Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

14. fejezet - Közeli helyeken

2011.10.15

 - Köszönöm a vendéglátást! - öleltem meg Mrs. Charley-t, már az ajtó előtt állva.

- Örülünk, hogy itt voltál.
- Máskor is gyere! - ölelt meg Mr. Charley is, majd Lucy rohant neki a gyomromnak.
- Jövök. Szia, Lucy - öleltem meg, ő is átfogta a derekamat a kezeivel, majd Leah-val az oldalamon kiléptem a lakásból.
- Vigyázz az úton!  - ordított utánam Leah anyuja, mi pedig a lift felé vettük az utat. Az alagsori parkolóban álló kocsiba bedobtam a táskám, adtam Leah-nak két puszit, és azzal az ígérettel, hogy majd felhívom, ha hazaértem, beültem a kocsiba, majd kihajtottam a garázsból. Igaz, nem hazafele tartottam, hanem az ellenkező irányba fordítottam a kormányt, autóztam pár utcát, majd egy többemeletes társasház elé parkoltam le. Az anyósülésről felkaptam a táskám, bekapcsoltam a riasztót, majd az épület felé vettem utam. A bejárat előtt a kaputelefonhoz nyúltam, benyomtam a kettes gombot, és vártam a visszajelzésre.
- Jó napot! - szólt bele egy rekedt hang.
- Jó napot, a telefontársaságtól jöttem. Probléma adódott a számlával - mondtam eltorzított hangon.
- Tessék csak, első emelet. - válaszolt, majd meghallottam a nyitott ajtót jelző hangot, így belöktem az ajtót, felszaladtam az első emeletre, és bekopogtam a kettes számmal jelzett ajtón.
- Tessék! - nyitottak ajtót.
- Szia! - mosolyogtam, mire a velem szemben álló illető ledermedt.
- Szia. Nem is a telefontól jöttek, ugye?
- Nem hát, én voltam. - öleltem meg. - Nem hiszem el, hogy még mindig bedőlsz ennek a trükknek.
- Hát én sem.
- Ki az, Steve? - szólt ki egy női hang a nappaliból.
- Szia! - ugrottam elé, miután ledobtam a cipőm az előszobában.
- Sam! Hogyhogy itt? - kérdezte, miután kiszorított belőlem mindent. Ezek után felváltva kérdezgettek.
- Leah szülinapja volt, és feljöttem bulizni. Ti hogy vagytok?
- Remekül, köszönjük. És ti?
- Mindenki nagyon jól érzi magát. 
- Apád?
- Dolgozik.
- Gloria?
- Még otthon van a kicsikkel, majd ősszel megy csak dolgozni.
- Az ikrek?
- Szórakoznak.
- És milyen a ház?
- Nagyon jó. Apa még egy edzőtermet is építtetett nekem, meg egy mozi szobát.
- Hiába, akiknek jól megy.
- Hát, ja.
- Lilyvel mi a helyzet?
- Jelen pillanatban próbálom összehozni egy sráccal, és úgy tűnik, menni fog a dolog.
- És te?
- Én mi?
- Fiúk?
- Jaj, nem akarok én senkit. Jövő ilyenkor már New Yorkban fogom berendezni a lakásom, úgyhogy nem törődök ilyenekkel.
- Meddig maradsz?
- Nemsokára megyek, csak beugrottam. 
- Azért sütit egyél.
- Milyet?
- Almás linzert csináltam tegnap.
- Ohó, ki nem hagynám.
Megvártam, amíg behoztak egy tányérral, és a sütiből majszolva válaszoltam a kérdéseikre. Amikor úgy döntöttem, elég volt a zabálásból, elégedetten hátradőltem.
- Nem tudjátok, keresztanyu dolgozik ma?
- Hétfő van?
- Igen.
- Akkor szabadnapos.
- Há, szuper. És a virágbolt nyitva van?
- Ami a sarkon van?
- Az.
- Igen, de csak kettőig.
Ránéztem a karórámra, egy órát mutatott.
- Akkor mennem kell. 
- Máris?
- Igen. Bemegyek még pár helyre, és nem szeretnék sötétben vezetni. Köszönöm a sütit, örülök, hogy jól vagytok. - álltam fel a fotelből, ők is feltápászkodtak, és kikísértek az ajtóig. Felvettem a cipőm, puszit nyomtam az arcukra.
- Vigyázz az úton.
- Ma mindenki ezt mondja.
- Rengeteg őrült szaladgál az utcákon, muszáj így elköszönni.
- Oké, vigyázok.
- Üdvözöljük a többieket.
- Átadom! Sziasztok! Karácsonykor jövök, ha nem előbb!
- Rendben, szia! - integettek utánam nagyszüleim.
Újra a kocsiba ültem, de megálltam a virágboltban és vettem két szál rózsát - kikötve, hogy tövismentes legyen - és egy csokor gerberát. Szerzeményeimmel visszaültem a járgányba, és a belváros felé hajtottam. Hétfő dél lévén, elég hamar a központba értem, majd gyönyörködtem a Temzén, mint már annyiszor, amikor áthajtottam az Albert-hídon, hogy a Brompton temetőhöz érjek. Itt szintén bekapcsoltam a riasztót a kocsin, a két szál rózsát a kezembe véve az ódon kapuhoz léptem, és belöktem. Csendben meneteltem a sírok között, míg ahhoz értem, amelyiket fel akartam keresni. Megálltam a dupla sír előtt, amit gyönyörű márvány burkolat fedett.
- Sziasztok. Tudom, most mondanom kéne valamit, de nem tudok. Nem azért, mert nem tudnék órákon át dumálni nektek, hanem mert úgysem halljátok, és mert tudom, hogy figyeltek és vigyáztok rám. Köszönöm.
Pár percig még álldogáltam, a rózsákat két oldalt a tartókba tettem, egy utolsó pillantást vetettem a sírkövön szereplő nevekre és dátumokra, majd elhagytam a temetőt, mégpedig azért, hogy a csokor virágot keresztanyámnak kézbesítsem. 
 
