Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

13. fejezet - Boldog szülinapot, Leah!

2011.10.15

 Oké. Táska megvan, pénztárca megvan, törülközőket eltettem, naptejet nem viszek, napszemcsi a fejemen, strandpapucs a lábamon, fürdőruha rajtam... Szerintem kész vagyok. Már csak Leah-ra várok, hogy végre kijöjjön a fürdőből, de megcsörren a mobilom.

- Igen?
- Szia, Sam - köszön Eric.
- Szia! Mi újság?
- Akkor holnap jöttök, ugye?
- Persze, ott leszünk. Hogy álltok?
- Jól. A BS fel van díszítve, az ajándékok is megvannak, a vendégeket is értesítettük…
- Kik jönnek?
- A rajzosok, a banda, és még páran a suliból. Meg te.
- Ja, hogy én már ki vagyok téve a bandából? Jól van, Eric, ezt megjegyeztem. - kaptam fel a vizet, de csak játékból.
- Jaj, ne haragudj, csak… - Szabadkozott. Nem hittem el, hogy négy év után is mindig beveszi.
- Eric, nyugi. Csak vicceltem.
- Hjaj. Én meg már tényleg azt hittem…
- Vettem észre. Akkor mikorra legyünk ott?
- Kilencre. El tudod rángatni?
- Persze. Lesz valami produkció?
- Diane énekelni fog.
- És amúgy hogy vagytok?
- Köszi, jól. Speedy kicsit le van törve a szakítás miatt, de kibírja.
- Ne már, még mindig?
- Jaja. Markon meg folyton lóg az a kiscsaj.
- Igen? És hogy hívják?
- Olivia, úgy tudom. Igazából még egyszer sem beszéltem vele, egyfolytában smárolnak. Sose láttam őket beszélgetni.
- Hol a francban szedte össze?
- Valami bulin találkoztak. 
- Esküszöm, Mark egyre mélyebbre süllyed. Felszedett egy olyan csajt, akit egy buliban ismert meg? Legalább plázacica?
- Sose láttam még rajta kétszer ugyanazt a ruhát. 
- Ez a pokol, ez ellen tenni kell. Legalább boldog?
- Hát, nem úgy néz ki, mint amikor veled volt.
- Vagyis nem. Holnap ott lesz, ugye? Már én nem bírom, pedig kétszáz kilométerre vagyok tőletek.
- Igen, jönnek.
- A csaj is? Na, akkor én leszek a felmentő sereg. 
- Samy, én már előre örülök, hogy jössz. Lehet, hogy észhez tér.
- Lehet. De előre leszögezem, hogy nem megyek vissza hozzá.
- Nem is kell, csak a kiscsaj kopjon le róla.
- Vedd úgy, hogy el van intézve. - Mozgolódást hallottam a füriből, miszerint Leah kijönni készül. - Most mennem kell, szia! - Csaptam le a telefont, épp időben.
- Kivel beszéltél? - kérdezi, miközben beteszi a táskánkba a pénztárcáját.
- Öhm, Siriusszal. Azt mondta, mehetünk.
- Akkor induljunk.
- Oké.
Lementünk a lépcsőn, beköszöntem a konyhába, tudattam anyával és az ikrekkel, hogy elmentünk, és hogy este várjanak valami finom búcsúvacsival. Fél perc alatt Siriusnál voltunk, és amint az ajtóhoz értünk, megnyomtam a csengőt. Pillanatokon belül kinyílt az ajtó, de nem Sirius volt mögötte. A gyerek majdnem olyan magas volt, mint Sirius, de ezen kívül nem nagyon hasonlított rá. Fekete haja keretezte arccsontban erős pofiját és beesett, karikás szemeit. 
- Öhm, helló. Sirius kész van?
- Cső. Hé, faszfej odafent! Jöttek hozzád. - ordított, majd eltűzött.
- Ez kedves volt - jegyezte meg Leah.
- Első benyomásnak egész rossz.
Trappolást hallottam, de mivel jó idő volt, inkább kinn maradtunk.
- Sziasztok! - köszönt ránk Sirius, és hát, hogy mondjam, nem volt túlságosan felöltözve, a boxere kilógott a farmerja alól, de valahogy nem zavart. Néztem volna még a felsőtestét. Nyomott két-két puszit mindkettőnk arcára. - Remélem, nem volt bunkó.
- Csak köszönt, és felordított neked.
- Ahhoz képest, hogy a telefonban azt mondtad Amnek, hogy jöhetünk, nem nagyon vagy kész.
