Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

11. fejezet - Paintball

2011.10.14

 - Na, akkor hogy legyen? - kérdezte James. Jó kérdés. Én menjek motorral, ők meg kocsival, aztán én hozom Leah-t, ők meg a cuccát?

- Van 6-7 személyes kocsija valakinek?
- Remusnak.
- Oké. Akkor azzal kéne mennünk.
- De öten vagyunk. Akkor elmehetnénk a Mazdával.
- Jó, de hatan jövünk vissza.
- Ja. Ki?
- A barátnőm, Leah. 
- Oké. Jó csaj?
- Mit érdekel az téged? Neked ott van Lily. Vagy már nem szereted?
- Csak elfáradtam, hogy folyton utána futok.
- De pont most kezd hinni neked, nehogy most hagyd abba!
- Hjaj, oké. Amúgy te beszéltél vele? Mert amióta az FH-ban voltunk, nem küld el rögtön.
- Igen, én. Nem tudom, mennyire hallgatott rám, de úgy látszik megtette a hatását.
- Köszi. Szerinted még mennyi idő?
- Nem sok. Pár nap, ha nem nyomulsz nagyon. Max pár hét. Szerintem suliba már úgy mentek, hogy együtt vagytok.
- Jó lenne. Akkor beszéljek Remussal?
- Igen, légyszi. 
- Mikor induljunk?
- Fél tizenegykor kezdünk, negyedkor már ott kéne lenni, másfél óra az út. Olyan háromnegyed kilenc.
- Akkor kilenckor megyünk értetek.
- Mondom, háromnegyed!
- Elég kilenckor. Talán nem nézed ki Remusból, de imád száguldozni az úton.
- Ja, jó. Na, én megyek, össze kell még pakolnom. Szia, Jamie!
- Szia, Samy.
 
A szobámban dübörgött a zene, én pedig ugrálva és énekelve takarítottam és raktam rendet. Holnap jön Leah, és én még sehol sem tartottam. Igaz, még csak délután öt óra volt, de jobb előbb, mint utóbb. Miután elpakoltam a cuccaim nagy részét, lementem vacsorázni. Anya megint valami olyan nevezetű kaját csinált, amit kimondani se tudok, de azért finom volt. Ezek után gyorsan eltűztem fürödni, hiszen holnap reggel nyolckor kell kelnem, és ez kicsit megerőltető. Vagyis kilenckor már az ágyamban voltam, de sehogy sem tudtam elaludni. Forgolódtam, helyezkedtem, és hiába volt kényelmes, nem tudtam elaludni. És ha nem tudok elaludni, akkor általában gondolkozni kezdek. Az első gondolatom az volt, hogy Lily és James milyen szépek lennének egy párként. Még jó, hogy én tudtam, hogy azok is lesznek. Szépek is, meg egy pár is. Aztán azon gondolkodtam, hogy miért Peter van a bandában, és miért nem Michael? Sokkal jobban illett abba a körbe, mint Peter. De most tényleg! Ez elég hosszú gondolatmenet volt, úgyhogy a maradékot nem írom le. Aztán jött a következő: tetszem Siriusnak? Ha igen, akkor miért nem nyomul? Ha nem, akkor meg miért simogatott és ölelt át kedden? Vagyis szerdán? Én mondom, ne akarjátok megérteni a pasikat. Nehéz kiigazodni rajtuk. Elindítottam valami lassabb számlistát, így kb. fél óra múlva el is aludtam.
 
