Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

1. fejezet

2011.11.27

 Fázik a lábam. Ez az első dolog, amit érzékelek. Gyorsan rárúgtam a takarót, majd kinyitottam a szemem. Nem láttam semmit, a redőnyök is le vannak húzva az ablakokon, semmi fény nincs idebenn. Egy halk szuszogást hallottam, majd elkezdtem tapogatózni. Rájöttem, hogy az ágy jobb oldalán vagyok, így kinyúltam az éjjeliszekrényhez, és megpróbáltam megtalálni a mobilom. Amikor a kezembe akadt, felcsúsztattam, a hirtelen jött fénytől pedig majdnem megvakultam. Amikor rá tudtam nézni a kijelzőre, leolvastam az órát, fél hetet mutatott. Visszatettem a mobilt a szekrényre, arrébb csúsztam, amíg az oldalam Miles oldalának nem ütközött. Akkor a mellkasára hajtottam a fejem, és fél kézzel átöleltem. Nem ébredt fel - legalábbis nem vettem észre - de ő is átölelt. Igaz, visszaaludni nem tudtam, így az elmúlt éjszakán gondolkoztam, és azon, hogy mennyire csodálatos volt. Hallgattam a szíve dobogását, a fejem egyszerre emelkedett a mellkasával, és abban a pillanatban úgy éreztem, nem lehetne ennél tökéletesebb a reggel. Még szerencse, hogy csak szombat van. 

Egy darabig még feküdtem, aztán nyolckor úgy döntöttem, ideje felkelni. Már világosabb volt, így páromra néztem: barna félhosszú haja teljesen össze volt kócolva, - ami az én kezeim munkájának tekinthető - és még az álmok országában járt. Nem volt szívem felkelteni, így óvatosan kicsusszantam a kezei öleléséből, majd a szekrény felé vettem az utam. A takaró alól kibújva nagyon fáztam, nem csodáltam, hisz semmi sem volt rajtam. Felkaptam pár göncöt, és a fürdő irányába igyekeztem. Gyorsan letusoltam, felöltöztem, és lementem a konyhába reggelit készíteni. A hűtőből előkaptam a vajat, szalámit, a tegnap megmaradt főtt tojásokat, kerítettem paprikát, kenyeret vágtam, és elkészítetem pár szendvicset. Közben a vízmelegítőben vizet melegítettem, - mily meglepő - és készítettem két bögre teát. Anyáéknak nem készítettem, mert ők most éjszakásak voltak, csak pár órája értek haza. Az ebédlőbe vittem a reggelit, megterítettem, majd felmentem felébreszteni párom. Halkan nyitottam be az ajtón, még mindig olyan édesen aludt. Fölé hajoltam, megsimogattam az arcát, majd apró csókot nyomtam a szájára. Elkezdett mozgolódni, de a szemét még nem nyitotta ki. Még egy csókot kapott, majd szólítgatni kezdtem:
- Szívem, gyere, kész a reggeli. - Erre csak egy mordulás volt a válasz.
- Na, már késő van, gyere! - Ekkor már átfordult a másik oldalára.
- Szívem. - Kapott egy csókot. - Gyere. - A nyakára kapott egy puszit. - Nem szeretnék egyedül enni. - Most a kulcscsontja következett, majd újra kapott egy csókot. Szerencsémre ezúttal vissza is csókolt, ami azt jelenti, hogy pár percen belül képes lesz kikelni az ágyból. Amíg ő ébredezett, én kifésültem hosszú, fekete hajam, majd copfba fogtam. Mire visszanéztem a tükörben, Miles az ágytámlának dőlve nézett. A tükörből néztem rá, és úgy kezdtem vele beszélgetni.
- Jó reggelt!
- Neked is.
- Mit nézel?
- Téged.
- És miért?
- Csak úgy. Nem nézhetem a barátnőmet?
- Amíg nem voltál zuhanyozni, és nem reggeliztél velem, addig nem - mosolyogtam. Ő kikászálódott az ágyból, odajött hozzám, és a nyakamba csókolt. Szembe fordultam vele, és a szájára adtam neki egyet. Utána a szemébe néztem, ami gyönyörű kék, és én imádom. 
- Szeretlek. - suttogtam neki.
- Én is szeretlek. - válaszolta, majd elindult a fürdőbe.
 