- De én nem te… - Szerette volna mondani, de én kedvesen oldalba böktem. - Au! - Rám nézett, én pedig próbáltam azt üzenni neki a szememmel, hogy de. - Ja, persze, telefonáltam. De gondoltam, a nők mindig késnek, és még lesz időm. - Szép hárítás.
- Na, öltözz át, aztán menjünk!
- Oké. Addig üljetek le.
- Villantott - jegyezte meg Leah.
- Jobb, ha alsógatyát villant, mintha nem lenne a farmer alatt semmi.
- Igaz.
Bement a házba, mi pedig feltérképeztük a nappalit, amiben Regulus unottan kapcsolgatta a TV-t.
- Honnan ismeritek a köcsög bátyám?
- Az a köcsög bátyád veled együtt a szomszédom. Egyébként hogyhogy itt rontod a levegőt?
- Oltogatsz, pedig azt sem tudod, mi a nevem?
- Tudom én. Azért oltogatlak. Te nem tudsz rólam semmit.
- Hm. Hogy hívnak?
- Sam Smiths. Jut eszembe, te mardekáros vagy, ugye?
- Ja.
- Akkor ismered Adam Rossdale-t, ugye?
- Fogjuk rá.
- Ha találkozol vele, mond meg neki, hogy kedden nem biztos, hogy találkozunk. Oké?
- Ha nem felejtem el.
- Ahogy kinézel, már most nem tudod, miről beszéltünk.
- Mehetünk? - Lépett be Sirius a szobába.
- Persze, rád vártunk. Csaó Reg!
 
Reg nem vette a fáradságot, hogy visszaköszönjön, de amikor Sirius odalépett hozzá és a pólójánál fogva felemelte, kinyögött egy hellót. Sirius ezek után visszadobta az ágyra, majd elindultunk a garázs felé. Amint leértünk, Sirius a Ferrari felé indult, én is, de Leah csak az ajtóban állt és tátott szájjal bámult. Visszamentem hozzá, csettintettem a szeme előtt, mire magához tért. Na, nem arra kell gondolni, hogy hipnotizáltam, egyszerűen csak lefagyott, én meg újraindítottam. Tudjátok, ahogy a Windows-t szokás.
- Minden oké?
- Aha. De... ezek gyönyörűek.
- Igen, szerintem is. És most ülhetsz is benne... Gyere csak, így, szépen... - mondtam neki, miközben a kocsihoz kísértem és beültettem a hátsó ülésre.
- Mi baja van? - súgja nekem Sirius.
- Néha kiborul a szép kocsiktól. Pár perc és jól lesz, mehetünk.
Felpörgette a motort, és meg sem álltunk egészen Jamesék házáig. Sirius bement Jamesért, mi pedig Lilyhez mentünk. Amint bekopogtam, Max nyitott ajtót, majd felmentünk Lil szobájába, ahol fülhallgatóval a fülében a laptopja előtt feküdt az ágyán nekünk háttal. Nem vette észre, hogy beléptünk, így Leahval két oldalról mellé ugrottunk, amire egy sikítás volt a reakciója.
- Meg vagytok őrülve?
- Neked is szia. Mehetünk?
- Igen, egy perc.
Kikapcsolta a laptopot, felvette a táskáját és lementünk a földszintre. Találkoztunk Mr. Evansszel, de szerencsére nem tartott fel minket sokáig. Amikor kiléptünk az ajtón, Sirius és James már a kocsiban ülve vártak ránk a ház előtt. Beugrottunk a hátsó ülésre, majd a rádiót maximumra hangosítva utaztunk egészen a tengerpartig.
 
Amint odaértünk, Lily és Leah kiugrottak a kocsiból, mi pedig Jamesszel komótosan kiszálltunk. Sirius felhúzta a tetőt a kocsira, hogy ne melegedjen be túlságosan a kormány, a lányok előreszaladtak helyet keresni, mi kivettük a táskákat a csomagtartóból, és lassan utánuk indultunk.
- Sam, mi volt az reggel a telefonnal? - kérdezett Sirius.
- Ja, tényleg, bocs. Leah-nak holnap lesz a szülinapja, és a haverok meglepetés bulit szerveznek neki, és a főszervezővel beszéltem meg a részleteket.
- Meglepetés buli?
- Aha. Ja, pluszban úgy teszünk, mintha mindenki elfelejtette volna, úgyhogy nem tudjátok, mikor született, oké?
- Felőlem - vont vállat Sirius.
- Én nem is hallottam semmit - emelte fel két kezét Jamie. 