Bíp-bíp-bíp. Mi a...? Mi ez? Bíp-bíp. Ja, az ébresztő. Mennyi az idő? Ja, nyolc. De mikor állítottam be az ébresztőt? Nem emlékszem. Na, nem baj, inkább készülődjünk. Kinéztem az udvarra, és megdöbbenve láttam, hogy nem esik az eső, de az ég be van borulva. Ha ott esett, jó saras lesz a pálya. De kit érdekel? Úgyis szétlőnek mindenkit. Bementem a gardróbba, előkerestem egy fekete farmert, egy fekete edzőcipőt és egy szürke hosszú ujjú pólót. Gyorsan felöltöztem, majd a tükör elé álltam. A szemem csak kihúztam, a hajam copfba fogtam, és lementem reggelizni. Anya a konyhában volt, épp az ikreknek tálalt rántottát. 
- Sziasztok! - köszöntem nekik.
- Szia. Kérsz? - kérdezte anya.
- Aha. Úgyis mindjárt jönnek értem. Tudod már, mi lesz a vacsi? - kérdeztem, miközben az asztalhoz ültem.
- Valami csirkehúsra gondoltam. Miért?
- Mert jön Leah, tudod, ő meg nem eszik kacsát. 
- Ja, persze. Sült krumpli jó lesz hozzá?
- Jó hát. Sokat csinálj, mert amire hazaérünk, nagyon éhesek leszünk. 
- Mikorra vagytok várhatók?
- Szerintem öt-hat körül. 
Nekiestem a rántottámnak, és amire befejeztem, háromnegyed kilenc volt. Gyorsan felszaladtam fogat mosni, felkaptam az övtáskám és egy fekete kapucnis pulcsit. Lementem a lépcsőn, és pont akkor hallottam egy dudálást. Kiabáltam egy "Sziasztok, este jövünk"-öt, és kimentem. Egy fekete Seat állt a két ház között, így elindultam felé. 
- Sziasztok! - köszöntem. Sirius pont most lépett ki az ajtón. Középre ültem, Remus a volánnál ült, mellette James. Sirius hátra ült, Lily került mellém. 
- Sziasztok! - köszönt ő is.
- Na, akkor merre?
- Az M3-ason Compton Endbe.
- Rendben. Akkor indulás.
- Kösd be magad - suttogta Lil, és még jó hogy szólt, mert ha nem csatolom be a biztonsági övet, az induláskor beépülök az ülésbe.
 