Tizenöt percet töltöttem újra a kocsiban, amikor egy kisebb társasház előtt leparkoltam. Felkaptam a csokrot, lezártam a kocsit, majd itt is benyomtam a kaputelefonon a kilences számot.
- Igen?
- Szia, Sam vagyok.
- Samy! Gyere csak.
Beengedett az ajtón, a liftbe szállva benyomtam az ötös gombot, ami fél perc alatt felvitt az ötödikre, és ahol a kilences számú lakás ajtaján kopogtam.
- Szia Samy! - ölelt meg keresztanyám.
- Szia! Mi újság? Ezt neked hoztam - nyomtam a kezébe a csokrot.
- Köszönöm. Veled mi újság? Vagy két hónapja nem hallottam felőled. - Dumált, miközben a nappali felé húzott. Amint leültem, az ölembe telepedett Ramesses, a hatalmas cirmos macska.
- Szia, Ramesses, mi van, dög? - motyogtam neki, miközben a pofáját simogattam, aminek ő nagyon örült, hisz dorombolással jelezte.
- Örül neked, régen látott.
- Én is őt. Meg téged is. Richie merre van?
- Matt-tel csavarog valahol. De mesélj már valamit!
- Mit?
- Mindent!
- Oké. Szóval, minden oké, mindenki jól van és mindenki happy.
- Részletesebben? Egyébként hogyhogy itt vagy?
- Leah szülinapja volt, a banda meg szervezett neki egy meglepi-bulit a hétvégére, és eddig maradtam.
- Nagyidéknál voltál?
- Igen, a temetőben is. Vittem nekik rózsát.
- Én is voltam valamelyik nap. Hogy vagy?
- Jól. Már miért ne lennék?
- Nem voltál kórházban?
- Nem. Már vagy április óta nem.
- Az jó. És mivel jöttél?
- Kocsival.
- Apád odaadta a Jaguart?
- Nem, Lilyét kértem kölcsön.
- Aha. 
Jól belelendültünk a dumálásba, és a következő, amire felfigyeltem, az ajtónyitódás volt. 
- Anya, hazaértem! Egy rohadt jó járgány van előttünk, nem tudod, kié?
- Ne káromkodj, egyébként...
- Miért, elkötnéd? - kérdeztem tőle, majd amint Richie meglátott, gondolkodni kezdett.
- Talán. A tied?
- Nem, egy ismerősömé. 
Hármasban folytattuk tovább a beszélgetést, de négykor véget vetettem a pofavizitnek, és hazaindultam Weymouth-ba. Egész nyugis út volt, bár ahogy odafele, visszafele is jó párszor rám dudáltak vagy villogtak, de már épp kezdtem volna megszokni, amikor elértem a városhatárt. Előkotortam a mobilom, a telefonkönyvben megkerestem Lilyt, majd a hívás gombot.
- Szia!
- Szia. Merre vagy?
- Mindjárt hazaérek. Még este leadom a kocsit, oké? Tíz perc múlva ott vagyok.
- Rendben, várlak.
- Oké.
 