Sétáltunk még egy kicsit, aztán megláttuk a lányokat. Odamentünk, leterítettük a törülközőket, Lilék pedig már le is dobták magukról a rövidnadrágot és a felsőt, és máris szaladtak a vízbe. Lilen narancsszínű, Leah-n barna, míg rajtam a szokásos fekete fürdőruha volt. Mosolyogva néztem, ahogy gyermeki vigyorral az arcukon fröcskölik egymást, pár pillanat múlva pedig Jamie is csatlakozott hozzájuk. Én inkább leültem a törülközőmre és napoztam egy kicsit. Sirius is lefeküdt a meleg homokba és süttette a hasát. Hallottam, ahogy a lányok sikítoznak, gondolom James dobálta vagy fröcskölte őket, majd Sirius is kedvet kaphatott, mert felpattant, és a víz felé kezdett száguldozni. Nyugodtan üldögéltem, bár néha melegem volt a napsütés miatt, majd hirtelen két vizes kéz kapta el a lábaimat, kettő meg a kezeimet, én meg a meglepetéstől felsikítottam. Azonosítottam a támadóimat, James és Sirius volt természetesen, aztán már nem homok volt a hátam alatt, hanem kellemesen hideg víz, ami pár másodperc múlva úgy befedett, mint teknőstojásokat a homok. Amint felbukkantam a víz alól, röhögve kigáncsoltam Jamie-t, aki hatalmas csobbanással merült el a vízben, majd Sirius felé fordultam. Úgy tettem, mintha őt is ki akarnám gáncsolni, de megfogta a lábam, én pedig egy könnyed ugrással a hátán teremtem. Sirius próbált leszedni a hátáról, végül fogást talált rajtam, jobb kezével meg tudott fogni a derekamnál, rántott rajtam egyet, aminek következtében szemből lógtam rajta. Rám mosolygott, két kézzel átfogta a derekam, és eldobott, de annyira, hogy két métert minimum repültem. Szórakoztunk még egy kicsit a vízben, majd kiültünk száradni. 
- Sziasztok! - köszönt ránk egy hang.
- Cső haver - köszönt James és Sirius.
- Szia - köszöntünk mi is. Remus volt az, aki lecuccolt mellénk.
- Bocs a késésért, de dugó volt.
- Nem gond.
Beszélgettünk még egy sort, aztán elugrottunk ebédelni, majd még egy sor fürdés jött. Mivel párosan voltunk, kakasharcba kezdtünk. Én Sirius nyakába ültem, Lily Jamesébe, Leah pedig Remuséba. Délután révén egyre többen jöttek a partra, de nekünk így is elég helyünk volt játszani. Sok menetet játszottunk, amikben általában a dupla S csapat nyert, mivel karizom tekintetében hármunk közül én voltam fölényben. Miután kellőképp elfáradtunk, kiültünk a partra, aztán elindultunk sétálni. Vettünk fagyit is, ami jól esett a délutáni melegben, majd amikor már támadni kezdtek a szúnyogok, összepakoltunk és hazaindultunk. Remustól elköszöntünk a parkolóban, hazafelé pedig felmerült az a probléma, hogy holnap hogyan jutunk Londonba.
- Úgy gondoltam, elkérem apától a Jaguart, de nem hiszem, hogy odaadná.
- És az én kocsim? - kérdezi Lil.
- Nem is rossz ötlet. Megköszönnénk, Lil.
- Akkor nálunk mindhárman kiszállunk.
- Okés.
Liléknél tényleg kiszálltunk, elköszöntünk a srácoktól, majd bementünk a garázsba.
- Na, jó lesz? - mutat Lil egy járgányra*, amitől mindkettőnknek elállt a szava.
- Ez a tied?
- Aha.
- Azt hittem, apádé.
- Á, nem.
- Akkor miért nem vezeted? A jogsid megvan, nem?
- De, csak amilyen jól vezetek, félek, hogy összetöröm. Meg nem is vagyok olyan gyakorlott sofőr. De benned bízom Am, tudom, hogy nálad nem lesz baja az én kicsikémnek.
- Abban nem vagyok biztos - suttogja Leah.
- Miért?
- Mert ez egy BMW.
- Igen, és?
- Londonban egy BMW nem csak három betű. - magyarázom.
- Hanem mi?
- Három szó és egy kérdőjel, avagy: Be Mered Vállalni?
- Mit?
- Azt, hogy rád dudálnak az utakon, fel akarnak csípni pusztán a járgány miatt, plusz el akarják lopni.
- Mi? - fehéredik el Lil.
- No para, Leah-ék nyugis környéken laknak, nem lesz baj. Köszi, Lily!
