt, egészen addig, amíg Rea le nem jött szólni az edzőterembe, hogy itt van értem Sirius. Vagyis hét előtt pár perccel be kellett fejeznem a táncolást, majd visszaküldtem Reát, hogy megmondja, máris megyek. Hétfő este eléggé ellenkeztem, és a véletlenszerű beleegyezés miatt Siriust úgy büntettem, hogy meg kell várnia, amíg elkészülök. Kikapcsoltam a zenét, lekapcsoltam a lámpákat, majd halkan fellépkedtem a lépcsőn. Sirius már a nappaliban állt, és csillogó szemekkel nézett rám, amint meglátott. Ha-ha, le kell lomboznom.
- Ó, helló! Tíz perc múlva kész vagyok, oké? - lépkedtem el mellette egy fehér, kinyúlt pólóban és egy barna rövidnadrágban.
- Szia. Úgy volt megbeszélve, hogy hétre jövök - jegyezte meg kissé meglepetten.
- Te mondtad egyszer, hogy a nők mindig késnek. Addig foglalj helyet, és szórakozz - válaszoltam neki, amíg felsétáltam a lépcsőn. Ja, tíz perc. Lesz belőle vagy húsz.
 
A gardróbomban álltam pár percig, azt találgattam, mit vegyek fel. Kiléptem a szobámba, kinéztem az ablakon, nem volt rossz idő, de mivel nem tudtam, meddig maradok el, kiválasztottam egy szürke csípőfarmert, fekete tornacipőt és egy fehér kockás inget. Leterítettem őket az ágyamra, felkaptam egy bugyit és egy fehér melltartót, majd elmentem zuhanyozni. Jó alaposan lefürödtem, lemostam magam tusfürdővel, hogy ne érződjön rajtam, hogy szinte egész délután táncoltam, majd megtörülköztem, felkaptam magamra a fehérneműimet, és kisétáltam a szobámba, majd észrevettem, hogy a zoknit elfelejtettem, így bementem egy párért a gardróbba. Felöltöztem, majd a gardrób ajtajának hátuljára szerelt egész alakos tükör elé léptem. Felhajtottam a nadrágom alját, de így nem tetszett az öltözékem, viszont már nem akartam nagyon átöltözni, de hirtelen megláttam egy vastag övet az egyik polcon. Gyorsan a derekam köré fűztem, majd összecsatoltam, és már egy fokkal tűrhetőbb lett az összhatás. Kerestem egy hosszabb, többsoros, főleg műanyag díszes nyakláncot, a nyakamba akasztottam, így már jónak ítéltem, majd a fürdőbe lépve sminkelni kezdtem. Nem sokat bíbelődtem ezzel, csak a szemem emeltem ki, szájfényt is használtam, a hajam jól kifésültem, és szabadon hagytam. Egy kis parfümöt fújtam magamra, majd valamelyik kicsi, fekete kézitáskába tettem a mobilom, az irataimat, a kulcsom és egy kevés pénzt, egy dzsekit terítettem a karomra, majd komótosan elindultam lefelé. Sirius az egyik kanapén ült, és apával beszélgetett. Hoppá! Arra nem számítottam, hogy ő is itt lesz. 
- Szia, apu!  - mosolyogtam rá, majd Siriusra néztem. - Menjünk.
- Hova? - kérdezi apa.
- Csak moziba megyünk, Mr. Smiths - válaszolt Sirius, miközben felállt ültéből. Kezet nyújtott apának, aki megszorította azt. - Ne aggódjon, épségben hazahozom.
- Rendben. Jó szórakozást.
- Köszi! - villantottam neki egy vigyort, majd az ajtó felé indultam. Sirius utánam jött, kinyitotta az ajtót, előreengedett, majd a kocsi ajtaját is kinyitotta, megvárta, amíg beülök, becsukta az ajtót, aztán megkerülte a kocsit, majd ő is beült. Ekkor már a kezében volt a slusszkulcs, gyorsan be is indította a kocsit, majd útnak indultunk. Egyébként most nem a Ferrarival jött, hanem a Lamborghini-val. 
- Csinos vagy - szólalt meg hirtelen, mire felé fordultam, és végigmértem. Fekete póló volt rajta, azon egy kockás, rövid ujjú ing, aztán fekete farmer, de a cipőjét nem láttam, bár tornacipőre tippeltem.
- Te sem vagy rossz.
- Direkt öltöztél hozzám?
- Megmondom az őszintét, nem figyeltem, miben vagy. Csupán a véletlen műve.
- Vagy úgy.
- Beszéltél Jamie-vel?
- Amióta Evans igent mondott neki, két centivel a föld felett lebeg. 
- És nem tudod, hogy sikerült a randi?
- Nem.
- Én se.
- Hogyhogy? Evans nem regélt?
- Nem beszéltem vele. Azt se tudod, hova mentek?
- Nem. 
- Mi hova megyünk? És mi lesz a program?
- Moziba. Valószínű mozizni fogunk, aztán kajálunk valamit. Aztán, ha még lesz kedvünk valamihez, kitalálunk valamit. Megfelel?
- Pláza-mozi?
- Aha. - Az fasza, lehet baromkodni.
- Szuper. Mikor érünk oda?
- Még pár perc.
 