Ígéretemhez híven tíz perc múlva ott voltam a villa előtt, ahol nyitott garázsajtó várt, így beálltam arra a helyre, amelyikről még pénteken kiálltam. Amint leállítottam a motort, kinyílt az ajtó, és Lil lépett be rajta.
- Szia! - köszönt.
- Helló! Mi újság?
- Semmi - legyintett, de a szája széle mosolyra görbült.
- A fenéket semmi. Mesélj!
- Potter randizni hívott.
- És beleegyeztél!? Mondd, hogy igen!
- Aha.
- Végre! Erre vártam már egy ideje! 
- Halkabban!
- Végül is, miután smároltatok, és együtt aludtatok...
- Hé, az akaratom ellenére történt.
- Én mondtam neked, hogy gyere, de nem jöttél fel.
- Igen?
- Aha.
- Akkor miért nem ráncigáltál fel?
- Azért, hogy elmenj vele randizni.
- Szóval összeesküdtetek ellenem?
- Azt nem mondanám. Nem beszéltünk meg semmit, de így alakult a legjobban. És hova mentek?
- Azt mondta, meglepetés.
- Mikor?
- Holnap délután.
- A francba, pedig követtelek volna titeket!
- Igen?
- Hát persze, hogy nem. De megfordult volna a fejemben. Most megyek, éhes vagyok, és még haza kell érnem.
- Várj már egy kicsit. Milyen volt a buli?
- Elég jó. Mondjuk Mark csaját lekoptattam, meg táncolnunk is kellett, de nem zavart.
- Milyen volt a kiscsaj?
- Akkora plázacica, hogy azt el sem tudod képzelni. Magas sarkú volt rajta, miniszoknya, meg egy csőtop. Mindene rózsaszín volt, már csak a csivava hiányzott a kis táskájából! Olyan szörnyűen ki volt festve, hogy az hihetetlen, a bőre pedig narancssárga volt a sok szoláriumozástól. Esküszöm, ha tudom, hogy Mark ilyen csajt szedett össze, nem vártam volna meg a bulit, még előtte felmegyek, de jó volt így. Eric szerint nagyon hülye képet vágott, amikor meglátott Markkal smárolni, én is megnéztem volna, de sajnos túl elfoglalt voltam.
- Smároltál Markkal?
- Aha.
- De ti szakítottatok.
- És az miért baj?
- De nem jöttetek újra össze?
- Egyikünknek se jutott eszébe. Különben is, a távkapcsolatok nem működnek túlságosan jól.
- Próbáltad már?
- Igen, és nem lett jó vége. De most már tényleg megyek. Jó éjt, szia. Aztán majd mesélj a randiról! - köszöntem el, miközben kivettem a táskám a kocsiból, és kihátráltam a garázsból.
- Persze. Szia! - üvöltött utánam, én pedig hazafelé vettem az irányt. Persze nem maradtam sokáig társaság nélkül, mert Jamie-ék verandáján ült a Tekergők két - általam - ismertebb tagja, akik persze nem állták meg, hogy nem ordítsanak rám.
- Samy! Haza sodort a szél? - üdvözölt Jamie.
- Sziasztok. Megint koktéloztok?
- Nem, csak üldögélünk. Nemrég értünk vissza az edzésről.
- Vagy úgy.
- Nem jössz be?
- Bocs, most nem. Egész nap vezettem, és eléggé elfáradtam, és mindjárt szétesek az éhségtől. Otthon finom vacsival várnak, úgyhogy megyek is. Sziasztok!
- Hé, várj meg! - üvöltött utánam Sirius. - Megyek én is. Cső Ágas - rázott kezet Jamie-vel, aztán kiszaladt hozzám. Csendben sétáltunk egy ideig, aztán kezdett nyomasztó lenni, tehát muszáj volt megtörnöm.
- Milyen volt az edzés?