- Szívesen. Itt a forgalmi, a többi irat a kesztyűtartóban. Aztán jó utat és vigyázzatok magatokra.
- Oké. Még egyszer köszi. Majd hívlak, ha hazaértem - öleltem meg.
- Örülök, hogy megismerhettelek és köszönöm - ölelte meg Leah is, aztán bepattantunk a kocsiba és meg sem álltunk hazáig. Persze éjszakára nem mertem az utcán hagyni, így megkértem apát, hogy álljon ki a Peugeot-val, így én beálltam a helyére. 
 
Anya brutál jó vacsorát készített, igaz, csak sült csirke volt krumplipürével, de az egész napos úszás-fürdés után rettentően jól esett. Amint befejeztük az étkezést, felmentünk fürödni, kimostuk a hajunkból a sót, majd bezuhantunk az ágyba és pár percen belül aludtunk is.
 
 
Másnap reggel Leah szöszmötölésére ébredtem fel, amint a bőröndjébe pakolt.
- Jó reggelt.
- Neked is. Mennyi az idő?
- Nyolc múlt.
- Ettél?
- Nem, csak pakoltam eddig. Jut eszembe, mennyi ideig akarsz maradni?
- Hát, ma este biztos, szerintem legkésőbb hétfőn hazajövök.
- Oké.
- Menjünk enni?
- Ja, mehetünk.
A reggelink nem állt sok mindenből, Leah szendvicset csinált magának, míg én betömtem két tál müzlit. Reggeli után felmentünk pakolni, közben végig a bulira gondoltam, és hogy feltűnés nélkül el kéne pakolnom valami szexibb ruhát, hogy az esti buli jól menjen, és az se árt, ha kicsit húzom Leah idegeit.
- Most jutott eszembe! - kiáltottam fel hirtelen.
- Mi? - kérdezte kíváncsian, csillogó szemmel. Azt hiszi, hogy eszembe jut a szülinapja? Kicsit téved.
- Hogy a mosodában van a kedvenc melltartóm.
Szomorúan hajtotta le a fejét. Kicsit sajnáltam, de így legalább nagyobbat fog ütni az esti buli. Akármikor tévedt a mobilja felé a keze, mindig megnyomta az egyik gombot, gondolom azt várta, hogy kapjon egy szülinapi SMS-t.
- Hívást vársz, vagy mi?
- Nem, nem várok semmit.
Jó, most már tényleg kezdtem sajnálni. De nem lőhettem le a poént! Még jó, hogy tanultam színészetet, különben tuti, hogy leolvasott volna valamit az arcomról, de megpróbáltam állandóan fapofát vágni.
 
Oké, idáig is elértünk, itt az indulás pillanata. Apa betette a kocsiba a csomagokat, elköszöntük tőlünk, majd beültünk a járgányba és elindultunk az autópálya felé. Persze, amíg ki nem értünk a városból, sok elismerő vagy éppen gyűlölködő pillantást kaptunk, az autópályán pedig kétpercenként ránk dudáltak. Ha szimpi volt az ipse, néha még vissza is dudáltam szórakozásból, de csak én nevettem rajta, Leah csak ült az anyósülésen és bámult ki a fejéből. Egyszer meg kellett állnom tankolni, és még akkor sem jegyezte meg, hogy milyen büdös benzinszag van, mert ő azt utálja. Három órán belül London belvárosában kocsikáztunk, ahol egyre több ember fordult utánunk, míg végül elérkeztünk ahhoz a tömbházhoz, ahol Leah-ék laktak. Beálltam a földalatti parkolóba, kiszedtük a csomagokat, teljesen lezártam a kocsit, majd hat emeletet lifteztünk, hogy felérjünk az ötödikre. Kinyitottam Leah előtt az ajtót, ő bevonszolta a hatalmas bőröndjét az előszobába, ahol kishúga ugrott a nyakába, ismertebb nevén Lucy.
- Szia, hugi!
- Szia Lucy! - köszöntem, miközben kiléptem a cipőmből.
- Sziasztok! 
- Szervusztok! - köszönt ránk Mr. Charley.
- Jó napot!
- Szia, apa. Anya?
- Elment a keresztanyádhoz. Milyen utatok volt?
- Fárasztó - válaszoltam. - Ön hogy van?
- Megvagyok, megvagyok. Milyen az új ház, Sam?
- Nagyon szép. Mondjuk nem örülök, hogy egy évre kellett odaköltözni, de ott is vannak haverok, úgyhogy jól érzem magam. Ugye, hogy jó buli volt, Leah?