Sirius ezek után az útra figyelt, mivel beértünk a belvárosba. Össze-vissza kanyarogtunk, aztán egy épület mellett haladtunk el, ami tetején hatalmas betűk álltak, hogy az ember szeme már két kilométerről kiszúrja, merre van a Pláza. Az épület háta mögött volt egy felhajtó, aminek segítségével feljutottunk a tetőparkolóba. Sirius bezárta a kocsit, majd bementünk a bejáraton. Rögtön a mozi felé vettük az irányt, hogy felmérjük, melyik filmeket nézhetjük meg. Rögtön a kijelzőre tapadt a szemünk, és megpróbáltunk kifogni valamelyik nyolc órási vetítést. Csak négy filmet játszottak nyolckor, nem sok választási lehetőségünk volt.
- Szóval: Superhero movie, Esti mesék, Marley meg én, vagy Hancock? - kérdeztem tőle.
- Utánuk olvastam. A Superhero movie paródia, az Esti mesék vígjáték, a Marley meg én dráma, a Hancock akció.
- A francba. Pedig azt hittem, lesz valami romantikus a gyűjteményben - jegyeztem meg tettetett szomorúsággal. - Szerintem a dráma kilőve.
- Szerintem is.
- Adam Sandler-t nem bírom annyira, úgyhogy azt se szeretném.
- Oké.
- Akkor paródia, vagy akció?
- Te melyiket szeretnéd?
- Melyik szuperhőst figurázzák ki?
- Pókembert. De úgy hallottam, van benne Fantasztikus négyes és X-men is.
- Aha. Akkor lehet az akció?
- Persze. Még van majdnem negyedóránk. Addig mit csináljunk?
- Vegyünk jegyet, aztán nézzünk körül kicsit. 
- Oké. Akkor mindjárt jövök.
- Hova mész?
- Jegyért.
- Oké, de fizetem a sajátom.
- Ugyan Sam, meg se kottyan nekem egy jegy. Mindjárt jövök.
- Ha akarod.
 