- Fárasztó.
- Ha kihagysz párat, kijössz a formádból. Milyen úgy élni, hogy minden edzésre el kell menned?
- Honnan tudod, hogy nem szabad hiányoznom?
- Hallok ezt-azt. Egyébként Jamie mondta.
- Ja. A buli milyen volt?
- Jó. Sajnos muszáj volt lekoptatnom Mark barátnőjét, de...
- Lekoptattad Mark csaját.
- Aha.
- Hogy nézett ki a csaj?
- Tisztában vagyok a nimfomán múltaddal, úgyhogy neked biztos tetszene.
- Nem biztos. Evans sem tetszik.
- Csak szolidaritásból, mert Jamie odáig van érte. Ha nem így lenne, biztos megfordult volna a fejedben egy-két dolog.
- Szerinted. Evans nem az esetem.
- Remélem, az a csaj se lett volna.
- És hogy csináltad?
- Csak lesmároltam előtte Markot.
- Vagy úgy. És használt?
- Persze, hogy használt. A kislány azt hitte, Mark visszajön hozzám, pedig erről szó sem volt. Csak felnyitottam kicsit a szemét.
- Együtt voltatok Markkal?
- Aha.
- Meddig?
- Majdnem két évig.
- Az már idő.
- Ja.
- De akkor nem jöttetek újra össze?
- Nem. Egyszerűen csak kitöröltem a csipát a szeméből. Az a lány nem illett hozzá.
- Kérdezhetek valamit?
- Már kérdeztél. De kérdezhetsz még egyet.
- Miért mondta neked az a szőke csávó paintball-ozás előtt, hogy itt a harmadik kedvenc patydrog-szállítóm?
- Azért, mert Londonban mi voltunk a nagy banda, szinte mindenhova együtt mentünk, és ha bulizni támadt kedvünk, hárman lányok jól össze tudtuk hozni, ezért kitalálta, hogyha összeolvassa a keresztneveink kezdőbetűit, az jött ki, hogy LSD. Speedy kicsit dilis, de ezért szeretjük.
- Szóval jó bulikat tudtatok összehozni? - Felhúzta az egyik szemöldökét, és a szája is félmosolyra húzódott.
- Rossz az, aki rosszra gondol.
- Hülye, aki nem.
- Így van, ezért gondol mindenki mindig a rosszra. Nem akarnak hülyének tűnni, pedig azok. - Ekkor értünk Siriusék háza elé.
- Sam, egy utolsó kérdés.
- Mondjad.
- Eljönnél velem holnap valahova?
- Jamesék után akarsz menni?
- Mi? Nem!
- Akkor?
- Mondjuk moziba?
- Ketten?
- Igen.
- Vagyis randizni akarsz velem? Mindenkinek ez a mániája mostanában?
- Meglehet.
- Egyébként nem.
- Miért?
- Most nem akarok kapcsolatot.
- Nem arról van szó - közeledett felém, majd szinte hozzányomott a kerítéshez, kezeit a vállam mellett támasztotta meg, elzárva a menekülés útját.
- Nem tudom, mit akarsz, de tanultam önvédelmet.
- Egy randi után nem mindenki jön össze. 
- Akkor sem. - Szemeit az enyémbe fúrta, úgy nézett le rám. A francba is, ellent kell mondanom neki.
- Miért nem?
- Három okból: azért, mert csak.
- Na, gyere el velem.
- Nem. Holnap amúgy sem érek rá.
- És szerdán?
- Akkor sem.
- De, tudom, hogy ráérsz.
- Nem. - Sam, ellent kell mondanod!
- De.
- Nem. - Ellentmondás, ellentmondás.
- De.
- Nem!
- Nem!
- De!
- Szuper! Akkor szerdán hétre érted megyek.
- Nem!
- Igen mondtál. Szia! - Fél perc alatt eltűnt a látóteremből, én meg megkövülten álltam a kerítésnél. A francba is, nem fogok vele elmenni. Otthonról úgysem tud elrángatni.
 