- Ja, állati - sziszegte, miközben a bőröndöt húzza a szobája felé.
- Az a baja, amire gondolok? - súgta felém Mr. Charley.
- Ha arra gondol, amire én gondolok, hogy gondol, akkor igen. Ugye nem baj?
- Nem hát. Majd holnap megkapja a mi ajándékunkat.
- Hát persze. Ha nem gond, Mr. Charley, hunyok egyet, nagyon kifárasztott ez a csomó vezetés.
- Persze, menj csak.
- Köszönöm. Ja, egyébként azzal a BMW-vel jöttünk, amelyik benn áll a sarokban. 
- Rendben.
Befáradtam Leah szobájába, ahol ő dühösen dobálta ki a cuccait.
- Mi baj van?
- Semmi!
- Akkor jó.
Egy fotelbe letettem a táskám, elővettem a mobilom, és pötyögtem egy üzenetet Diane-nek, hogy nyolckor jöjjön a cuccokért.
- Kinek írsz?
- Apának, hogy ideértünk.
- Szuper.
Lefeküdtem a franciaágyra, behunytam a szemem, és nem sokkal később el is aludtam.
 
Fél hatkor ébredtem fel. Kimentem a konyhába, ahol újonnan üdvözölhettem Mrs. Charley-t. Leah a tévé előtt ült, és kapcsolgatott, apja a mellette lévő fotelban a reggeli újságot olvasta, Lucy gondolom a szobájában volt. Levágtam magam Leah mellé, majd miután meguntam, hogy ötödször kapcsolja végig a csatornalistát, levettem egy DVD-t a polcról és betettem a lejátszóba. Leah egyik kedvenc filmjét vettem ki öntudatlanul, a Múmia visszatér című akciófilmet, és röhögve néztem végig. Csak én, mert Leah még mindig durcizott. A filmnek fél nyolc körül volt vége, eltettem a filmet, majd visszamentem a szobába, ahol feltűnés nélkül elpakoltam az én esti szerelésem, Leah ajándékát és egy ahhoz való magassarkút.
- Leah, nem kísérsz el keresztanyuhoz? - kérdezem tőle visszamenve a nappaliba.
- Este nyolc van, Sam.
- Tudom. De ő akármikor örül nekem.
- Nincs kedvem.
- Na, légyszi!
- Mondom, nincs kedvem.
- Leah! Sam hozzád jött, kísérd el a keresztanyjához! - rivallt rá az apja. Leah értetlenül ránézett, addig én kacsintottam egyet Mr. Charley-nak.
- Jól van, átöltözök.
- Szerintem fürödj le, elég meleg volt ma.
- Jól van, elmegyek fürödni.
Amint összepakolta a cuccait és kinyitotta a csapot, csengettek. Mrs. Charley nyitott ajtót, ami mögött Diane volt. Gyorsan beszaladtam a táskáért, az ajtóban megöleltük egymást, majd átadtam neki a csomagot és megígértem, hogy nemsokára ott leszünk. Pár perccel, miután Diane elment, Leah kilépett a fürdőből. Elment felöltözni, és egy farmer rövidnadrágban és egy piros topban jött vissza.
- Mehetünk?
- Én is lefürödnék.
- Jó, de siess.
Így is tettem: gyorsan letusoltam, megtörülköztem, felvettem valami semlegesnek látszó ruhát, és elindultunk keresztanyámhoz. Lifteztünk, kinyitottam az autót, majd felpörgettem a motort, és kihajtottunk az útra, ami elvileg keresztanyám házához vitt, de nem oda tartottunk. Pár perc múlva meg is álltunk a BS előtt. A Blue Sea felirat kéken villogott a szórakozóhely falán, megvilágítva az előtte elterülő járdát.
- Minek jöttünk ide?
- Pisilnem kell.
- Majd elmész a keresztanyádnál.
- Halaszthatatlan ügy - toltam magam előtt, közben egy „Itt vagyunk” sms-t küldtem Diane-nek.
A bejáratnál kicsit lassítottam, remélve, hogy már megkapta az üzenetet, így elvezettem egy hátsó helyiségig, amiben teljes csönd és sötétség honolt, majd felkapcsolódtak a lámpák, és harminc-negyven ember ordította egyszerre, hogy:
- Boldog szülinapot, Leah!
Leah teljesen megdöbbent, majd elkezdett röhögni.
- Nem hiszem el, hogy bedőltem az elfelejtős-dolognak.
- Pedig ez történt! Boldog szülinapot!
- Köszönöm!