Sirius hamar vissza is ért, és bár nem kérdezte, hova szeretnék ülni, a kedvenc helyemre vett jegyet - vagyis közép-középre. A jegyeket a farzsebébe csúsztatta, majd útnak indultunk. A Pláza emeletén csak a mozi volt, a földszinten volt az összes üzlet, így megpróbáltunk körbe haladni. Mindegyik kirakatot megnéztük az egyik oldalon, amikor Sirius azt mondta, induljunk vissza. Az órája szerint hét óra ötvennyolc perc volt. Beláttam, hogy ideje popcornt venni, amit meg is tettünk, egy kis kólát is vásároltunk, majd a jegykezelő útbaigazított minket a kilences terembe. A terembe érve észrevettem, hogy nem sokakat érdekelt ez az esti vetítés, rajtunk kívül alig húsz-harminc ember volt benn. A kivilágított lépcsőkön próbáltam nem orra esni, majd Sirius beinvitált az F sorba, és a fülembe súgta a tizennégyes számot. Le is ültem, ő pedig mellém, a tizenhármas számú székre. Az előzetesek nagy része már lement, pár perc múlva kezdődött is a film, és igaz, tetszett az eleje, de ettől függetlenül kedvem támadt szórakozni. Épp ezért megfogtam egy kukoricaszemet, majd Sirius felé hajítottam. Lövésem célba talált, pont az orrát érte a találat. Amikor rám nézett, próbáltam ártatlan képet vágni, de nem vette be, ő is megdobott. Ezt addig játszottuk, amíg marokra szedtük a kukoricát, és már mindkettőnk haja tele volt kisebb-nagyobb darabkákkal. Végül véletlenül megütöttem Sirius dobásra lendülő kezét, aminek tartalma egy előttünk ülő ölébe esett. Eddig nem figyeltünk a többi nézőre, de amint áldozatunk feje fordulni kezdett, mindketten megpróbáltuk eljátszani az izgatott nézőt. Áldozatunk lassan fordult felénk, és még a sötétben feltűnt kefe frizurája és bikányi nyaka. Az arcát szerencsére nem láttam, de gondoltam, hogy valami helyi basszszájba gyerek lehet, így nem ijedtem meg tőle. Azt nem tudom, hogy Siriust mi vezérelte, de felém bökött az ujjával, és azt mondta az idegennek, hogy:
- Ő volt.
A pasi végigmért, majd előre fordult. Amint ez megtörtént, akkorát ütöttem Sirius vállába, amekkorát csak tudtam.
- Mégis mi a francot gondoltál? - suttogtam neki.
- Azt, hogy ha meglát téged, élve megússzuk a dolgot. De most lassan ülj át egy másik székbe.
- A fenéket! - belemarkoltam a kukoricába és a képébe dobtam. - Ezt a csávóért, - még egy markolás - ezt az akaratom ellenére történő randi miatt, - még egy marok kukorica - ezt meg azért, mert jól esik! - Nevettem el magam, de a szemében bosszúvágyat láttam, viszont nem tudtam mire készül. Arra gondoltam, hogy rám borítja a kukoricás vödrét, de nem így volt, inkább csak a kezével támadta a derekam. Olyan szinten kezdett csikizni, hogy leseggeltem a földre, de ez nem zavarta abban, hogy folytassa a merényletet. Szerencsémre megzavarta valami, ami meglepetésemre a felgyúló lámpák voltak, így inkább felpattant a földről, engem is magával húzva, megfogtuk a kólánkat, és kiindultunk a teremből. Még nem értünk ki a sorunk végére, ezért hátrapillantottam a csataterünkre. Most mit mondjak, a takarítóknak lesz dolguk.
 
Közös megegyezés alapján megnéztük a még kimaradt kirakatokat, majd beültünk enni. Én dél óta nem ettem, és a nagy csata közben is csak pár darab kukoricát tudtam lenyelni, így szinte kopogott a szemem. Sirius a Pizza Hutból hozott nekem egy szelet sonkás-kukoricás pizzát, míg ő egy Hawaii-t evett. Hamar teletömtük magunkat, majd kicsit még ott maradtunk beszélgetni. Öt-tíz perc elteltével elhaladt előttünk a kefefejű csávó, de csak akkor robbant ki belőlünk a nevetés, amikor hallótávolságon kívülre került. Nevetve mentünk a kocsi felé, de Sirius a mozgólépcsőn megint szólásképes volt.
- Nem is tudtam, hogy ennyire csikis vagy.
- Pedig igen, sajnos.
- Azért kíváncsi vagyok...
- Mire?
- Hogy meddig bírod.
- Nem sokáig.
Még ki se mondtam, láttam rajta, hogy támadni készül, így felfelé kezdtem futni a lépcsőn majd ki a tetőre, de Sirius tartotta a tempót. Alighogy megkerültem négy-öt autót, előttem termett, és nem tudtam előle menekülni. Ujjai újra megtalálták a derekam, én pedig a kezei közül próbáltam szabadulni, és két röhögés között visítva a szabadulásom kérni. Végül addig forgolódtam, amíg valami falfélének nem ütköztem háttal. Kapkodva vettem levegőt, Sirius pedig előttem állt, levakarhatatlan vigyorral az arcán. Amint normálisan vettem levegőt, közelebb lépett, fejem mellett támasztotta meg a kezeit, ezzel egy ugyanolyan szituációt alakított ki, mint hétfő este.
- Most szólok, hogy tanultam önvédelmet.
- És ellenem is használnád? - suttogta szinte a számba.
- Hát... - nyeltem egy nagyot -, ha nagyon muszáj - válaszoltam, aztán olyat tett, amit eddig még soha. Felém lendült, akaratosan és vadul megcsókolt. Annyira hirtelen ért, hogy először nem is tudtam reagálni rá, teljesen ledermedtem. Egy idő után nem kapott levegőt, így elhúzódott tőlem, de csak a fejével, és ez volt a hibája. Ököllel gyomron vágtam, amire kicsit összegörnyedt, de még mindig magasabb volt nálam. 
- Hogy a francba mertél megcsókolni? Mondd, neked kátyú van az agyad helyén? Világosan megmondtam, hogy... - akartam rázúdítani az összes dolgot, ami eszembe jutott, de megint befogta a számat - most sem kézzel, hanem a szájával. Nem tudom, miért, de egy kicsit hagytam magam, így amikor elváltunk, újra csak a fejét húzta hátrébb. Belenéztem a szemeibe, és bár sötét volt, a csillogásukat ugyanolyan jól láttam. Hirtelen én lendültem felé, és én szorítottam a számat az övére. Egy pillanatig ledöbbent, aztán visszacsókolt, de olyan intenzíven, hogy a hátam újra a falnak ütközött. Fél perccel később elváltunk, és rekedt hangon szólalt meg.
- Az előbb még zavart, hogy megcsókoltalak.
- Nem zavart, sőt, kifejezetten jól esett.
- Akkor, mi volt a baj?
- Nem volt engedélyed.
- Most van?
- Szeretnél?
Válasza egyértelmű volt - újabb csókot kaptam.
 