Megsemmisülten sétáltam be az ajtón, ahol az ikrek a nyakamba ugrottak.
- Helló.
- Szia - köszöntek egyszerre. Ledobtam a táskám, de anya már ordított is a konyhából, miszerint kész a vacsora.
- Milyen utad volt? - kérdezte apa, miután megölelt.
- Jó, csak hosszú. Szinte egész nap vezettem. Leah-éktól elmentem a nagyiékhoz, aztán a temetőbe, meg keresztanyuhoz is.
- Aha. És?
- Semmi. Beszélgettünk, aztán jöttem. Egyébként mindenki üdvözöl mindenkit, és a többi. De ha lehet, együnk, mert mindjárt elkezdem magam emészteni.
 
Vacsora közben nem sokat beszéltem, utána pedig felmentem a szobámba, elővettem a mobilom és tárcsáztam. Amíg csörgött, fel-alá járkáltam, de nem akarta felvenni senki sem azt a nyamvadt mobilt. Éppen, amikor ki akartam nyomni, megszólalt az a hang, akinek a tulajdonosával beszélni akartam.
- Igen?
- Mond, hogy hülye vagyok, de véletlenül csináltam.
- Hülye vagy, de véletlen volt. Amúgy mi? Összetörted Lil kocsiját?
- Nem, azt sikeresen leszállítottam. Az volt a hülyeség, ami utána történt.
- Mondd már!
- Jamie elhívta Lilt randizni, még a hétvégén. A poén az, hogy Lily belement.
- De ez nem hülyeség.
- Ez nem. De az, hogy Sirius engem hívott randira...
- MI?
- Én is ezt mondtam!
- Várjál. Ezek szerint igent mondtál?
- Nem, én ellenkeztem. De amikor ő mondott nemet, én igent, és azt mondta szerdán este értem jön. De nem fogok elmenni.
- Nem csinálhatod meg vele.
- Dehogynem! Éppen táncikálni fogok az edzőteremben, ami teljesen hangszigetelt, így nem hallom, ha szólnak, az ajtót pedig bezárom.
- Ne legyél köcsög. Menj el vele, úgyse lesz belőle semmi. Bár, amit paintballozás közben művelt...
- Épp ez az, ami zavar. Nem akarok összejönni vele.
- Nem is kell. Egy kapcsolat két emberen múlik, és ha az egyik ellenkezik, nem fog működni. Egyébként hova mentek?
- Moziba. Mit ne mondjak, elég átlagos.
- Miért, Markkal hova mentetek?
- A London Eye-hoz. Aztán sétáltunk a Temze partján.
- Romi volt, mi?
- Igen. Egyébként Lil nem tudja, Jamie hová viszi, úgyhogy azt gondoltam, utánuk megyek, de rájöttem, hogy edzésem lesz.
- Akkor lőttek a dolognak.
- Jaja. Majd valamikor összeröffenünk Lillel, aztán kibeszéljük a randikat. Bár még mindig nem szívesen megyek.
- Am, te vagy az egyik legjobb színésznő. Akármit el tudsz játszani. Azt tegyed meg neki, hogy felveszed a jópofa álarcodat, aztán max nem lesz semmi. Ha meg jól érzed magad, jöhet még egy randi. Egy éved van még itthon, és Sirius nem hiszem, hogy képes egy komolyabb kapcsolatra, úgyhogy addig valószínű szétmentek.
- De ha megszeretem, akkor ígyis-úgyis fájni fog. Alapjáraton bírom a fejét, de nem akarok tőle semmit.
- De ő akar tőled valamit. Én meg azt akarom, hogy menjünk szunyálni, nagyon fáradt hangod van.
- Vajon miért? De oké, jóccakát.
- Szia.
 
Ezek után csak lefürödtem, bebújtam az ágyamba, és amint a fejem a párnára hajtottam, elnyomott az álom.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Július / 2022 >>