A színpadon Diane kezdett énekelni, majd miután befejezte, mindenki megtapsolta, és felpörgött a buli, már negyed tízkor. Diane felénk tartott a táskámmal a kezében.
- Ez mi?
- Ez a parti-felszerelésünk, szívem - ordítottam a fülébe, majd elindultunk a mosdók felé átöltözni. Kivettem a saját cuccaimat és Leah elé letettem egy pár cipőt.
- Ennyi?
- Igen, ez az ajándékod, hogy pucéran kell végigbuliznod az éjjelt. Dehogyis! De az én ajándékomban leszel ma este, úgyhogy - kivettem a dobozt a táskából - boldog szülinapot, még egyszer. És bocsi a szívatásért - öleltem meg.
- Áh, mindegy. És köszönöm - ölelt vissza, majd kibontotta a dobozt, és teljesen ledöbbent.
- Am, te meg vagy őrülve? Ez egy vagyon lehetett!
- Nem volt drága, és láttam, amikor kinézted. Egyébként nem tudom, miért nem vetted meg, de így legalább van ajándékom. Na, sipirc, vedd fel.
- Oké!
Elszaladt egy fülkébe felöltözni, én is így tettem. Felvettem egy fehér tunikát*, majd a lábamra felhúztam egy szintén fehér magas sarkú szandált. Amint kiléptem a fülkéből, nekiálltam sminkelni. Nem tettem fel sokat, csak egy kis szemhéjpúdert és szájfényt. Leah is kilépett a ruhájában*, ami felettébb jól állt neki. 
- Csini - jegyeztük meg Diane-nel, ő pedig elmosolyodott. 
Ő egy kis barna szemhéjfestéket használt és halványrózsaszín szájfényt. 
- Amúgy mikor vetted meg?
- Amikor odaküldtem Garrettet az asztalhoz.
- Te küldted?
- Aha.
- Akkor jó. Már azt hittem, ennyire nyomulni akar.
- Garrett? És helyes volt? - szólt bele Diane. 
- Neked biztos tetszett volna - jegyezte meg Leah.
Ezek után jöttek a kiegészítők, ami az ő esetében gyűrűk és karkötők voltak, plusz egy nyaklánc, nekem lógós fülbevaló és pár karkötő. Miután összepakoltunk mindent, kiszaladtam az egyik parkoló fiúhoz a kocsi kulccsal, és megkértem, hogy parkoljon be valami őrzöttebb helyre, majd bementünk a bulizó tömeg közé. Minden ember odajött gratulálni, mindenki megkérdezte, hogy vagyunk, plusz egy srác egy kamerával vette az eseményeket, és pár fényképezőgép is előkerült, így sokáig tartott elmenni az asztalunkhoz, ahova már hoztak nekünk egy-egy koktélt. Az asztalnál ült a banda, Mark a kis pincsijével, Oliviával kiegészülve, és most is smároltak. Nem jött a zöld szörnyeteg, nem zavart, csupán idegesített, hogy Mark ennyire vak. Várjon csak, a ma este más lesz, mint a többi! Mindenki elszopogatott még egy koktélt, majd elindultunk táncolni. Hárman lányok egy kis kört alkottunk, a többiek még az asztalnál kuporogtak. Fél óra tánc múlva odajött Speedy és felkérte az ünnepeltet táncolni. Persze kettesben hagytuk őket, mi pedig Diane-nel ketten folytattuk a táncunkat, és néha az asztalunk felé néztem. Eric megpróbált Markkal kommunikálni, és ez többé-kevésbé sikerült is neki. Na, nem azért, mert a kiscsajjal smárolt, hanem mert felénk nézett. Itt az idő! Közelebb léptem Diane-hez, kezemet a derekára tettem, jelezve, hogy adjunk a táncba kakaót, így összébb simulva táncoltunk - persze azért, mert tudtam, hogy Marknak ez mindig is tetszett. Nem is tévedtem, egyfolytában minket nézett. Leah eltűnt volt párjával, mi kifáradtunk, így visszamentünk a banda megmaradt tagjaihoz, ahol Olivia megpróbálta felhívni magára Mark figyelmét - mindhiába.
- Szia! Téged még nem ismerlek. Sam vagyok - köszöntem neki.
- Tudom, ki vagy - nyávogta cicás hangon. A csajszi nem lehetett több tizenötnél, festett szőke haja szabadon lógott a vállára, könnyű nyári ruháját gyakran igazgatta. 
- Én is tudom, hogy te ki vagy. Pincér! - intettem egy fehér egyenruhás srácnak. - Egy Pina Coladát a csajnak... Megfelel?
- Igen.