Meglepően gyorsan végzett, és a reggelit is rekordidő alatt fogyasztottuk el. Amíg én a konyhában tevékenykedtem, Miles ledobta magát a nappaliba, és rombolta az agysejtjeit. Vagyis tévézett. Én csak nagyon ritkán kapcsolom be, nincs nekem időm nyálas szappanoperákat nézni. Mondjuk, Miles se azt nézi, hanem az MTV-t, de az se sokkal jobb... Dolgom végezte után felmentem a szobámba, kicsit összepakoltam, majd egy kötelező társaságában beültem az ablakomba. A párkány elég széles, és itt szoktam üldögélni. Egész jól haladtam a könyvvel, igaz, amúgy is szeretek olvasni, amikor megzavartak. Pontosabban Miles zavart meg, és már megint nem hagyott tanulni.
- Szombat délelőtt van, te meg benn ülsz az ablakodban, és olvasol?
- Igen. Bajod van vele?
- Igen. Én is itt vagyok, velem is foglalkozhatnál. - A mondat után adott egy puszit a számra.
- Egész éjjel veled foglalkoztam.
- Nem baj. Zora-hiányom van!
- Akkor még lehet is egy kicsit, mert a csajokkal ma délután elmegyünk.
- Szuper. Akkor legalább addig foglalkozz velem.
- Hogy gondoltad a foglalkozást?
- Hát nem is tudom. Mondjuk így. - Kezét a derekamra csúsztatta. - Vagy így. - Megszorította a fenekem. - Esetleg így. - Adott egy csókot. - Választhatsz.
- Hát, azt hiszem, egyik sem elfogadható ajánlat. Legközelebb próbálj meg több lehetőséget kitalálni.
- Vagy úgy, több lehetőséget. Ehhez mit szólsz? - Felkapott a vállára, és elkezdett cipelni.
- Ne, ne, tegyél le! Miles! Ne! - nevettem. Hirtelen ledobott az ágyra és fölém hajolt.
- Szóval több lehetőséget szeretnél? - Arca olyan közel volt az enyémhez, hogy az orrunk már majdnem összeért.
- Igen. - Kezemmel átfontam a nyakát, és kissé felhúztam magam, hogy a fülébe suttoghassak. - Azt szeretném, ha befejezhetném a könyvet. Már csak pár oldal van hátra, utána pedig a tiéd vagyok, rendben?
- Jó.
Nekidőlt az ágytámlának, magával húzott engem, én pedig neki támaszkodtam. Amíg olvastam, rendesen megnehezítette a dolgomat, folyamatosan simogatott, vagy a nyakamba csókolt. Szerencsére tényleg csak pár oldal volt hátra, mert nem bírtam volna tovább. Eldobtam a könyvet, és kissé erőszakosan megcsókoltam. Nem ellenezte, sőt, élvezte, de nem mentünk el addig, mint az éjjel. Épp egy heves csókcsata kellős közepén voltunk, amikor megcsörrent a mobilom. A kijelzőn Connie neve állt, így hamar felvettem.
- Szia, Connie. Miujs?
- Szia. Áh, semmi különös. Akkor jössz délután?
- Persze, ki nem hagynám. Mikor találkozunk, és hol?
- Hát a plázában, négy körül.
- Rendben, ott leszek. Szia!
- Szia.
 
Megnéztem az időt: egy múlt. Még bőven van időm, úgyhogy arra gondoltam, ledőlök kicsit aludni. Azt hiszem, nem fogok egyhamar megszabadulni a csajoktól. Épp kényelembe helyeztem magam, amikor Miles újabb csókot adott a szám szélére. 
- Na, hadd pihenjek egy kicsit...
- Mielőtt elmész, átjössz egy kicsit hozzánk?
- Lehet, de most aludni szeretnék. Ha esetleg ébren lennél, fél háromkor kelts fel, oké?
- Rendben. - Rám terítette a takarót, majd a fülembe suttogott: - Szép álmokat, kicsim...
- Köszönöm. - Befejezésül adott egy jóéjt-puszit, és kiment a szobából. Nem hiszem el, hogy mennyire szeretem ezt a srácot!
 
Alig csuktam be a szemem, máris egy szájat éreztem az enyémen. Rögtön el kezdtem nyöszörögni, nem akartam felkelni. Ez különben sem volt másfél óra!
- Miles, fél hármat mondtam, nem kettőt!
- Tudom. És fél három van.
- Ne már... - Nyitottam ki a szemem. Lassan kikeltem az ágyból, és a szekrényem elé mentem. - Mit vegyek fel? - gondolkoztam hangosan. Elkezdtem nézegetni a ruháimat, majd a szemem megakadt egy fehér csőnadrágon, egy fekete, mintás trikón és egy rózsaszín dzsekin. Kikaptam a hozzájuk tartozó fehérneműket is, felkaptam egy fekete övet, majd elszaladtam fürödni. Negyed óra múlva felöltözve léptem ki az ajtón, és nekiálltam a sminkem és a frizurám készíteni. Enyhe sminket tettem fel, a hajam pedig a fejem bal oldalára fogtam össze. Egy válltáskába mindent betettem, ami délutánra kellett. Felhúztam egy fehér magas sarkút, és lefelé indultam. Miles megint a TV előtt ült.
- Szívem, mehetünk.
- Hova-hova? - hallottam egy hangot a konyhából.
- Szia, apu. Tudod, tegnap mondtam, hogy megyünk a csajokkal plázába. - Egyébként imádom apumat. Tök kedves, jó fej, és akármit megtenne a családért. A szemem színét is tőle örököltem, és egyáltalán nem bánom.
- Ja, persze. És mikor jössz haza?
- Nem tudom. Van kulcsom, majd haza találok valamikor.
- Oké. De ha kell valami, hívj.
- Persze. - eközben Miles is összepakolta a cuccait, és kézen fogva indultunk kifelé.
- Szia, apu!
- Hello, Brian!
- Sziasztok!
 