 
Húsz perc múlva leállította a motort a házunk előtt. Tele voltam kételyekkel, hogy hogyan tovább, és úgy gondoltam, jobb, ha az elején tisztázzuk, így a felsőtestemmel felé fordultam.
- Figyelj, muszáj megkérdeznem, hogy mit akarsz a kapcsolatunktól. Csak egy egyéjszakás kalandnak akarsz, akivel előtte játszottál egy kicsit, vagy valami komolyabbra gondoltál? - Ő is felém fordult.
- Gondolom Evans tömte tele a fejed a régebbi életmódommal kapcsolatban. Ismerlek már annyira, hogyha közölném veled, hogy csak egy éjszakára kellesz, lekevernél egyet, eltörnéd az orrom, és utána szóba se állnál velem - mondta mosolyogva. Ezen az elképzelésen muszáj volt mosolyognom, hiszen valószínű valami ilyesmit tettem volna. - De mindketten tudjuk, hogy egy kapcsolat két emberen múlik, és nem elég, ha az egyik akarja. Én szívem szerint megpróbálnám kihozni belőle a legtöbbet, amit tudok, de persze te döntesz. Gondolom, tudod, hogy örülnék, ha mellettem, és nem ellenem szólna a voksod.
- Ha nem haragszol, gondolkodnék rajta egy kicsit.
- Nem, nem, nyugodtan. Csak ne várass sokáig a válasszal.
- Oké. 
- Jól éreztem magam.
- Én is.
- Ez esetben - kezdte a mondatot, de nem fejezte be, a szája túl elfoglalt lett. Ne értsétek félre, ő támadott le engem. Pihegve váltunk szét, én kikapcsoltam a biztonsági övem, megmarkoltam a kabátom, miközben jó éjt kívánt.
- Neked is. Szia.
- Szia! - köszönt, majd becsuktam az ajtót, és amíg begurult a garázsukba, én az ajtó felé meneteltem. Halkan nyitottam ki az ajtót, majd a sötétben, a zárral ügyetlenkedve próbáltam bezárni, ami pár próbálkozás után sikerült is. Előkotortam a mobilom, azzal világítva mentem fel a lépcsőn, egészen a szobámig. Ott végre felkapcsolhattam a villanyt, a táskám a mobillal egyetemben az egyik fotelba dobtam, a fürdőbe mentem lemosni a sminkem, de a hajam is rendbe tettem. Az kis csatánk után hajat kellett volna mosnom, de úgy döntöttem, meghagyom másnapra. Az ágyból előhalásztam a pizsamám, a ruháim lerángattam magamról és a már említett fotelbe dobtam őket. Hamar felkaptam a pizsim, majd bemásztam az ágyamba, de mivel elfelejtettem lekapcsolni a villanyt, ki kellett kászálódnom a puha ágyneműk közül, és a kapcsolóhoz léptem. Szerencsémre nem kellett sötétben tapogatóznom az ágyig, mert Siriuséknál felkapcsolódott valamelyik villany, ami halványan bevilágított az ablakokon. Újfent berepültem a takaróm alá, de nem tudtam elaludni, pedig egész fárasztó napom volt. Siriusék háza felé fordítottam a fejem, ahol már nem égett az említett villany. Forogni kezdtek a kerekeim, hiszen Lil meséi és Leah tanácsa alapján lehet, hogy nem kéne belemennem?
 
 
 
* a dal: http://www.youtube.com/watch?v=rAoDO4QEePI&feature=related
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>