A zene üvöltött a rádióból, mi pedig az autópályán száguldottunk. Jó volt a hangulat, mindenki teli torokból üvöltötte a dalszöveget, épp amikor lefordultunk a főútra. Pár percig egyenesen haladtunk, aztán jobbra fordultunk egy földútra. Innen eléggé rázós volt a talaj, de mi sikeresen túléltük, és én már láttam is Torresék házát. Remus beállt a parkolóba, ránézve az órámra láttam, hogy pontosan negyed tizenegy volt. Tényleg gyorsan jöttünk, épp időben, a többiek pedig még nem voltak itt. Gyorsan bementem a recepcióra, hogy beszéljek Mr. Torresszel. Még jó, hogy apa egyik barátja, és így teljesen ingyen használhatjuk a pályát, még a golyókért se kell fizetnünk. Lil velem tartott, a többiek csak kinyújtóztatták elgémberedett végtagjaikat. A pultnál ott állt Mr. Torres, épp valamilyen újságot olvasott.
- Jó napot, Mr. Torres! - köszöntem rá. Felnézett az újságból és elmosolyodott.
- Szia, Sam. Hogy vagy? Apáddal mi van? Rég hallottam felőle.
- Köszönöm, jól. És önök? Apa megvan, köszöni kérdését.
- Mi is jól vagyunk. Akkor jöhet a játék?
- Igen, nemsokára megérkeznek Leah-ék.
- Csapatelosztás?
- Öt-öt ellen, három fiú, két lány mindkét csapatban. És szeretném, ha mi lennénk terepszínben. 
- Rendben. Most az a jobb, a fekete feltűnő lehet néhány szakaszon.
- Például?
- Á, nem mondom meg. Vagy rájöttök, vagy nem. 
- Gondolhattam volna. Kimegyünk, megvárjuk a többieket, aztán majd jövünk átöltözni, oké?
- Persze. 
Kimentünk az ajtón, és körbenéztem. Még mindig csak a mi kocsink állt a parkolóban, a fiúk pedig nyitott ajtóknál ültek a kocsiban. Lassan odamentünk, én pedig már nagyon vártam, hogy újra lássam a régi bandát. Hiányoztak, és hiába beszéltem velük néha, az nem pótolta a külön töltött időt. Igaz, még csak másfél hónapja költöztünk, de nekem úgy tűnt, hogy fél éve volt, hogy utoljára Londonban voltam. 
- Hol vannak a többiek? - kérdezte James. Lil is beült a kocsiba.
- Mindjárt jönnek - válaszoltam, aztán valami zaj ütötte meg a fülem. Kicsit jobban odafigyeltem rá, és akkor jöttem rá, hogy az US5 nevű együttes egyik száma megy valahol. Ja, én tudtam, hol. Valószínű Speedy kocsijában, max hangerőn. Vagyis a többiek úton voltak, és alighanem két perc múlva ide is érnek. - Halljátok?
- Mit?
- Ezt a zajt.
- Aha.
- Na, mindjárt itt vannak.
És tényleg: egy perc múlva feltűnt egy kocsi a horizonton. Százzal-gázzal közeledtek felénk, és amikor beértek a parkolóba, Speedy nemhogy fékezett volna, inkább még adta neki a kakaót, aztán megrántotta a kormányt, és a kocsi hirtelen befaralt a kettővel arrébb lévő parkolóba. A zene elhallgatott, a sofőr felőli ablak pedig lehúzódott, majd Speedy szólt ki onnan:
- Itt van a kedvenc partidrog-szállítóim harmadik tagja!
- Neked is szia, Speedy.
Kinyíltak az ajtók, Leah és Diane pedig szinte repültek felém, és megöleltek. Ezzel nem is lett volna baj, ha kapok levegőt. De nem kaptam, így muszáj volt azt mondanom:
- Csajok, levegőt!
- Jaj, bocsi, bocsi - szabadkoztak mindketten, miközben elengedtek. 
- De rég láttalak titeket!
- Épp ez az!
- Na, jó, adjatok helyet a Mesternek! - szólt túlvilági hangon Mark.
- Minek a mestere, szívem? 
- Az ölelésnek. Na, gyere ide! - én pedig mentem, és exem úgy megölelt, hogy majdnem kiszorította belőlem a szuszt. Mintha kicsit megerősödött volna.
- Oké, szivi, gyúrtál?
- Ennyire látszik?
- Nem, egyáltalán nem. Csak majdnem megöltél, azért kérdeztem. Na de hol van Speedy?
- Itt, Samy, itt. - Odamentem hozzá, összeütöttük az öklünket, aztán magához ölelt. Végül Ericre került a sor, ő szelíden adott két puszit, és annyi.
- Ja, akkor skacok. Ők itt Mark, Speedy, Eric, Diane és Leah. Ők pedig James, Sirius, Remus és Lily - mutattam be mindenkit mindenkinek. - Remélem, engem ismertek, és nem kell bemutatkoznom. 
- Ezt honnan veszed? - kérdezi Remus, és mindenki elkezd kuncogni.
- Azért bizakodom. Oké, srácok, mehet a menet?
- Aha! Csak előbb öltözzünk fel.
- Persze. Előre szólok - fordultam újdonsült ellenségeinkhez -, mi vagyunk terepszínűben. És aki öt méternél közelebbről meglő, halál fia. Na, gyerünk öltözni!
- Igen, főnök! - szalutált nekem Mark, amin mindenki elnevette magát.
 