- Nekem pedig... egy Strawberry Martinit. Ti? - néztem körbe, de mindenki a fejét ingatta. - Nekik meg három sört. Köszi.
A pincér elsietett, pár perc múlva pedig visszatért az italainkkal. A kislány vígan kortyolgatta az italát, míg én minden egyes kortyot kiélveztem a gyümölcsös italomból, megjegyzem, amikor ittam, folyton Markra néztem. Remélem, fogta az adást. 
- Mióta vagytok együtt?
- Majdnem egy hónapja - nyávogta a cicus.
- Mindjárt jövök - állt fel Mark, mire a kislány kíváncsian kérdezte meg tőle:
- Hova mész, drágám?
- Miért kell minden egyes lépésemről beszámolnom?
- Jaj, drágám, nem azért, csak...
- Csak mi? Majd jövök.
Erre vártam. Mark utálja, ha mindig azt kérdezgetik tőle, mit csinál. Én ilyenkor csak azt mondtam, hogy oké. Amint elment, a cicababa mellém csúszott, és a fülembe akart súgni, de én elhúztam a fejem.
- Héj, ne tolakodj bele az aurámba.
- Ja, bocsi. Csak kérdezni szeretnék valamit.
- Kérdezz.
- Tudom, hogy te régebben jártál az én drágámmal. - Mindjárt hányok. - Mostanában sokszor kapja fel a vizet, szerinted mit csináljak, hogy javuljon a helyzet? - Szakíts vele. Az lenne a legjobb.
- Hát, tudod, ő nem szereti, ha rajta lógnak. Egész öntörvényű, nehezen kötelezi el magát.
- Jaj, de cuki!
- Igen, az. Szóval, ha jobb kapcsolatot szeretnél vele, ne kérdezgesd annyit.
- Ja, köszcsi, imádlak, puszi! Ja, és az italt is! - csúszik vissza a helyére. Chö! Azt hiszi, megtarthatja magának?
Amint Mark visszajött, felhangzott az egyik kedvenc számom, így nem tudott leülni, hanem beráncigáltam magammal a parkettre. Vette az adást, ritmusra kezdett lépni, ahogy én is. Egyszerűen jól éreztük magunkat, de amikor vége volt a számnak, vissza akart menni. Én viszont a kezénél fogva visszarántottam, és hozzá simultam.
- Ne olyan sietősen - suttogtam a fülébe, bár inkább ordítottam, de abban a hangzavarban suttogásnak tűnhetett. Lassabb szám következett, átkaroltam a nyakát, ő a derekam köré fonta a karját, és szinte összetapadva ringatóztunk a parketten. Tetszhetett neki, mert ezúttal nem akart visszamenni. A következő számnál szintén bepörögtünk. Hátat fordítottam neki, bal kezemmel a hátam mögé nyúltam, majd nyakába kapaszkodva magamhoz húztam. Kezei a csípőmön pihentek, míg arca a nyakamban volt. Minden egyes lélegzetét éreztem a bőrömön, és amikor a csípőm kezdtem ringatni, szaporábban kezdte venni a levegőt. Mosollyal nyugtáztam, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá, és az elkövetkezendő tizenöt-húsz percben nem mentünk vissza az asztalhoz. Minden táncunk intenzív volt, olyan, mint régen, és nem egyszer kerültem olyan közel hozzá, hogy alig úsztam meg egy-egy csókot.  Persze nem azért kerülgettem a forró kását, mert nem esne jól, hanem mert a kislánynak látnia kell, hogy ő csókol meg engem, és nem fordítva. Vagyis a következő táncnál észrevétlenül az asztalunk felé araszoltam, és Markot most kapta el a legnagyobb hév, vagyis szinte teljesen hátradöntött, és a mellkasomra hajtotta a fejét. Így állhattunk két másodpercig, aztán visszarántott, de a jobb lábamat megemelte, így akaratának engedve az oldalához szorítottam pár másodpercig, mivel egy lábbal nehéz táncolni. Pörgetni kezdett, majd öt-hat forgás után szintén a mellkasának ütköztem, és egyre jobban csillogó szemmel nézett le rám, majd a végén engedtem a kísértésnek: hagytam, hogy megcsókoljon. A csókja szenvedélyes volt, és egész hosszúra nyúlt. Pihegve váltunk el egymástól, és amint az asztalra néztem, láttam, hogy a cica könnyes szemekkel kezébe veszi a pulcsiját és a táskáját, majd mellettünk elhaladva kiszalad a teremből. Mark utána akart menni, de csak úgy, mint korábban, visszahúztam, és érzékien a szájába súgva annyit mondtam neki:
- Te jobbat érdemelsz.