Milesék húsz perc gyaloglásra laknak. A kistesójával és a szüleivel él. Mindannyian kedves emberek, ők a második családom. Főleg Rickyt szeretem. Még csak három éves, szeptemberben kezdte az ovit, néha mi megyünk érte. Olyan aranyos a kissrác, hogy hihetetlen. És ő is kedvel engem. Amikor meglát, általában a nyakamba ugrik, de nem baj, én imádom. Olyan, mintha az én gyerekem lenne - legalábbis néha úgy érzem.
 
Mikor odaértünk Milesékhoz, még volt fél órám a buszig. Innen a megálló öt percre volt, úgyhogy volt még egy kis időnk. Amikor beléptem, kis hangoskodás jött a nappaliból.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok! - köszöntek vissza. Levettem a cipőm, a dzsekim, a táskám rátettem a szekrényre, Miles is levetkőzött, majd benéztünk a nappaliba. Melody éppen vasalt, amíg Ed és Ricky rajzfilmet néztek. Mi is csatlakoztunk hozzájuk, és amikor Ricky észrevett, rögtön az ölembe mászott, és onnan nézte tovább a mesét. Pont a végére értünk oda, és úgy láttam, Ricky nem aludt még délután. El is kezdett ásítozni, ökleivel dörzsölte a szemét, és már nagyon dőlt a mellkasomnak. Ezt Ed is észrevette, elvitte aludni. Pár percig még beszélgettünk, aztán elköszöntünk, mert Miles kikísért a buszhoz. 
 
A busz szokás szerint késett, de nem bántam. Amikor a kanyar után feltűnt, arrébb álltunk, és Miles rögtön elkezdett beszélni.
- Ha haza érsz, hívj fel, jó?
- Ha késő lesz, nem. Aludj csak, majd reggel felhívlak.
- Mindegy, hány óra lesz, hívj fel, oké?
- Jó. Majd meglátom. - A busz vészesen közeledett, csókot nyomtam a szájára. - Szeretlek.
- Én is téged. Szia.
- Szia! - A busz lefékezett előttem, amint a sofőr mellé értem, felmutattam a bérletem, és egy üres helyre leültem. Miles persze az ablak mellé állt - volna, ha nem indul el a busz. Intettem neki, aztán bekapcsoltam az Mp4-emet, és átadtam magam az R'n'B dallamainak.
 
A plázában nem volt semmi érdekes, csak a csajokkal beszélgettünk, bementünk pár üzletbe, vettünk pár ruhát, aztán beültünk egy pizzériába kajálni. Bár így is eléggé elszaladt az idő, az utolsó busz még épp elértem. Fél órán át újra R'n'B -t hallgattam. Mikor hazaértem, próbáltam halkan közeledni, hisz már 11 óra is elmúlt. Felmentem a szobámba, ledobtam a cuccaim az ablakba, ledobtam magamról a ruhákat, és pizsit húztam magamra. Előszedtem a telefonom, hiszen megígértem Milesnak, hogy felhívom. Párszor kicsengett, aztán álmos hangon beleszólt:
- Tessék.
- Szia, szívem. Csak azért hívtalak, mert hazaértem. - Befészkelődtem az ágyamba.
- Szia, kicsim. Jó, rendben. Minden oké?
- Persze. Gondolom felkeltettelek.
- Igen, de nem baj. Legalább tudom, hogy jól vagy, és hogy hazaértél.
- Megtudhattad volna holnap reggel is. De most már lefekszek. A csajok eléggé kifárasztottak. És te is próbálj visszaaludni, rendben?
- Jó, oké. Szeretlek, csókollak, jó éjt kicsim.
- Én is szeretlek, jó éjt.
Hamar letettem, még jobban kényelembe helyeztem magam, becsuktam a szemem, és pár perc múlva az én álomvilágomban jártam.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

.

(Réka, 2011.12.01 14:56)

ez is tetszik, bár valahogy egyenlőre nem tudom elképzelni, h a pasi megtudná csalni a Zorát:)

(:

(Cinti , 2011.11.29 17:39)

Tök szimpi ez a Miles gyerek:) biztosan meg kell csalnia Zorát? gondold meg magad *.* kíváncsi vagyok a folytatásra

 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2019 >>