Bementünk az öltözőkbe, mindenki egybe, hiszen csak egy overallt kell felvennünk. Mr. Torres már előkészítette a felszerelést, mármint a ruha részét. Gyorsan átöltöztünk mindannyian, én az extrákat is felvettem – sípcsont-, térd-, és könyökvédő -, majd a kinti fészerben megkaptuk a fegyvereket.
- Mr. Torres! Milyen színű golyók vannak?
- Most citromsárga, hogy jól láthatóak legyenek. Hogy játszotok? Zászlóval, vagy amíg mindenki meg nem hal? - mutatott idézőjelet a második lehetőségnél.
- Tényleg. Hogy játszunk?
- Egyet-egyet?
- Rendben. Melyikkel kezditek?
- Legyen a zászlós - szólalt meg Lily, végre.
- Akkor zászlós - erősítettem meg Lil döntését, Mr. Torres pedig elővett egy kék és egy piros zászlót. A pirosat a kezembe, a kéket pedig Leah-éba nyomta. Mindenkinek adott egy-egy fegyvert, majd a patronokat kezdte feltölteni levegővel. Amint egy kész volt, valakinek odaadta, majd kezdte a következőt tölteni. Mikor mindenkinek volt patronja, a golyókat kezdte osztogatni, miközben a fegyver használatát ecsetelte. Persze a banda háromnegyede ismerte őket, csak Lily, Diane és Remus voltak kicsit tájékozatlanok. Mindenki lőtt egy-egy próbalövést, hogy biztosak legyünk benne, hogy mindenki el tudja sütni a fegyverét, és nem játék közben kell próbálgatni. Kezdés előtt Leah és én egymással szembe álltunk, és kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy melyik csapat melyik oldalt kapja. Aztán tisztáztuk a játékszabályokat.
- Szóval, ha valakit meglőnek, kiesik, fegyvert feltartva kijön ide, és innen figyeli tovább az eseményeket. Nincs bekiabálás, belövés, se semmi, amivel a többieket zavarhatja. A zászlót látható helyre kell tenni, és tilos mozgatni. Ha valamelyik csapat megszerzi az ellenfél zászlóját, vissza kell vinni a saját zászlójukhoz. Samet szokás szerint nem lehet meglőni öt méteren belül, úgyhogy rá figyeljünk, ha lehet. Bár mi figyelünk rá, ti se próbáljátok hátba lőni, oké? - tart kiselőadást Mark, majd rám mosolyog, és befejezi a monológját: - Ha készen álltok, lőjetek egyet, és mi is, ha mi vagyunk. Akkor kezdjünk! Sok szerencsét.
 