Láttam a szemén, hogy hezitál. Mit válasszon? Az exet, aki még mindig tetszik neki, vagy a mostani, nevezzük barátnőnek, aki az idegeire megy. Bíztam benne, hogy jól dönt, mert elhúzódott tőlem és ő is kifele indult. Tudtam, hogy nem a cicababa után megy, hanem valahova gondolkodni, így én visszamentem az asztalunkhoz, ahova megérkezett Leah és Speedy is, és úgy tűnt, nem jöttek össze újra, amit én kicsit sajnálok. Eric viszont rögtön megkérdezte.
- Na, sikerült?
- Szerintem a kiscsaj egy életre le van tudva. Mit csinált, amikor látta?
- Felsikított. Olyat mondott, hogy ezt nem hiszi el, és hogy még nincs letudva a dolog, blablabla…
- Kár, hogy nem láttam közelről az arcát, de így is nagy show volt.
- Az biztos.
 
Nem sokkal később a buli kezdett lelankadni, viszont Mark visszajött, és ami a legfontosabb: EGYEDÜL! Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd Mark levágódott mellénk. Dumálgattunk egy sort, aztán a kamerás srác jött oda hozzánk.
- Sziasztok! Bocs a zavarásért, de a tömeg eléggé lelankadt, és arra gondoltunk páran, hogy ha valaki táncolna a parketten, akkor biztos jobb lenne a hangulat. - Persze közben végig nekem beszélt.
- Öhm, bocs, de…
- Miért ne? Menjünk - vágott a szavamba Mark.
- Mi? 
- Igen mi.
- Nem úgy! Nem vagyok tánchoz öltözve. 
- Ó a francba! - sikkantott Diane. - Még jó, hogy megvan minden táncruhád a suliban.
- De az a suliban van.
- Nem-nem - rázta a fejét, majd a kezembe nyomott egy táskát, amibe rögtön belenéztem.
- The way I are? - néztem Markra.
- The way I are. Menjünk átöltözni.
Maga után húzott a slozi felé, valahonnan ő is kapott egy táskát, így egyszerre tudtunk átöltözni. 
- Még emlékszel a lépésekre, ugye?
- Már miért ne emlékeznék?
- Nem tudom. Azt se, hogy ilyen hogy jutott eszükbe. Vagyis gondolom, ti lehettek a hunyók, mert itt van a ruhánk.
- Aha, Diane ötlete volt, mert szereti nézni, ahogy táncolunk.
- Eddig nem rajongott érte.
- Rábeszéltem. - Vigyort villantott, és elindultunk a színpad felé. Azon már fenn volt egy pad, és nekünk is voltak kellékeink. Mark intett a Dj-nek, aki kezébe kapta a mikrofont, és megpróbált valami konferáló szöveget mondani, míg én leültem a padra egy könyvvel a kezemben.
- Hé skacok! A buli kicsit lehervadt, így a főszervezők egy meglepetéssel próbálnak titeket további bulizásra bírni. Hatalmas tapsot Samnek és Marknak! 
A tömeg ujjongva tapsolt, majd nekiálltunk táncolni*. 
Imádom ezt a koreográfiát. Hatalmas tapsot kaptunk a színpadról lefelé is, és a többieknek igazuk volt - mire visszajöttünk az átöltözésből, szinte mindenki a parketten ropta, egészen fél ötig. Akkora szinte mindenki hazafele battyogott, csak a bandánk maradt. Összepakoltuk a cuccainkat, megkértem a parkoló fiút, hogy álljon a klub elé a kocsival, mi pedig elkezdtük kihordani Leah ajándékait. Amikor a többiek meglátták a kocsit, majdnem kiejtették a kezükből a dobozokat, de végül nem tették, bár a hurcolkodás állt vagy tíz percig, mert a fiúknak persze minden egyes négyzetcentiméterét meg kell nézniük annak a szerencsétlen autónak. Végül elköszöntük, és fél hatkor értünk vissza Leah-ékhoz. Úgy döntöttük, a később hozzuk fel a cuccokat, így csak beestünk Leah ágyába.
- Sam, köszi.
- Na, most már neked is Sam? Egyébként ne nekem köszönd. Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy odavigyelek, és hogy ne szóljam el magam egész nap.
- Akkor is köszi.
- Szívesen. Szép álmokat.
- Szerintem csak boldog tudatlanul fogok szunyálni.
- Ámen.
Pár perc múlva mindannyiunknak elnehezedtek a pillái, és Álomvilágba repültünk, minimum tíz órára.
 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>