Mindenki elindult a saját térfele irányába. A pálya nagyon jó volt, tele gumifallal, bálákkal, még egy romos ház is volt rajta, ami egész jó búvóhely. A zászlót egy domb tetejére tűztem, és ezt Sirius meg is szólta.
- Mit csinálsz? Túl könnyű lesz elvenni.
- Nem. A domb kicsit lelassítja őket, és a romból jól rá lehet látni, vagyis könnyű kilőni az ellenfelet valamelyik fal mögül.
- Nem rossz - szállt be Jamie a beszélgetésbe. - Hogy helyezkedjünk el? Samy, te ismered a pályát.
- Akkor, valaki menjen a romba, valaki pedig a mögé a gumifal mögé. Nekik védeni kéne. Valaki kell középre, oda a bálához, és két ember támad. Az egyik szeretnék én lenni.
- A másik én - jelentkezett Jamie. Na, ez jó lesz.
- Én megyek a romba - szólt Sirius.
- Enyém a bála - vállalkozott Remus.
- Akkor nekem marad a gumifal. - mondta Lil.
- Úgy van. Akkor mindenki foglaljon helyet, és ha készen vagyunk, jelzünk egymásnak. - Ekkor pukkanás hallatszott a távolból. - Ők készen vannak. Gyerünk! - vezényelek. Előre szaladtam az egyik bála mögé, James velem egy vonalban, kb. tíz méter távolságban állt meg egy fa mögött. A többiek is helyet foglalhattak, mert felőlünk is elhangzott egy lövés. Akkor kezdődjön a játék! Jamesszel szinte egyszerre indultunk meg az erdő felé. Megpróbáltunk minél halkabban lépkedni, és biztonságos búvóhelyet keresni. Nem telt bele sok időbe, és máris hallottunk egy játékost. Összenéztünk Jamesszel, majd mindketten kilestünk a búvóhelyül szolgáló fák mögül. Én nem láttam semmit, de úgy láttam, James igen. Felemelte a fegyverét, hogy lőni tudjon, és megint kinézett. Visszabújt a fa mögé, majd intett a fejével, jelezve, hogy az a valaki felém tart. Felemeltem a puskát, és kinéztem a fa mögül. Az erdő belsejében nem volt annyi fény, mint ahol mi álltunk, de akkor is láttam valami mozgolódást. A játékos megállt - azt hiszem, Speedy lehetett - én pedig ezt láttam jó pillanatnak ahhoz, hogy tüzeljek. Lőttem párat, az ellenfél pedig erre nem számíthatott, mert eltaláltam. Felemelte a fegyverét, elment mellettem, odasuttogta, hogy ezért még számolunk, ebből pedig kitaláltam, hogy tényleg Speedyvel volt dolgom. Amíg ment, láttam, hogy a vállát találtam el. Eggyel kevesebben lettek. Jamesszel kitartóan haladtunk tovább, és nem találkoztunk senkivel. Elértük az erdő másik szélét, ahonnan láttam a zászlójukat, és azt, hogy Diane és Leah felkészülten várnak ránk. De hol van Mark és Eric? Valószínűleg elmentek mellettünk, és a mi táborunk felé tartanak, vagy elbújtak, és úgy próbálják védeni a zászlójukat, hogy lesből lőnek ki minket. Figyelmeztettem Jamest, hogy figyeljen, én pedig egy fával kijjebb ugrottam. Észrevehettek, mert elkezdtek rám lőni, de amilyen mázlim volt, egy öreg fát fogtam ki, amin rengeteg ág volt, szinte falat képezve körülöttem, és egy százalék esélyük volt arra, hogy eltaláljanak. Lőttek rám, és James ezt kihasználva szintén elkezdett tüzelni rájuk, aminek eredménye az volt, hogy valamelyik csajt kilőtte. A másik ezentúl Jamesre figyelt, itt én kezdtem lőni rá, és én is eltaláltam. Ketten voltak ellenünk, de közel sem volt biztosítva az, hogy a zászló védtelen. Újra figyelemre intettem James-t, majd egymást fedezve indultunk a célunk felé. Hirtelen mögülünk hallatszottak lövések, ami azt jelentette, hogy egy ember biztosan volt a táborunknál. De valamelyik még mindig rejtőzködött, vagy ő is nálunk támadt. A zászló egy bála másik felére volt feltűzve, csak a másik oldalról lehetett megszerezni. Kockáztatva szaladni kezdtem a bála felé, James pedig felmászott az egyik tetejére, onnan fedezett. Sikeresen eljutottam a báláig, senki nem lőtt rám, de azért körbenéztem. Senki sem volt a láthatáron, ezért megmarkoltam a zászlót, kihúztam a bálából, és intettem Jamesnek, hogy sikerült. James hirtelen felemelte a fegyvert és elkezdett tüzelni. Beugrottam a bála mögé, a zászlót elejtettem, és én is lőttem párat. Mögöttem igazából Eric volt, akit James kilőtt, épp ezért kezdtünk a zászlóval a kezünkben rohanni a mi táborunk felé, ahol néha-néha még mindig hallani lehetett egy-egy lövést. Az erdő túloldalán megálltam, és körbe indultam tovább. Onnan láttam, hogy Sirius védi a zászlót, Remus is ott lehetett valahol, de Lilyt kilőtték. Én csendben lopakodtam tovább, James pedig Siriusnak ment segíteni. Amikor a pálya másik feléhez értem, újra körbenéztem, és amikor nem volt túl kockázatos a zászlónkhoz jutás, odaszaladtam, és felemeltem a kék zászlót. Mindenki tapsolt, majd leültünk pihenni kicsit.
 
Felmértem, hogy kit hol találtak el: Lily oldalán volt egy sárga folt, Dianet a felkarján találták el, Leah a combját törölgette, Ericnek pedig a mellkasán díszelgett egy folt. Csak ötünket nem találták el, és ez egész jó arány, mert általában ha tízen játszunk, nyolcan biztos kidőlnek. Ittunk egy kicsit, pofáztunk egy sort, aztán mindenki feltöltötte a tárját, és kezdetét vette az új menet. A mindenki mindenki ellen egész érdekes szokott lenni, sose tudni, mi lesz a vége. Egyszer sikerült nyernem, de szerintem akkor összebeszéltek a hátam mögött. Most egyenként indultunk, fél perc eltéréssel. Amint az utolsó is beért a pályára - aki Eric volt - lőtt egyet, jelezve, hogy mehet. Én találtam egy gödröt, abba feküdtem bele, és nem is nagyon láttak, mivel az erdő közepén volt. Füleltem, és nem sokkal később lépéseket hallottam. Kilestem egy kicsit, és a homályból kivettem, hogy Leah halad el előttem. Vártam, hogy kicsit távolabb menjen, hogy ne fájjon neki annyira a lövés, majd felültem, céloztam, lőttem. Gyorsan visszafeküdtem, nehogy leadja a drótot, hogy hol bujkálok, de őt pont a háta közepén találtam el. Gondolom, most oda kívánta azt, aki kilőtte. Figyeltem egy kicsit, de mivel nem hallottam az égvilágon semmit, úgy döntöttem, elhagyom a búvóhelyem, és felkeresek valami izgalmasabb helyet. A rompálya felé tartottam, fegyvert feltartva, lövésre készen, amikor megláttam valakit terepszínű ruhában. Rálőttem, de gondolom meghallott, és elugrott. Tűzharc vette kezdetét köztünk, hol én lőttem, hol ő, de sose találtuk el a másikat. Mindketten egy-egy bála mögé bújtunk, és én vakmerően, kockáztatva felé szaladtam, és kíméletlenül - esküszöm, nem direkt volt - nyakon találtam. A golyó szétpattant a maszkja alján, így csak festékes lett, és nem lesz egy piros folt a nyakán. Levette a maszkját, így megláttam, hogy Remust lőttem ki.
- Bocsi - kértem tőle bocsánatot suttogva. Legyintett egyet, majd elindult a kispad felé. A távolból lövéseket hallottam, én pedig haladtam tovább. A romhoz mentem, ahol - szerencsétlenségemre - Mark várt, mosolyogva, fegyvert rám tartva. Túl közel volt, ha meglőne, itt halok meg.
- Nyugi, nem foglak lelőni... legalábbis nem ilyen közelről. 
- Persze, magad vagy a megtestesült lojalitás.
- Úgy van, ezért adok neked egérutat. 
- De akkor én vagyok a macska.
- Á, cicám, az nem úgy megy.
- Dehogynem. Mit szeretnél? Hogy közelről lőjelek ki, úgy, hogy belehalsz a fájdalomba, vagy távolról, és csak egy kicsit fogod érezni?
- Egyiket sem, ugyanis itt te leszel kilőve, cicám.
- Azt lesheted - mondtam neki és a romból kiugorva szaladni kezdtem. Ő jött utánam, de jól cselezve mögé kerültem, és annyira rá koncentráltam, hogy nem vettem észre, hogy valaki lesből rám lőtt. El is talált, a vádlimon egy sárga folt éktelenkedett, én pedig maszkot levéve elhaladtam halálosztóm előtt, aki - hogyha nem lenne füle - körbemosolyogná a fejét. Ebből jöttem rá, hogy Jamie ütött ki. Leültem a kispadra, ahol Lily, Diane, Remus, Leah és én voltunk.
- Pasi harc?
- Az hát. Titeket ki talált el? - kérdeztem Lilytől és Dianetől.
- Engem Mark - válaszolt Lil.
- Engem meg Eric.
- Na, az jó. 
- Én nem tudom, ki lőtt le  - mondta Leah.
- Én voltam - vigyorogtam rá, aztán valami mozgást véltem felfedezni a pályán. Pár lövés hallatszott, aztán egy fekete ruhás alak közelített felénk. Addig én megnéztem a sérülésem, ami szerencsémre csak piros volt, de nem vérzett. A játékos Eric volt, aztán őt követte James. Na, oké, Mark vs. Sirius. Vajon ki fog nyerni?
- Szerintetek ki fog nyerni?
- Sirius - szólt egyszerre Lily, Jamie és Remus.
- Mark - ezzel egy időben megszólalt Diane, Leah és Eric.
- Én pártatlan vagyok - tettem fel a kezem, amikor mindenki szúrós pillantást vetett rám.
- Szerintem Tapi jobb - mondta bizakodóan Jamie.
- Ó, nem láttad te még Markot paintballozni - somolyogtam. És milyen igazam lett. Pár perc múlva egymásra találtak, és tűzharc vette kezdetét. Mindenki feszülten figyelt, és drukkoltak. Még mindig lőttek egymásra, de ezt Mark - ahogy szokta - megunta, és átkapcsolt utcai stílusra.
- Na most figyeljetek! - mondtam nekik, már mosolyogva. Mark tényleg brutálisan tud utcai stílusban lövöldözni, nem csodálom, hogy majdnem mindig ő nyer. Most felugrott egy bála tetejére, majd amint Sirius tüzelni kezdett, hátrafelé leszaltózott, így nem kapott találatot. Ez még így ment egy darabig, persze Mark is lőtt, aztán minden elhallgatott...
 
A két játékos egyszerre sétált ki, mindkettő mosolyogva, bár mindkettőn látszott, hogy nem örülnek ennek a végnek.
- Mi van? - kérdezte Lil.
- Arra tippelek, hogy mindketten kifogytak - válaszoltam, és Mark meg is erősítette a feltételezésem.
- Mintha közelről láttad volna - ült mellém és nyomott egy puszit az arcomra.
- Honnan veszed, hogy nem voltam ott? Amúgy mennyi az idő? - kérdeztem.
- Mindjárt kettő - válaszolt Diane. - Hova megyünk kajálni?
- Szokásos? - kérdezte Eric.
- Nekem mindegy, csak együnk már valamit - nyavalygott.
- Ettél volna reggel, nem lennél éhes - mondja neki Leah, de mivel nem akartam, hogy Diane visszavágjon - pedig már nyitotta a száját -, felvetettem egy ötletet.
- Akkor szerintem öltözzünk át, és menjünk. - Felpattantam a padról, és elszáguldottam a ház felé Leaht magam után húzva. Nyugodtan átöltöztünk, elköszöntem Mr. Torrestől, majd az autók felé vettük az irányt. A többiek már bepattantak és elindultak, viszont én nem akartam folytonos navigátor lenni - nem vagyok én GPS -, ezért így szóltam:
- Remus, vezethetek én?
- Van jogsid?
- Van. Nem nézed ki belőlem?
- Öhm, hát, de.
- Na, akkor kérem a slusszkulcsot - tartottam a kezem, ő meg laza eleganciával a tenyerembe hajította. Beültem a sofőrülésre, megnéztem, hogy mindenhol tökéletesen látok-e, majd miután mindent jónak ítéltem, elindítottam a kocsit és kirobogtunk a parkolóból.
 
A délután többi része jól telt, mindenki teletömte magát kajával, jól elbeszélgettünk, majd hat óra körül elhagytuk az éttermet, a parkolóban pedig megkértem Markot, hogy nyissa fel a csomagtartót. Készségesen megtette, amit kértem, és megpróbáltam felemelni Leah bőröndjét - ! -. Ja, nem kicsi volt, hanem a legnagyobb, amit valaha láttam.
- Leah, egy hétre jössz, nem egy évre.
- Jó, tudom, de szeretnélek megkérni titeket, hogy segítsetek...
- Már megint portfólió?
- Az. 
- Vagyis a gép is benne van? - nézek újra a bőröndre.
- Aha.
- Hát ez csodálatos.
Óvatosan átpakoltuk a bőröndöt, majd mindenki elköszönt mindenkitől, és indultunk is haza. A kocsiban az elhelyezkedés a következő volt: elöl Remus és Sirius, középen én Leah-val, hátul pedig James Lillel. Jó hangulat volt hazafelé, beszélgettünk, énekeltünk, hülyéskedtünk, aztán mielőtt észbe kaphattam volna, már otthon is voltunk. 
 

A mappában található képek előnézete Mit hozhat még a sors?

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>